• inzulinrezisztencia
• nők egészsége
• PCOS
• vércukor

PCOS, cikluszavarok, meddőség, és más nőgyógyászati problémák

A tüszőrepedés elmaradásához és a PCOS kialakulásához vezető főbb okok

A petefészek megzavart működése tehát többféle probléma – az érésre képtelen tüszők, a szénhidrát-anyagcsere zavara, a stresszhatások, valamint a különböző hormonális változások – következménye. Minél régebben áll fenn a kóros állapot, annál magasabb a férfihormonok szintje, ami meddőséget, elhízást, szőrösödést, erősebb izomzatot és agresszívebb viselkedést eredményez.

A finomított szénhidrátok mellett szedett fogamzásgátlók tovább mélyítik a hormonális zavart

Bár az ösztrogénhatás a férfihormonok túlsúlya miatt kevésbé érvényesül, az erősen csökkent progeszteronszinthez képest még így is ösztrogéntúlsúly áll fenn. A rendelkezésre álló ösztrogén mennyisége azonban nem elegendő a méhnyálkahártya megfelelő felépítéséhez, ezért a menstruáció kis mennyiségű és ritka, vagy teljesen elmarad.

Finomított szénhidrátok és inzulinrezisztencia

A finomított szénhidrátokban gazdag táplálkozás – amely a felnőttek és a fiatalok étrendjére egyaránt jellemző – a vércukorszintet állandó hullámzásban és az inzulintermelést állandó készültségben tartja. A magas vércukorszintet egyre több inzulin képes csak normalizálni, így inzulintöbblet jön létre, majd kialakul az inzulinrezisztencia.

A ma már egyre gyakoribbá váló állapot – amelynek létrejöttéért az élelmiszeripar, az életmód, a finomított szénhidrátok és a genetika egyaránt felelőssé tehető – mindössze annyit jelent, hogy a vércukornak mint energiaforrásnak a sejtekbe juttatásához szükséges inzulin kevésbé képes hatni a sejteken, mert azok érzéketlenné, „rezisztenssé” váltak vele szemben. E csökkent inzulinérzékenység mibenléte hasonló ahhoz, amikor egy idő után megelégelünk valamilyen tartósan zavaró hatást, például az erős zajt, és az ablakok bezárásával védekezünk, hogy némileg „rezisztenssé” váljunk vele szemben.

A sejtek is „védekeznek”:

A magas vércukorszint miatt tartósan megnövekedett inzulinszint ellen inzulinkötő receptoraik számának csökkentésével, néhány „ablak” bezárásával védekeznek. Mivel a cukor így kevésbé juthat be a sejtekbe, a vérben mind a vércukor-, mind az inzulinszint megnő. A felesleges cukor a zsírraktárakat gyarapítja, miközben a sejtek energiahiányban szenvednek. A hasnyálmirigy ezért még több inzulint termel. A finomított szénhidrátok rendszeres bevitele újra és újra ismétli e kört.

A kezeletlen inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia olyan típusú probléma, amely megfelelő kezelés és diéta nélkül óhatatlanul a cukorbetegség felé tart. Jellemzői az édesség utáni csillapíthatatlan vágy, az édességfogyasztást követő gyengeségérzés, az ismétlődő éhségrohamok, a nyugtalanság, a remegés, a szapora szívverés, a vérnyomásesés, a verejtékezés, hosszabb távon pedig az elhízás, amely tovább fokozza az inzulinrezisztenciát.

Mindez anyagcserezavarhoz, túlsúlyhoz, immunrendszeri gyengüléshez, hormonális zavarokhoz, az inzulintermelő sejtek kimerülése pedig inzulinfüggő cukorbetegséghez vezet. A finomított szénhidrátok minden téren alattomosan rombolják a szervezet esélyeit. Egy nő szervezetébe ma mégis annyi cukor kerül egy hét alatt, mint korábban egy teljes év alatt.

Az inzulin szerepe mindennek ellenére mégis egyedülálló

Mivel az egyetlen hormon a szervezetben, amely képes csökkenteni a vércukorszintet. Ha a cukorbetegség kialakul, és az inzulin hiánya teljessé válik, már nincs semmi, ami a sejtekbe juttatná a vércukrot, így ilyen esetben „kívülről”, mesterségesen kell pótolni azt. A kóros folyamat mielőbbi megszakítása ezért is halaszthatatlan teendő. Hasonlóan az ösztrogénhez, az inzulin is kétélű kard, amely normál mennyiségben a szervezet érdekeit, túlzott mennyiségben azonban már ellenérdekeit szolgálja.

