A felső húgyutak gyulladása a vesegyulladás
Milyen kiváltó okai lehetnek az akut vesemedence-gyulladásnak?
Leggyakrabban nem, vagy nem megfelelően kezelt hólyaghurut következményeként felszálló fertőzés során alakul ki a vesemedence gyulladása. A fertőzött vizelet a vesemedencébe jut, és innen az infekció ráterjed a veseállományra, annak gyulladását okozva. Vizeletelfolyási akadály (jelentős mennyiségű maradékvizelet a hólyagban, vesepangást fenntartó húgyvezetékkő stb.) a vesemedencében pangást okoz, mely kedvez a gyulladás kialakulásának. Nőknél gyakoribb a betegség előfordulása.
Katéterezés, vagy bármely más alsó húgyúti beavatkozás, terhesség, húgyúti fejlődési rendellenesség kedvez a kórkép létrejöttének. Igen ritkán észlelhető, hogy a szervezetben elhelyezkedő más gócokból kerülnek a kórokozók a véráram útján a vesébe és hoznak létre akut gyulladást. Hasonlóan ritka a hasüregben zajló gyulladásos folyamatok (vakbélgyulladás, epehólyag-gyulladás stb.) direkt húgyutakra történő terjedése.
Milyen tünetei vannak az akut vesemedence gyulladásnak?
A beteg kórelőzményében többnyire fellelhető az akut hólyaghurutra jellemző tünetegyüttes. A páciens deréktáji, ágyéki fájdalomról panaszkodik, mely nem annyira görcsös, inkább tompa jellegű. A kórkép magas lázzal, hidegrázással, el-esettséggel, rossz általános állapottal jár.
Hányinger, hányás is előfordulhat. Sokszor észlelhetők az alsó húgyúti gyulladásra jellemző kísérő tünetek (gyakori, fájdalmas, parancsoló vizelési inger). Kezelés nélkül rövid időn belül akár szeptikus, életveszélyes állapothoz vezető vesegennyedés is kialakulhat. Szemben a hólyaghuruttal, melynek enyhébb formája spontán, kezelés nélkül is javulhat (panaszok és tünetek esetén azonban mindig kezelendő), az akut vesemedence-gyulladás spontán javulása nem várható, azonnali orvosi vizsgálat és ellátás javasolt.
Az akut vesemedence-gyulladás tünetei
- tompa deréktáji, ágyéki fájdalom,
- magas láz, hidegrázás,
- elesettség, rossz általános állapot,
- hányinger, hányás,
- gyakori, fájdalmas, parancsoló jellegű vizelési inger.
Milyen vizsgálatok indokoltak akut vesemedence gyulladás esetén?
A beteg fizikális vizsgálata, a vesetájék tapintása alapvető fontosságú. Vizeletvizsgálattal lehet igazolni a húgyúti fertőzést, a vér laborvizsgálatait pedig a gyulladásos jelek kimutatása és a vesefunkció ellenőrzése céljából végezzük. Ultrahangvizsgálat során kizárjuk a veseüregrendszeri tágulat, esetleges vese-tályog lehetőségét. CT-vizsgálatot csak abban az esetben végzünk, ha felmerül a vesetályog lehetősége.
Hogyan kezelik az akut vesemedence-gyulladást?
A betegség mielőbbi kórházi felvételt indokol. Intravénás antibiotikum adása és szükség esetén folyadékpótlás, lázcsillapítás szükséges. Ha az ultrahangvizsgálat alapján vesemedence-tágulat is igazolódik, akkor eredményes kezelés antibiotikum adása mellett csak akkor végezhető, ha a pangó, fertőzött vizelet elvezetését is biztosítjuk.
A vizeletelvezetésnek alapvetően két módja lehetséges
- Endoszkópos úton a hólyagon keresztül az érintett vese húgyvezetékébe belső katétert vezetünk fel, mely áthidalja a hólyag és a vese közötti szűk vagy lezárt szakaszt. Ezt a katétert kettős J-nek is nevezik, mert két kunkori vége van, egyik a vesében, másik a hólyagban. A katéter kívülről nem látszik, átmeneti viselése alatt a betegnek jó életminőséget biztosít. A katéter mellett a hólyagban felgyülemlő vizelet könnyebben feljut a vesébe és ez a gyulladás ismételt fel-lobbanásához vezethet. Ennek elkerülése céljából javasolt a kettős J-katétert kapott betegeknek hólyagjukat rendszeresen, rövidebb időközönként kiüríteni.
- A vizeletelvezetés másik akut módja ultrahangcélzás mellett a bőrön keresztül bevezetett vese dréncső. Előnye, hogy eltömődése ritkábban fordul elő, mint dupla J-katéter esetében, de ugyanakkor a beteg számára rosszabb életminőséget okoz, mert a betegnek a vizeletelvezető drénhez kapcsolódó vizeletgyűjtő zsákot kell viselnie. Ha a beteg láztalanná vált. akkor szájon keresztül szedhető gyógyszeres kezelésre térünk át, melyet még legalább két hétig folytatunk. A vizeletelvezetést biztosító kettős J-katétert vagy vesedrént csak láztalan állapotban, akkor lehet eltávolítani, ha az elfolyási akadályt megszüntettük (húgyúti kő eltávolítása, szűkület megoperálása stb.).
