• búza
• gabona

A búzafüggők és a búzamegvonás szindróma

A búza hirtelen kiiktatása az étrendből az emberek körülbelül 30 százalékának okoz megvonási tüneteket. Az ópiátok és az alko­hol fogyasztásának felfüggesztésével ellentétben ezek között nem szerepelnek epileptiform görcsrohamok, hallucinációk vagy esz­méletvesztés, és nem járnak veszélyes, esetleg halálos következ­ményekkel.

A búza elhagyásához leginkább a „nikotinéhség” hasonlítható

Az az állapot, amely a dohányosok leszokásának kezdetén lép fel -; néhány embernél csaknem ugyanolyan heves reakció alakul ki. Főbb jellemzői: levertség, a mentális teljesítőképesség csökkenése és ingerlékenység, továbbá rossz közérzet, kedvetlenség, ritkábban depresszió.

A leszokásban levőkre jellemző, hogy öt nap alatt tudják megcsinálni azt, amihez máskor két nap is elég volt. Szerencsére ezek a tünetek gyorsan elmúlnak. A dohányosok néha három-négy hétig is a falat kaparják, miután leteszik a cigarettát, de a legtöbb exbúza fogyasztó csak egy hétig szenved (az egyik páciensemnek négy hétig tartott, de az ilyesmi nagyon-nagyon ritka).

Leszokási időszak, megvonási kényszer

A szimptómák azoknál a legkifejezettebbek, akiknek a korábbi étrendje legnagyobb arányban tartalmazott búzából készült étele­ket. Ők azok, akik szeretnek perecet, ropit és hasonló rágcsálniva­lókat nassolni. A búza náluk váltja ki a legerősebb evéskényszert. Az éhség és a sóvárgás 2-3 óránként visszatér a glükóz- és inzulin­szint váltakozása miatt, de ez a ciklikus jelenség gyorsan lecseng. A nassolnivaló vagy az étel hiánya idegességet, remegést, fejfájást, fáradtságot és intenzív hiányérzetet idéz elő, és ezek mindegyike fennállhat a leszokási időszakban, de szerencsére egyre csökkenő mértékben.

Mi okozza a megvonási kényszert?

Ezeknél az embereknél a megvonási tüneteket valószínűleg az okozza, hogy az éveken át tartó szénhidrátbevitel „hozzászoktatta” az anyagcseréjüket a búzából keletkező cukorhoz. A cukorforrás hiánya arra kényszeríti a szervezetet, hogy cukor helyett zsírsavak égetéséből nyerjen energiát, és néhány napig eltart az adaptáció eh­hez a folyamathoz. Erre a lépésre azonban mindenképpen szükség van ahhoz, hogy testünk a zsírok raktározása helyett mobilizálja őket a zsigeri zsírszövetből és a búzapocakból.

A búzamegvonásnak a szénhidrátbevitel korlátozásához hasonló pszichológiai hatásai vannak – az Atkins-diéta rajongói „indukciós betegségnek” nevezik ezt a gyengeséggel járó, kellemetlen jelenséget, mert a terminoló­giájuk szerint a szénhidrátmegvonás a program első, úgynevezett „indukciós fázisa”. A tünetek kialakulásában szerepe van a glutén lebomlásakor keletkező exorfinok hiányának is; nagy valószínűség­gel ez a hiányérzet felelős a sóvárgásért és a depresszióért.

A megrázkódtatást kétféleképpen lehet enyhíteni

Az egyik a búzából készült ételek fokozatos elhagyása, mondjuk egy hét alatt, de ez csak kevés embernek válik be.

A második módszert azoknak ajánlom, akik úgy gondolják, hogy nehézségei lesznek a búza elhagyásának megvonási tünetei miatt. Nagyon fontos a leállás időpontjának megválasztása. Akkorra kell időzíteni, amikor várhatóan nem a legjobban kell teljesítenünk -például a szabadság idejére vagy egy hosszabb hétvégére. Bizonyos embereknél jelentős koncentrációzavarok léphetnek fel, és a men­tális teljesítőképesség hiánya nagyon nehézzé teheti a napi munkát (a legkevésbé sem számíthatunk arra, hogy a főnök vagy a munka­társak megértők lesznek, mert azzal intézik majd el a magyarázko­dásunkat, hogy „nem kell ennyire begyulladni a kiflitől!”).

