• vizelettartás

Vizelettartási rendellenességek tünetei és okai

Mely korosztályt és melyik nemet érinti elsősor­ban az inkontinencia problémája?

Vizelettartási zavar elsősorban az idősebb betegeknél (60 év felett) jelentkezik, de fiatalabb nők is észlelhetnek átmeneti­leg hasonló panaszokat, például hólyaghurut kapcsán, vagy rövid ideig, a szülést megelőzően és azt követően. Az inkonti­nencia lényegesen, hatszor gyakoribb nők esetében, mint fér­fiaknál. Férfiaknál inkább idősebb életkorban szokott jelent­kezni.

Milyen gyakori az inkontinencia előfordulása?

Az inkontinencia előfordulási gyakoriságát különböző nem­zetközi statisztikák nők esetében 11-66%, férfiaknál 3,5-34% között adják meg. Az adatok szórása abból ered, hogy a fel­mérések különböző korosztályokat vizsgáltak, különböző de­finíciókat alkalmaztak, és sok esetben az egyszeri vizeletvesz­tés előfordulása alapján kategorizálták a betegeket.

Egy bu­dapesti felmérés szerint a válaszoló nők 56%-ának illetve a férfiak 12%-ának volt valaha akaratlan vizelet-elcseppenése. Egy magyarországi vizsgálat 18 év feletti nőket kérdezett az inkontinenciával kapcsolatos panaszaikról. A vizsgálat szerint a betegek 36%-ának volt alkalmanként inkontinenciája, ez az arány a 18-30 év közötti korosztályban 14%, a 65 év felettiek között 70% volt.

Milyen formái ismeretesek a vizeletcsepegésnek (inkontinenciának)?

A vizeletcsepegésnek öt formáját különböztetjük meg:

• terheléses (stressz) inkontinencia,
• késztetéses (sürgősségi) inkontinencia,
• kevert inkontinencia,
• túlfolyásos inkontinencia,
• reflex inkontinencia.

1. A terheléses (stressz) inkontinencia során a beteg a hasi nyomásfokozódás, tehát „fizikai stressz” alkalmával (köhö­gés, tüsszentés, emelés stb.) veszti a vizeletét. Az állapot lé­nyege a húgyúti záró apparátus meggyengülése.
2. Késztetéses (sürgősségi) inkontinencia legjellemzőbb tüne­te a hirtelen kialakuló erős, nem elnyomható vizelési inger, mely vizeletvesztéshez vezet. A panaszok nem függenek össze a hasi nyomásfokozódással. A kiváltó ok lehet a húgyhólyagban lévő betegség (pl. gyulladás, kő, daganat), de lehetséges neurológiai elváltozás, pszichés betegség vagy ismeretlen ok is a háttérben.
3. A kevert inkontinencia a két fenti állapot együttes jelent­kezését jelenti.
4. A túlfolyásos inkontinencia, nem „valódi” vizeletcsepegést jelent. Elsősorban férfiaknál fordul elő és az állapot lénye­ge, hogy kifejezett vizeletkiáramlási akadály (többnyire prosztata-nagyobbodás) miatt a hólyag nem tud, jól kiürüli, megtelik, és a vizelet a túltelítődött hólyagból már csak cseppekben távozik, mert a hólyag kapacitását elérte.
5. A reflex inkontinencia lényege, hogy a gerincvelői vizelési központ és a magasabb agyi központok közötti szabályozás sérült, vagy megszakad. A következmény, hogy a hólyag működése automatikussá válik, azaz bizonyos hólyagtérfogat elérésekor a hólyagizomzat reflexesen összehúzódik, a vizelet akaratlanul távozik, miközben a beteg vizelési in­gert nem észlel, csak a vizeletvesztés tényét tapasztalja.

Mit jelent a hhiperaktív hólyag szindróma?

A hiperaktív hólyag (ingerlékeny hólyagműködés) egy relatív új fogalmat takar. Jellemzője a gyakori nappali (min. 8 x nap­közben) és éjszakai (több mint 1-szer) vizeletürítés, a kifeje­zett sürgető, parancsoló vizelési késztetés, mely esetleg vize­letvesztéshez is vezethet, ha a beteg nem éri el a mellékhely­séget. A vizeletvesztés nem feltétlenül szükséges velejárója az állapotnak, ez különíti el az inkontinenciakésztetéses (sürgősségi) formájától.