Ennek oka részben az, hogy az inzulintöbblet egy bizonyos határ felett megnöveli a petefészek férfihormon-termelését, ami idővel a tüszőrepedés gátlásához vezet. Ebben sem az inzulin hibás azonban, hanem a finomított szénhidrátok túlzott és rendszeres fogyasztása, amelyre a szervezet nem tud másként reagálni, mint hogy növeli az inzulin előállítását. Az emelkedett inzulinszintet korábban csak belgyógyászati szempontból tartották fontosnak, mindaddig, amíg férfihormon-termelést stimuláló hatását egy kanadai kutatónő, dr. Jerilynn Prior be nem bizonyította.

A PCOS felismerése

A kórkép tisztázását nagymértékben megnehezíti a különböző hátterű tünetek sokfélesége, ami miatt a szálak kibogozása sokszor szakembert próbáló feladatot jelent.

Tünetek és ultrahang

A PCOS másik, dr. Prior által használt, a kórkép lényegét jobban kifejező elnevezése: anovulációs androgéntöbblet (anovulatory androgen excess, AAE). A „PCOS” elnevezés azért megtévesztő, mert csupán a ciszták jelenlétére vonatkozik, és az állapot lényegét – a tüszőrepedés hiányát, a férfihormontöbbletet és a meddőséget – nem fejezi ki. Dr. Prior nemcsak e felfedezésével, hanem a progeszteron csontritkulást gátló hatásának bizonyításával is kivívta a nemzetközi elismerést.

A PCOS diagnózisát elsősorban a tünetek támasztják alá

Ezeket a tüneteket az ultrahang és az egyéb vizsgálatok csak megerősítenek. Ahogy azonban már említettük, a ciszták jelenléte önmagában még nem teszi bizonyossá a PCOS fennállását, mivel a petefészekben többféle eredetű ciszta is előfordulhat. A legtöbb kórképet mégis az ultrahangvizsgálat fedezi fel, amelynek során mindkét petefészek megnagyobbodott („nagy fehér petefészkek”), külső rétegük megvastagodott, és a kéreg alatt 8-12, borsónyi méretű ciszta látható.

Policisztás petefészek ultrahangos képe

A diagnózis csak akkor mondható ki, ha a jellemző elváltozások – petefészekciszták, menstruációs zavar, tartósan elmaradó tüszőrepedés, meddőség, férfihormontöbblet, inzulinrezisztencia, hasi elhízás – közül legalább három jelen van, és a diagnózist a hormonvizsgálatok is alátámasztják.

Hormondiagnosztika és egyéb laborvizsgálatok

A laborvizsgálatok magukban foglalják a ciklus első napjaiban, valamint a ciklus második felének közepén végzett hormonvizsgálatokat. Mivel a vércukorértékek önmagukban megtévesztők lehetnek, az inzulinrezisztenciát csak a terheléses vér-cukorvizsgálat és az inzulinszintek egyidejű meghatározása tudja megbízhatóan kimutatni. Előfordulhat ugyanis, hogy a vércukorértékek szabályosak, de a háttérben az inzulinértékek már kórosak.

Mivel az inzulinszint emelkedését az ételérzékenység egyes típusai is kiválthatják, ételintolerancia-vizsgálat elvégzése is szóba jön. A koleszterin- és a vérzsírszint, valamint a vérnyomás és más értékek szintén kórosak lehetnek, ezek azonban csak járulékos jeleknek tekintendők. Jellemző lehet az alacsony D-vitamin-szint (amely annál súlyosabb, minél nagyobb a testtömeg), valamint a gyulladásra utaló laboreredmények is.

Az alábbi eset jól szemlélteti a policisztás petefészek szindróma tüneteit és a párhuzamosan fennálló panaszokat:

A cukorterhelés során a vércukorszintek éhgyomorra, majd 75 gramm szőlőcukrot tartalmazó oldat elfogyasztását követően különböző időpontokban – 60, 90 és 120 perc elteltével – is meghatározásra kerülnek.

Az erősebb szőrzet és a hajhullás a férfi hormonok túltengésére, a nehezen létrejött várandósság és a vetélés a progeszteron súlyos hiányára utal. A kórkép hátterében egyértelműen igazolódott az inzulintöbblet is. A túlsúly okát ez, valamint az ösztrogéndominancia és a finomított szénhidrátok fogyasztása képezte.

