Búza nélkül

Tésztaképű nemzet- a búza bőrkárosító hatása

Ha a búza olyan szervekre is hat, mint az agy, a belek, az artériák és a csontok, akkor mi a helyzet legnagyobb szervünkkel, a bőrrel?

Nos, a kültakarónk sem menekülhet meg, sőt a búza többféleképpen is károsítja a bőrt!

A látszólag nyugodt felszín alatt egyszerre rengeteg élettani folyamat zajlik. A testfelszín nemcsak vízhatlan, hanem visszaveri a sok milliárd mikroorganizmus támadásait, szabályozza a testhőmérsékletet, és saját magát is regenerálja, hogy el tudja látni a feladatait. Bőrünk fizikai határt képez a külvilág és a szervezetünk között, miközben trilliószámra telepszenek meg rajta olyan baktériumok, amelyek csendes szimbiózisban élnek a gazdatestükkel, azaz velünk.

Egészségünk az arcunkra van írva!

Bármelyik bőrgyógyász megmondhatja, hogy a bőr állapota a belső egészségügyi helyzetet tükrözi. Ezt egy egyszerű elpirulás is kiválóan demonstrálja: az arc parányi ereinek gyors kitágulása (az úgynevezett kapillárisdilatáció) az eredménye annak is, ha hirtelen tudatosul bennünk, hogy a szomszéd autóban ülő fickó, akinek félreérthetetlen jelet küldtünk a középső ujjunkkal, az éppen a főnökünk. Nem csak érzelmi folyamatokról van szó, mert a bőr a szervezetünkben zajló fiziológiás történésekről is tájékoztat.

Mit okoz a búza az arcunkon?

A búza fokozhatja az öregedéssel járó változásokat, mert az előrehaladott glükáció végtermékei szaporítják és elmélyítik a ráncokat, valamint csökkentik a bőr rugalmasságát, de az egészségügyi hatásai jóval túlmutatnak a megjelenésen.

A búza – pontosabban a szervezet reakciója a búzára – meglátszik a bőrön is

Ahogyan a fő gabonánk lebomlásakor képződő melléktermékek ízületi gyulladásokat, magasabb vércukorszintet és agyi elváltozásokat idéznek elő, ugyanúgy olyan folyamatokat indíthatnak el a bőrben is, amelyek bosszantó kellemetlenségektől a fekélyekig, sőt életveszélyes gangrénig terjedhetnek.

A bőr változásai általában nem izoláltan jelennek meg. Amikor már meglátszik rajta a búza valamilyen hatása, akkor rendszerint más szervek – belek, agy stb. – is érintettek, csak nem biztos, hogy tudunk erről.

Fránya pattanások

A faggyúmirigy-gyulladás – az akné vagy pattanás – jellegzetes, sok bosszúságot okozó kamasz- vagy fiatalkori elváltozás, és nem egyszerűen csak egy múló kozmetikai kellemetlenség. A középkori angol orvosok úgy nevezték, hogy „kőragya” az amerikai doktorok pedig azt tartották róla, hogy olyan bőrkiütés, amelyben nincs viszkető érzés.

Azt gondolták, hogy heves érzelmi reakciók – különösen mardosó szégyen vagy bűntudat, esetleg deviáns szexuális magatartás – miatt alakul ki. A szörnyűséges kezelési módszerek között erőteljes hashajtók, kiadós beöntések, bűzös kénes fürdők szerepeltek; majd a XX. század elején bevezették a nemegyszer súlyos égési sérüléseket okozó röntgenbesugárzást – pedig a kamaszok élete ezek nélkül is épp elég nehéz.

A tizenéveseknek az sem vigasz, hogy a pattanások egyre gyakrabban keserítik meg a huszonévesek életét is. Az őrjítő hormonális változásokkal együtt szinte általános jelenségnek számítanak a nyugati kultúrában, ahol a fiatalok 80 – a 16-18 évesek 95 – százalékát érintik, és az esetek felében még a 25-ödik életév felett is kiújulnak.

Az akné nem mindenhol ismert!

Az aknék megkeserítik az amerikai fiatalok nagy részének életét, de bizonyos népeknél szinte teljesen ismeretlenek. Ilyenek például a Pápua Új-Guineában élő kitavanok, a paraguayi vadászó-gyűjtögető életmódot folytató asék, a brazíliai Purus-völgy lakói, az afrikai bantuk és zuluk, valamint a kanadai inuitok. Érdekes módon a felsorolt törzsek egyike sem szenved a pattanásoktól.

