Nők egészsége

Kimaradó menstruáció – Amenorrhoea

Mi az amenorrhea?

1. A menstruáció elmaradása akkor, amikor a rendszeres menstruálás még elvárható volna, és nem terhesség vagy szoptatás miatt szünetel a vérzés.

A fiziológiás amenorrhea a vérzés hiányát jelöli akkor, amikor az normális esetben sem szokott előfordulni, azaz a serdülőkor előtt, a terhesség és a szoptatás idején, valamint a klimax után.

2. Primer amenorrheaElsődleges vérzéshiány, amikor valaki még 18 évesen sem menstruál. Bár sok serdülőkorú lány aggódik, ha ő még nem menstruál akkor, amikor a legtöbb kortársa már igen, a serdülés folyamata és a menarche, azaz az első vérzés ideje oly nagy mértékben különbözik, hogy nincs helye igazi aggodalomnak a 16. életév előtt, feltéve, hogy a serdülőkori változások egyéb korai jelei mutatkoznak (például hirtelen növekedés, hónaljszőrzet és nemi szőrzet megjelenése, a mell növekedése).

Sok orvos végez néhány előzetes vizsgálatot olyan kislányokon, akik 16 éves korukra még sosem menstruáltak, egyrészt a gyerek megnyugtatására, másrészt hogy kizárhassanak bármiféle súlyos rendellenességet.

Az egyik jelenség, amit ki lehet zárni, a cryptomenorrhea, amikor is van menstruáció, de a váladék a hüvelyen belül marad valamiféle anatómiai akadály, például a zárt szűzhártya miatt. Egy másik lehetséges magyarázat az agyalapi mirigy daganata, amit koponyaröntgennel lehet vizsgálni. A primer amenorrhea kezelését nem szokták elkezdeni 18 éves kor előtt.

Az amenorrhea kialakulásának okai:

Az elsődleges vérzéshiányt leggyakrabban az agyalapi mirigy és a petefészek közötti kapcsolat valamiféle zavara okozza és csak ritkán merül fel anatómiai probléma (például a hüvely, a petefészek vagy a méh hiánya).

Az amenorrhea diagnosztizálása:

Az amenorrhea nem betegség, hanem tünet. Lehet azonban idiopátiás is, azaz a legalaposabb vizsgálat és a legkiterjedtebb tesztek sem képesek felfedni semmiféle fizikai vagy érzelmi okot. A diagnózis mindezek ellenére valami szervi ok felkutatására irányul, rendszerint kizárásos alapon. Azzal kezdik, hogy részletesen kikérdezik a beteget, volt-e bármiféle akut vagy krónikus betegsége, fennállhat-e nem sejtett terhesség lehetősége, hízott-e vagy fogyott-e a közelmúltban, van-e tünete valamilyen más anyagcserezavarnak (pajzsmirigy, cukorbetegség stb.), sőt kikérdezik mind a saját fiatalkori fejlődéséről, mind a család nőtagjainak menstruációjáról, fogamzóképességéről, anyagcsere-betegségeiről és a tuberkulózisról.

Ezt követi a gondos fizikális vizsgálat, lehetőleg a kismedence vizsgálatával együtt. A méh és a petefészkek elhelyezkedését, méretét és alakját azonban gyakran inkább végbélen át végzett vizsgálattal állapítják meg, ha a hüvelyi vizsgálat nehéznek vagy zavarónak látszik.

Koponyaröntgent lehet végezni az agyalapi mirigy daganatainak kizárására, és kenetet kell venni mind a hüvelyből, mind a szájüregből, valamint meg kell vizsgálni a vizeletet, hogy jelen vannak-e hormonok és hogy nincs-e valami kromoszóma-rendellenesség. A kéz röntgenfelvétele megmutathatja, hogy bekövetkezett-e serdülőkori változás az ujjak hosszú, csöves csontjaiban, ami azt jelezné, hogy pár hónapon belül bekövetkezik az első menstruáció.

Ha a fizikális vizsgálat nem tár fel semmi rendellenességet, a laboratóriumi eredmények pedig közel normálisak és nincs jele más betegségnek, akkor a diagnózis valószínűleg késleltetett pubertás, ami lassú érést jelent, és idővel magától helyrejön. Néha egyszerűen csak azon múlik a dolog, hogy a kislány eléri-e azt a kritikus testsúlyt, ami nyilvánvalóan szükséges az első vérzés bekövetkeztéhez. Sok orvos ezért a „majd meglátjuk, hogy alakul” hozzáállást javasolja, és 6-12 havonta kéri vissza kontrollra a pácienst.

