Dietetika

Folyadékfogyasztás Magyarországon

Ezen a ponton lényeges megemlíteni, hogy sajnos a hazai lakosság folyadékfogyasztásáról a magyar táplálkozástudományi intézetek által végzett táplálkozás-egészségügyi felmérésekből származó publikált nagy adat nem, vagy csak mozaikosan áll rendelkezésre.

A legutolsó, a felnőttek tápláltsági állapotát és táplálkozási szo­kásait felmérő vizsgálat, az OTÁP 2009, a folyadékokkal csupán az energia- és tápanyagbevitel összefüggéseiben foglalkozott, emiatt csak az energiatartalmú italok, mint a tej, gyümölcslevek, alkoholos italok, üdítők jelennek meg a publikációkban az energiabevitel, ill. a releváns tápanyag felvétele szerinti hozzájárulásuk mértéké­ben. Sajnos nem áll rendelkezésre pontos információ még ezek fogyasztásáról sem.

Kutatási eredmények: A folyadékfogyasztási szokásokról készült legfrissebb felmérést (The Consumer Beverage Landscape Study) a TNS piackutató cég végezte 2012-ben egy nem­zetközi ásványvizet és üdítőitalokat gyártó vállalat megbízásából. A felmérésben 3684 fő, 12-69 év közötti magyar vett részt, a megkérdezettek 49%-a férfi, 51%-a nő volt.[brbr]A különböző italok fogyasztását 24 órás visszaemlékezéses (recall) módszerrel mérték fel. A TNS hasonló mintán, ugyanezen módszerrel már 2006-ban is felmérte a magyar lakosság folyadékbevitelét, így lehetőség adódott a két adatsor összehasonlítására, továbbá a folyadékfogyasztás összetételében megmutatkozó trendek felrajzolására.

Pozitívumként említhető, hogy a 2006-2012-es időszakban a hazai lakosság átlagos teljes folyadékbevitele 5,7%-kal nőtt. A teljes, csupán italokból származó napi folyadékmennyiség 2012-ben 2015 ml volt. Amennyiben ehhez hozzáadjuk az átlagosan 400 ml metabolikus vizet, ill. az ételekkel, élelmiszerekkel el­fogyasztott további vízhányadot, akkor feltételezhető, hogy a hazai felnőtt lakosság folyadékellátottsága az EFSA által megfogalmazott vízbeviteli referen­ciaértékekhez hasonlítva nagyságrendileg megfelelő (átlagos fizikai aktivitás, valamint mérsékelt éghajlati viszonyok mellett).

Összetételét tekintve a fenti, kicsit több mint 2 l-es mennyiség legnagyobb részét (42%) a csapvíz, ill. a palackozott víz tette ki. A fogyasztási lista második helyén a folyadékfogyasztás közel 18%-át kitevő alkoholos italok (bor, sör, égetett szesz) szerepelnek. Mennyiségben a harmadik helyet a tea foglalja el, ennek hozzájárulása a napi folyadékbevitelhez kicsivel meghaladta a 11%-ot.

A 2006 és 2012 közötti időszakban az italfogyasztás összetételében számos változás történt.

  • Kedvező tendencia, hogy a víz fogyasztása jelentős mértékben nőtt A csapvíz több mint 40, ill. a palackozott víz 18,5%-kal.
  • Szintén emelkedett az elfogyasztott kávé mennyisége, amely 9%-os növekedést mutatott a 2006-os adatokhoz képest.
  • Ezzel szemben számos italcsoport fogyasztása csökkent, leg­nagyobb arányban a gyümölcslevek (-37,3%) és a tej (-31%) heti adagjában következett be negatív változás. Ez utóbbi igen sok táplálkozás-egészségügyi kockázatot rejt magában, tekintve hogy tovább csökkenti a hazai néptáplálkozásban amúgy is jellemzően alacsony kalciumbevitelt, következmé­nyesen pedig hátrányosan befolyásolja a csontritkulás étrendi rizikóját.
  • A vesztesek oldalán, harmadik legnagyobb súlyú szereplő­ként a szénsavas üdítőitalok jelennek meg, hozzájárulva ezzel a hozzáadott cukorbevitel elmúlt 25 évben megfigyelhető csök­kenéséhez.

A felmérés további értékes információval szolgál az italfogyasztási szokások alakulásáról az egyes életkorokban. Jellemző trendként megfigyelhető, hogy az üdítőitalok fogyasztása a kor előrehaladtával folyamatosan, a 30-as életévek végére jelentős mértékben csökken.

Helyét az alkoholos italok, ill. a kávé veszi át. A csapvíz fogyasz­tása (talán anyagi és egészségügyi megfontolásokból egyaránt) a kor előrehaladtával emelkedik, legalacsonyabb vízfogyasztása a 20-29 éves korosztálynak van, míg jelentős étrendi kockázati té­nyezőként az alkoholos italok teszik ki a 40-49 éves korcsoport napi folyadékbevitelének negyedét.