Inkontinencia esetén milyen szakorvoshoz for­duljuk panaszainkkal?

Nagyon fontos tudni, hogy a vizelettartási zavarok nagy része eredményesen kezelhető. Ezért a kivizsgálás nélküli egyszerű betéthasználat nem jó megoldás, bár tudjuk, hogy a jó nedv­szívó képességű betétek megkönnyítik a beteg életvitelét, ja­víthatják az életminőséget és így ezen segédeszközök hasznos kiegészítői lehetnek a gyógyító terápiának. Nők vizelettartási zavarainak kivizsgálásával az urológusok és a nőgyógyászok foglalkoznak.

Az egyértelmű esetek kivizsgálása, kezelése bármely, a problémával foglalkozó szakambulancián megtör­ténhet. Komplikált panaszok, visszatérő, esetleg műtét utáni inkontinens állapotok kivizsgálását, kezelését érdemes az inkontinenciával kiemelten foglalkozó központokra bízni. A háziorvos feladata a beteg megfelelő irányítása. Férfi bete­gek inkontinens panaszainak kivizsgálását és kezelését uroló­gus szakorvos végzi.

Milyen inkontinenciára hajlamosító tényezők is­meretesek?

Idősebb életkorban a záróizmok működése csökken, ezért idősebb emberekben gyakrabban fordulnak elő inkontinens epizódok. Az elhízás szerepe a stressz inkontinencia kialaku­lásában egyértelműen igazolt. Ezért a testsúlycsökkentés ked­vező hatású az inkontinens panaszokra.

A nagy hasi nyomás­fokozódással járó állapotok (pl. nehéz fizikai munkavégzés, erős és gyakori köhögéssel járó légúti hurutos betegségek) a medencefenéki izmok és így a záróizmok fokozott megterhe­lésével, ezáltal az inkontinencia gyakoribb előfordulásával járnak. Többszöri, vagy nehéz szülések szintén fokozott koc­kázatot jelentenek.

Menopauzában (női változókorban) az ál­talános nyálkahártya-sorvadás következtében a húgycső nyálkahártyájának tónusa is csökken, illetve a hólyagnyálkahártya érzékenysége is megváltozik, melynek szerepe lehet az inkontinencia kialakulásában. Radikális kismedencei műtétek so­rán a medencefenéki izmok beidegzése is sérülhet, melynek következménye gyengült záróizom-funkció és vizeletvesztés is lehet.

Hogyan vizsgálják ki az inkontinens beteget?

A kórelőzmény és a panaszok megismerését az orvosi kikér­dezés mellett különböző, hitelesített nemzetközi inkontinencia kérdőívek is segítik. A vizeletvizsgálat alapvető fontosságú a húgyúti fertőzés kizárása céljából, hiszen a hólyaggyulladás önmagában is okozhat késztetéses vizelési panaszokat, esetleg vizeletelcseppenést is.

• Nőknél a hüvelyen keresztül történő vizsgálat során az esetleges anatómiai eltéréseket (hólyagsérv, végbélsérv, méhsüllyedés) láthatjuk. A végbélzáróizom tónusának ujjal történő becslése szintén a kivizsgálás része. A vizsgálat jól tájékoztat a medencefenék izomtónusának állapotáról.
• Férfiaknál a prosztata tapintása elengedhetetlen. A vize­letáramlás-vizsgálat a hólyagürítő funkcióját jellemzi. Nem invazív vizsgálat, a betegnek egy tölcsérbe kell vizel­nie, mialatt a készülék méri az áramlási sebességet. Ezt követően ultrahangvizsgálattal meghatározzuk a hólyagban visszamaradó vizelet mennyiségét. A betegek nagy részénél ezen alapvizsgálatok elvégzése elegendő a helyes diagnózishoz, illetve a kezelés megválasztá­sához. Nem egyértelmű esetekben, visszatérő inkontinens pa­naszok alkalmával, invazív (műtéti) kezelés előtt részletes urodinamikai vizsgálat

Férfiak prosztataműtétei után milyen gyakran várható inkontinencia és mi az oka az állapotnak?

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (BPH) miatt végzett prosztataműtétek (húgycsövön keresztüli prosztata-eltávolítás illetve a feltárással, a hólyag megnyitásával járó prosztata-eltávolítás) után a terheléses inkontinencia előfordulása rend­kívül ritka, gyakorisága 1% alatt van. Oka a záróizom műtét közben történt sérülése. Radikális prosztata-eltávolítás során a záróizom-funkció műtét alatti gyengülése általános jelenség, melynek következtében műtét után kb. a betegek 10%-ában marad vissza terheléses jellegű vizelettartási zavar, de csupán 2-3% említ súlyos panaszokat.

