Gyulladásos bélbetegségek tünetei és diétája
A gyulladásos bélbetegségek (IBD: inflammatory bowel diesease): a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (CU). Az IBD-s betegek túlnyomóan 15-25 év közöttiek. A Crohn-betegek kb. 25-30%-a és a CU-betegek 20%-a 20 év alatti. Több hipotézis is létezik, amely szerint az autoimmunológiai háttér mellett környezeti tényezők is növelik az IBD kialakulásának kockázatát.
Ilyen tényezők pl. a dohányzás (1,5x-es kockázat), a csecsemőkori tehéntejfehérjeallergia, a rövid anyatejes táplálás, a gyakori anaerob baktériumok elleni antibiotikus kezelés, a vírusinfekció (pl. kanyaró), a korai gyermekkorban gyakori Gl-infekciók, a bélflóra megváltozása, kevés zöldség- és gyümölcsfogyasztás és a rostszegény táplálkozás.
Mindenesetre elmondható, hogy az étrendnek nagyobb szerepe van a már kialakult betegség kezelésében, mint a megelőzésében. A diéta szempontjából lényeges megkülönböztetni az IBD két szakaszát, a fellángolást és a remissziót.
Diéta
A diéta célja a fellángoláskor az, hogy a gyulladásban lévő belet kíméljük, a folyadék- és elektrolit-háztartást rendezzük, a felszívódási zavarhoz igazodjunk.
A kezelés során alkalmazott gyógyszereknek is van étrendi vonatkozása. A szalicilsav-származékok gátolják a folsav felszívódását, így az étrend folsavgazdag. A kortikoszteroidok pedig befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét, a kalciumfelszívódást pedig rontják, így egyszerűcukor-szegény és kalciumgazdag a diéta.
Remisszió idején az energia: 35-50 kcal/kg; a fehérje: 1-1,5 g/kg; a zsír: 25-30 energia %; krisztalloid szénhidrátban szegény, pektin-gazdag. Rostokat az egyéni tűrőképesség szerint adunk, azaz a beteghez igazodva szorítjuk meg, és nem törekszünk a rostszegénységre, hiszen a gyulladás ellenére igyekszünk megtartani a bélfunkciót. Az élelmi rostoknak (kifejezetten a psyliumnak) szerepük lehet a remisszió időszakának meghosszabbításában CU esetén.
Nem csak az étrend zsírszegénysége a lényeges, hanem a fogyasztható zsírok minősége is. Amennyiben IBD-ben a vékonybél az érintett bélszakasz, MCT-tartalmú zsiradékot használunk, mert az közvetlenül a májvénába szívódik fel. Nincsen meggyőző bizonyíték arra vonatkozólag, hogy az étrend omega-3-zsírsavval történő kiegészítése kitolná a remisszió időtartamát CD-ben és CU-ban.
Hasonló megállapítást tehetünk az antioxidáns-szupplementációra is. A vékonybél érintettsége esetén gyakran laktózmentes étrend alkalmazandó. Szükség esetén fermentálható szénhidrátokban (FODMAP) szegény (lásd IBS). Lényeges még a folyadék-, folsav-, kalcium- és cinkbőség, ill. az oxalát- és a koleszterinszegénység.
Az egyéni tűrőképesség figyelembevételével, a lehető legkevesebb korlátozással változatos étrendet igyekszünk összeállítani. Dietetikai szempontból a lehető leglényegesebb a jó tápláltsági állapot elérése, fenntartása, ill. a malnutritio megelőzése, mert e tényezőnek van szerepe a remisszió fenntartásában. Ezt a célt energia- és fehérjegazdag étrenddel érjük el.
Emellett célzottan kell biztosítani a vitamin-, az ásványianyag-és a nyomelemszükségletet. Crohn-betegség esetén kifejezetten a cink-, a folsav- és a D-vitamin-szupplementációra érdemes koncentrálni. A jó tápláltsági állapotot gyakran kizárólag a diéta enterális tápszeres kiegészítésével érjük el. Ebben az esetben polimer, iható tápszerrel egészítjük ki az étrendet. Az IBD-specifikus tápszerek 25% MCT-zsírt és TGF-(32-t tartalmaznak. CD és CU esetében is javasolják az enterális tápszeres kiegészítést, mert a remisszió fenntartásában, az alkalmazott gyógyszer mennyiségének csökkentésében szerepet játszik.
Fellángolás esetén átmenetileg parenterális táplálás vagy elemi enterális táplálás szükséges, majd fokozatosan történik az étrend felépítése.
A probiotikumok szerepe IBD-ben nem tisztázott, annak ellenére, hogy az egészséges bélflóra megtartására törekszünk. A vizsgálatok esetszámai, módszerei, az alkalmazott törzsek, dózis, csíraszám, kimenet mérése mind eltérőek, metodológiailag vitathatóak. Pouchitis (valamely ileumkacs gyulladása) a Lactobacillus és a Bifidobacterium (VSL#3) törzsek a relapszusok számát csökkenthetik, a primer és a szekunder prevencióban hatásosak lehetnek.
Standard terápia nélkül, hosszú távon bizonytalan a hatásuk. CU-ban a relapszusok megelőzésében hatásosak lehetnek, de az erre vonatkozó vizsgálatok kis esetszámúak. A standard (gyógyszeres) terápia mellett a Lactobacillus GG hatásos a relapszusok megelőzésében, de a fellángolás súlyosságára hatástalan (remisszió idején adták standard kezelés kiegészítésére, kis elemszámú vizsgálat volt). Crohn-betegségben a probiotikumok egyaránt hatástalanok a műtét utáni szövődmények elkerülésére, a remisszió elérésére és megtartására.