Az aknémentességük oka genetikai lenne?

A bizonyítékok szerint nem ez a magyarázat, hanem az étrendjük összetétele. Az élőhelyük és saját klímájuk adottságainak megfelelő táplálékokat fogyasztó népek nagyszerű lehetőséget jelentenek arra, hogy megfigyelhessük, milyen hatásai vannak bizonyos ételféleségek hiányának vagy meglétének. A kitavanok vadászó-gyűjtögető életmódjuknak megfelelően zöldséget, gyümölcsöt, gumókat, kókuszdiót és halat esznek. Az asék hasonló dolgok mellett szárazföldi állatokat, valamint saját termesztésű maniókát, földimogyorót, rizst és kukoricát fogyasztanak, de náluk is ritka az akné.

A Földön a leghosszabb ideig valószínűleg Okinava lakosai élnek, akik az 1980-as évekig hihetetlenül sok növényt – főleg édesburgonyát és szóját -, továbbá sertéshúst és halat fogyasztottak. Őket ugyanúgy elkerülik a pattanások, ahogyan az inuitokat, akiknek a hagyományos étrendje fókát, halat, rénszarvast, algákat, vadon termő gyümölcsöket, gyökeret és levélféléket tartalmaz.

A bantuk és zuluk tápláléka az időjárástól és a földrajzi adottságaiktól függ, de a guajávafa gyümölcse mellett sok mangót, paradicsomot, továbbá halat és elejtett állatokat fogyasztanak – miközben náluk sincs akné.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a pattanásoktól megkímélt népcsoportok alig vagy egyáltalán nem fogyasztanak búzából készült ételt, cukrot és tejtermékeket. Nyugati befolyás hatására néhol – Okinaván, az inuitoknál és a zuluknál – meghonosodtak a keményítőtartalmú ételek, és azonnal megjelent a faggyúmirigy-gyulladás is. Mindez azt jelenti, hogy ezek a kultúrák nem élveznek genetikai védelmet, hanem az étrendjük miatt voltak pattanásmentesek. Náluk a búza, a cukor és a tejtermékek elterjedésével az aknéellenes gyógyszerek forgalma is megnövekedett.

Jó hírünk van: a csokoládé nem okoz aknét!

Érdekes módon már a XX. század elején rájöttek, hogy a keményítőtartalmú táplálék – palacsinta, sütemények – fogyasztása pattanásokat okoz. Ez a tudásunk gyorsan feledésbe merült egy, az 1980-as években végzett faramuci felmérésnek köszönhetően, amelyben a csokoládé hatását hasonlították össze a „placebónak” használt cukorkákkal.

A kutatók arra jutottak, hogy a 65 résztvevő esetében a kétféle édesség fogyasztása semmilyen különbséget sem okozott – csak annyit, hogy a cukorkát fogyasztó „kontrollcsoport” nem jutott hozzá a csokoládéban levő kakaóhoz. (A csokoládérajongók kedvéért megjegyzem, hogy a kakaó nem okoz aknét.

Nekik melegen ajánlom a 85 százalék kakaót tartalmazó étcsokoládé fogyasztását.) A bőrgyógyászok természetesen a tanulmány nyomán sem hagytak fel a pattanások és az étrend közötti kapcsolat firtatásával, de ez nem tartotta őket vissza attól, hogy a megállapításaikat ne idézzék úton-útfélen.

A mai dermatológusok előszeretettel tulajdonítják ezt a krónikus, sokszor az arcot is eltorzító bőrelváltozást a tizenévesek és fiatalok hanyagságának. Azt mondják, hogy baj van a higiénével, és noha minden gondolatuk a Propionibacterium acnes nevű kórokozó, valamint a túlzott faggyútermelés körül forog, kezeléseik közvetlenül a pattanásokra irányulnak, nem pedig azok kiváltó okaira. Egyszerűbb nekik, ha csak helyi baktériumellenes kencéket, antibiotikumokat és gyulladáscsökkentőket írogatnak fel

A legújabb kutatások ismételten kiderítették a szénhidrátok kóroki szerepét; természetesen ebben az esetben is a cukor-inzulin anyagcsere változásairól van szó.

