Dietetika

Kardiovaszkuláris betegségek és rizikótényezők: életmód

A kardiovaszkuláris prevenciónak összehangolt tevékenységnek kell lennie. A lakossági stratégia célja a betegségek előfordulásának csökkentése az életmód és a környezeti tényezők megváltoztatásával. Jellemző, hogy viszonylag kis változtatások is jelentős előnyt idézhetnek elő populációs szinten. Olyan beavatkozások tartozhatnak ide, mint pl. a dohányzás visszaszorítása vagy a sófogyasztás mérséklése. A populáció szintű prevenció eszköztárában a lakossági felvilágosító kampányok és különböző jogszabályi korlátozások (pl. a dohányárukhoz való hozzáférés), előírások (pl. az élelmiszerekben megengedett transz-zsírsav- vagy sómennyiség) szerepelhetnek.

A háziorvosi gyakorlatban a szív-ér rendszeri betegségek csökkentését célzó beavatkozásokra egyéni szinten van lehetőség. A betegség kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők feltárása, a nagy rizikójú személyek kiemelése után kerülhet sor a befolyásolható rizikótényezők megváltoztatására. Az erre irányuló erőfeszítések csak a megfelelő beteg-orvos együttműködéssel vezetnek eredményre.

A prevenciós tevékenység prioritása a magas és az igen magas rizikójú csoportok meghatározása, mert itt érhető el a legnagyobb eredmény. A rizikóstátus felmérése ugyanakkor az egészséges egyéneknél is javasolt. A kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulását több kockázati tényező együttesen határozza meg. Ezek közül számos rizikófaktor befolyásolható az étrend és az életmód megváltoztatására irányuló preventív beavatkozásokkal.

Az 52 országból 19 470 fő bevonásával zajlott INTERHEART vizsgálat az alábbi 9 befolyásolható tényezőt azonosította, mely szerepet játszik az első miokardiális infarctus kialakulásában:

  1. dohányzás,
  2. dyslipidaemia,
  3. hypertonia,
  4. diabètes,
  5. hasra lokalizálódó elhízás,
  6. pszichoszociális faktorok,
  7. zöldség- és gyümölcsfogyasztás,
  8. alkoholfogyasztás
  9. és a fizikai aktivitás.

A rizikókezelés során figyelembe kell venni az összes módosítható kockázati tényezőt.

A bizonyítékon alapuló orvoslás elengedhetetlen feltétele az evidenciaszintek meghatározása, hogy a különböző típusú, kivitelezésű, esetszámú vizsgálatok relevanciája, bizonyítékként való elfogadhatósága egyértelmű legyen. Számos szakmai szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a megközelítés, bár logikus, mégis hajlamos a gyógyszeres kezeléseket pusztán azért előnyben részesíteni, mert ezek könnyebben követhetők kettős vak, placebokontrollált, randomizált vizsgálatokban, mint az életmódbeli, étrendi változtatások.

Az életmód-változtatások, pl. a dohányzás abbahagyása, a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend, mint intervenciós beavatkozások a gyógyszeres kezeléshez képest kevésbé alkalmasak kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatok elvégzésére, ezért ha ezeket tekintjük az ajánlások megfogalmazásánál szinte kizárólag preferáltnak, akkor ez túlzott gyógyszerhasználathoz vezet.

Előnyök és hátrányok

Az útmutatások megfogalmazásakor feltétlenül figyelembe kell venni a beavatkozások előnyeit és kockázatait is. Gyógyszeres kezelés elrendelésekor ez könnyebben átlátható, mint az étrendi, életmódbeli változtatások előírásakor. Fontos szem előtt tartani, hogy míg a gyógyszeres kezelés kivitelezése az anyagi ráfordításon és az utasításnak megfelelő adagoláson kívül nem igényli a beteg aktív közreműködését, addig az életmód, étrend megváltoztatása nagy akaraterőt, erős motiváltságot, önálló döntéseket, ráfordításokat igényel.

Sokszor a szűkebb környezet megszokott életmódjára is hatással lehet (pl. az ételek ilyenkor sótlanabbul készülnek az egész családnak), ezért azzal is meg kell küzdeni, hogy ezt ők is elfogadják. Természetesen egyes esetekben hozzáadott érték is lehet, hogy ilyenkor nem csupán az érintett személy részesül az életmód meg-változtatásának előnyeiből, így a gyógyszeres kezeléshez képest egyszerre több személy kardiovaszkuláris rizikója csökkenthető.

Az előzőleg megkísérelt életmód-változtatás során szerzett negatív tapasztalatok, a kudarcok elkerülése külön kihívást jelent mind a kezelőorvosnak, mind a betegnek. A hosszú távú életmódbeli változások eléréséhez reális célok kitűzésére van szükség, és a kis, egymást követő lépésekben való előrehaladás ajánlott. Az Európai Irányelv a kardiovaszkuláris betegség megelőzéséről a klinikai gyakorlatban az életmódbeli rizikótényezők átfogó kezelésére gyakorlati ötleteket fogalmazott meg, melyek között szerepel, hogy töltsünk elég időt a beteggel, beszéljünk számára érthető módon, hallgassuk meg gondosan, ismerjük fel a páciens életmód-változtatáshoz való hozzáállásának erős és gyenge pontjait.

Jegyezzük meg! El kell ismerni, hogy egy egész életen át fenntartott szokásrend megváltoztatása nehéz lehet, és a fokozatos változtatás sokkal tartósabb. Segíthet, ha a beteget bevonjuk a megváltoztatandó rizikó-tényezők azonosításába, vele együtt feltárjuk a változás lehetséges akadályait, és személyre szabott intervenciós programot tervezünk meg. Ahol csak lehet, vonjuk be a társszakmák képviselőit, köztük a dietetikust is. Az életmód-változtatást nehezítő tényezők lehetnek többek között az alacsony szociális és gazdasági státus (alacsony iskolázottság, alacsony jövedelem), a szociális elszigeteltség, a munkahelyi és otthoni stressz, a depresszió, a szorongás, de akár a túlságosan összetett vagy összezavaró tanácsadás is.

A fenti tényezők alapos ismerete elősegíti az együttérzést és a pozitív, egyszerű és világos, megvalósítható tanácsok adását.