A megoldás lehetőségei

A PCOS komplex állapot, amely nem oldható meg néhány résztünet elnyomásával, vagy az inzulinrezisztencia tüneti kezelésével. Ezek az intézkedések a pácienst a megoldás illúziójában tartják, mivel a hormonegyensúly zavarát nem szüntetik meg. Nem arról érdemes tehát beszélni, hogy melyik az elsőként választandó gyógyszeres kezelés, hanem arról, hogyan lehet az állapotot gyógyszer nélkül, tartósan megoldani.

Életmód változtatás, mint megoldás

Átmeneti jelleggel szükség lehet ugyan egy-egy mesterséges szer alkalmazására, a gyógyszerekre épülő kezelés mellett azonban nem sajátítható el az életmódváltás mikéntje, amely érdemi megoldást biztosíthatna. Tartósabb javulás vagy gyógyulás csak akkor remélhető, ha párhuzamosan több területen is hatékony lépések történnek – legfőképpen a táplálkozással kapcsolatban.

A szervezetnek mindenekelőtt természetes hatóanyagokra és az életmód átalakítására van szüksége.

S mivel a kórkép létrehozásában és fenntartásában a finomított szénhidrátoknak, a mozgáshiánynak, az elhízásnak, a stressznek és a hormonális egyensúlyzavarnak fontos szerepe van, elsősorban ezeken a területeken kell lépni.

A helytelen táplálkozási szokások átalakítása

Itt az egyik legfontosabb teendő a finomított szénhidrátok következetes száműzése. Míg a finomított szénhidrátok kerülése minden nőnek csak előnyére szolgál, PCOS esetén már létfontosságúvá válik. A finomított helyett a természetes és összetett szénhidrátok választandók, amelyek a zöldségekben, gyümölcsökben, gabonafélékben, olajos magvakban és csírafélékben találhatók.

Mindez a testsúly csökkentése kapcsán is hasznos

Az inzulinrezisztencia kezelésében azonban komoly problémát okoz, hogy a páciens mást sem kíván jobban, mint az édességet, amely szinte ugyanazt jelenti számára, mint a kábítószerfüggő számára a drog. Bár a helyzet nem könnyű, nincs más lehetőség a megoldásra, mint a finomított szénhidrátok teljes kiiktatása, és természetes alternatívákkal történő helyettesítése. A finomított szénhidrátok elhagyása mellett az állati eredetű termékek kerülése – azok fokozott hormontartalma miatt – szintén fontos. Az életmóddal kapcsolatos tudatosabb hozzáállás a PCOS minden területén jótékony hatású.

Mivel az állapotot a tüszőrepedés elmaradása okozta progeszteronhiány nagy-mértékben súlyosbítja, a progeszteron pótlása annyira kézenfekvő és logikus, hogy érthetetlen, miért nem kerül alkalmazásra rutinszerűen.

Progeszteron pótlása a hiány kezeléséhez

Bár a progeszteron önmagában nem oldhatja meg a teljes problémát, alkalmazása nélkül majdhogynem reménytelen a gyógyulás. Megfelelő és természetes formában történő pótlása több szempontból is előnyös. Egyrészt érvényesül a progeszteron ösztrogéntöbbletet ellensúlyozó hatása, másrészt csökken a férfihormonok túlsúlya. A progeszteron alkalmazása azonban csak szakember kezében hatékony, mivel az adagolás egyénenként eltérő lehet, és a probléma átfogó rendezéséhez más hatóanyagok – különböző vitaminok, a férfihormonok hatását csökkentő összetevők és más természetes anyagok – alkalmazása is szóba jön.

További lényeges teendő a hatékony stresszkezelés elsajátítása

És persze a rendszeres testmozgás. Ez utóbbi nemcsak a stressz, de a vércukor- és az inzulinszint csökkentése, valamint a lelki egyensúly megtalálása szempontjából is fontos. Bár a lelki háttér rendezése sokszor csak kitartó „belső munkával” lehetséges, szükség esetén szakember vagy támogató csoport segítségét is igénybe lehet venni.

legfőbb teendők PCOS esetén:

• a finomított szénhidrátok kiiktatása, természetes alternatívák alkalmazása
• az állati eredetű termékek lehetőség szerinti kerülése
• a csökkent, illetve hiányzó progeszteron természetes pótlása
• a rendszeres – de nem erőltetett – testmozgás napirendbe iktatása
• a vitaminok, ásványi és egyéb hatóanyagok pótlása
• a stressz következetes csökkentése, illetve a stressztűrő képesség javítása

A glikémiás index a táplálék vércukorszintet emelő hatását, míg a glikémiás telítettség annak tartósságát tükrözi. Minél magasabb a glikémiás index, annál jobban emelkedik a vércukorszint, és minél nagyobb a glikémiás telítettség, annál tovább tart a vércukorszint emelkedettsége.

