Mi az a ciszta? Milyen tünetei vannak?
Kicsi, folyadékkal telt szöveti zsák, amely a test különböző részein alakulhat ki, többek között a mellben, a petefészekben és a méhnyakban, de a bőrön is. Egyes ciszták félig szilárd anyaggal teltek.
Mi a verejtékciszta?
A bőr egy lassan növekvő daganata, amely gyakorta megtalálható:
- a hajas fejbőrön
- a fülön
- az arcon
- a háton
- a herezacskón
- a szeméremtesten
- a mellben
Csak ritkán okoz kellemetlen érzést, hacsak nem gyullad be, akkor viszont tályog képződhet belőle.
A kezelést, ha egyáltalán szükséges, a pár óránként ráhelyezett meleg borogatás jelenti mindaddig, míg össze nem gyűlik egy pontban egy kis fejjel és ki nem fakad.
Ha ez nem elég hatásos, vagy egy kis szúrással, vagy a nagyobb ciszták esetében műtéti metszéssel lehet kiüríteni. Egy fertőzött cisztába általában dréncsövet helyeznek úgy egy hétre. Ezután a ciszta falát is el kell távolítani, ha nem akarjuk, hogy a ciszta újra kifejlődjön.
Mi a Bartholin-ciszta?
Olyan ciszta, amely akkor alakul ki, ha a hüvely bejárata közelében levő Bartholin-mirigyek egyik vezetéke elzáródik. Ha a ciszta kicsi, nincs szükség kezelésre. Ha azonban nagy – vagy ami gyakran előfordul, fertőződik -, műtéti beavatkozás indokolt.
Az ilyen fertőzések roppant fájdalmasak lehetnek, és a rendesen aprócska mirigy akár citrom méretűre is meg tud dagadni. A kezelés többnyire szájon át szedett antibiotikum, meleg borogatás, műtéti bemetszés és lecsapolás. Az efféle fertőzésekért felelős organizmusok között van a gonococcus, így gonorrheatenyésztésre is szükség van.
A Bartholin-ciszta szokása, hogy visszatér, mert az egyik fertőzés utáni hegesedés újabb elzáródást okozhat a mirigy váladékának elvezetőrendszerében. Ekkor vagy az egész cisztát el kell távolítani (cisztektómia), vagy akár az egész mirigyet is. Esetenként ez elkerülhető egy úgynevezett erszényképző műtéttel, amikor is a ciszta eltávolítása után a mirigyet úgy vágják és varrják össze, hogy egy állandó nyílást (egy erszényt) készítenek.
Mi a Naboth-ciszta?
Nevezik méhnyakasztanak is. Akkor képződik, ha a méhnyakat körülvevő sok-sok nyákot termelő mirigy egyike elzáródik. Naboth-ciszta előfordulhat egymagában, de csoportosan is, és leggyakrabban a méhnyak felületén alakul ki. Méretét tekintve alig borsónyi, úgy néz ki, mint egy pici, fehér pattanásszerű kiemelkedés a méhnyak felületén.
Ha a méhnyak más irritációja nem társul hozzá, általában nem szokott problémát okozni és nem igényel kezelést sem, de ha cervitis kíséretében jelentkezik, akkor egyformán kezelik őket vagy kauterezéssel, vagy krioterápiával.
Mi a petefészekciszta?
Olyan ciszta, amely a petefészken alakul ki. Bármely életkorban jelentkezhet magában vagy csoportosan, egyik vagy mindkét petefészekben. A ciszta egy vékony, átlátszó külső falból áll, amelyet vagy tiszta folyadék, vagy valami zselészerű anyag tölt ki. Ilyen ciszták a mazsola méretűtől egészen egy nagyobb narancs méretűig terjedhetnek.
A hasban telítettségérzés jelentkezik, vagy a hüvely válik fájdalmassá a közösüléskor. Gyakran azonban egyáltalán nincsenek is tünetek, és a cisztát csak a nőgyógyászati vizsgálat deríti ki, amikor az orvos a tapintáskor az egyik petefészket jóval nagyobbnak érzi, mint a másikat. Ilyenkor nagyon fontos kizárni a rosszindulatú daganatot, minthogy a petefészekrákok korai szakaszukban szintén semmiféle tünetet nem okoznak és szintén bármelyik életkorban előfordulhatnak.
Sok petefészekciszta – egyes források szerint több mint fele részük — funkcionális, azaz a petefészeknek a menstruációs ciklus során történő normális működéséből adódik.
Ciszta akkor képződhet, ha megnőtt egy tüsző, előkészülve a peteérésre, ám nem reped fel és nem engedi szabadon a petét. Ezt a típust nevezzük tüszőcisztának vagy follikuláris cisztának.
Néha a peteérés után kialakuló képződmény, a corpus luteum nem képes összezsugorodni és ez alkot cisztát, ezt nevezzük sárgatestcisztának. Ha nincs súlyos fájdalom vagy dagadás, az orvos többnyire úgy dönt, hogy kivár még 1-2 menstruációs ciklust, amelynek során az ilyen funkcionális ciszták általában maguktól felszívódnak. Ezt a folyamatot néha meggyorsítja, ha több hónapon át fogamzásgátló tablettát szed valaki, mert ettől a menstruációs ciklus igen rendszeressé válik. (A már tablettát szedő nőknél csak ritkán alakul ki petefészekciszta.)
Dermoid ciszta
A petefészekciszták egy másik fajtáját leggyakrabban a fiatal nőknél lehet látni, dermoid ciszta a nevük, amelyet fog-, haj- vagy kalciumtartalmú szövetmaradványok alkotnak, és amiről azt tartják, hogy embrionális maradványok. Az ilyen ciszták általában nem szokták rendszertelenné tenni a menstruációt.
A petefészekciszták akkor okoznak problémát, amikor nagyon naggyá válnak, amikor kiszakadnak és súlyos belső vérzést okoznak, vagy ha egy nyúlványuk (egy farokszerű függelék) súlyos fájdalmat okoz. Ilyen esetekben műtétre van szükség, lehetőleg cisztektómiára, ami a ciszta eltávolítására korlátozódik és a lehető legtöbbet megőrzik a normális petefészekszövetből. Néha, igen terjedelmes ciszták esetében a petefészket nem lehet megmenteni, hanem el kell távolítani.
A petefészekciszta diagnózisát a beteg kora, kórelőzménye és családi anamnézise, a tünetek, valamint a megnövekedett petefészek mérete határozza meg. A 30 évnél fiatalabb nőknél az orvos általában azt javasolja, hogy ki kell várni 1-2 menstruációs ciklust, és akkor kiderül, hogy a petefészek visszatér-e eredeti formájába.
Ha ez nem történik meg és a terhességet is kizárták, hasi röntgen- és/vagy ultrahangos felvételt készítenek, ami meghatározhatja a petefészek pontos méretét, és különbséget tud tenni ciszta és tömör daganat között. Idősebb nőknél (40 fölött) mind a röntgen-, mind az ultrahangfelvételt már korábban el lehet készíteni, és ha bizonytalan a kép, az orvos laparoszkópiát javasolhat, amivel egy kis bemetszésen át be lehet tekinteni a petefészekbe, vagy egy nagyobb bemetszésen át biopsziát lehet csinálni.