Dietetika

Étrendi sajátosságok inzulinrezsimek alkalmazása esetén

Napi kétszeri, reggel és este adott inzulinkombinációk humán inzulinnal

Fontos, hogy a páciensek legalább 6-szor étkezzenek. Az inzulin beadás min. Y2 órával – de inzulinkeveréktől függően lehet 3A, sőt 1 óra is – az étkezés előtt legyen. Az étkezések 2,5-3 órán­ként kövessék egymás, a javasolt szénhidrátmennyiségben. Különös figyelmet igényel az utóvacsora megfelelő időben és összetételben való elfogyasztása a hajnali hypoglykaemia megelőzésére. Fokozott fizikai igénybevétel esetén az étkezési idő lerövidülhet 1,5-2 órára.

Napi kétszeri, reggel és este adott inzulinkombinációk analóg inzulinnal

A 3, meghatározott szénhidrátmennyiséget tartalmazó főétkezés között alacsony glikémiás indexű közti étkezések (zöldsé­gek, gyümölcsök) javasoltak. Szükség esetén a terápia kiegészülhet ebédnél adott analóg bólusinzulinnal.

ICT kezelés humán inzulinnal.

Napi 3 gyors hatású bólus, köze­pes hatástartamú NPH vagy hosszú hatású analóg bázisinzulinnal. Az étkezéshez adott bólusinzulinok hatástartama 5-6 óra, ezért a 3 főétkezés mellett meghatározott szénhidráttartalmú közti étkezé­seket ajánlott beiktatni. Az étkezés előtti vércukormérés függvényében a javasolt étkezési idők:

  • normális vércukorszint (5-6 mmol/l) 20-30 perc,
  • alacsony vércukorszint esetén 10-15 perc,
  • magas vércukorszint esetén 40-45 perc.

Szükség esetén – a páciens edukációjának függvényében – a magas vércukorszint korrigálható gyors hatású inzulin adásával. Alkalman­ként – szintén az edukáltság függvényében – fogyasztható az ajánlott szénhidrátmennyiségnél nagyobb adag, megfelelő mennyiségű plusz inzulin adásával.

Étkezés analóg inzulinnal

Indokolt esetekben, a humán inzulint fel­válthatják az ún. analóg inzulinok, mivel csúcskoncentrációjuk és hatás­tartamuk jobban megközelíti az egészségesek endogén inzulinszintjét.

Alkalmazásuk alapján megkülönböztetünk intenzív konvencionális inzulinkezelést (ICT), ill. inzulinpumpás kezelést (CSII: continuous subcutan insulin infusion). ICT esetén 3 ultragyors hatású bólusinzulin mellett, 1-3 bázisinzulint alkalmaznak. Inzulinpumpás kezelésnél előre programozott módon, folyamatosan juttatja a pumpa a szerve­zetbe a bázisinzulint, és az étkezéshez igazítva a páciens adagolja az elfogyasztott szénhidráthoz a bólusinzulint.

Analóg inzulinnal történő ICT kezelés és inzulinpumpás kezelés a 3 főétkezés szénhidráttartalmának megadása javasolt. Közti étke­zésekre nincs szükség. Fontos, hogy a páciensek jól tudják becsülni az elfogyasztott szénhidrátmennyiségeket, ezért ebben az időszak­ban a dietetikai edukáció nélkülözhetetlen. Ideális esetben gyakor­lati oktatással – az élelmiszerek mérésével célszerű kiegészíteni az étrendi tanácsadást. Az étkezéshez adott bólusinzulinok hatás­tartama 2,5-3 óra. Az étkezés előtti vércukormérés függvényében a javasolt étkezési idők:

  • normális vércukorszint (5-6 mmol/l) 0-5 perc,
  • alacsony vércukorszint esetén célszerű az étkezést elkezdeni, és étkezés közben beadni az inzulint,
  • magas vércukorszint esetén 10-15 perc.

Étvágytalanság esetén alkalmazható, hogy a ténylegesen elfogyasz­tott szénhidráthoz számolva közvetlenül az étkezés után adják be az inzulint. A bólus pumpás kezelés esetén adható egyszerre, vagy több részben is, igazodva az étkezési fogások szénhidrátmennyisé­géhez és glikémiás indexéhez. Az étkezési bólusok meghatározása:

  • általában 1 E=10 g szénhidrát (de függ a napi inzulinmennyiségtől, az „inzulinérzékenységtől”)

a bólus mennyisége függ:

  • az étel szénhidráttartalmától,
  • az étel glikémiás indexétől,
  • az étel fehérje- és kalóriatartalmától,
  • az étkezést megelőző vércukorszinttől,
  • a napszaktól,
  • az étkezést közvetlenül követő mozgástól,
  • az étkezés időtartamától.

Tapasztalat, hogy analóg inzulin adása mellett is szívesen ennének 5-6 alkalommal a betegek. Dietetikai szempontból ez helyeselhető, hiszen a kiegyensúlyozott táplálkozásban is a napi 4-5 étkezés ja­vasolt. Meg is valósítható, de ehhez ismerni kell a különböző szén­hidrátforrások vércukoremelő hatását, azaz a glikémiás indexet.

