Búza nélkül

Szabaduljunk meg a búzapocaktól!

Két hét alatt négy és fél kiló – igen, tudom, hogy ez úgy hangzik, mint egy televíziós felvilágosító műsornak álcázott csodafogyókúra reklámja. Ám én többször is tanúja voltam annak, hogy a búza el­hagyásakor rendkívül gyorsan olvad le az a bizonyos pocak – akár napi fél kilogramm is eltűnhet belőle. Ebben nincs semmi trükk, nem kell speciális – drága – ételeket vásárolni, nincsenek külön­leges receptek, pótkaják és „tisztító” ivókúrák.

Természetesen ezt a gyors súlycsökkenést nem lehet a végtelen­ségig fenntartani, de a kezdeti sebesség megdöbbentő – a fogyás csaknem ugyanolyan gyors, mint teljes koplaláskor. Vajon a búza kiküszöbölésekor miért tűnnek el a kilók majdnem ugyanolyan gyorsan, mint éhezéskor? Sejtésem szerint az egyik ok a glükóz­inzulin-zsírlerakódás ciklusának felfüggesztése, a másik pedig a kalóriabevitel csökkenése. A jelenségnek naponta tanúja vagyok a rendelőmben.

Nem csak a búzát kell elhagynunk!

A búza elhagyása az alacsony szénhidráttartalmú fogyókúrák gyakori eleme. Egyre több klinikai tanulmányban írják le, hogy ilyen szempontból előnyös a cukrok és keményítők csökkentett bevitele, de tapasztalataim szerint a siker nagyrészt a búza eltüntetésének tudható be. Mivel ez a gabona a normális étrend domináns összete­vője, ezért a kiküszöbölésével megszűnik a legfőbb problémaforrás. (Azt is láttam, hogy az alacsony szénhidráttartalmú kúra gyakran eredménytelen volt, mert csak búzából készült ételeket hagytak benne.)

Az összes cukor és keményítő számít

Ha valaki elhagyja a búzát, de édes üdítőket iszik, cukorkát és kukoricachipset fogyaszt, akkor lenullázza új étrendje előnyös hatásait. Szerencsére a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy nem szabad így eljárni, ám a búzával kapcsolatban a dolog nem magától értetődő.

Sokan becsülik alá a búzamentes táplálkozás hatékonyságát a gyors fogyásban, és különösen a viszcerális zsír csökkentésében, pedig jómagam több ezerszer is meggyőződtem róla. A búza leállí­tásakor gyorsan és megerőltetés nélkül lehet fogyni súlyfeleslegtől függően 20, 30, sőt akár 50 kilogrammot is az első évben. Csak az utolsó 30 páciensem átlagos súlyvesztése 12,1 kilogramm volt az első félévben.

A búzamentes diétában bámulatos, hogy az emberek és az ételek viszonya megváltozik: azért esznek, hogy a biológiai energiaszük­ségleteiket kielégítsék, és nem azért, mert a búza rátenyerelt a belső „étvágyserkentő gombokra”, emiatt egyre többet és többet kell enni. Csökken az érdeklődés az ebéd iránt; az embert hidegen hagyják az üzletek pékárukat kínáló polcai és a munkahelyén körbekínált fánk. Megszűnik a búza által vezérelt tehetetlen vágyakozás az egyre több táplálék iránt.

Mindez teljesen érthető. Ha elhagyjuk azt az ételt, amely jelentő­sen növeli a vércukor szintjét, és ezzel erőteljes inzulinválaszt vált ki, akkor megszakad az éhség és pillanatnyi jóllakottság váltakozá­sainak ciklusa, mert megszűnik az addiktív exorfinok utánpótlása, és kevesebb is bőven elég lesz. A felesleg elolvad, és az ember súlya ismét a fiziológiás értékre tér vissza. A deréktáji úszógumi eltűnik, és búcsút lehet inteni a búzapocaknak.

A luténmentes étrend nem azonos a gluténmentes ételekkel

Már tudjuk, hogy elsősorban a glutén az a fehérje, amely a bú­za káros hatásaiért – ha nem is mindegyikért – felelős, és ugyan­ez a protein áll annak a gyulladásnak a hátterében, amely a cöliákiásoknál a vékonybelet károsítja, ezért nekik nagyon gondo­san kell kerülniük a fogyasztását.

