Menopauza- Hogyan lehet a nőiséget megőrizni a változó korban?

A változókor jelentős és értékes szakasza a női létnek

S bár a rendszeres női ciklus megszűnése természetes folyamat, sokan mégis tartanak tőle, mivel a változókorra jellemző panaszokat törvényszerűnek vélik. A problémák hátterének megismerése ezért nagymértékben csökkentheti az ezzel az időszakkal kapcsolatos félelmeket, és segítheti a helyes megoldások kialakítását, valamint az életminőség javítását.

A menopauza során jelentkező tünetek

A változás korában a nők nagy része hőhullámoktól, hangulatváltozásoktól és súlygyarapodástól szenved, s nőiségében mind jobban megrendülve, csontritkulástól vagy daganattól tartva éli életét. A panaszok kialakulása azonban egyáltalán nem törvényszerű. Azoknál a népeknél, ahol az élet természetesebb mederben folyik, ez az időszak többnyire panaszmentesen zajlik. Az ipari országokban élő nőknél azonban a változókori tünetek nagy része az ösztrogéntúlsúllyal függ össze, annak ellenére, hogy az ösztrogénszint a változókor végére közel a felére csökken.

A változókor paradoxonja

A változókor rendszerint a 45-50. életévek környékén kezdődik, és a ciklus teljes elmaradásáig tart, amelynek során a petefészek működése fokozatosan megszűnik. A menopauza már az utolsó menstruáció időszakát jelenti. Ekkor azonban még nem lehet tudni, hogy ez volt az utolsó ciklus, ezért menopauzáról csak akkor lehet beszélni, ha egy teljes év menstruáció nélkül telt el.

A petefészek működésének csökkenése azonban nem egyenletesen történik, így a menstruáció erősödhet vagy gyengülhet, kimaradhat és visszatérhet, a ciklus rövidebbé vagy hosszabbá válhat – mintha a menstruáció önálló életre kelne, és akkor jelentkezne, amikor “akar”, s amelyet éppen ezért változó és kiszámíthatatlan tünetek kísérnek.

Csökkenő hormonok szintje

A csökkenő ösztrogénszint hatására a peteérés és a tüszőrepedés mindinkább elmarad, így egyre kevesebb alkalommal képződik sárgatest. A petefészek ösztrogén-termelését a zsírszövet részben átveszi, a progeszteron termelődése azonban szinte teljesen megszűnik. Bár a mellékvese kismértékben termel bizonyos mennyiségű progeszteront, ha a mellékvese valamilyen oknál fogva kimerült – ami szinte minden változókorba lépő nőnél fennáll -, még ezzel a mennyiséggel sem lehet számolni. Az ösztrogén és a progeszteron szintjei ráadásul különböző mértékben és ütemben csökkennek.

A hormonok egymáshoz viszonyított arányai is felborul

S mivel a progeszteronszint csökkenése nagyobb mértékű és gyorsabb, ösztrogéntúlsúly jön létre. Éppen ez az a tény, amelynek figyelmen kívül hagyása a hormonegyensúly helyreállítása helyett gyakran az ösztrogénpótlás irányába tereli a szakembert. A szervezetnek azonban először a hiányzó láncszemre, a progeszteronra van szüksége, hogy az ösztrogéntúlsúly megszűnjön. A változókor fő paradoxonja az, hogy az ösztrogénszint csökkenése ellenére – az alacsony progeszteronszinthez képest – relatív ösztrogéntúlsúly áll fenn. Így fordulhat elő az a helyzet, hogy az ösztrogénhiány és az ösztrogéntúlsúly tünetei egyszerre vannak jelen.

Tünetek és panaszok

A hormonális problémák következtében a változókor időszaka számos panasz forrása lehet, amelynek testi és lelki vonzatai egyaránt jelentősek. A tünetek bizonytalan voltáért elsősorban az ösztrogénszint ingadozó jellegű csökkenése felelős, ami az ösztrogén és a progeszteron arányának állandó változásával jár, s amit a progeszteronhiány felerősít. Ez megzavarja a központi idegrendszer hőközpontjának működését, ami hőhullámokban, verejtékezésben és más panaszokban nyilvánul meg.

