Búza nélkül

Szénhidrátok ellen szénhidrátok?

Az ősember még halakat, hüllőket, madarakat és más állatokat fogyasztott – nem feltétlenül megfőzve – reggelire. Manapság va­lószínűleg búzaliszt, kukoricakeményítő, magas fruktóztartalmú kukoricaszirup és kristálycukor keveréke kerül elénk egy bögrében. Vannak, akik müzli helyett nápolyit vagy juharsziruppal töltött palacsintát esznek, esetleg zsírszegény sajttal vagy margarinnal megkent pirítóst. A legtöbb amerikai számára tehát az extrém szénhidrátos tobzódás már kora reggel elkezdődik, és egész na­pon át tart.

Ez persze nem csoda, hiszen egyre kevesebb fizikai igénybevé­telnek vagyunk kitéve – nem kell állatokat levadásznunk, meg­nyúznunk és feldarabolnunk; nem kell télire tűzifát hasogatnunk; nem kell kézzel kimosnunk az ágyékkötőnket a patakban. Közben a gyorsan emészthető ételek kényelme és túlzásba vitt élvezete árt az egészségünknek.

Régi ételek vs. mai ételek

Az elejtett vaddisznók húsának vagy a gyűjtögetés közben összeszedett vad fokhagymának és vadmálnának a mértéktelen él­vezetétől senki sem lett cukorbajos… ahogyan a túl sok zöldséges omlettől, lazactól, káposztától, borsos steaktől és uborkasalátától sem. Ám a rengeteg muffintól, brióstól, reggelire bekebelezett müz­litől, palacsintától, nápolyitól, perectől, ropitól, keksztől, tortától, fánktól sok-sok embernek lett már diabétesze.

A betegség más vércukorszintet növelő ételektől is kialakulhat.

A folyamat egyszerű: a szénhidrát fokozott inzulinter­melésre serkenti a hasnyálmirigyet; több zsigeri zsír halmozódik fel; inzulinrezisztencia és gyulladásos folyamatok alakulnak ki. A vér­ben levő sok cukor, triglicerid és zsírsav károsítja a pankreászt, amely az évekig tartó túlterhelés következtében végül tönkremegy a glükotoxicitás, a lipotoxicitás és a gyulladás következtében – lé­nyegében kiég, ezért nem tud elég inzulint termelni, és kialakul a magas vércukorszint, azaz a cukorbetegség.

Diabéteszek gondozása

A kórkép kezelése jól tükrözi ezt a forgatókönyvet. Az Actos nevű készítmény hatóanyaga, a pioglitazon és a hozzá hasonló vegyüle­tek az inzulinrezisztenciát csökkentik, és a betegség korai szaka­szában írják fel őket. Az ugyancsak kezdetben használt metformin (Metformin Milán) csökkenti a májban a glükóztermelést. Később következik az injekció formájában használt inzulin, amikor a has­nyálmirigy már tönkrement, és nem termel belőle eleget.

A szakma jelenleg érvényes módszertana szerint a diabéteszesek gondozásának és kezelésének egyik fő eleme a fokozott szénhidrát­fogyasztás – azaz abból kell sokat enni, ami ellen küzdünk.

Évekkel ezelőtt egy speciális, ADA nevű diétát alkalmaztam cu­korbajos pácienseimnél. A program előírásai szerint növeltem a be­vitt cukrok és keményítők mennyiségét, közben figyeltem, ahogyan nő a súlyuk, romlik a cukorháztartásuk, egyre több gyógyszer kell nekik, miközben olyan szövődmények alakulnak ki, mint az ideg­rendszeri és veseproblémák.

Ahogyan annak idején Semmelweis Ignác jött rá, hogy egyszerű kézmosással jelentősen csökkenteni lehet a gyermekágyi láz gyakoriságát, úgy javítja az ADA-diéta sza­bályainak a semmibevétele azaz a szénhidrátbevitel csökkentése -a cukoranyagcserét; jelentős fogyást eredményez, valamint enyhí­ti a cukorbetegség összes következményét – a magasvérnyomás­-betegséget, az emelkedett trigliceridszintet, és a többi.

