Gondozás a mindennapokban: Alzheimer-kór esetén
Az öltözködés, a mosakodás, a WC-használat, az étkezés, az alvás és hasonló tevékenységek a mindennapi élet normális részei. Az Alzheimer-kóros betegek számára azonban még ezen egyszerű cselekvések végrehajtása is egyre nehezebbé válik. Ebben a fejezetben néhány hasznos irányelvet vázolunk fel (ebben és a következő cikkekben), amelyeket követve a gondozók elérhetik, hogy a beteg a lehető legjobban, és leginkább önálló módon éljen. A gondozótól igényelt segítség mértéke természetesen idővel megváltozik.
Alzheimer-kóros édesapám hozzánk költözik. Félek, hogy nehéz lesz gondját viselni. Tudna nekem tanácsot adni?
Alzheimer-kóros beteget gondozni nehéz feladat.
Más gondozók a következő hasznos tanácsokat adták:
- Próbáljon állandó napirendet kialakítani.
- Engedjen valamennyi önállóságot az édesapjának.
- Ne hozza megalázó helyzetbe.
- Ha csak lehet, kerülje a konfliktusokat.
- Egyszerű feladatokat adjon.
- Őrizze meg a humorérzékét.
- Az otthoni környezetet úgy alakítsa, hogy az a lehető legbiztonságosabb legyen.
- Biztassa az édesapját rendszeres testmozgásra.
- Segítsen, hogy az édesapja a lehető legtöbbet hozza ki a meglevő képességeiből.
- Ne felejtse el, hogy a problémákat a betegség okozza, nem a beteg.
- Mindig legyen rugalmas, mert az Alzheimer-kór folyamatosan súlyosbodó betegség, és tudnia kell alkalmazkodni az idővel bekövetkező változásokhoz.
A férjemet nemrég diagnosztizálták Alzheimer-kórral. A hetvenes éveim elején járok, és még mindig nagyon jó a kondícióm.
Meddig fogom tudni otthon gondozni?
A válasz attól függ, hogy a férje betegsége milyen gyorsan rosszabbodik, ön milyen egészségi állapotban lesz, és hogy mennyi segítséget kap a családjától, barátaitól és külső forrásokból.Még segítséggel is valószínűtlen, hogy a betegség későbbi szakaszaiban otthon tudja majd gondozni a férjét. Azt, hogy ez mikor következik el, nem lehet előre megjósolni.
Lehetséges, hogy a demens feleségem azért tud egyre kevesebb dolgot maga elvégezni, mert én egyre több mindent megcsinálok helyette?
A felesége azért tud egyre kevesebb dolgot elvégezni, mert a demencia fokozatosan súlyosbodó betegség. Ez azt jelenti, hogy a képességei idővel elkerülhetetlenül romlanak. Az idő előrehaladtával önnek egyre több dolgot kell megcsinálnia helyette, de ha túl sok mindent idő előtt elvégez helyette, a képességei még gyorsabban fognak leépülni.
Fontos, hogy számba vegye mindazokat a tevékenységeket, amelyeket a felesége még önállóan el tud végezni, és hagyja, hogy ezeket maga is végezze, még ha hosszú időbe is telik neki. Ha nem veszi figyelembe, hogy mire képes, és mindent megcsinál helyette, a felesége hamar el fogja veszíteni minden megmaradt képességét is. Próbáljon türelmes lenni, és valóban csak azt átvállalni, amire ő már tényleg nem képes. A betegség rosszabbodó jellege azt jelenti, hogy ez a helyzet folyamatosan változni fog. Akkor tud legjobban megfelelni a felesége változó szükségleteinek, ha alaposan megfigyeli őt és megőrzi rugalmas hozzáállását.
- Mi a demencia? Melyek a főbb tünetei?
- A demenciának milyen típusai vannak? Hogyan ismerjük fel őket?
- Mi is az az Alzheimer-kór?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Édesanyám Alzheimer-kóros. A lábán fájdalmasnak tűnő fekélyek vannak, de nem panaszkodik rájuk.
A demens betegek nem éreznek fájdalmat?
Nagyon nehéz eldönteni, hogy egy Alzheimer-kóros vagy a demencia más típusában szenvedő beteg érez-e fájdalmat. Különösen igaz ez a betegség súlyos stádiumában, amikor a beteg nemcsak hogy nem képes elmondani, hogy fáj valamije, de a még a fájdalomra adott reakciói is nehezen értelmezhetőek lesznek.
A betegség korai szakaszában nem olyan nehéz felismerni, hogy a betegnek fáj valamije, főleg ha a gondozó hosszú ideje ismeri a beteget. Általában tudni fogja a beteg viselkedéséből, hogy valami nincs rendben. Fájdalom hatására lehet, hogy a beteg nyugtalanná válik, rosszul alszik, nem akar enni. Ugyanakkor bár fel fogja ismerni, ha a betegnek fájdalmai vannak, nem hagyatkozhat arra, hogy a beteg meg is mondja, mije és mennyire fáj. Ezt önnek (vagy az orvosnak) kell eldöntenie az alapján, amit a betegről tud.
Általában az a legjobb, ha feltételezi, hogy egy alapesetben fájdalmas folyamat – például a fekélyes láb bekötözése – a demens betegnek is ugyanúgy fáj, habár ő ezt nem tudja kifejezni.