A változókor jellemző tünetei a következők:

  • hőhullámok és kipirulás az arcon, nyakon, mellkason
  • fokozott verejtékezés
  • memória- és koncentrációzavarok, feledékenység
  • hangulatingadozás, ingerlékenység, elérzékenyülési hajlam
  • alvászavarok, álmatlanság, éber alvás
  • erőtlenség, kimerültség
  • a nemi vágy csökkenése
  • száraz bőr- és nyálkahártyák
  • hüvelyszárazság, hüvelyfal-elvékonyodás
  • hüvely- és hólyaggyulladás
  • vizelettartási nehézségek (tüsszentéskor, köhögéskor)
  • emésztőrendszeri zavarok, puffadás
  • folyadékszaporulat (ödéma)
  • makacs súlygyarapodás
  • a szövetek rugalmasságának csökkenése
  • csontritkulás, ízületi panaszok

Ha az ösztrogéntúlsúly már a változókor előtt is fennállt, a tünetek még intenzívebbé válnak

A változókor során komoly problémát jelentő, egyre makacsabbá váló túlsúlynak azonban a hormonális változásokon kívül más oka is van. A lassúbbá váló anyagcsere, a tüszőérés elmaradása – amely korábban több száz kalóriát igényelt naponta -, valamint a kevésbé aktív életmód mellett a változatlan táplálkozási szokások energiatöbbletet jelentenek, és a felesleges kalóriák a has és a csípő zsírraktáraiba kerülnek.

A változókori túlsúly csökkentésének kulcsa

A hormonegyensúly helyreállítása – vagyis az ösztrogéndominancia megszüntetése -, valamint a táplálkozás és az életmód megfelelő átalakítása. Az elhízás azonban nemcsak következménye, de oka is lehet a változókori ösztrogéntúlsúlynak, mivel a nagyobb tömegű zsírszövet több ösztrogént képes előállítani és tárolni. Ezt súlyosbítják a környezetből a szervezetbe kerülő és a zsírszövetben felhalmozódó ösztrogénhatású vegyületek is. De a problémáknak még ezzel sincs vége, mivel a progeszteronhiány fokozódásával a tesztoszteron egyre nagyobb mennyiségben alakul át agresszívabb férfihormonná.

A változókori hajhullás és fejtetői hajritkulás – súlyosabb esetben akár kopaszodás – már súlyos fokú progeszteronhiányt és férfihormon-többletet jelez. A változókorra jellemző panaszokat illusztrálja a következő történet:

A változó kórral járó tünetek

Egy női vallomás:

47 éves nő vagyok. A menstruációm két éve elmaradt, de már előtte is rendszertelen volt. Hőhullámaim néha jelentkeznek, de a fő problémám a levertség, a fáradtság, az energiahiány és a makacs, mindennel dacoló túlsúly. Számos módszert kipróbáltam, de a súlyomból egy dekát sem tudtam leadni. A lábaim sokszor duzzadnak és feszülnek, a hajam megritkult, ugyanakkor számos szőrszál jelent meg rajtam.

Nagyon el vagyok keseredve, hogy nem vagyok képes olyan energikusan végezni a dolgaimat, mint korábban. A nőgyógyász azzal nyugtatott, hogy nálam korábban kezdődött a menopauza, ami előfordul másoknál is. Ez azonban engem nem vigasztal. A legborzasztóbb, hogy kénytelen vagyok tétlenül nézni és megélni az állapotom romlását. Most hormontablettát kell szednem, de a helyzet nem javul. Pedig még ötvenéves sem vagyok.”

A fenti hölgy tüneteinek kezelésének lépései

Az állapot javítását e hölgynél a hormonális háttér pontos feltérképezésével kell kezdeni, és csak azokat a hormonokat pótolni, amelyekből hiány van. E nélkül előfordulhat, hogy olyan hormon kerül bevitelre, amelyből eleve többlet van a szervezetben, így az egyensúly nehezen vagy egyáltalán nem állítható helyre, s az idő előtt bekövetkező menopauza és az említett panaszok véglegesek maradnak.

