Az emésztőrendszer autonóm idegműködési zavara
A cukorbetegség emésztőrendszert érintő legsúlyosabb szövődményének hosszú időn keresztül a gyomorürülés leállását (a gyomor = gaszter, bénulás = parézis kifejezésekből képezett szóval: gasztroparézis) tartották, a panaszok felismerését segítő diagnosztika fejlődésének köszönhetően azonban mára e szövődmény a maga teljes, típusos képében ritkává vált, részleges gyomorürülési zavar – a táplálék tovább-haladásának lassulása – azonban kialakulhat.
Egyéb emésztőrendszeri autonóm beidegzési zavarként még a bélmozgások károsodása -a székürítés ritkává válása (szorulás), illetve hasmenés állandósulása -, valamint az epehólyag összehúzódási zavara, ún. „nagy, lusta epehólyag” fordulhat elő gyakrabban.
Emésztőrendszeri zavarok
A felsoroltak okozta panaszok változatosak.
- A gyomorürülés zavara esetenként teltségérzetet, gyomortáji nyomást (összefoglaló elnevezéssel: gyomorgödri diszkomfortérzést), puffadást okozhat, máskor érdemi kellemetlenséggel nem jár, csak az étkezéseket követő vércukorértékek ingadozóvá válása hívhatja fel fennállására a figyelmet. Ez utóbbi fontos figyelmeztető jel lehet: a gyomorürülés elhúzódóvá válásával a táplálék összetevői, a szénhidrátok, fehérjék és zsírok felszívódása is késhet. Jól ismert, hogy az elfogyasztott táplálék összetétele, zsír-, illetve folyadéktartalma a gyomorürülést és a táplálékkomponensek felszívódását élettani körülmények közötti is befolyásolja.
- Az étkezések alkalomról alkalomra változó összetétele, valamint a hol jobban, hol csak kevéssé elhúzódó gyomorürülés a felszívódási viszonyokat kiszámíthatatlanná teszi. Hol magasabb, hol alacsonyabb vércukorszint figyelhető meg, sőt, a vércukor esése is előfordulhat (pl. inzulinnal kezelt cukorbetegeken). A gyomorürülés vizsgálata nem könnyű, speciális jártasságot és technikát igényel. Ultrahangos és radioizotópos módszerek egyaránt használatosak, mindegyik meghatározott összetételű tesztétel elfogyasztását igényli. A vizsgálatok standardizálása nehéz, napjainkban csak néhány központban végzik rutinszerűen. A kontrasztanyaggal történő röntgenvizsgálat és a kontrasztanyag belekben történő haladásának követése (ún. felső passage vizsgálat) ma már kiment a gyakorlatból, enyhe károsodás felismerésére nem is alkalmas.
- Az epehólyag elégtelen összehúzódása puffadást, étkezéseket követően tompa, jobb felhasi fájdalmat okozhat. Ritkább esetekben laza széklet megjelenését eredményezi, ami nagyobb zsírtartalmú étkezéseket követően kifejezetten híg, zsírfényű is lehet. Az epehólyag vizsgálata legegyszerűbben ultrahang segítségével történhet, nem ritka, hogy a telt, elégtelenül összehúzódó epehólyag a normálisnak 2,5-3-szorosa!
- A szorulás és a hasmenés okozta panaszok jól ismertek, kivizsgálásuk a szokásos módszerekkel történhet. Utóbbié hosszadalmasabb, a diagnózis ugyanis kizárásos természetű, azaz előbb a hasmenés más – felszívódási zavarok, fertőzések stb. – okait kell kizárni. Nélkülözhetetlenek eszközös (tükrözéses, endoszkópos) vizsgálatok is.
E szövődmények mindegyike hosszabb ideje fennálló cukorbetegségben alakulhat ki, létrejöttük hátterében az anyagcsere kívánttól tartósan elmaradó állapota áll. Ennek ismerete egyben megelőzésük tekintetében is kiemelt jelentőségű.