Dietetika

Dyslipidaemiák – a lipidanyagcsere zavarai

A lipoproteinek a vérben keringő összetett részecskék. Összetételük szorosan összefügg primer funkciójukkal, amely nem más, mint a lipid fázisú anyagok (zsírsavak, koleszterin, koleszterin-észterek) domi­nánsan vizes közegben (vér) történő transzportja (ezen kívül számos más funkciójuk bizonyított: pl. a HDL antioxidáns, pleiotrop hatású). A lipoproteinek kettős természetéből adódóan foszfolipidekből, fehér­jékből (apoproteinek), koleszterinből és trigliceridekből állnak, változó arányban. A lipoproteinfrakciók közül a legfontosabbak a következők:

  • A máj által képzett VLDL-partikulumból alakul ki a vér­keringésben. Elsődleges feladata az endogén képződött ko­leszterin perifériára való szállítása. Legjellemzőbb proteinje az apo-B100. A periféria sejtjei receptormediáit endocitózissal veszik fel az LDL-t a vérből.
  • Szintén a máj termeli, de képződéséhez elengedhe­tetlen a bél apo-AI-szintézise (diszkóid HDL), amely számos útvonalon keresztül alakul át. Primer feladata a koleszterin reverz transzportja.
  • Döntően az exogén, azaz a táplálkozással elfo­gyasztott lipidek szállításában vesz részt. Először a nyirokutakon átjut a vénás véráramba, majd zsírsavakat prezentál a peri­fériás sejteknek. Több lépcsőben továbbalakul, majd remnant receptorok segítségével kerül ki a vérkeringésből.

A lipidmetabolizmus összetett folyamat, részleteiben mind a mai napig nem teljesen tisztázott. A hosszas és körülményes csopor­tosítás helyett – célszerű megfontolásból és a rendelkezésekre álló bizonyítékok alapján – etiológiájuk szerint 2 csoportra oszthatjuk a dyslipidaemiákat (ez a felosztás inkább didaktikus).

  • Primer dyslipidaemiák. A lipidmetabolizmus egy-egy lépése sérült, döntően valamilyen (mono- vagy poligénes) genetikai rendellenességből adódóan (familiáris hypercholesterinaemia, familiáris kombinált hyperlipidaemia).
  • Szekunder dyslipidaemiák. Ebben az esetben a dyslipid-aemia valamilyen meglévő alapbetegséghez társul, genetikai összefüggés nem mutatható ki és az alapbetegség megfele­lő kezelése rendszerint megszünteti, de legalábbis csökkenti a dyslipidaemiát is (nephrosis szindróma, krónikus gyulladásos kórképek, hypothyreosis, obesitas, metabolikus szindróma, diabetes, májbetegségek).
Jegyezzük meg! Az ideális koleszterinszint célértékei folyamatosan változnak, ki­alakításuk a szükséges rizikóbecslés eredményéhez igazodik. A magas koleszterinszint étrendi kezelése nagy betegségcsopor­ton végzett, objektíven értékelhető epidemiológiai vizsgálatokkal igazolható módon javította az életminőséget, csökkentette az új kardiális események kialakulását (pl. miokardiális infarctus, instabil angina), és az esetek zömében csökkentette a mortalitást.

A lipidanyagcsere zavarainak étrendi kezelése

Az elmondottakból kitűnik, hogy számos olyan betegség ismert, amely dyslipidaemiát eredményez, ezért az étrendnek igazodnia kell az alapbetegséghez.

Az étrend összeállításánál ezen felül a következő két irányelvet kell figyelembe venni:

  • a zsírfogyasztás minősége és mennyisége,
  • koleszterinfogyasztás.
A zsírfogyasztási szokások átalakítása hozzájárul a kívánt koleszte­rin-célérték eléréséhez. Összességében elmondható, hogy az étrend zsírszegény (0,8-1 g/ttkg).

A korlátozás fő célpontjai a telített zsírok, amelyek elsősorban állati eredetűek. Javasolható a zsírszegény húsok és húskészít­menyek fogyasztása (szárnyasok, borjúhús, bélszín, marhatarja, marhalapocka). A zsíros húsrészek felhasználása nem ajánlott, amennyiben lehetséges, a látható zsiradékot el kell távolítani.

Fontos a halak fogyasztása is, változatosan elkészítve. A hús­készítmények közül elsősorban a sonkafélék javasolhatók, a vörös­es füstölt áruk fogyasztását célszerű mellőzni.

