Tanácsok inzulintermelést befolyásoló gyógyszerek alkalmazása esetére
A 2-es típusú cukorbetegségnél, ha a metformin készítménnyel alkalmazott életmód-terápia nem normalizálja a vércukorszintet, az orvos más vércukorcsökkentő tabletták szedését javasolhatja.
Az inzulinelválasztást serkentő gyógyszerek közül a szulfanil-urea csoport, és a glinidek fogyasztása mellett fokozottabban kell ügyelni az étkezési ritmusra, és az étkezésenként elfogyasztható szénhidrátmennyiségekre a hipoglikemizáló hatásuk miatt. Az adott gyógyszer naponta közel azonos mennyiségű szénhidrátbevitel esetén biztosít jó cukoranyagcserét, ezért fontos tudatosítani a betegben a napi és az étkezésenként javasolt szénhidrátmennyiségek betartásának fontosságát.
A szulfanil-urea csoport alkalmazása esetén javasolt a 3 főétkezés mellett 2-3 kisebb étkezés 2,5-3 óránkénti követéssel. Fontos tájékoztatni a beteget, hogy míg a nagyobb szénhidrátmennyiségek fogyasztása magas vércukorszintet okozhat, a javasoltnál kevesebb szénhidrát fogyasztása vagy az étkezés kihagyása alacsonyabb vércukorszint (hypoglykaemia, „hipózás”) kialakulásához vezethet.
A rövid hatású készítményeknél ritkábban fordul elő a vércukor kórosan alacsony szintre esése. Glinidek alkalmazásánál a 3 főétkezés kap nagyobb hangsúlyt, a közti étkezések kisebb mennyiségű, alacsonyabb Gl-jű szénhidrátokat tartalmazhatnak.
Az alkalmazott gyógyszerek nem helyettesítik az étrendi kezelést, csupán kiegészítik. Gyakori hiba a cukorbetegek étrendjében, hogy gyógyszeres kezelés mellett legfeljebb az étrend szénhidráttartalmára figyelnek, holott az étrend mindaddig energiában is korlátozott, amíg a normális testtömeget el nem érik. Az étrend összeállításánál a cukorbeteg étrend általános szempontjai a mértékadók.
Tanácsok diétával + inzulinnal kezelt cukorbetegeknek
- 1-es típusú (általában fiatal korban megbetegedő) cukorbetegek, akiknek a szervezete nem termel inzulint,
- 2-es típusú cukorbetegek, ahol már a gyógyszeres kezelés mellett nem sikerül az éhgyomri vércukorszintet normalizálni. Ez kezdetben jelenthet gyógyszer + inzulin kombinált kezelést (BOT), ahol még van némi saját termelésű inzulin, amit napi egyszeri, este adott maximum 20 E közepes vagy nyújtott hatású vagy analóg bázisinzulinnal kiegészítenek. Ha a szervezet inzulintermelése leáll, a 2-es típusú cukorbetegeknél is inzulinterápiát alkalmaznak.
Elhízott cukorbetegek esetében a testtömegcsökkentés a cél. Az 1-es típusú diabéteszesek viszont a diagnosztizálás pillanatában általában normális testalkatúak, de lehetnek soványak (a klasszikus tünetek testtömegcsökkentő hatása miatt). A fiatal diabéteszeseknek-fejlődő szervezet lévén – az energia- és fehérjeigényük magasabb. Az életkor előrehaladtával viszont az 1-es típusú betegek is hasonló problémával nézhetnek szembe, mint az „egészségesek”. Az életmód függvényében (kevesebb mozgás, egészségtelen összetételű étkezés) növekedhet a testtömeg, amely számos betegség rizikótényezője lehet.
Optimális testtömeg esetén is meghatározott az elfogyasztható napi szénhidrátmennyiség, de az étrend energiatartalma annyi kell, hogy legyen, amennyit a testtömeg és a munkaképesség fenntartása igényel. Energiaforrásként vagy -pótlásként a minőségi fehérjeforrások (alacsony zsírtartalom!), a növényi zsiradékok jöhetnek szóba, de ügyelni kell ezek mennyiségére a szövődmények megelőzése végett. Normális testalkatú cukorbetegek fogyaszthatják – persze odafigyelve a mennyiségekre – azokat a diabetikus termékeket, amelyeknek energiatartalma magas, s így fogyókúrában nem ajánlhatóak.
Az inzulinnal kezelt cukorbetegeknél nélkülözhetetlen a vércukorszint napi többszöri ellenőrzése, az eredmények értékelése, majd az ismeretek függvényében az étrendi lehetőségek kihasználása.