A búzamegvonás nagyon kellemetlen lehet

Az is elképzelhető, hogy morcosak leszünk a családtagokkal vagy a kollégákkal, de a jelenség teljesen ártalmatlan. Életemben egyetlen olyan esetet sem láttam, amelyben valakinek bármilyen baja származott volna belőle, és az eddig leírtakon kívül nem is hallottam ilyesmiről. A pirítós és a zsemle hiányát eleinte nehéz elviselni, rengeteg érzelmi felhang társulhat hozzá, ráadásul a sóvárgás még hónapok vagy évek múlva is vissza-visszatérhet, de a búzamentességtől csak egészségesebbek leszünk, nem pedig betegebbek.

A megvonási tünetegyüttes szerencsére nem mindenkinél je­lentkezik

Sokan semmit sem éreznek, és nem is értik, mire ez a nagy hajcihő. Néhány ember minden kellemetlenség nélkül le tud szokni a dohányzásról, és ugyanez a helyzet a búzával is.

Nincs visszaút

Megfigyeltem egy érdekes jelenséget. Néhány hónapig tartó búza­mentesség után valamilyen búzából készült termék elfogyasztása rendkívül kellemetlen hatásokat idézhet elő. Előfordulhat az ízületi fájdalmaktól kezdve az asztmás rohamokon át az emésztőszervi problémákig minden olyasmi, amiről korábban szó volt. Ehhez semmi köze sincs annak, hogy kezdetben voltak-e megvonási tü­netek.

Leggyakrabban hasi puffadás és görcsök, valamint hasmenés jelentkezik, és az állapot 6-48 óra hosszat áll fenn. A tünetek több vonatkozásban is az ételmérgezésre – a romlott csirkehús vagy a széklettel kontaminált kolbász hatására – emlékeztetnek.

A következő gyakori tünet az ízületek tompa, artritiszre emlé­keztető fájdalma, amely általában több helyen – könyéken, vállon, térden – is fellép, és több napig is fennáll. Néha azt látjuk, hogy asztmás rohamok alakulnak ki, amelyek miatt több napig légzésja­vító gyógyszereket kell alkalmazni. Nem ritkák a kedélyállapot és a viselkedés változásai, amelyek között rosszkedv, levertség, izga­tottság és (főleg férfiaknál) dühkitörések szerepelhetnek.

A tünetek háttere nem világos, mert ilyen jellegű kutatást még nem végeztek

Sejtésem szerint kisebb gyulladások alakulnak ki azokban a szervekben, amelyek már a búzafogyasztás idején is érintettek voltak. A kellemetlenségek a búza ismételt kiiktatása­kor megszűnnek, de újabb búzafogyasztáskor megjelenhetnek. A pszichológiai változásokat valószínűsíthetően az exoríinok okozzák – hasonlót tapasztaltak a Philadelphia-kísérletben a skizo­fréneknél is.

A fentieket legegyszerűbben úgy kerülhetjük el, ha sohasem pró­bálunk meg újra búzából készült terméket fogyasztani.

Más szénhidrátok

Ha nincs búza, mi marad?

A búza kiiktatásával az egyébként egészséges étrenden élők az egyik legnagyobb problémaforrástól szabadulnak meg, mert ez a növény minden szénhidrátok legrosszabbika. Természetesen a többiek sem jók, de sokkal kevesebb bajt okoznak.

Azt hiszem, hogy sikeresen túléltünk egy, a szénhidrátok túl­zott fogyasztásával jellemezhető 40 éves időszakot. Hedonisták módjára élveztük az 1970-es évektől az üzletek polcait elárasztó, reggelire, ebédre, vacsorára és nassolásra szánt többszörösen fel­dolgozott szénhidrátalapú termékek sokaságát. Évtizedeken át ki voltunk téve a vércukor- és inzulinszint szélsőséges kilengéseinek, a glükációnak, a súlyos inzulinrezisztenciának, a viszcerális zsír káros hatásainak és a gyulladásos reakcióknak.

Ezek összességében kimerítették, és károsították a hasnyálmirigyünket, mivel egyre több inzulin termelésére kényszerítették. A szénhidrátok állandó jelenléte és az inzulinrendszer zavarai diabéteszhez, de legalábbis cukorbetegséget megelőző állapothoz vezetnek, miközben kialakul a magasvérnyomás-betegség, a zsíranyagcsere anomáliái (alacsony HDL-, magas triglicerid- és kis LDL-szint), a sokízületi gyulladás, a szívproblémák, a stroke és a mértéktelen szénhidrátfogyasztás többi káros következménye.