A változókor szakaszai

A változókor több egymást követő, élesen el nem különülő szakaszból áll. A változókor előszobája gyakran már a 40-es évek derekán elkezdődik, főleg akkor, ha ösztrogéntúlsúly áll fenn. Ennek a szakasznak az időtartama általában több év. Az ösztrogénszint – ahogy említettük – lassú és ingadozó, míg a progeszteronszint gyorsabb és egyenletesebb jelleggel indul csökkenésnek.

A zsírszövet gyenge hatású ösztrogénhormont kezd termelni, amely a menopauza utáni időszakban az ösztrogén fő forrásává válik.50 Az évek során egyre több a tüszőrepedés nélküli ciklus (ennek ellenére a petefészekben még a változókort követően is lehetnek életképes tüszők). A kialakuló tünetek hasonlóak az ösztrogéntúlsúly tüneteihez, amelyekhez a hormoningadozások miatti bizonytalan panaszok, valamint – az említett paradoxon következtében – az ösztrogénhiány tünetei társulhatnak. A következő, a havivérzés megszűnése körüli időszak általában két évig tart, amelynek során a tünetek intenzitása fokozódhat. Ebben a szakaszban már egyre több menstruáció marad el.

A menopauza – vagyis a menstruáció megszűnése – általában az 50-55. életévek között következik be

Erre az időszakra már a progeszteron majdnem teljes hiánya, az ösztrogénszint továbbra is ingadozó csökkenése, és a kettő arányának folytonos változása jellemző. Az utolsó vérzést követő, szintén körülbelül két évig tartó időszak során a petefészek hormontermelése megszűnik, és az ösztrogéntermelés a zsírszövetben zajlik tovább.

Élet a menopauza után

Dr. Lee hívta fel a figyelmet arra, hogy a változókorban lévő nőknél a gyógyszeresen pótolt ösztrogén megakadályozza ugyan a csontvesztést, de a csont épülését nem segíti, és számos mellékhatással is jár. Megfigyelései alapján úgy vélte, hogy az ösztrogénkezelésnek csak kevés esetben van létjogosultsága, és ha eleve ösztrogén-dominancia áll fenn a szervezetben, az ösztrogénpótló kezelés hatására a tünetek jóval kifejezettebbé válhatnak.

Célzott hormondiagnosztika a tünetek kezelésére

Ezért fontos a célzott hormondiagnosztika, amely tisztázhatja a hormonális viszonyokat, elkerülhetővé téve ezáltal számos vélt ok miatti kezelést, beavatkozást vagy műtétet. Egy nő életében ösztrogénhiány csak ritkán és időszakosan fordul elő, amellyel elsősorban tüszőérési zavar, petefészek-eltávolítás, valamint korai menopauza esetén lehet számolni.

A változókor során előfordulhat azonban, hogy az ösztrogénszint olyan mértékben és olyan hirtelen csökken, hogy átmenetileg ösztrogénhiányos tünetek – például hüvelyszárazság – alakulnak ki, s emiatt valóban szükségessé válhat az ösztrogén természetes úton történő, ideiglenes pótlása. Erre azonban általában csak a kifejezetten sovány nők szorulnak, a normál testsúlyú, valamint a túlsúlyos nők jóval kevésbé. Az ösztrogénpótlást ez esetben is meg kell előznie a hormonszintek ellenőrzésének, mert ha progeszteronhiány áll fenn, először azt kell pótolni. Az ösztrogén pótlása – ha a tünetek vagy a hormondiagnosztika alapján szükség van rá – csak ezt követően jön szóba.

A fitoösztrogénekben gazdag cickafark

A sorrendnek döntő szerepe van, mert ha a fennálló ösztrogéntúlsúlyon felül még ösztrogénkezelés is történik, az tovább súlyosbítja a már önmagában is kóros állapotot. Az ösztrogén természetes pótlásában a gyengéd hatású növényi hormonok, a fitoösztrogének segíthetnek, amelyek gyógynövényteákkal és ösztrogéntartalmú táplálékokkal juttathatók a szervezetbe. Ilyen például a cickafarktea, a lenmag, a gránátalma vagy a – génmanipulációtól mentes – szója.

