• dió
• szója
• zsiradék

Jó hírek, avagy mit lehet akkor enni?

A következő alapelvek betartása hasznos lehet a búzamentes kam­pány sikere érdekében.

Egyen zöldségféléket!

Ezt már eddig is tudta. Nem vagyok a hagyományos bölcseletek feltétlen híve, de ebben az esetben a konvencionális nézet abszolút korrekt. A rendkívül változatos zöldségfélék a világ legjobb ételei. Sok bennük a flavonoid és a rost, ezért az étrend központi elemei­nek kell lenniük. A földművelés korszaka előtt az őseink vadásztak és gyűjtögettek. Adott esetben a gyűjtögetésen van a hangsúly és az olyan növényeken, mint a vadhagyma, a hagymaszagú kánya­zsombor, a gombafélék, a pitypang, a porcsin és számtalan másik.

Aki nem szereti a zöldségeket, az nem próbált ki mindent

Az ő szemében a zöldségfélék listája csak a tejes kukoricáig és a konzerv­borsóig terjed. Amit nem kóstoltunk, azt nem lehet nem szeretni. Az ízek kavalkádjában mindenki talál magának valamilyen finom növényt. Nem létezik, hogy eleve nem lehet jó legalább az egyik a szépen felszeletelt, olívaolajban kisütött padlizsán, a zamatos, roston sült vargánya, a mozzarellás paradicsomsaláta, az ecetbe áztatott, gyömbéres retekkel felszolgált sült hal közül.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy ki kell tágítani a hagyományos kereteket

A gombákat nem csak egyféleképpen lehet elkészíteni. Nem csak egyféle hagyma van; tessék kipróbálni a mogyoróhagymával, fok­hagymával, póréhagymával, metélőhagymával készült ételeket is! És nem csak vacsorára, mert növényi ételeket bármilyen napszakban lehet fogyasztani; akár reggelire is!

Egyen valamennyi gyümölcsöt!

Szándékosan nem azt írtam, hogy egyen zöldségféléket és gyü­mölcsöt, mert a táplálkozási szakemberek szólamai ellenére a kettő nem tartozik össze. Zöldségeket tetszés szerint fogyaszthat, a gyümölcsökkel azonban csínján kell bánni! Természetesen sok egészséges nutriens – flavonoid, C-vitamin, rost – van bennük is, de semmi szükségünk gyomirtókkal és műtrágyával kezelt, agyon­keresztezett és túlhibridizált valamikre, olyanokra pedig végképp nem, amelyek tele vannak cukorral.

A túl sok gyümölcs is okozhat cukorbetegséget

A betegeimnek azt szoktam ajánlani, hogy egy­szerre csak keveset – 8-10 szem áfonyát, 2 nagy szem epret, 2-3 almaszeletet vagy narancsgerezdet – egyenek. Ennél több már je­lentősen emeli a vércukorszintet. Legkevesebb cukor az áfonyában, a földieperben és a meggyben van, a legtöbb pedig a banánban, az ananászban, a mangóban, a datolyában és a papájában, ezért ezekből csak nagyon keveset szabad fogyasztani.

Egyen dióféléket nyersen!

A nyers mandula, dióbél, pekándió, pisztácia, mogyoró és kesudió csodálatos eledel. A felsoroltak laktatók, emellett tele vannak ros­tokkal, egyszeresen telítetlen zsírsavakkal, valamint fehérjével. Csökkentik a vérnyomást és az LDL-koleszterinszintet (valamint a kis LDL-részecskék mennyiségét), ezért heti többszöri fogyasz­tásukkal évekkel hosszabbíthatjuk meg az életünket.

Bármennyit meg lehet enni belőlük, hiszen nyers állapotban vannak (ezalatt azt értem, hogy nem pirították őket hidrogenizált gyapotmag- vagy szójaolajban, nem mártogatták mézbe, és más olyan folyamatnak sem vetették alá, amelytől meghízhatnánk, vagy felmenne a vérnyomásunk és az LDL-koleszterinszintünk). Nem kell tartanunk magunkat a dietetikusok „egyszerre csak 14 szemet” vagy „egyszerre csak 100 kilokalóriát” típusú ajánlásához. A legtöbb ember nem is tudja, hogy a piacon és néhány üzletben nyersen is lehet belőlük vásárolni.

A földimogyoró – amerikai mogyoró – nem tartozik ebbe a csoportba, és nem is fogyasztható nyersen, mert általában csak olyat lehet kapni, amelyet bonyolult feldolgozási folyamatnak vetettek alá.

Használjon sok zsiradékot!

Az olajjal teljesen felesleges takarékoskodni – az ezzel ellentétes szólamok jelentik az elmúlt negyven év legnagyobb dietetikai téve­dését. Az extraszűz olíva-, kókuszdió- és avokádóolajból, valamint kakaóvajból bármennyit lehet fogyasztani, de kerülni kell az olyan többszörösen telítetlen termékeket, mint a szója-, napraforgó-, sáfrány- és kukoricaolaj, valamint más növényi eredetű zsiradé­kok (mert ezekben sok az oxidáns és a gyulladáskeltő). A lehető legkisebb hőmérsékleten használjuk őket, és sohasem pirításra, mert az erőteljes sütéskor oxidatív és glükációs folyamatok – AGE-képződés – játszódnak le az ételekben.