A leírtak miatt én azt vallom, hogy a búza kiiktatása mellett az összes többi szénhidrátot is vissza kell szorítani, mert így vissza­fordíthatjuk azokat a hozzájuk kapcsolódó ártalmas jelenségeket, amelyek az évek során felhalmozódtak.

A búza mellett milyen ételek fogyasztását korlátozzuk még?

Ha nemcsak a búzától akarunk megszabadulni, hanem a többi étvágyfokozó, az inzulinrendszert megzavaró, a kis LDL-szintet növelő tápláléktól, valamint céljaink között a fogyás is szerepel, akkor érdemes megfontolnunk, hogy a búzából készültek mellett a következő ételek fogyasztását is megszüntessük, de legalábbis korlátozzuk:

• Kukoricakeményítő és általában a kukorica: Rengeteg termékben megtalálhatók a tacostól a kukoricachipsen, a kukoricakenyéren, a kukoricakásán és a müzlin át a kukorica­keményítővel dúsított kolbászokig és mártásokig.
• Rágcsálnivalók: Burgonyaszirom, puffasztott rizsből készült édességek, pattoga­tott kukorica – ezek a közismert nassolnivalók a kukoricakemé­nyítőhöz hasonlóan jelentősen növelik a vércukorszintet.
• Desszert: Alapanyagtól függetlenül szinte az összes sütemény, torta, keksz, fagylalt és kompót rengeteg cukrot tartalmaz.
• Rizs: A fehér, a barna és a vadrizs is viszonylag jóindulatú, de nagy (1 szedőkanálnál több) adagban mindegyik túlzottan megemeli a vércukorszintet.
• Burgonya: A fehér és piros krumpli mellett az édesburgonyára és a jam-gyökérre ugyanaz érvényes, ami a rizsre.
• Hüvelyesek: A fehér-, a tarka- és a vajbabra ugyanaz igaz, ami a lencsére, a felesborsóra és a sárgaborsóra, valamint az összes hüvelyesre: a burgonyához és a rizshez hasonlóan nagy adagban ezek is vér­cukorszint-növelők, ezért csak módjával fogyasszuk őket.
• Gluténmentes termékek: A bennük levő, a glutént helyettesítő rengeteg kukorica-, rizs-, burgonya- és tápiókakeményítő miatt látványos vércukorszint­ emelkedést okoznak, ezért kerülendők.
• Gyümölcsök, üdítőitalok: A gyümölcsből készült üdítőitalok még akkor sem jók, ha „rosto­sak” „frissen facsartak” vagy „természetesek”. Egészséges összete­vőik – flavonoidok, C-vitamin – mellett egészségtelenül sok cukor van bennük. Egy kis pohár még nem ártalmas, de ennél több már jelentősen megemeli a vércukorszintet. A mesterséges alapanya­gokból gyártott üdítőkben sok a cukor és a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, valamint a színezék, a szénsavtartalmuk pedig komoly savterhelést okoz.
• Szárított és kandírozott gyümölcsök: Kerülni kell az áfonya-, mazsola-, füge-, datolya- és barackkészít­ményeket is.
• Gabonafélék: A kinoá, a cirok, a hajdina, a köles és valószínűleg a zab sem vált ki a búzához hasonló immunreakciót, illetve exorfinok sem keletkeznek, amikor lebomlanak. Ugyanakkor ezekben is bőven elegendő szénhidrát található ahhoz, hogy növeljék a vércukor- és inzulinszintet, ezért egy étkezésnél legfeljebb egy szedőkanállal szabad enni belőlük, a zabot pedig a kén- és gluténtartalma miatt kerülni kell.

A búza megvonásakor nem kell különösebben korlátozni a zsír­fogyasztást, de néhány zsiradék nem illik az étrendünkbe. Ezek közé tartoznak a feldolgozott táplálékokban és margarinfélékben(I) található hidrogénezet (transz-) zsírok, a szójaolaj, valamint a sütésre többször is használt olaj, amelyben rengeteg az oxidáns és az AGE. Ugyancsak elsősorban az AGE, de a nitráttartalmuk miatt is kerülendők a füstölt termékek – szalonna, hot dog kolbász, szalámi stb.