Jegyezzük meg! Hasznos lehet továbbá a méhpempő is, amelynek ösztrogéntartalma mellett általános roboráló hatása is jelentős. Ezek alkalmazása leginkább erőteljes hőhullámok, valamint a már említett hüvelyszárazság esetén merül fel.

Megfelelő táplálkozás

A változókor alatt és után jelentkező panaszok csökkentését nagymértékben segíti a megfelelő táplálkozás, valamint egyes női mozgásformák rendszeres gyakorlása. A hormonális zavar felszámolását szolgálja továbbá az ösztrogénhatású mesterséges vegyületek – a különböző kozmetikumok, testápolók, hajfestékek, köröm- és hajlakkok – minél körültekintőbb kerülése is, mivel azok hatása a progeszteronhiány következtében erőteljesebben érvényesülhet.

A modern nyugati társadalomban a fiatalság látszatának mindenáron való fenntartása a nőkre különösen nagy terheket – és egyben károkat – ró. Az életkor előrehaladtának tényét – ami természetes, de elkerülhetetlen folyamat – érdemesebb elfogadni, mint küzdeni ellene. Tenni azonban a szervezet és a bőr állapotának javítása érdekében nagyon sokat lehet, elsősorban egészséges életmóddal és természetes alapú kozmetikumok használatával. Ha a szintetikus termékek használata rendszeres és számottevő mértékű, az ösztrogéntúlsúly hatékony ellensúlyozása különösen fontos feladattá válik.

Tudományos tapasztalatok! Amióta 2000-ben az amerikai National Cancer Institute (Nemzeti Rák Intézet) egy rangos folyóiratban megjelent tanulmánya 46 ezer, változókor után lévő nő vizsgálata alapján egyértelműen kimutatta a szintetikus hormonpótló kezelés mellrákkockázatot növelő hatását, a természetes progeszteron védőhatásának kiaknázása a változókor időszakában még inkább megfontolandó.

Különösen így van ez, ha korábban ösztrogéntúlsúly állt fenn, mivel ilyenkor – a látszólagos állapotjavulás ellenére – az ösztrogénkezelés olaj lehet a tűzre, és az elváltozás, amelyet a szervezet korábban képes volt kordában tartani, nehezen megfékezhető szövetburjánzássá válhat. A változókori tüneteket, valamint a csontrendszer állapotát elsősorban a hormonegyensúly helyreállítása javítja, amelyben az egyik leghatékonyabb segítség a természetes növényi progeszteron.

Ennek hatására – amennyiben a természet „engedi” – egy ideig még visszatérhet a menstruáció, később azonban már inkább csak tisztulásos vérzés jelentkezik, amely idővel megszűnik. A természetes progeszteronkezelésnek nemcsak a változókorban, hanem – számos előnyös hatása miatt – azt követően is van létjogosultsága. Alkalmazását soha nem késő – sőt, mielőbb javasolt – elkezdeni.

A főbb tünetek tehát kivédhetőek!

A változókor és az azt követő időszak kellemetlen és sokszor elviselhetetlennek tűnő problémái a megfelelő ismeretek birtokában, a szükséges óvintézkedések megtételével nagyrészt kivédhetők. Emellett azonban a lelki problémák megoldását szolgáló lépések megtételét sem szabad halogatni, mivel a hormonális és a lelki egyensúly megléte ebben az időszakban is az egészség megőrzésének alapvető feltétele.

Fertőzés okozta váladékozás a hüvelyből

Fertőződhetnek a hüvelynyílás nedvességét biztosító mirigyek is, s ez duzzanattal, ciszta vagy tályog kialakulásával járhat. A cukor és más finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása a visszatérő bakteriális és gombás fertőzések gyakori oka.

