Cukorbetegség

Mi a következménye a magas vérnyomásnak a cukorbetegségben szenvedők számára?

Jegyezzük meg! Magas vérnyomásról beszélünk, ha a nyugalomban – legalább 2 órás várakozást, stresszmentes környezetben történő pihenést követően – mért vérnyomás ismételten > 140 / > 90 Hgmm, illetve, ha a < 130 / < 80 Hgmm-es vérnyomás csak gyógyszeres kezeléssel biztosítható.

Jól látható tehát, hogy az a – tévesen meghonosodott – nézet, miszerint még „normális” a vérnyomás, ha felső értékének 100 feletti része az életkor éveit nem haladja meg, alapvetően hibás! A fenti meghatározásban szereplő két, eltérő határérték, a 140/90, illetve 130/80 Hgmm-es jelzés nem elírás. Az elsőként említett érték az ún. „magas (vagy újabb keletű szóhasználattal: emelkedett) normális” vérnyomás felső határa, a második, alacsonyabb pedig az ún. általános kezelési célérték.

Mi a következménye a magas vérnyomásnak?

Cukorbetegeken a magas vérnyomás három eltérő kórfolyamat következménye lehet.

  • Előfordulhat, hogy mind a magasvérnyomás-, mind a cukorbetegség önálló megbetegedés, s társulásuk véletlenszerű. Ezzel találkozhatunk pl. a magasvérnyomás-betegség leggyakoribb formájában, az ún. esszenciális hipertóniában, amikor érelmeszesedés, az erek rugalmatlansága folytán magas vérnyomásúvá vált személyen alakul ki diabétesz.
  • Társult megjelenésük egy további formája az, amikor mindkét betegség következmény, azaz valamely más elsődleges betegség kísérője. Számos olyan – hormonális eredetű – megbetegedés is mert, amelyben a vérnyomás és a vércukorszint is emelkedik. Ilyen pl. a mellékvesekéreg hormonok túltermelődésévei járó állapota (az első leírója nyomán elnevezett Cushing-kór), vagy a növekedési hormontermelő daganatok egyes formája.
  • Nefropatia. Együttes megjelenésük harmadik lehetősége az, amikor oki kapcsolat van a cukorbetegség és a magas vérnyomás között, l-es típusú cukorbetegségben – a véletlenszerű társulás és a más megbetegedés kiváltotta formáktól eltekintve – a magas vérnyomás nefropatia következményeként fordulhat elő. Megjelenésével akkor kell számolni, amikor a fehérjeürítés állandósult és a vese működése beszűkült.
  • Más a helyzet a 2-es típusú cukorbetegség esetében. E formában a magas vérnyomás akár meg is előzheti a diabétesz megjelenését. Ennek az az oka, hogy e diabétesztípus, továbbá a vérnyomás- és vérzsíreltérések egy közös tőről fakadó tünetegyüttes, a metabolikus szindróma összetevői. Az esetek egy részében a tünetek külön-külön jelentkeznek, máskor két vagy több összetevő közel azonos időben jelenik meg.

Ezért is fontos, hogy minden magas vérnyomásban vagy vérzsír-eltérésben szenvedő betegen keressék a cukoranyagcsere esetleges zavarát (célzott szűrés), illetve hogy cukorbetegeken is mindig történjék meg a metabolikus tünetegyüttes további komponenseinek ellenőrzése. E betegséget szokás a jéghegyhez is hasonlítani. Jól ismert ui., hogy a jéghegy 5/6-a a víz alatt található, s csak 1/6-a van a tenger szintje fölött egy vagy több látható csúcs formájában.

A metabolikus tünetegyüttes is ilyen

Tünetei (ezek felelnek meg a jéghegy csúcsainak) külön-külön, vagy egyidejűleg több is, könnyen felismerhetők, a közös ok, a kóroki háttér azonban célzott keresés nélkül rejtve marad. Ez a közös háttér az elhízás, annak a hasi zsírszövet felszaporodásával járó formája (több elnevezése is ismert: hasi, törzsi, „alma” viszcerális, férfi típusú elhízás), amikor a zsírszövetben.

A metabolikus termelődő hormonhatású és sejtszabályozást végző tényezők szaporodnak fel. E tényezők (gyulladásos faktorok, fokozottan képződő szabad zsírsavak stb.) károsítják az inzulin szöveti hatását, végső soron az inzulinhatás csökkenését, inzulinrezisztenciát okozva.

Jegyezze meg! A cukorbetegséget kísérő magas vérnyomás rendezése, a kezelési célérték elérése és hosszú távú fenntartása részben életmódi (ún. nem gyógyszeres eljárások), részben vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelést igényel.

A nem gyógyszeres eljárások önmagukban rendszerint nem elegendőek a kívánt vérnyomáscsökkenés eléréséhez, alkalmazásuk (a túlsúly fokozatos megszüntetése, e célból a teherbíró képességhez igazodó mértékű, de naponta legalább 30 percnyi vagy kiizzadásig folytatott fizikai tevékenység napi életritmusba emelése, az étrend kalóriatartalmának csökkentése, a dohányzás elhagyása, a túlzott sófogyasztás napi 3-4 grammra mérséklése) azonban elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés eredményességéhez.

Rendszerint kombinált vérnyomáscsökkentő, több eltérő támadáspontú gyógyszer szedését jelentő terápia szükséges, amelyben – a cukorbetegség mindkét fő formájában – az értónust és a folyadékforgalmat szabályozó, ún. renin-angiotenzin-algoszteron (RAAS) rendszerre ható szerek szerepe a meghatározó.