Amit tudni kell az ADA-ról…

Az ADA előírásai szerint csökkenteni kell a zsírbevitelt – külö­nösen a telített zsírokét -, és minden étkezésnél el kell fogyasz­tani 45-60 gramm – lehetőleg „egészséges teljes kiőrlésű” -szénhidrátot. A szénhidrát naponta bevitt összmennyiségének 135-180 grammnak kell lennie – plusz nassolnivaló. Ez lénye­gében egy zsírfóbiás diéta, amelynél a kalóriaszükséglet 55-65 százalékát szénhidráttal kell fedezni. Ha összegeznem kellene a módszert, akkor az a veleje, hogy egyetek cukrot és vércukorszintet növelő ételeket azért, hogy kompenzációként minél több gyógyszert szedjetek.

A „tűz ellen tűzzel” taktika jó lehet kártevőirtásra vagy a gyűlölködő szomszédok megrendszabályozására, azonban a diabétesz esetében csak azt lehet vele elérni, hogy a különleges ételekre és gyógyszerekre fordított kiadásokkal jól lemerítjük a bankszám­lánkat. Az ADA-szakértők nagy hatással voltak az Egyesült Álla­mok lakosainak táplálkozására.

Amikor valakinél megállapították a cukorbajt, máris megjelentek nála a felvilágosítók vagy egy nő­vér, hogy bevezesse őket a speciális diéta rejtelmeibe. Szerencsére láttam olyan szakembereket is, akik az egészet sutba dobták, és a gondozottaknak a szénhidrátbevitel csökkentését javasolták. Mivel ez szembemegy az ADA-alapelvekkel, ezért az orvostársadalom rövid úton megszabadult a renitens szakdolgozóktól. A konvenciók hatalmát sohasem szabad alábecsülni – különösen az orvoslásban.

Az AD A-ajánlásokban többek között ezek az élelmiszerek sze­repelnek:

  • teljes kiőrlésű gabonák (búza vagy rozs);
  • teljes kiőrlésű, magas rosttartalmú cereáliák;
  • gabonából készült olyan pépes főtt ételek, mint a zabpehely, kukoricakása, puliszka vagy tejbegríz;
  • rizs, főtt tészták, tortilla;
  • főtt bab, borsó, paszuly és lencse;
  • burgonya-, zöldborsó-, kukorica-, édesburgonya- és tökfőzelék;
  • zsírszegény rágcsálnivalók, sós sütemények és pattogatott ku­korica.
Röviden ez úgy néz ki, hogy búzát, búzát, kukoricát, rizst és búzát kell enni.

Mi történik velünk az ADA ételektől?

Ha egy cukorbeteget megkérdezünk az étrendjével kapcsolatos nézeteiről, kapásból megmondja, hogy ezeknek az élelmiszereknek bármelyikétől 11-16 mmol/l-re vagy annál is magasabbra szökik fel a vércukorszintje. Az ADA szerint ez így van rendjén… csak közben a vércukorszint, valamint a gyógyszerek és a naponta beadott in­zulin mennyisége is nő.

Jó valamire az ADA a diabéteszesek gyógyításában?

A hangzatos szlogenek szerint igen, de ez valójában nem gyógyítás.

Az ADA-szakértők védelmében megjegyzem, hogy a legtöbb­jüknek fogalma sincs a módszer ártalmairól. Elkötelezett emberek, akik a diabétesz visszaszorításáért küzdenek, azonban tévútra vit­ték őket azok a zsírszegény étrenddel kapcsolatos szólamok, ame­lyek egész Amerikával is ezt tették.

A cukorbetegséget illetően a mai napig az az uralkodó nézet, hogy a kórképet az azt okozó táplálékokkal kell kezelni, miközben gyógyszerekkel kell rendbe rakni az emelkedő vércukorszintet.

Mi már tudjuk, hogy ez a kezelés úgy rossz, ahogy egy kétdolláros, alacsony költségvetéssel készített film viharvert VHS-másolata. A szalagot addig kell visszapörgetni, ameddig azt nem látjuk a kép­ernyőn, hogy el kell hagyni a szénhidrátokat, köztük az „egészséges teljes kiőrlésű gabonákat” hogy ez egész folyamat végre a visszájára – a jó irányba – forduljon.