A védekezőképesség csökkenését a higiéné hiányosságai is okozhatják. A hüvelyből észlelhető kóros váladékozás – közismertebb nevén a „folyás” – gyakran összetéveszthető a ciklus közepén bővebbé váló hüvelyváladékkal. A rendellenes folyás azonban mindig gyulladás, illetve fertőzés következménye, amely viszketéssel, égő érzéssel vagy fájdalommal járó, a ciklustól többnyire független, kellemetlen szagú váladékozásként jelentkezik.

A bakteriális fertőzés általában szürkés vagy zöldes-sárgás színű, míg a gombás eredetű – például a Candida-fertőzés – általában fehéres és enyhén élesztőszagú váladéktermeléssel jár. A normális hüvelyváladéknak soha nincsen kellemetlen szaga.

A kismedencei gyulladás fő oka a női húgycső rövidsége

Ezen felül a hormon-egyensúlyzavar miatti csökkent védelem is az okok között szerepel. Gyakran előfordul, hogy a gyulladás nem egy konkrét szervet érint – például a húgyhólyagot, a méhet, a petevezetéket vagy a petefészket -, hanem a kismedencét kitöltő, a belső nemi szerveket körülvevő kötőszövet egészét. Az alhasi fájdalommal járó gyulladás szövődménye ciszta, tályog, összenövés, hegesedés, méh deformitás vagy petevezeték-elzáródás lehet, amelyek mind csökkentik a várandósság esélyét.

A mell területén kialakuló gyulladás azért igényel mielőbbi ellátást

A mell laza szövetében könnyen tovaterjedve a tejtermelő mirigyek károsodásához vezethet. A gyulladás könnyen el is gennyedhet, ami a tályogképződés miatt sebészi beavatkozást igényel. A mellbimbó váladékozása szintén mielőbbi vizsgálatot indokol, mivel azt a gyulladáson kívül – főleg ha vér is megjelenik benne – jó- vagy rosszindulatú daganat is okozhatja. A mell gyulladásakor rendszerint a hónalji nyirokcsomók is megnagyobbodnak.

A női szövetek nemi betegség okozta fertőzése és gyulladása szintén gyakori

Ezeket baktériumok, gombák vagy vírusok – például a humán papillomavirus (HPV) – okozhatnak. Némelyikük különösen veszélyes lehet, ezért kevésbé meg¬bízható partner esetén megfelelő védekezés szükséges, amelynek legegyszerűbb módja az óvszer használata. A humán papillomavirus csak a hámmal borított felszíneken képes megtelepedni, így a kis- és nagyajkak, a hüvely, a méhszáj, valamint a végbélnyílás területén.

E helyeken a fertőzés után hetekkel lassan növő szemölcsök jelennek meg, amit váladékozás kísérhet. A HPV-fertőzésnek a gyulladáson és bőrelváltozásokon kívül a méhnyak rosszindulatú folyamataiban is szerepe van, amely kedvezőtlen körülmények – dohányzás, fogamzásgátlók, krónikus stressz, hormonális zavarok, tartós diéta- és életmódbeli hibák – fennállásakor nagyobb valószínűséggel jön létre.

A a HPV-fertőzöttség felszámolása

A nők életük során majdnem mindig átesnek ilyen típusú fertőzésen, amely sok esetben tünetmentes marad. A HPV-fertőzöttség a 20-25 éves korosztályban a legmagasabb. Előfordulása jóval gyakoribb szexuálisan aktív életet élő nőknél, korán kezdett nemi élet és gyakori partnerváltás esetén. Gyenge immunrendszeri állapotban a fertőzés tartóssá válhat, ami nagyobb eséllyel járulhat hozzá rosszindulatú elváltozás kialakulásához. Annak ellenére azonban, hogy a HPV-fertőzöttség felszámolását az oltásoktól remélik, a fertőzés lehetőségét megteremtő és hajlamosító tényezők kiküszöbölése jóval hatékonyabb megoldás lenne.

Ezek közé tartozik a felborult hormonális egyensúly rendezése, a megfelelő higiéné megteremtése, a szexuális védekezés alkalmazása, a hüvely savanyú pH-jáért felelős tejsavbaktériumok életfeltételeinek javítása, valamint az immunrendszer erősítése. Annál is inkább, mert – ahogy Ferencsik István természetgyógyász mondja:

Az egyik kórokozó által legyengített védekezőképességű szervezet egy másik kórokozó támadását már nehezen viseli.

