Metabolikus szindróma tünetei, étrendi tanácsok
A metabolikus szindróma olyan tünetegyüttes, amely az elhízás mellet számos anyagcserezavart magában foglal. Kialakulásának hátterében az inzulinrezisztenciának és a hyperinsulinismusnak tulajdonítanak elsődleges szerepet. A tünetegyüttes, amely a klinikai képben jelenik meg, a halálos négyes nevet viseli. Elemei:
- viszcerális obesitas,
- hypertonia,
- aterogén dyslipdaemia,
- inzulinrezisztencia és hyperinsulinaemia.
Az irodalmi adatokban számos változata ismert, megítélése a mai napig nem egységes (egyesek 8 tünetet írnak le a metabolikus szindrómához kapcsolódóan). Nem minden szerző fogadja el a metabolikus szindrómát önálló betegségként sem. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a tünetegyüttes fennállása jelentősen rontja a betegek életkilátásait.
A tünetek gyakori együttállása közös kóroki tényezőt is sejtet, amely nem csak az inzulinrezisztencia lehet. Megemlíthető még a tumornekrózis faktor-alfa (TNF-alfa), a glükóz-transzporter-4 (GLUT-4), ill. bizonyos központi idegrendszeri tényezők is. Kóroki tényezőként került szóba a kis születési súly, ill. az édesanya terhesség alatti fehérjehiányos táplálkozása is.
A klinikumban az ATP-III (Aduit Treatment Panel III) kritériumrend-szer használatos a metabolikus szindróma azonosítására.
A metabolikus szindróma kezelése.
A metabolikus szindrómában szenvedő betegek túlsúlyosak, így az ideális étrend energiaszegény (1400-1600 kcal). Ezen kívül az étrend összeállításánál oda kell figyelni a szénhidráttartalmú ételek glikémiás indexére (lásd A diabetes mellitus étrendi kezelése c. fejezetben), az élelmi rostok fokozott bevitelére, a relatív zsírszegénységre (0,8-1 g/ttkg). Az étrend megfelelő összeállításához vegyük figyelembe a dyslipidaemiák és a köszvény (hyperurikaemia) tárgyalásánál ismertetett ajánlásokat is.
Az étrendi kezelésen túl fontos a fizikai aktivitás fokozása. A metabolikus szindróma „nem fáj”, azaz a beteg nem érzi helyzete súlyosságát, így nehezen motiválható életmódváltás irányába. Nagyon fontos a körültekintő felvilágosító munka azért, hogy a betegek tisztában legyenek állapotukkal és a súlyos következményekkel.
A fehérjebevitelt illetően a mérsékelt fehérjefogyasztással biztosítható a megfelelő aminosavbevitel is. Célszerű az állati és a növényi fehérjéket 50-50%-ban fogyasztani. Újabban egyes szerzők felvetik az állati eredetű termékek fogyasztásának drasztikus csökkentését, azok pozitív élettani hatásai miatt. Ezek a változtatások elsősorban a megelőzés területén bizonyulhatnak hatásosnak. A legújabb tanulmányok egyes betegségek (többek között a metabolikus szindrómánál leírt kórállapotoknál is) esetén igazolták a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztásának növelésével járó pozitív élettani hatásokat. Ezeket az eredményeket azonban célszerű kritikusan kezelnünk, amíg a megfigyelt hatásokat szilárd és egyértelmű epidemiológiai vizsgálatokkal alá nem támasztják.
A szénhidrátbevitel az összes bevitt energia 50-55%-át tegye ki. Két, egymással összefüggő szempont szerint célszerű összeválogatni a fogyasztásra szánt nyersanyagokat:
- glikémiás-index (minél alacsonyabb, annál jobb),
- rosttartalom (minél magasabb, annál jobb – de maximum 50 g/nap – és mellé megfelelő mennyiségű folyadékbevitel; 1 g rost 0,5 dl vizet köt meg).
Mit javasolt fogyasztani?
Fogyasztásra javasoltak a kis és közepes glikémiás indexű termékek: szárazbab, borsó, lencse, hüvelyes főzelékek, leveles zöldségek, saláta, sóska, paraj, káposzta, retek, uborka, barna (teljes kiőrlésű) kenyér, teljes kiőrlésű gabonafélékből készült pékáruk, durumtészták, barna rizs. Azokat a nyersanyagokat (pl. méz, cukros üdítők, szörpök, lekvárok), amelyeknek szénhidráttartalma elsősorban monoszacharid komponensekből áll, nem javasoljuk fogyasztani. A rostbevitel kétféle rostkomponensből áll:
- vízben oldódó élelmi rostok (pektin, zabkorpa, hüvelyesek, guargumi) csökkentik a koleszterin és az epesavak enterohepatikus recirku-lációját, lassítják a cukrok felszívódását, csökkentik különböző nem kívánatos anyagok (pl. toxinok) bélből történő felszívódását,
- vízben nem oldódó élelmi rostok (lignin, cellulóz, hemicellulóz)
- lassítják a gyomor kiürülését, csökkentik az éhségérzetet, lassítják a szénhidrátok felszívódását, rövidítik a tranzitidőt, növelik a széklet tömegét, laxatív hatásúak, elősegítik a káros anyagok kiürülését a szervezetből.
- Az élelmi rostok nem szolgáltatnak számottevő energiát az emberi szervezet számára (a bélbaktériumok részben fermeltálják ezeket a komponenseket, és a bélnyálkahártya sejtjeit képesek táplálni a képződő rövid szénláncú zsírsavakkal).
| Az egyes élelmiszerek rosttartalma | |||
|---|---|---|---|
| Élelmiszer | Rosttartalom ( g/100 g) | Élelmiszer | Rosttartalom ( g/100 g) |
| búzakorpa | 42,4 | szárazbab | 24 |
| zabkorpa | 18,5 | zöldborsó | 4,3 |
| barnarizs | 10,2 | lencse | 10,6 |
| Graham-liszt | 12,7 | ||