Milyen következménye lehet, ha az akut vesemedence-gyulladást elhanyagoljuk?
A lázas állapot spontán nem javul. A beteg egyre elesettebb, gyengébb lesz. A vesében a gyulladásos gócok összefolynak, kezdetben csak a vese tokja alatt, majd később a vese állományában is tályogok alakulhatnak ki. Ez a stádium már műtéti feltárást igényel. Abban az esetben, ha a tályogok csak a vese tokja alatt helyezkednek el, a tok eltávolításával a vese megmenthető.
A veseállományt érintő tályogos beolvadás esetén a vese eltávolítása szükséges. A szeptikus állapotosak így rendezhető. Műtét elmaradása esetén az uroszepszis a szervezet több szervét (tüdő, máj) is megtámadhatja, mely esetben, kezelés nélkül akár halál is bekövetkezhet.
Mi a lényege a terhességben előforduló vesegyulladásnak?
Terhesség során a vesékben észlelt üregrendszeri tágulat önmagában nem kórjelző. A terhes kismamák egy részében azonban lázzal, vesetáji fájdalommal járó vesemedence-gyulladás is kialakulhat, döntően a jobb vesében. Az állapot oka a terhes méh vesevezetékre kifejtett kompressziós (összenyomó) hatása, illetve a hormonális változások miatt meggyengült húgyúti simaizommozgás (a vizeletet továbbító vesevezeték összehúzódásai csökkennek).
Amennyiben antibiotikum adására nem javul az állapot, akkor kettős J-vesevezeték katéter felhelyezése indokolt a vizeletei folyás biztosítása céljából. A katéter ambulánsán, röntgenfelvétel készítése nélkül is felhelyezhető (bár ebben a terhességi korban a diagnosztikus dózisú röntgensugárzás már nem veszélyes a magzatra). Katéter mellett akár szülni is lehet, és szülés után a katéter endoszkóposán eltávolítható.
Mi az oka a belső vesekatéter mellett megmaradó, vagy visszatérő láznak?
Többnyire arról van szó, hogy a katéter mellett a hólyagból folyamatosan visszaáramlik a vizelet a vesébe. Ebben az esetben, ha a láz okát a veseállományban lévő elváltozás nem magyarázza, javasolt pár napra állandó hólyagkatéter behelyezése, mely mellett a reflux (visszaáramlás) az állandóan üres hólyag miatt nem következik be. Ezt követően, a hólyagkatéter eltávolítása után is kérjük a beteget, hogy gyakran (éjszaka is legalább három alkalommal) ürítse ki a hólyagját, hogy az összegyűlő vizeletmennyiség ne okozhasson visszaáramlást.
Mi a lényege a krónikus vesemedence-gyulladásnak?
A kórkép a veseállomány hegesedéssel, zsugorodással járó pusztulása, mely folyamatosan súlyosbodik, és hosszú idő után a veseműködés beszűküléséhez, esetleg veseelégtelenség kialakulásához vezethet.
Elsősorban a gyermekkori akut vesemedence-gyulladások gyógyulnak hegesedéssel, de hajlamosító tényező lehet a cukorbetegség, a vizeletei folyási akadály, a húgyúti kövesség is. Tünetszegény betegségről van szó. A betegek fáradékonyságról, gyengeségről, fogyásról panaszkodhatnak.
Gyakori tünet a fokozott folyadékfogyasztás és ennek megfelelően a fokozott vizelet-kiválasztás és vizeletürítés. Lázas állapot csak a korábbi akut infekció fellobbanásakor keletkezhet. Késői következmény lehet a magas vérnyomás és a már említett veseelégtelenség (ha kétoldali folyamatról van szó).
Húgyúti fertőzés kezelését követően mennyi idővel célszerű vizeletbakteriológiai vizsgálatot végezni?
Antibiotikumszedés alatt levett vizelettenyésztés nem informatív, mert sokszor a kórokozót nem sikerül megfelelő csíraszámban kitenyészteni. Antibiotikumterápiát követően öt napot érdemes várni a vizeletbakteriológiai minta leadásával.
Van-e lehetőség a szervezet húgyúti fertőzésekkel szembeni védekező funkciójának erősítésére?
A húgyúti fertőzések nagy részét az E-coli baktérium okozza. Visszatérő húgyúti fertőzések esetén az elölt E-coli baktériumból származó kivonattal lehet stimulálni a szervezet védekező képességét az adott infekcióval szemben. A kezelést három hónapon át kell folytatni szájon keresztül szedhető gyógyszerrel. Aktív fertőzés mellett is folytatható a kezelés.