Dietetika

A diabetes insipidus és tünetei

A diabetes insipidus a vazopresszin (antidiuretikus hormon, ADH) hiányában vagy nem megfelelő működésében (receptor-rendellenes­ség) kialakuló betegség, melynek következtében nagy mennyiségű (akár 5-25 l/nap) vizelet ürül. Az extrém nagy mennyiségben kép­ződő vizelet fajsúlya alacsony (1001-1003 g/l). A diabetes insipidus legfontosabb tünetei: polyuria, polydipsia, asthenuria. A betegség okát tekintve két csoportra osztható:

  • centrális – az ADH relatív vagy abszolút hiánya jellemzi,
  • renális – a vese vazopresszin-, ill. akvaporinreceptorainak veleszületett vagy szerzett megbetegedése.

Gyógyszeres kezelés és kapcsolata a táplálkozással

A vazo-presszin pótlása elsősorban a primer kóroki forma esetén kerül szóba, inkább szintetikusan előállított hormonok alkalmazásával. A legkorszerűbb gyógyszer-beviteli forma az orrspray.

A tiazid típusú diuretikus kezelés NSAID típusú készítményekkel való együtt alkalmazása esetén érdemes enyhe sószegénységet bevezetni a beteg étrendjébe, valamint ezen felül oda kell figyelni a beteg gyomorstátusára is. A gyomorbántalmak jelentkezésekor javasolható étrendi és életmódbeli változtatások A családorvosi gyakorlatban fontos gasztroenterológiai kórképek dietetikája c. részben tárgyaltaknak megfelelően alkalmazhatók.

Dietoterapia

A kóroki tényezők, ili. az alapbetegség megszünte­tése – amennyiben lehetséges – elsődleges fontosságú.

Általános terápiás ajánlásként a legfontosabb cél a beteg megfelelő hidráltságáról való gondoskodás. Ez hangsúlyosan igaz gyermekek és idősek esetén. Amennyiben a polyuria nem haladja meg a napi 2-3 l-t, és a laborleletekben sem mutatkozik jelentős ozmotikus és ioneltérés, elsődleges cél a megfelelő folyadékpótlás.

A dietoterápiás ajánlások elsősorban a só- és vízháztartás egyen­súlyának stabilitását szolgálják. Veleszületett formájában a kezelés prioritása a csecsemő vízzel való ellátása. Kétóránként szükséges az itatás, amely akadályoztatás esetén gyomorszondán át is történhet, ha nem megfelelő a tápláltsági állapot, akkor a szondatáplálás is megkezdhető. A felnőttek nefrogén eredetű polydipsiája és polyuriája sótlan (800-1200 mg nátrium), fehérjeszegény (0,4-0,7 g/ttkg) étrend alkalmazása esetén csökken.

Energiabevitel: a beteg egyéni szükségletének mértéke alapján egyénre szabott, általánosságban 1800-2600 kcal.

Fehérjebevitel: nefrogén eredetű polydipsia és polyuria esetén indokolttá válhat 0,8 g/ttkg alatt tartani a fehérjebevitelt. Érdemes odafigyelni az esszenciális aminosavakra, a hiányállapotok kiala­kulását elkerülendő, javasolhatók a jó minőségű, zsírszegény, állati eredetű fehérjeforrások (tej, tojás, zsírszegény húsok, húskészít­mények) felhasználása, lehetőleg valamennyi főétkezés alkalmával.Zsírbevitel és szénhidrátbevitel: az általános ajánlások irányadóak, speciális megszorításokra nincs szükség.