Fogamzásgátlók elhagyása!

A természetes megoldási lehetőségek ismeretének hiánya, valamint a korántsem egységes kezelési módszerek gyakori sikertelensége miatt sajnos sokszor kerül sor fogamzásgátlók alkalmazására, és gyakran lehet szükség műtéti beavatkozásra, a ciszta eltávolítására, vagy a „drilling” eljárásra. Ennek során a petefészek megvastagodott külső burkát néhány ponton átégetik, „átlyukasztják”, aminek hatására a tüszők hormontartalmú folyadéktartalma kiürül.

A tabletták hatásai:

Ösztrogén- és androgéntermelésük ezáltal csökken, növelve az esélyt a tüszőérés normalizálódására. A hatás azonban többnyire csak átmeneti jellegű, főleg akkor, ha párhuzamosan az életmód nem változik.

Súlyosabb esetben, ha már szinte nincs ép petefészek-állomány, gyakran merül fel a petefészek csonkításának vagy eltávolításának a kényszere is. Ezáltal azonban tovább súlyosbodik a hormonegyensúly zavara, és még jobban csökken a progeszteron szintje, ami tovább rontja a megtermékenyülés esélyét. Mindennek a lelki vonzatai sem elhanyagolhatók. Szülés előtt lévő nők esetén szerencsére törvényileg szabályozott a petefészek eltávolíthatósága, emiatt azonban gyakrabban részesülnek szintetikus hatóanyaggal történő kezelésben.

A PCOS gyógyulása a tünetek javulása

A hormonszintek normalizálódása és az időszakos ultrahangvizsgálatok révén jól követhető. A ciszták eltűnése azonban nem minden esetben jelent gyógyulást, valamint a gyermekvállaláshoz elengedhetetlen ép tüszőket és petesejteket, mivel azokért más tényezők is felelősek. Ezért fontos az átfogó jellegű kezelés. Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy az állapot javulásának kezdetén még kicsi a megtermékenyülés esélye, endometriózis egyidejű fennállásakor pedig szinte kizárt.

A PCOS gyógyulásáig a lombikprogramnak is kevés értelme van

A fogamzási kísérletek kezdetben tapasztalható sikertelensége azonban nem veheti el a reményt a későbbi gyermekáldás lehetőségétől. A PCOS állapotának javításában – mint megannyi más női probléma megoldásában – a türelem alapvetően fontos, mivel a gyógyulás hónapokat, akár éveket is igénybe vehet. Az évtizedek során megszokott életmód áthangolásához, az anyagcsere rendeződéséhez, a hormonális és a lelki egyensúly helyreállásához idő szükséges. A gyógyulásba vetett hitet ezért soha nem szabad feladni.

Végül álljon itt a petefészek cisztás elváltozásainak elkülönítését szolgáló jellemzők rövid összefoglalása:

A nem PCOS-eredetű petefészekciszták főbb jellemzői:

• bármely életkorban kialakulhatnak
• a ciszták általában egyoldaliak és nagyobbak, akár több centiméter átmérőjűek
• a méhnyálkahártya az ösztrogéndominancia miatt túlépült, burjánzó
• a menstruáció rendszertelen és bőséges, darabos és fájdalmas
• az ösztrogénszint magas, a progeszteronszint alacsony
• az ösztrogéntúlsúly egyéb tünetei is fennállnak
• az LH, a sárgatest kialakulását serkentő agyalapi mirigy hormonjának szintje az egész ciklus folyamán alacsony

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) főbb jellemzői:

• a ciszták már a nemi éréstől kezdve jelen lehetnek
• a ciszták mindkét oldali petefészekben jelen vannak, többszörösek és borsónyiak
• a méhnyálkahártya fejletlen és sorvadt
• a menstruáció rendszertelen és ritka, akár 35 napon túli, kis mennyiségű vagy elmarad
• az ösztrogénszint alacsony, de a csökkent progeszteronszinthez képest még így is magas
• az inzulin és a férfihormonok szintje magas
• jellemző az elhízás, a fokozott szőrösödés, a pattanások, a meddőség
• az LH-szint az egész ciklus alatt magas