Étkezés – mi változik az öregedéssel?
Az öregedéssel mind a rövid, mind a hosszú távú szabályozás érzékenysége változhat. Az életkorral ezen komplex szabályozó rendszerek egyes komponensei különböző dinamikával módosulhatnak, ami magyarázhatja az energetikai státus, a testsúly és a testösszetétel korfüggő változásait. Az öregkori anorexiára jellemző relatív éhezési állapotban – mint minden éhezésben – a fehérjék bontása előtérbe kerül, a malnutritio (alultápláltság) a testösszetétel-változást és főként fehérjehiányt jelent.
Testösszetétel változások
A testsúllyal szemben a testösszetétel alakulása az elsődleges, ezért esetenként még magas testtömeg mellett is alacsony lehet az izomzat mennyisége és a fehérjetartalom. A táplálékfelvétel/ energialeadás aránya napról napra változik, de ezt a fluktuációt a normális testtömeg-szabályozás jól kiegyensúlyozza.
Idős emberekben sem az időszakos éhezésre, sem a túletetésre nem megfelelő a szabályozó rendszer válasza (dysorexia). Ezért az idős emberek – különösen fogyással járó betegségeket követően – nem tudják megtartani a normális testsúlyukat, és a testtömeg változásai könnyen progresszívvé válhatnak, ami felhívja a figyelmet az idősekben egyébként gyakran előforduló protein-kalória malnutritio kockázatára. A dysorexia önmagában nem magyarázza meg, hogy miért testsúlycsökkenést látunk jellemzően késői öregkorban (míg korábban inkább testsúlynövekedést).
Ennek hátterében feltételezhető, hogy a szabályozás egyes tényezői az életkor előrehaladtával eltérő dinamikával változnak. A soványodás hátterében az idősödés során felboruló energetikai homeosztázis, fokozódó anorexigén hatások és a fiziológiás öregedéssel járó étvágytalanság (korai jóllakottság- és táplálkozásimotiváció-csökkenés) a döntő.
Az idősekben fellépő korai jóllakottságérzés feltételezi a rövid távú szabályozás változását. A szérum CCK-szintje a korral lépcsőzetesen nő, az alapszekréció egyre magasabb, a posztprandiális emelkedés is egyre kifejezettebb. Csökken a CCK-degradáció, és egyre fokozódik a CCK-érzékenység. Anorexiás öregekben különösen elnyújtott a CCK-hatás, főleg az elfogyasztott táplálékadag csökken.
- A búza és az öregedés – katarakta, púp,ráncok
- Az étkezések között mit együnk ami egészséges?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Korai jóllakottság
A gyomorfeszülés késői öregségben nagyobb (a merevebb fundus miatt az antrum jobban feszül, és a teltségérzet hamarabb kialakul), ami szinergista hatás a CCK-val, és hozzájárulhat a korai jóllakottságérzéshez. Ezzel párhuzamosan a gyomor időskori szerkezeti változásai mellett a gyomorfundus által termelt grelin szérumszintjének csökkenését is leírták, ami az időskori éhségszignál mérséklődésére utal.
A rövid távú szabályozás korfüggő változásai mellett az öregedéssel az anorexigén neuropeptidek aktivitásának túlsúlya feltételezhető az orexigén mediátorokkal szemben. Öregkorban az NPY-szint mellett az NPY hatékonysága is csökken. Fiatal, középkorú és idős egyedeket összehasonlítva fokozatosan csökkent a NPY orexigén hatása. Emellett a korral más orexigén mediátorok – pl. az orexin hatásának csökkenését is leírták.
Kimutatható, hogy az életkorral károsodik a leptin hatása a hypothalamus NPY-szintézisére:
Az éhezés során kialakuló csökkent leptinszint fiatalokban a hypothalamus NPY-mRNS mennyiségének növekedését eredményezi, míg a táplálék megvonását követően idősekben változatlan marad az NPY-mRNS szintje. A leptinreceptor gén expressziójának csökkenését is igazolták idős egyedek hypothalamusában. A leptin hatásának csökkenése mellett a leptingén-expresszió korfüggő növekedését mutatták ki a zsírszövetben. Ez a korfüggő, tartós leptinszint-növekedés fontos oki szerepet játszhat a leptinrezisztencia kialakulásában.
A leptin támadáspontja, a POMC esetén egyrészt korfüggő génexpresszió-csökkenést, másrészt később változatlan POMC-expressziót írtak le. Ugyanakkor a leptinrezisztencia ellenére a melanokortin rendszer érzékenysége idős egyedekben megtartott.