Bármely – de főleg az ismétlődő jellegű – gyulladás esetén mielőbbi kivizsgálás és ellátás szükséges.

A gyulladás hátterében leggyakrabban túlterheltség, kimerültség, immunrendszeri gyengeség, hormonális probléma, magasabb vércukorszint, vagy olyan ok áll, ami kedvező feltételeket teremt a kórokozók elszaporodásához. A hosszan tartó és elhúzódó gyulladások tartósan magas kortizol-, vagyis stresszhormon termeléssel járnak, ami jelentősen csökkenti a progeszteronszintet, megteremtve ezáltal az ösztrogéndominancia kialakulásának lehetőségét. Ugyanez igaz a következőkben említendő allergiás állapotokra és autoimmun folyamatokra is, amelyek mind kiterjedten érintik a női hormonegyensúlyt.

Allergia, ételintolerancia, autoimmun folyamatok

Allergia esetén a szervezetbe – a légző- és az emésztőrendszeren vagy a bőrön át -kívülről bekerülő idegen anyag váltja ki a panaszokat: a tüsszögést, a szénanáthát, a szemviszketés vagy a bőrtüneteket. Az allergiás panaszok gyakoriságának növekedése egyértelmű összefüggést mutat a kemikáliák halmozódó megjelenésével.

Az allergiák kapcsán gyakran elfeledett tény, hogy általában nem maga a természetes anyag – az állati szőr, a parlagfű, az eper vagy a földimogyoró – a hibás, hanem az a számtalan különböző vegyület, amelynek szerkezete hasonló e természetes anyagok egy-egy alkotóeleméhez.

A szervezet a mesterséges vegyülettel szemben túlérzékennyé válik, majd „allergia” alakul ki a hasonló szerkezetű – allergiát önmagában egyébként alig okozó – természetes anyaggal szemben is. Minél több mesterséges anyag kerül a környezetbe és az emberi szervezetbe, annál nagyobb az esély, hogy a növényi vagy állati alkotóelemmel szemben ilyen „keresztallergia” alakul ki.

Sokszor a mesterséges anyagok okoznak allergiát!

A hiba tehát nem az évezredek óta meglévő természetes alkotóelemekben vagy az emberi szervezetben van, hanem azokban a gyanú felett álló termékekben, kozmetikumokban, testápolókban, szemfestékekben, dezodorokban, mosószerekben és élelmiszer-ipari adalékokban, amelyek összetevőivel napi szinten találkozik az immunrendszer. Az így kialakuló keresztreakciók nemcsak az allergiák, de az egyre gyakoribbá váló autoimmun folyamatok kialakulásában is szerepet játszhatnak.

Az ételallergiától el kell különíteni az ételintoleranciát

Amikor a panaszok az immunrendszer közreműködése nélkül jönnek létre. A puffadásnak, fokozott bélműködésnek, hasmenésnek és hasi görcsöknek többféle oka lehet: irritáló és emésztést gátló hatóanyagok jelenléte, enzimműködési zavar, enzimhiány (például laktózhiány tejcukor-érzékenység esetén), vagy az emésztőenzimek elégtelensége (csökkent epekiválasztás vagy hasnyálmirigy-működés).

Külön problémát jelent a hisztamin felszabadulása, amely vagy magával az étellel (sajt, sonka, szalámi, füstölt termékek, alkohol) kerül a szervezetbe, vagy egyes táplálék-összetevők (például az eper) hatására keletkezik a szervezetben. Jelenléte okozza a bőrön megjelenő csalánkiütést, a légutak szűkületét, az asztmás tüneteket, a bélgörcsöket, vagy a szénanáthát. Ez azonban nem valódi allergia.