Egyen húst és tojást!

Az utóbbi negyven év zsírfóbiája elfordított minket a tojástól, va­lamint a marha- és sertéshústól, mert ezekben sok a telített zsír. Valójában nem ez volt a gond, hanem az, hogy a telített zsírok és szénhidrátok kombinációja az égbe emeli az LDL-részecskék mennyiségét – ám ebben a szénhidrát sokkal nagyobb bűnös a zsírnál. A legújabb vizsgálatok feloldozták a telített zsírokat a szív­infarktus és stroke előidézésének bűne alól, de ott van még az az állati eredetű termékek exogén (a szervezetünk szempontjából) AGE-tartalmának kérdése. Ha a húsokat nem vetjük alá túl hosszas és intenzív hőkezelésnek, akkor az AGE-bevitel kockázata is minimálisra csökkenthető.

Érdemes tojást is fogyasztani, de nem a „heti egy tojás” elvének betartásával. Azt és annyit kell enni, amit és amennyit a szervezet megkíván. Búzamentes állapotban a testünk nem ad hamis jeleket, mert pontosan „tudja”, hogy mire van szüksége.

Egyen tejtermékeket!

A sajtok is rendkívül változatosak lehetnek. Ebben az esetben sem a zsír a probléma, ezért nyugodtan élvezhetjük őket. A zsíros öm­lesztett sajtok ugyanolyan jók, mint a camembert-ek, az ementáli vagy az edami sajtok, ráadásul bármelyikből lehet főfogás, desszert vagy rágcsálnivaló.

A többi tejterméket – köztük a túrót, a joghurtot, a tejet és a vajat – nem ajánlatos túlzásba vinni, mert a sajton kívül mind­egyikben a hasnyálmirigy belső elválasztású működését serkentő, azaz inzulinszint-növelő fehérjék találhatók (a sajtok érlelésekor végbemenő fermentációs folyamatok csökkentik ezeknek a mennyi­ségét). Ezeket a termékeket a lehető legkevésbé feldolgozott formá­ban fogyasszuk. Semmiképpen se vásároljunk például soványított, ízesített, színezett, bármivel édesített joghurtot.

A legtöbb ember akkor is ehet valamennyi sajtot, ha laktóz-intoleranciában szenved

Feltéve, hogy „igazi”, tisztességes éré­si folyamaton átesett termékről van szó (a csomagolásra írt „élő kultúra” vagy „élő kultúrás” kifejezés azt jelenti, hogy nyugodtan megvásárolhatjuk, mert ebben az esetben a tejhez adott mikroor­ganizmusok biztosan gondoskodtak a megfelelő fermentációról). A sajtok laktóztartalma érés közben eltűnik. Megjegyzem, hogy a laktózérzékenyek megfelelő körültekintéssel többféle tejtermé­ket is fogyaszthatnak, ha a vásárolt áru laktázt – a laktózt lebontó enzimet – is tartalmaz, vagy laktáztartalmú tablettát vesznek be.

Szóját inkább ne!

A búzához hasonlóan a szóját is egészséges ételként reklámozzák, pedig nem az – és erről is lehetne írni egy könyvet. Sajnos a bú­zához hasonlón nagyon sok üzletben kapható ételben benne van – többnyire szójalecitin, szójaliszt vagy szójaolaj formájában -, és ezt nem minden gyártó tünteti fel. Egy átlagos amerikai nem is tudja, hogy a többszörösen feldolgozott termékeknek köszönhetően az étrendje 9 százalékban szójából áll.

Íme, egy gyors felsorolás a szója kedvezőtlen hatásairól:

• rontja a fehérjék emésztését és fel­szívódását;
• fokozza a D-vitamin-szükségletet; pajzsmirigyproblé­mákat okoz;
• ösztrogénszerű hatása van, ezért a tesztoszteron ellen dolgozik – többek között csökkenti a spermiumok számát (férfiak terméketlensége), és növeli a férfiemlőt ;
• fokozza az em­lőrák kockázatát (nők);
• rontja bizonyos mikronutriensek feszívódását;
• fogyasztásakor toxikus és rákkeltő vegyületek termelődnek.

A fentiek mellett két további megfontolás is a szója ellen szól. Egyrészt a feldolgozása bonyolult folyamat, és ez – mint tudjuk -általában rontja a végtermék minőségét. Másrészt – bár ennek ká­ros voltáról megoszlanak a vélemények – az étkezési célra termesz­tett szójafajták között sok a génmódosított változat. Az egyetlen kivétel talán a szójatej lehet, amelyet laktózintoleranciások használ­nak a tej helyettesítésére, de ebből sem célszerű sokat fogyasztani, és arra is figyelni kell, hogy nem áll el sokáig.

Más ételek

Az olajbogyó (zöld és fekete; olívaolaj), az avokádó, az ecetben eltett növények (spárga, uborka, paprika, paradicsom), a napraforgó- és tökmag javíthatja étrendünk változatosságát. Mindenképpen érde­künk, hogy a választékot a szokványos kereteknél jobban bővítsük, mert táplálékaink sokszínűsége – a vitaminok, ásványi anyagok és rostok megfelelő bevitelével együtt – a siker fontos tényezője.