Ez nemcsak a kenyérbúza elhagyá­sát jelenti, hanem minden gluténtartalmú növényét, köztük az árpa, a rozs, a tönkebúza, a zab és még egy sor gabona fogyasztásának a felfüggesztését is. A betegek az üzletekben olyan „gluténmentes” ételeket keresnek, amelyek a búzából készült táplálékok utánzatai, és egy egész iparág jött létre abból a célból, hogy a gluténmentes kenyértől a gluténmentes kekszekig és süteményekig kielégítsék az igényeket.

Ezek a termékek leggyakrabban kukoricából, rizsből, burgonyá­ból és tápiókából készülnek, ami nagyon nem előnyös azoknak, akik fogyni akarnak. Nincsenek olyan immun- vagy idegrendszeri hatásai, mint a gluténnak, ám ugyanazt a vércukor- és inzulinszint­növekedést váltják ki, amely a búza esetében a súlygyarapodásért felelős. Igaz, hogy ebben a tekintetben a búza amilopektin A-ja nagyon hatékony, azonban a felsoroltak mindegyikének erőteljesebb ez a hatása.

A gluténmentes ételek tehát egyáltalán nem problémamen­tesek

Valószínűleg ezek okozzák a búzát felfüggesztő túlsúlyos cöliákiások fogyásának elmaradását. Véleményem szerint csak alkalmankénti fogyasztásra ajánlhatók, mert az anyagcserehatá­saik lényegében ugyanolyanok, mint egy jó nagy zacskónyi töltött cukorkáé.

A búza elhagyása tehát nemcsak a glutén kiiktatását jelenti, hanem az amilopektin A felszámolását is – azét a szénhidrátét, amely jobban emeli a vércukorszintet, mint a kristálycukor vagy egy szelet csoki. Erre azonban nem alkalmasak a rizsben, a ku­koricában, a tápiókában és a burgonyában található keményítők.

47 kiló már lement…már csak 9 van hátra. Esettanulmány!

Első találkozásunk alkalmával Geno is ugyanolyan fakószürkésen sápadt volt, mint a többiek, emellett fáradtságra és figyelemhiányra panaszkodott. 178 centiméteres magasságához 146 kilogrammos test és tekintélyes búzapocak társult. Eredetileg azért fordult hozzám, mert egy szűrővizsgálaton felmerült a szívkoszorúér-elmeszesedés gyanúja.

Korántsem volt meglepő, hogy a fizikai állapota mellett a laborató­riumi eredményei sem voltak valami fényesek. Magas volt a vércukor-és trigliceridszintje, a HDL-koleszteriné pedig alacsony, és ezek néhány más megváltozott értékkel együtt valóban fokozzák a szívproblémák kockázatát.

Fásultsága ellenére valahogyan sikerült meggyőznöm – a dologban része lehetett annak is, hogy bevontam Geno otthoni főszakácsát és főbevásárlóját, azaz a feleségét is. Ezzel együtt is tamáskodva fogadta azt a javaslatot, hogy mondjon le minden „egészséges teljes kiőrlésű” ételről – köztük az imádott kifőtt tésztákról és olyan, általa nem sokra tartott dolgokra cserélje őket, mint a dió, az olajok, a tojás, a sajt és a hús.

Fél évvel később ismét megjelent a rendelőmben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy teljesen átalakult. Jókedvű volt, odafigyelt rám, sőt mosolygott. Elmondta, hogy megváltozott az élete. Nemcsak 29 kilót fogyott, és nemcsak 36 centiméterrel lett kisebb a derékbősége, hanem visszanyerte fiatalos energiáit. Ismét társaságba jár; elkezdtek utazgat­ni a feleségével; rengeteget sétál és kerékpározik a szabadban; jobban alszik; visszatért az életkedve és az optimizmusa. A laborvizsgálat is ennek megfelelő eredményt mutatott: a vércukra és a trigliceridszint-je visszatért a normál tartományba, a HDL-koleszterinszintje pedig a duplájára emelkedett.

Újabb hat hónap alatt Geno további 18 kilogrammot adott le, azaz összességében egyetlen év alatt 47 kiló lefogyása után már csak 99-et nyomott.

– Az a célom, hogy lemenjek 90-re – jelentette ki. – Akkor voltam ennyi, amikor megnősültem – elmosolyodott. – Már csak 9 van hátra.