A következő, többnyire ritka és vagy gyógyszeresen, vagy sebészileg, részben vagy teljesen gyógyítható betegségek is okozhatnak primer amenorrheát:

  • akromegália és más agyalapi mirigyet érintő zavarok
  • policisztásovárium-szindróma és más petefészekműködési zavarok
  • a pajzsmirigy és a mellékvese megbetegedései, mint például a Turner-szindróma, hermafroditizmus és androgénérzéketlenségi-szindróma
  • különféle táplálkozási rendellenességek, mint például anorexia nervosa és az elhízás
  • valamint olyan súlyos betegségek, amelyek az endokrinrendszert érintik; például a cukorbetegség
  • olyan betegségek, amelyek késleltetik a növekedést és a fejlődést, például az ileitis (Crohn-betegség)
  • szívbetegségek és a tuberkulózis, különféle gyógyszerek, többek között egyes nyugtatók, barbiturátok, corticosteroidok és a progeszteron káros hatásai
  • érzelmi stressz, az időleges lehangoltságtól a főbb pszichiátriai zavarok

Az amenorrhea kezelése:

Az ilyen nők, akik azért szeretnének gyermeket, több kezelési mód közül választhatnak, a kiváltó októl függően.

  • Ha a méh és a petefészek normális és az ok valami hormonális probléma, a hormonegyensúly megteremtésére irányuló kezelés áll rendelkezésre.
  • Ha a szűzhártya vagy a méhnyak zárt, kisműtéttel korrigálható az állapot.
  • Ha a méh normális, de a petefészkek nem működnek, akkor embrió beültetésével oldható meg a kérdés, amikor is a partner spermiumát használják egy donor pete megtermékenyítésére, és aztán ezt a megtermékenyített petesejtet ültetik be az anya méhébe.
  • Ha a petefészkek normálisan működnek, de nincs méh, akkor béranyát lehet keresni, aki kihordja a nő megtermékenyített petesejtjét.

Mi a másodlagos amenorrhea?

Az az állapot, amikor több mint három hónapon keresztül szünetel a vérzés, miután az előzőleg már normális módon beállt, és az illető még jóval a menopauza ideje előtt van.

Először is meg kell különböztetni ezt az állapotot az oligomenorrheától, ami ritka vérzést jelent, azaz két vérzés között 38 napnál hosszabb időszak telik el, de mégsem több mint 90 nap, illetve a hypomenorrheától, ami a vérzés rövidebb idejét vagy kisebb mennyiségű vérzést, illetve esetleg mindkettőt jelenti.

A tökéletesen egészséges nők között is annyi a különbség, valamint egy nőnél is annyiféle változat előfordulhat, hogy hacsak nem szélsőségesek a tünetek vagy valami más probléma is nem jelentkezik – például nehézség a fogamzással -, akkor nincs nyomós ok a kivizsgálásra.

Különösen a menstruáció első hónapjaiban vagy éveiben fordul elő sok nőnél a rendszertelen vérzés. Mielőtt bármiféle diagnózis irányába vizsgálódnánk, természetesen ki kell zárni a terhességet vagy a klimaxot, esetleg mindkettőt.

A másodlagos amenorrhea diagnosztizálása:

Amint a primer amenorrhea esetében, úgy itt is részletes kórtörténetre, fizikális vizsgálatra (beleértve a kismedence vizsgálatát), koponyaröntgenre, a vizelet és a hüvelykenet laboratóriumi vizsgálataira van szükség. Endometriális biopszia válhat szükségessé, ha a hormonleletek alapján magas az endometriális rák kockázata.

A másodlagos amenorrhea kezelése:

Ha nem áll fenn súlyos betegség gyanúja, a másodlagos amenorrheát nem kell kezelni; kivéve, ha az illető hölgy gyermeket szeretne. Ilyen esetben gyakran hatásos a hormonterápia, különösen az agyalapi mirigy serkentése vagy magában progeszteronnal, vagy ösztrogénnel kombinált progeszteronnal, hogy előidézzük a vérzést, majd egy meddőségi szerrel a peteérés serkentése.

A másodlagos amenorrhea kialakulásának okai:

A másodlagos amenorrhea oka lehet a primer amenorrheánál már felsoroltakon kívül

  • a szülést követő vérzés
  • sokk következtében fellépő agyalapi mirigykárosodás
  • az endometrium pusztulása
  • ha túl erőteljesen végeztek küretet
  • sugárterápia
  • egy előző terhesség során kialakult abnormálisan tapadó placenta
  • petefészekciszta és/vagy daganat
  • gyógyszerek; többek között a szájon át szedett fogamzásgátlók
  • szélsőséges fogyás
  • nagyon erőteljes fizikai aktivitás, mint például a balett táncosoknál vagy a profi atlétáknál szintén okozhat amenorrheát

Mi a postpartuum amenorrhea és a laktációs amenorrhea?

Továbbá, a gyermekszülést követően előfordulhat úgynevezett postpartum amenorrhea és szoptatás alatti, azaz laktációs amenorrhea (akkor tekinthető amenorrheának, ha három hónapnál hosszabb ideig tart a szülést követően a gyermeküket nem szoptató anyáknál, illetve a szoptatás befejezése után hat hétnél tovább), amikor is az agyalapi mirigyben a prolaktin további, folyamatos termelését nem gátolja a hipotalamusz, ahogy az normális esetben történik. Ez a helyzet idővel magától megoldódik, illetve hormonterápiával megoldható.