Milyen pocak?

Az elmúlt évszázadokban a nagy pocak kiváltságos dolognak számított – a jólét és a siker jeleként azt érzékeltette, hogy viselőjének nem kell az istállóját takarítania, vagy a saját földjét túrnia. Mára az elhízás is demokratizálódott: mindenkinek nagy lehet a pocakja. Apáink ennek huszadik századi csökevényes előfutárát még sörhasnak nevezték, de mi a helyzet azokkal a nőkkel, gyermekekkel, szomszédaink és barátaink felével, akik nem isznak sört?

Búzapocak?

A jelenséget búzapocaknak nevezem, noha nyugodtan mondhatnám azt is, hogy lisztagy, kiflibelek vagy tésztapofa, mivel nincs egyetlen olyan szervrendszerünk sem, amelyet a búza ne befolyásolna. Ám ez a gabona legfeltűnőbb, legjellemzőbb hatását a csípőre gyakorolja, ahol az általa előidézett groteszk torzulás a legkifejezettebb.

A búzapocak a zsír felszaporodása következtében jön létre, ami annak köszönhető, hogy az illető évekig az inzulin – a zsírtárolás hormonja – szintjét növelő táplálékokat fogyaszt. Néhány em­bernek a fenekén és combjain szaporodik fel a zsír, de legtöbbnek a hasa közepén. Ez a „központi” vagy „viszcerális”, azaz „zsigeri” zsírszaporulat egyedi jellemzőkkel bír, mert a test más területein levővel ellentétben gyulladásos jelenségeket, kóros inzulinválaszt és anyagcserezavarokat idéz elő az egész szervezetben. A viszcerális zsír a mit sem sejtő férfiak ösztrogénszintjét is növeli, aminek szép, nagy férfiemlő lesz a következménye.

A búzafogyasztás nemcsak a felszínen idéz elő elváltozásokat, hanem a szervezet szintje minden szervében: a belekben, a májban, a szívben, a pajzsmirigyben és a többi mellett az agyban is. Nehéz lenne olyan szervet találni, amelyet nem károsít.

Nehézlégzés és izzadás a szívbetegek földjén

Preventív kardiológiával foglalkozom Milwaukee-ban. Más közép­nyugati városokhoz hasonlóan itt is nagyon jól lehet élni és gyer­mekeket nevelni. Egészen jók a közszolgáltatások, első osztályú könyvtáraink vannak, gyermekeink minőségi iskolákba járnak, a lélekszám pedig elég nagy ahhoz, hogy a nagyvárosi kultúra olyan áldásait élvezhessük, mint a kiváló szimfonikus zenekarunk és szép­művészeti múzeumunk. Az emberek kellemesen barátságosak, de kövérek.

Nem holmi kis zsírfeleslegről beszélek

Az itteniek tényleg na­gyon kövérek. Már az első lépcsőfordulóban kapkodják a levegőt, és elönti őket az izzadság. A 18 éves, százkilós nők alig bírják be­préselni magukat a kocsijukba, amely meredeken megdől a vezető oldala felé. Az ittenieknek duplaszéles kerekes székek kellenek.

A pácienseket nem tudjuk megmérni a kórházi mérlegekkel, mert azok csak 170 kilogrammig vannak kalibrálva. (A CT-készülékbe és más képalkotó masinákba sem férnek be, ezért eleve kizárt, hogy megvizsgálhassuk őket, de ha beférnének, akkor sem látnánk sem­mit a sok hájtól – az óceán mélyén sem lehet megkülönböztetni az iszapkupacot a cápától.)

Valaha, réges-régen mifelénk még ritkaságszámba mentek az egymázsásnál nagyobb emberek

Ma már megszokott látványt nyújtanak a plázákban sétáló hím- és nőnemű bálnák. A nyugdí­jasaink ugyanolyan túlsúlyosak vagy elhízottak, mint a középko­rúak, a fiatalok, a kamaszok, sőt a gyermekek. Kövérek az irodai dolgozók és a kétkezi munkások, az otthon ülök és a sportolók, a latin és ázsiai bevándorlók, a húsevők és a vegetáriánusok. Az amerikaiakat olyan elhízás járvány sújtja, amilyenre még nem volt példa. Minden statisztika szerint válságos a helyzet.