Jól alkalmazhatók az egyszeresen telítetlen zsírsavak. Elsődleges forrásaik: olívaolaj, repceolaj, mandula, mogyoró. Az összes bevitt energia 15%-a származzon egyszeresen telítetlen zsírsavakból. Ez a megemelt bevitel az egyszeresen telítetlen zsírsavakból a telített zsírsavak rovására kell, hogy történjen (az optimális zsírsavbeviteli arány: összenergia 30%-a származzon zsiradékból, ezen belül 10% telített zsírsavakból, 12-14% egyszeresen telítetlen zsírsavakból és 6-8% többszörösen telítetlen zsírsavakból).

Hosszú távon megjelenő hatások

A változtatás hatására csökken az LDL-szint, csökken az összkoleszterinszint, csökken a trigliceridszint, javul a glükózprofil. Az olívaolaj legjobban nyers formában fogyasztva fejti ki pozitív élettani hatásait. Jó vitaminforrás, magas polifenoltartalmának köszönhetően antioxidáns hatással is rendelkezik. Hevítés hatására ez a pozitív tulajdonsága elvész.

A többszörösen telítetlen zsírsavak megfelelő beviteléről is gondos­kodni kell, csakúgy, mint a megfelelő esszenciáliszsírsav-ellátottságról. Jelenleg két ismert esszenciális zsírsavat tartunk számon a humán táp­lálkozásban, ezek az alfa-linolénsav és a linolsav. Elégséges bevitelükről mindenképpen gondoskodni kell zsírszegénység mellett is. Az összes bevitt energia 7-8%-a származzon többszörösen telítetlen zsírsavakból.

Két típusba szokás sorolni a többszörösen telítetlen zsírsavakat, az egyik az omega-3 (n-3), a másik az omega-6 (n-6). Az előbbi forrásai a zsíros húsú tengeri halak (makréla, hering, lazac, ton­hal, valamint az édesvízi halak közül a busa), melyek fogyasztása legalább heti 1-2 alkalommal indokolt.

A repce- és a szójaolaj szintén jó n-3-zsírsav forrás, ahogyan az ola­jos magvak (dió, kesudió, pekándió, pisztácia) is, így fogyasztásuk, a legújabb tudományos eredmények alapján, napi szinten is ajánl­ható. Bizonyított tény, hogy olajos magvak – elsősorban a dió – napi szintű, kis mennyiségben történő, és folyamatos fogyasztása 20%-os mortalitáscsökkenést okoz összpopulációs szinten. Az n-6 zsírsavak fogyasztását nem kell külön megemlítenünk, mert a magyar táplál­kozás n-6 típusú zsírsavakban (napraforgóolaj) bővelkedik. Mindez azért nem szerencsés, mert a koleszterinszint-csökkenés eléréséhez módosítani kell a bevitt zsírsavak arányát is. A helyes zsírsavarány 1:1,2:0,6:0,8 = telített: egyszeresen telített: többszörösen telített.

A másik fontos tényező az n-3, n-6 zsírsavak egymáshoz viszo­nyított aránya. A nyugati típusú táplálkozás n-3-n-6 beviteli aránya jelentősen eltolódott az n-6 típusú zsírsavak irányába. A helyes beviteli arány 1:3-5 = n-3-n-6, amely az n-3 típusú többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztásának propagálását jelenti (pl. tengeri halak, rep­ce-, kukoricacsíra-, lenmag-, dióolaj stb.).

A telítetlen zsírsavakhoz kapcsolódóan a transz-zsírok fogyasz­tásának kerülése mindenképpen ajánlott. A WHO ajánlása alapján elmondható, hogy a transz-zsírokat teljes mértékben ki kell iktatni az étrendből (pl. bizonyos tejcsokoládék, kávéfehérítő porok, kaka­ós töltött ostyák, egyes péksütemények, szaloncukrok, puszedlik). Kivételt képez ez alól az egyes húsokban, tejben és tejtermékekben jelen lévő konjugált linolsav (CLA), amely kívül esik e korlátozáson.

A koleszterinfogyasztás kapcsán elmondható, hogy az étrend le­hetőleg minden esetben legyen koleszterinszegény. A koleszterin kizárólag állati eredetű élelmiszerekben van jelen. E nyersanyagok és a belőlük készülő termékek korlátozása válik indokolttá, ajánlott a napi koleszterinfogyasztást 200-300 mg között maximalizálni.