Súlycsökkentő étrendek alkalmazása

Egy felnőtt ember aktuális testtömegének fenntartásához körül­belül 22 kcal/kg-ra van szükség. A heti 1 kg testsúlyvesztéshez kb. 7000 kcal-t kell megspórolni. Napi 500-800 kcal energiacsökkentés segítségével érhető el a kívánatosnak tartott heti 0,5-1 kg fogyás, az ehhez szükséges energiadeficitnél több azonban nem ajánlott, mert ebben az esetben már a zsírmentes testtömegből is történhet vesztés.

A súlycsökkentő étrendek vizsgálata során megfigyelték azt is, hogy a testtömeg csökkenésével párhuzamosan a szervezet nyugalmi energiaigénye is csökken, így általában 3-6 hónap elteltével szá­molnunk kell azzal, hogy az anyagcsere is adaptálódik a csökkentett energiabevitelhez, ami megfelelően tartott diéta esetén is megtorpa­nást okozhat a fogyásban. Ilyenkor a fizikai aktivitás növelése mellett az energiabevitel aktuális testsúlyhoz igazítására is szükség lehet.

Fontos ugyanakkor szem előtt tartani azt is, hogy a tartósan az alap­anyagcserét el nem érő mértékű, túlzott kalóriamegvonás (nagyon alacsony energiatartalmú diéták, VLCD) ennél rövidebb idő, azaz 1-2 hét alatt is az alapanyagcsere adaptációjához, lassulásához vezet, és emiatt az extrém alacsony energiabevitel ellenére sem folytatódik a fogyás, sőt súlygyarapodásra is sor kerülhet. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk, hogy a fogyni vágyó úgy érzi, a „levegőtől is hízik”, a kudarc miatt abbahagyja a diétát, és a visszahízás során a kezdeti súlyánál is magasabb értéket ér el. Az így kialakult „jojó­effektus” miatt a többszöri sikertelen fogyókúrás próbálkozások a testtömeg jelentős gyarapodásával végződnek. A kúra- és kampány­szerűen folytatott divatdiétáknak ez az egyik legnagyobb veszélye.

Az étrenddel elért testtömeg megtartását ezen kívül az is nehezíti, hogy a testtömeg csökkenésével együtt jár az étvágyat szabályo­zó hormonok szintjének változása is. Egyes gasztrointesztinális peptidek, mint amilyen pl. az étvágyat fokozó grelin vagy az ener­giaraktározást fokozó GIP (gastric inhibitory peptide) elválasztása fokozódik a diéta hatására bekövetkező fogyással egyidejűleg. Azon mediátorok vérszintje pedig, melyek a bevitelt gátolnák (pl. leptin, peptidYY, kolecisztokinin) ilyenkor csökken. Ezek a súlytar­tást nehezítő hormonális válaszok a diéta hatására bekövetkezett testsúlycsökkenést követően legalább 1 évig fennállhatnak.

A szakirodalom általánosan elfogadott tényként említi, hogy bár­milyen tápanyag fokozott beviteléből eredő többlet energiabevitel -a fizikai aktivitást nélkülöző életmóddal társulva – testtömeg-gyara­podáshoz vezet. Így a dietoterapia elsődleges célja a kalóriabevitel csökkentése.

A különböző tápanyag-összetételű diétákat összehasonlító ta­nulmányok metaanalízisei rámutattak arra, hogy a siker kulcsa elsősorban abban rejlik, mennyire követik, tartják be az adott diétát a fogyni vágyók, és szinte független az elért eredmény az alkalma­zott étrend makronutriens-összetételétől.