Az energiaszegény táplálkozás

Az elhízással, ill. a túlzott kalóriabevitellel szemben számos vizs­gálat támasztja alá a kalóriarestrikció pozitív élettani hatását. A kalóriarestrikció megnövelheti az élettartamot, és későbbi idő­pontra tolja az öregedési folyamatok révén megjelenő betegségeket. A kalóriarestrikció mind a perifériás, mind a centrális testsúlysza­bályozásban érintett peptidek termelődését és hatékonyságát is befolyásolja. Mind a rövid, mind a hosszú távú kalóriarestrikció a leptinszint csökkenéséhez vezet. Kalóriarestrikció mellett az MC4R felülszabályozását írták le.

Éhezés során, alacsony leptinszint mellett szignifikánsan ke­vesebb ACTH, ill. alfa-MSH mutatható ki a nucleus arcuatusban, ami csökkent POMC-bioszintézisre utal. Ugyanakkor leptin adása éhező állapotban megakadályozza a POMC-származékok csök­kent szintézisét.

A perifériás leptinszint csökkenése mellett fontos az inzulinszint változása is. Kalóriarestrikció mellett a bazális inzulinszint csökkent, de a táplálékfelvételt követően gyorsabban és tartósabban emel­kedik az inzulinszint. Krónikus kalóriarestrikció mellett emelkedett bazális grelinszintet írtak le.

A kalóriarestrikció kedvező hatásairól az időskorúakra vonatkoz­tatva is vannak adatok. Idősekben fokozódott az NPY-szintézis és az NPY-szint a nucleus arcuatusban és a periventrikuláris területe­ken. Emellett 3 hónapos kalóriarestrikció mérsékelte a leptinszintet és a leptin hatékonysága, táplálékfelvételt csökkentő hatása is javult, csökkent a viszcerális zsír mennyisége. Felmerül, hogy a leptinérzékenység csökkenése szempontjából a korfüggő elhízás lehet fontosabb tényező a korral szemben, mivel a kalóriarestrikció helyre tudja állítani a leptinérzékenységet az idősekben is.

Táplálékaink az egészségvédelem szolgálatában

A szervezet alapvető energiaforrásai – és egyben felépítő moleku­lái – a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok. A felépítő és a lebontó anyagcsere-folyamatok során végbemenő biokémiai reakciókhoz létfontosságúak azonban a vitaminok és a nyomelemek. Táplálkozás­biológiai szempontból egyes energiát nem adó és nem esszenciális biológiailag aktív molekulák is jótékony, sok esetben betegség-meg­előző hatással bírnak, továbbá az emészthetetlen rostanyagok és az élő baktériumokat tartalmazó készítmények is elengedhetetlen részét kell, hogy képezzék táplálkozásunknak.

A táplálkozástudomány más tudományterületekhez hasonlóan folyamatosan fejlődik és változik, olykor-olykor korábban megdönt­hetetlennek gondolt alaptéziseket is megpróbálják a kutatók meg­kérdőjelezni. A paradigmaváltás a tudomány természetes velejárója.

Napjainkban is komoly szakmai vita zajlik a makrotápanyagok helyes arányáról. Az egészséges táplálkozási ajánlások (12-15% fehérje, 30% zsír, 55-58% szénhidrát), ugyanis nem alkalmazkodnak kellő­képpen a megváltozott testösszetételhez, és az sem jelentéktelen tényező, hogy az étrend betartása mekkora éhségérzettel jár.

Legújabb ajánlások

A legújabb ajánlások szerint a fehérjebevitelt érdemes lehet bizo­nyos esetekben, a szokásos 15-ről, 20-25%-ra megemelni, lehetőleg főleg növényi fehérje formájában (pl. teljes kiőrlésű gabonafélék, magvak). A fehérjefogyasztásnak van a leginkább telítő hatása, fokoz­za az alapanyagcserét, és alacsony energiabevitel esetén a fogyás csak a zsírszövetekből történik.

Mindazonáltal megemlítendő, hogy bár a tudományos eredmények mindenképp figyelemreméltóak, de vesebetegeknél és diabetesben a fehérjebevitellel mindenképp óvatosnak kell lenni.

Mi a helyzet a vitaminokkal?

A vitaminok és származékaik az élethez elengedhetetlenül fontos anyagok, amelyeket a szervezet nem tud előállítani. Leggyakrabban különböző biokémiai folyamatokat végző enzimek működéséhez szükségesek, hiányuk súlyos betegségek kialakulásához vezethet. Mostanra 13 ilyen vitamint határoztak meg, köztük a számunkra oly kedves C-vitaminnal, melynek citrusfélékből, majd a szegedi fűszerpaprikából történő izolálásáért és vizsgálatáért 1937-ben Szent-Györgyi Albertet orvosi és élet­tani Nobel-díjjal jutalmazták.

Az oldhatósági felosztás mellett az úgynevezett vitaminjellegű vegyületek megkülönböztetése is megjelent, ehhez azonban nem tartozik tudományos definíció, ezáltal sokan, sokféleképpen értelme­zik, mi tartozik közéjük. A vitamin szó eredeti jelentése alapján csak azokat az anyagokat volna illendő ide sorolni, amelyek esszenciálisak, vagyis a szer­vezetünk nem képes azokat önállóan előállítani.

A vitaminok, vitaminjellegű anyagok, ásványi anyagok szükségleteinek megállapítása a táplálkozástudományi kutatások egyik legfontosabb területe, mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tesz ajánlást erre saját, felkért kutatócsoportjai eredményei nyomán. Minden esetben fontos figyelembe venni, hogy nemtől, korcsoporttól, egészségi állapottól és életmódtól függően változhat a szükséglet.

Sajnálatos módon, bárminemű híresztelés ellenére, a tudomány mai általánosan elfogadott álláspontja az eddigi kutatási eredmények alapján az, hogy a napi beviteli értéket (ún. RDA%) meghaladó vitaminfogyasztás előnyös hatása nem bizonyított. Természetesen ez alól kivétel, ha valamely vitamin hiánybetegségé­nek megszüntetése a cél. Sőt, meg kell említeni, hogy elsősorban a zsírban oldódó – és ez által a szervezetünkben nagyobb mértékben felhalmozódni képes – vitaminok esetében a túlzott bevitel súlyos tüneteket okozhat, tehát van maximális dózis. A „hipervitaminózis” mindenképp kerülendő.

A vitaminok, vitaminjellegű anyagok, bár kis koncentrációban vannak csak az élelmiszerekben jelen, de a szükséglet is csak mikrogrammnyi a legtöbb esetben, és az élelmiszert alkotó anyagok – mint környezet – kiváló hasznosulást tesznek lehetővé, szemben az általában szervetlen formával, ami egy tablettát jellemez.

Szükséglet a vitaminra

Mivel életünk során számos olyan állapot és időszak lehetséges, amikor a szükségletünk jelentősen megváltozik egy-egy vitaminra, ásványi anyagra vonatkozóan, ezen készítmények kiegészítés formá­jában történő bevitelének lehetősége megkérdőjelezhetetlenül indokolt és adott esetben fontos lehet.

Ami a vitaminjellegű hatóanyagokat illeti, ezek esetében valóban igaz, hogy a változatos táplálkozással minden szükségletünk fedezhető, azonban egyre több embernél megfigyelhető az étkezésében a változatosság hiánya, vagy egy már meglévő olyan kóros állapot, amikor ezeknek a készítményeknek a szedése is indokolttá válhat.

Címke: , Katgóriák: Dietetika

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

három × 5 =