Analóg inzulinok és pumpás kezelés esetén csak alacsony Gl-jű ételekből állíthatók össze a közti étkezések kb. 5-15 g szénhidrát mennyiségben, bólus adása nélkül. Tekintettel arra, hogy a Gl táb­lázat statisztikai átlagolt mérések alapján lett összeállítva (vagy in vitro módszerekkel mérték), fontos, hogy lekontrolláltassuk, hogy a fogyasztandó étel milyen vércukorszint-emelkedést vált ki a pácien­seknél. Ez fokozottabban vonatkozik a fruktóztartalmú gyümölcsökre, kevésbé a magas rosttartalmú zöldségfélékre, olajos magvakra. Ha már a vércukormérések során sikerült elérni a normoglykaemiát, lehet próbálkozni azzal, hogy melyik élelmiszer az, amit nagyobb vércukorszint-emelkedés nélkül fogyaszthat a cukorbeteg.

Módszere: 4-6 mmol/l körül mért vércukorérték esetén lehet fogyasztani 10 g szénhidrátot a 30-40% Gl alatti élelmiszerekből (pl. 15 dkg almát), ha 1,5 óra múlva 8 mmol/l alatti a vércukoszint, akkor valószínűleg máskor is fogyasztható.

Magas Gl-jű szénhidrátforrások fogyasztása esetén a szén­hidrátmennyiségnek megfelelő korrekciós inzulint kell alkalmazni, ilyen esetben viszont figyelembe kell venni a főétkezésekre adott bólusinzulin hatástartamát. A diabetikus készítményeknek nem csak a szénhidrát tartalmuk jelentős, keményítő tartalmuk miatt a vércukorszint-emelő hatásuk is magasabb, ezért nem javasoltak analóg inzulinos terápia esetén közti étkezésre.

Az előbbiekből levonható tapasztalatként, hogy analóg inzulin alkalmazása esetén is nélkülözhetetlen a folyamatos edukáció az étrendi lehetőségekről, a saját tapasztalatok összevetése az „elméletekkel”. Bár a kezelés nagy szabadságot tud adni a kötetlenebb étkezési időpontok és alkalmanként a fogyasztandó szénhidrátmennyiségek esetén is, ezt a „szabadságot” nem sza­bad összetéveszteni a szabadossággal, mert az a HbA1c-szint emelkedését eredményezheti.

Étrendi tanácsok fokozott fizikai igénybevétel esetén

Fizikai te­vékenység során gyorsul az inzulin felszívódása, nő az izmok cukor­felvétele, és javul az inzulinhatás. Ez elsősorban jó anyagcsere-veze­tésű közel normoglikémiás cukorbetegekre vonatkozik, akiknél a fi­zikai igénybevétel egyenletes. 15 mmol/l feletti vércukorszint esetén a mozgás előtt előbb a vércukorszint normalizálása szükséges.

Ha a fizikai igénybevétel nem egyenletes, az étkezésnek és a kiegészítő kezelésnek az igénybevételhez szükséges igazodni.

  • Ha hétköznap fokozottabb az igénybevétel, akkor az étrend energiában bővebb lehet. Hétvégén, amikor pihenésre kerül sor (olvasás, tévénézés) a szénhidrátmennyiséget szükséges arányosan csökkenteni kb. 15-20 g-mal, előnyben részesítve az alacsony energiatartalmú szénhidrátforrásokat.
  • Ha hétköznap ülő életmód jellemző, és hétvégén fokozottabb az igénybevétel, akkor hétvégén célszerű az étkezések számát emelni, szükség esetén akár napi 15-20 g szénhidráttal többet fogyasztva. Inzulinkezelés esetén jól edukált beteg az orvossal egyeztetve csökkentheti is az inzulinadagjait.
  • Rendkívüli fizikai igénybevétel esetén fontos, hogy a tevé­kenység során (pl. ásás közben, sportoláskor) kézközeiben legyen gyorsan felszívódó szénhidrát (elsősorban tej, gyümölcs, gyümölcslé, esetleg cukor), hogy a hypoglykaemia bevezető tüneteinek jelentkezésekor rögtön lehessen étkezni.

Szulfanil-ureával és inzulinnal kezelt páciensek esetében fontos a fizikai tevékenység előtti vércukormérés, és normális vércukor­értékek esetén kb. 10-15 g gyorsan felszívódó szénhidrát (gyü­mölcs, 100%-os gyümölcslé, tej) fogyasztása. Ha mód van rá, akkor az inzulinnal kezeiteknél csökkenthető a mozgást megelőző étke­zésnél beadott inzulin mennyisége, de emelhető az elfogyasztandó étkezés szénhidráttartalma is. A javuló inzulinhatás miatt célszerű az étkezési időpontok sűrítése. Szulfanil-urea és humán inzulin esetén a 2,5-3 óra helyett már 1-1,5 óra múlva szükséges étkezni. Analóg inzulin alkalmazása esetén közti étkezésként fogyasztható magasabb Gl-jű szénhidrátforrás is.