Dietetika

Rövidbél-szindróma tünete és diétás kezelése

Rövid bél szindrómának nevezzük azt a tünetegyüttest, amikor a vékonybél több mint %-ának elvesztésével járó bélcsonkolást követően, hasmenéssel és maiabszorpcióval járó állapot alakul ki. Ebben az esetben a tápanyagok csökkent felszívódásával – és emiatt hiányállapotok kialakulásával – kell számolni. A tünetek és a következményként kialakuló hiányállapotok elsősorban a bél-rezekció helyétől és kiterjedésétől, valamint a megmaradó bélsza­kasz funkcionális kapacitásától, alkalmazkodóképességétől, a Bauchin-billentyű meglététől vagy hiányától és a vastagbél érin­tettségétől függnek.

Jellemző tünetek

  • malnutritio,
  • a tranzitidő lerövidülése miatt ki­alakuló hasmenés,
  • dehidráció,
  • elektrolitvesztés
  • és hypokalaemia.
A tünetek súlyossága mindig attól függ, mely bélszakaszok maradtak épen. Az ileocoaecalis billentyű és a terminális ileum elvesztése komolyabb étrendi változtatást igényel, mint a jejunumé.

Rövid bél szindrómában gyakori a laktózintolerancia, valamint a makro-tápanyagok közül a zsírok felszívódása romlik. A zsírmaiabszorpció miatt steatorrhoea alakul ki, ezen felül a fel nem szívódott zsírok a Ca-t, a Zn-t, a Mg-t elszappanosítják, így azok felszívódásra alkalmatlanná válnak. A zsíroldékony vitaminok (A-, D-, E-, K-vitamin) felszívódása is romlik. A terminális ileum elvesztésekor a B12-vitamin felszívódás és az epesavak visszaszívódása is károsodik Ebben az esetben kizárólag parenterális úton biztosítható a B12-vitamin-szükséglet. A kieső feedback miatt a savelválasztás fokozódik, ez nyálkahártya-károsodást idézhet elő. A pancreasenzimek inaktiválódnak, ami a maiabszorpció súlyosbodását okozza. Jejunumcsonkoláskor a kolecisztokinin és a szekretin hiánya miatt a gasztrointesztinális motilitás tovább fokozódik.

Az előzőekben felsoroltak mind maiabszorpcióhoz, majd malnutri-cióhoz vezetnek. További szövődményként bakteriális túlburján­zás, oxalátos vesekő- és koleszterines epekőképződés léphet fel.

Diéta

A diéta összeállításánál lényeges a megmaradt rövid bél adaptációja, amely a megfelelő táplálással történik. Orálisan zajlik a táplálás, ha minimum 60-100 cm vékonybél maradt, egyébként folyamatos parenterális táplálásra van szükség. A táplálás hatására a vékonybél felszívófelülete nő (hyperplasia, boholynövekedés, a Lieberkühn-kripták mélyülnek). A táplálás elején parenterális táplálásra van szükség, majd fokozatosan – eleinte párhuzamosan – építjük fel az enterális táplálást. Az adaptáció után a gyakori kis étkezések javasoltak, de az étrend fokozatosan bővíthető.