Az inzulin serkenti a faggyúmirigy működését

Egyre többet tudunk az inzulin pattanások keletkezésében játszott szerepéről. A hatására a bőrben az IGF-1 nevű hormon képződik, amely a csontokra gyakorolt hatásai mellett stimulálja a szőrtüszőkben a szövetek növekedését9. Az inzulin és az IGF-1 is serkenti a faggyúmirigyek működését. Normál körülmények között olajos váladékuknak bőrvédő szerepe van, de túltermelése a bőr fokozott sejtszaporodásával együtt a jellegzetes, kifelé növekvő, pirosas pöttyökhöz vezet.

Az inzulin közvetett hatására utalnak más megfigyelések is

Az olyan policisztás ovárium-szindrómás – a petefészek többszörös cisztájával járó tünetegyüttes (PCOS) – nők, akiknek időnként magas a vércukra, és erre túlzott inzulintermeléssel reagálnak, hihetetlenül gyakran szenvednek a pattanások miatt. Náluk az inzulin- és glükózszintet csökkentő gyógyszerek – például metformin -az aknékra is jó hatással vannak. Gyermekeknek rendszerint nem szájon át bevehető diabéteszgyógyszereket adnak, de megfigyelték, hogy az ilyen kezelésben részesülő fiataloknak is kevesebb a pattanása.

Az inzulinszint szénhidrátfogyasztás után a legmagasabb

Minél nagyobb egy szénhidrátféleség glikémiás indexe, annál több inzulin termelődik. Mivel a búzából készült ételeknek szinte minden más tápláléknál nagyobb a glikémiás indexe, ezért rendkívüli módon megemelik a vércukorszintet, és az élelmiszerek többségénél fokozottabb inzulintermelést idéznek elő. Nem meglepő, hogy a búza is – különösen cukros fánk és édes sütemények formájában, amelyben az édesítőszerben levő cukornak is magas a glikémiás indexe – aknét okoz. Ugyanez igaz a nagy bölcsen egészségesnek kikiáltott teljes kiőrlésű kenyérre is.

Az a bizonyos fehér folyadék: a tej

A tejtermékek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Miközben az egészségügyi hatóságok többsége szinte megszállottan küzd a zsírszegény táplálkozásért és a sovány tejtermékek elterjesztéséért, simán figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a pattanásokat nem a sok zsír okozza. A szarvasmarhából küszülő élelmiszerekben van egy olyan fehérje – a tejben különösen sok -, amely fokozza az inzulintermelést, és a tejfogyasztó tizenévesek körében 20 százalékkal növelte az aknésok számát.

A túlsúlyos és elhízott kamaszok nem a spenóttól vagy a zöld borstól lesznek pattanásosak, nem is a lazactól vagy a tilápiától, hanem azoktól a müzliktől, amelyeket reggelente sok tejbe keverve fogyasztanak el. Ezek alapján a súlyfelesleggel rendelkező tizenéveseknél több aknét kell látnunk, és valóban ez is a helyzet16 (ez nem jelenti azt, hogy a sovány kamaszok nem lehetnek pattanásosak, de az akné statisztikai gyakorisága a testsúllyal nő).

A leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakembereknek a vércukor- és inzulinszint csökkentésére kellene törekedniük a pattanások számának csökkentése érdekében.

Kutatási eredmények: Egy nemrégiben befejezett vizsgálatban 12 hétig monitoroztak alacsony és magas glikémiás indexszel rendelkező ételeket fogyasztó egyetemistákat. Az előbbi csoportnál sokkal kevesebb volt az aknés esetek száma. Azok a résztvevők jártak a legjobban, akik a legjobban megkurtították a szénhidrátadagjukat, mert náluk 50 százalékkal csökkent a pattanások mennyisége.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy azok a táplálékok okoznak aknét, amelyek növelik a vércukor-, valamint inzulinszintet, és a búza erre szinte minden másnál alkalmasabb alapanyag. A tizenéves gyermeknek az egészsége érdekében adott teljes kiőrlésű kenyér csak ront a helyzeten.

A pattanás önmagában ugyan nem életveszélyes, de még manapság is kemény kezeléseket írnak elő rá – az izotretionin például kifejezetten toxikus; rontja az éjszakai látást, befolyásolja a gondolkodást és a viselkedést, valamint bizarr születési rendellenességeket idéz elő a kezeltek születendő gyermekeinél.