Milyen ideggyógyászati betegségek vezethet­nek inkontinenciához?

A hólyag automatikus működését a gerincvelő alsó részében található vizelési központ szabályozza, az akaratlagos műkö­dést agyi központok irányítják. Érthető, hogy a két idegi köz­pontot, illetve az idegpályákat ért károsodások vizelési pana­szok kialakulásához vezethetnek.

Bármely központi idegrend­szert érintő betegség (gyulladás, daganat, agyinfarktus, szklerózis multiplex, fejlődési rendellenesség stb.), illetve baleset (részleges, vagy teljes gerincvelő-sérülés) kiváltó ok lehet. Ál­talánosságban elmondható, hogy a gerincvelői vizelési köz­pont szintje felett bekövetkező károsodás többnyire (görcsös) hólyagműködést és ennek megfelelően inkontinenciát, míg a vizelési központ szintje alatt bekövetkező károsodás petyhüdt hólyagműködést és következményes hólyagkiürülési zavart eredményez.

Okozhat-e a prosztata-megnagyobbodás hiperaktív hólyag szindrómára jellemző (gyakori, sürgető vizelési inger) panaszokat?

A prosztata-megnagyobbodás kétféle panaszcsoportot okoz­hat. A panaszok egyik része a húgyúti szűkület következtében kialakuló panasz (nehéz vizelés, vékonyabb vizeletsugár, sza­kaszos vizelés, megnyúlt vizelési idő). A másik része a nehezí­tett vizeletürülés miatt ingerlékennyé vált hólyagműködés kö­vetkeztében alakul ki. Ezeket a panaszokat (gyakori vizelés, parancsoló jellegű vizelési inger) összefoglaló néven irritatív tünetegyüttesnek nevezzük. Minden betegnél a leginkább pa­naszt okozó eltérések kezelendők elsősorban.

Mi az urodinamikai vizsgálat és milyen előkészí­tést igényel?

Az urodinamikai vizsgálatok az alsó húgyúti funkciók műsze­res bemérését jelentik. Ennek során a hólyagba helyezett spe­ciális katéteren keresztül megmérik a hólyag telítődése és ürülése alatt a hólyagban uralkodó nyomásviszonyokat, illet­ve a húgycső záróizom-funkciójának műszeres bemérést is el­végezhetik.

A vizsgálat nem éhgyomorra történik, a beteg nyugodtan ehet, ihat előtte. Fontos, hogy a beteg a vizsgálatot meg­előzően lehetőleg két órán belül ne vizeljen, mert az első vizs­gálat a vizeletáramlás mérése, melyhez viszonylag (legalább 150 ml) telt hólyag szükséges. Ezt követi a hólyagnyomás mé­rése, melyhez azonban a végbélen keresztül végzett hasi nyo­másmérést is el kell végezni.

Utóbbit a végbélbe helyezett ka­téteren keresztül végzik. A mérést nehéz széklettel telt végbél esetén elvégezni, ezért javasolt a betegeknek a vizsgálat reg­gelén székletürítésről gondoskodni. A katéteres vizsgálat alapfeltétele a negatív vizelet, ezért urodinamikai vizsgálatot megelőzően célszerű vizeletvizsgálattal kizárni a húgyúti fer­tőzés lehetőségét. Hasznos segítséget jelentenek a vizsgálatot megelőző otthon vezetett vizelési naplók.

Hogyan kell vezetni a vizelési naplót?

A vizelési napló hasznos információt ad az orvos részére a be­teg folyadékbeviteli és vizelési szokásairól. Sok beteg panasz­kodik gyakori vizeletürítésről, azonban sokszor csak a foko­zott folyadékfogyasztás áll a panaszok hátterében. A vizelési naplót általában három napon keresztül célszerű vezetni.

A beteg rögzíti a folyadékfogyasztások, a vizeletürítések pon­tos idejét és mennyiségét. Jelzi a sürgető vizelési ingereket és az esetleges inkontinens epizódokat. A napló a panaszok objektív bemutatását teszi lehetővé. Nemcsak a kivizsgálás, de a kontrollvizsgálatoknak is fontos részét képezi.