Ekcéma és bőrpír okai

Az ekcéma többnyire allergiás alapon kifejlődő, nem fertőző jellegű bőrgyulladás. Az irritáló anyaggal történő érintkezést bőrpír, és viszketéssel vagy égő fájdalommal járó hólyagok, illetve pörkök megjelenése követi. A pikkelysömör (pszoriázis) foltszerű elszarusodással járó, szintén nem fertőzéses eredetű bőrelváltozás, amely idővel nagyobb kiterjedésű bőrelváltozásokká folyhat össze, s amely gyakran kiújul.

Az autoimmun folyamatok tünetei, és kialakulásának okai

Az autoimmun folyamatok annyiban különböznek az allergiáktól, hogy ezeknél nem kívülről bejutó idegen anyag, hanem a saját sejtek vagy sejtalkotó részek ellen a szervezeten belül termelődő ellenanyag váltja ki a gyulladást. Ennek következtében az érintett szerv működése károsodik, vagy – a folyamat tartóssá válásakor – teljesen meg is szűnhet. A hatás korlátozódhat egyetlen szervre (például pajzsmirigy-alulműködés esetén), vagy kiterjedhet a szervezet egészére (például az ízületeket érintő gyulladás esetén). Bár a szervezet önmaga ellen fordulásának oka többnyire „ismeretlen”, gyakoribbá válása nem a véletlen műve.

Az autoimmun folyamatok nemcsak a vegyszerek dömpingjével állnak kapcsolatban, de anyagcserezavarok és hormonális problémák esetén is gyakrabban fordulnak elő. Kialakulásukat elősegíti a tartós stressz is, amikor a progeszteron-, a kortizol- és a D-vitamin gyulladásgátló hatása csökken. Fogamzásgátlót vagy mesterséges hormonpótló készítményt szedőknél szintén gyakrabban lép fel autoimmun gyulladás. Az autoimmun betegségek többnyire nőknél, majdnem mindig a fogamzóképes korban fordulnak elő, s a várandósságot és a magzat kihordását is veszélyeztethetik.

Az autoimmun betegségek és a pajzsmirigy

A leggyakoribb autoimmun betegségek a pajzsmirigy alul- és túlműködésének egyes típusai, a vékonybél krónikus gyulladása (cöliákia), az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség egyes formái, a mellékvesekéreg-elégtelenség bizonyos esetei, a sokízületi gyulladás, valamint a „bőrfarkas” (SLE), amely a bőrt és a belső szerveket egyaránt érinti. Autoimmun folyamat állhat továbbá az ekcéma, a pikkelysömör, egyes anyagcserezavarok, valamint számos, gyulladással és szövetpusztulással járó, ma még nagyrészt ismeretlen hátterű betegség mögött is. Az autoimmun folyamat gyakorlatilag bármely szervet érintheti.

A gyulladások kezelésére tett lépések

Mivel gyulladásos jellegű folyamatról van szó, a kezelés általában szteroidokkal – szintetikus mellékvesekéreg-hormonokkal – történik, amelyek hatásukat az immunrendszer működésének erőteljes gátlásával érik el. Bár ésszerűnek tűnik, hogy a gyulladást a gyors és intenzív „tűzoltás” szünteti meg, a szteroidok mellékhatásai hosszú távon több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Mindez megfontolandóvá teszi tartós alkalmazásukat, amely csupán átmeneti eszközt jelenthet.

A hormonális zavar rendezése és a gyulladás természetes módon történő csökkentése új reményt adhat az autoimmun betegségben szenvedők számára. Az immunrendszer ereje megfelelő táplálkozással, természetes hatóanyagokkal, rendszeres testmozgással, kellő pihenéssel és hatékony stresszkezeléssel növelhető. A természetes anyagok közül az echinacea (bíbor kasvirág), a grépfrútmag-kivonat, a bodza és más sötét bogyós gyümölcsök, valamint különböző vitaminok, főleg a C- és D-vitamin jönnek szóba.

Gyulladás csökkentése: a természetes progeszteron elsősorban azáltal járul hozzá a gyulladás csökkentéséhez, hogy belőle képződik az erőteljes gyulladásgátló hatású kortizol, a már megismert stresszhormon is. Az autoimmun folyamatok hátterében gyakran fennálló lelki problémák rendezése szintén hatékonyan javítja az állapotot.

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

18 + 9 =