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (EÁMM), valamint az országos tisztifőorvos szerint azért vagyunk túlsúlyo­sak, mert túl sok cukros üdítőitalt és sört iszunk, túl sokat nasso­lunk, és túl keveset mozgunk. Ezek mindegyike igaz, de a történet ezzel még korántsem teljes.

Sok elhízott ember meglepően egészségtudatos. Bárkit meg le­het kérdezni, hogy mitől veri a mérlegen a száz kilót, a legtöbben nem azt mondják majd, hogy teleisszák magukat kólával, teleeszik magukat rágcsálnivalóval, vagy sokat ülnek a tévé előtt. A többség közli majd, hogy nem érti az egészet, hiszen heti öt alkalommal jár edzeni, nem fogyaszt zsírt, csak teljes kiőrlésű ételeket, de így sem tudja megállítani a súlynövekedését.

Hogyan jutottunk idáig?

A koleszterin- és szénhidrátbevitel korlátozására irányuló össznemzeti törekvés sajátságos helyzetet teremtett: a búzából készült termékek nem egyszerűen csak fokozott mértékben vannak jelen az étrendünkben, hanem dominánsakká váltak. A legtöbb amerikai minden ételében jócskán vannak búzalisztből készült termékek. A liszt lehet a főételben, a köretben, a desszertben, de leggyakrab­ban valószínűleg mindegyikben megtalálható.

A búza az egészség nemzeti szimbóluma lett. Az ipar azonnal felkarolta a „Fogyasszon több teljes kiőrlésű árut!” szlogenjét, és ontja kedvenc, búzalisztből készült ételeink „szívbarát”, valamint „egészséges” változatait.

Az a szomorú igazság, hogy a csípőkerületünk ugyanúgy növek­szik, ahogyan a búzatermékek aránya az étrendünkben. Az ame­rikai Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet azt tanácsolta 1985-ös Nemzeti Koleszterinprogramjában, hogy a zsír- és koleszterin for­májában bekerülő kalóriákat teljes kiőrlésű gabonákkal pótoljuk.

Pontosan ekkor kezdődött el a férfiak és nők rohamos súlygyarapo­dása. Ironikus módon a Betegségfelügyeleti és Prevenciós Központ (BFPK) is ugyanakkor kezdte el gyűjteni a testsúlyra vonatkozó statisztikai adatokat, ezért világosan dokumentálható az attól az évtől kezdve ugrásszerűen növekvő elhízásos és diabéteszes esetek száma.

Miközben sokféle gabonát lehetne fogyasztani, vajon miért lett a búza a kedvenc?

Azért, mert az emberi étrendben a glutén nevű gabonafehérje legfőbb forrása a búza. Néhány kivételtől eltekint­ve a legtöbben nem vagy csak kevés rozst, árpát, zabot, és más, gluténforrásként kevésbé elterjedt gabonafélét fogyasztunk.

A bú­zából százszor annyi fogy, mint az összes többi gabonából együttvé­ve, emellett ennek a növénynek van egy olyan sajátossága, amellyel a többi nem rendelkezik, viszont különösen káros az egészségre – de ezzel inkább később foglalkoznék. Mindenesetre a búzára koncentrálok, mert az étrendünkben ez a legfőbb gluténforrás, és a búza segítségével minden gluténtartalmú gabona hatása érzé­keltethető.

A Triticum aestivum (őszi búza, kenyérbúza vagy közönséges búza), a közönséges kenyérbúza és ezek genetikai módosulatai szá­mos mélyreható változást képesek előidézni a szájtól a végbélig, az agytól a hasnyálmirigyig terjedő szervekben, valamint a háziasszonytól a Wall Street-i valutaszakértőig mindenkinek a szerve­zetében.

Ha mindez hihetetlenül hangzik, akkor, kérem, tartsanak velem, mert én ezeket az állításokat tisztán búzamentes tudatosságomból fakadóan teszem!

Címke: , , Katgóriák: Búza nélkül

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

4 + tizenkettő =