Tévhitek a folyadékfogyasztással kapcsolatban
Csak a víz hidratál
A változatosság szerepe az italválasztásban sokszor erősen alulértékelt, ami annál is inkább sajnálatos, mert számos kutatás bizonyítja pozitív hozzájárulását a megfelelő folyadékmennyiség elfogyasztásához.
Wilk és Baror kísérletében 12 fő, 9-12 év közötti fiú részvételével vizsgálta az íz hatását a szervezetbe kerülő vízmennyiségre. A kísérletben részt vevők 3 órán keresztül, 35 °C-os, 45-50% páratartalmú környezetben fizikai aktivitást végeztek. Az igénybevétel során mérték az általuk ad libitum elfogyasztott folyadék mennyiségét sima vízből, ízesített vízből, ill. szénhidrát-elektrolit oldatból, vagyis sportitalból.
A kísérlet eredményei szerint az ízesített vízből történt folyadékbevitel 45%-kal haladta meg a sima víz fogyasztását, ezzel pedig nagymértékben elősegítette a fizikai aktivitás során a megfelelő folyadékegyensúly fenntartását. Hasonló eredménnyel zárult, felnőttek részvételével végzett kísérlet, amelyben 40 °C-os környezetben végzett gyaloglás során az alanyok folyadékfogyasztása kb. 50%-kal nagyobb volt ízesített vízből, mint sima vízből.
Ugyancsak hasonló eredménnyel járt egy spanyol kutatócsoport sportolók részvételével végzett kísérlete. Azok a futók, akiknek nem csak vizet, hanem többféle innivalót kínáltak 50%-kal több folyadékot fogyasztottak, ezáltal szervezetük folyadékvesztesége is kisebb volt az edzés során.
Bár az italokkal történő esetleges energiabevitel figyelembe vétele fontos az étrend egészének összeállítása és az energia-egyensúly szempontjából, nem szabad elmenni a mellett, hogy a változatos italválasztás hozzájárulhat az EFSA által meghatározott napi 2-2,5 I vízmennyiség biztosításához. Megnövekedett folyadékigény (pl. nyári meleg, intenzív fizikai aktivitás) esetén pedig lényegi szerepe lehet a szükséges többlet-vízmennyiség elfogyasztásában. Éppen ezért fontos a változatosság szükségességének tudatosítása mind a lakosság, mind pedig a háziorvosok körében.
- Folyadékfogyasztás Magyarországon
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A koffein dehidratál
A gyakori tévhit ellenére a koffeintartalmú italok is, kevés kivételtől eltekintve, hozzájárulhatnak a folyadékbevitelhez. Bár való igaz, hogy a koffein az által, hogy tágítja a veseereket, fokozza a vesén átáramló vérmennyiséget, enyhe diuretikus hatással rendelkezik. Ez a jelenség azonban dózisfüggő, az egyéni tolerancia mértékében változik. A klinikai vizsgálatok szerint sem az akut, sem a krónikus koffeinbevitel nem okoz változást a test teljes víztartalmában, az extra- és az intracelluláris folyadékterek mennyiségében.
A Maughan és Griffin által 2003-ban végzett irodalomkutatás eredménye szerint a nagy dózisú (min. 250-300 mg, vagyis 2-3 csésze kávé, 5-8 csésze tea koffeintartalmával megegyező) koffeinmennyiség elfogyasztását követően rövid távon valóban a vizeletkiválasztás növekedése következik be. Ez a jelenség kifejezettebb néhány napos koffeinmegvonás után, csökken a koffeintolerancia kialakulásával, a rendszeres koffeinfogyasztó egyéneknél pedig szinte teljesen elmarad.
Az egy csésze kávéban, teában, koffeintartalmú üdítőitalokban általában megtalálható koffeinmennyiségnek (30-100 mg) azonban az irodalmi adatok szerint nincs érdemi diuretikus hatása. A szakirodalom továbbá megerősíti, hogy egy hétköznapi étrend részeként, mérsékelt mennyiségben elfogyasztott koffein (napi kb. 5 csésze eszpresszónak vagy 7 csésze teának megfelelő dózis) nem vezet túlzott vízveszteséghez, és nem rontja a szervezet folyadékellátottságát. Emiatt víztartalmuk függvényében a koffeintartalmú italok is, hozzájárulhatnak a szervezet vízigényének kielégítéséhez.
Hasonló a helyzet az alkoholtartalmú italok vonatkozásában is. Hobson és Maughan 2010-ben végzett vizsgálatában az alkoholmentes és az alacsony alkoholtartalmú (4%-os etanol) sör folyadékegyensúlyra gyakorolt hatását vette górcső alá dehidratált és megfelelő hidratáltságú egyének bevonásával.
A kísérlet nem járt különbséggel a kiválasztott vizeletmennyiség vonatkozásában az alkoholtartalmú és az alkoholmentes sör esetében alacsonyabb folyadékellátottság esetén, megfelelő hidratáltságnál azonban kismértékben magasabb volt a vízveszteség az alkoholtartalmú sör fogyasztásakor. A vizsgálat eredményeként feltételezhető, hogy az alkoholnak a vizeletmennyiség növekedését kiváltó hatása hipohidratáció esetén tompul, vagy megszűnik.