Dietetika

A gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátok jelentősége

A mért vércukorértékekhez igazodva, megfelelő válogatással ki lehet védeni a hipo- és a hiperglikémiás állapotokat.

  • Szulfanil-urea- vagy inzulinkezelés esetén mért 4 mmol/l vércukorértéknél érdemes gyümölcsöt fogyasztani, vagy tejet, mert a gyorsan feszívódó fruktóz és laktóz megakadályozza az eset-legesen kialakulható hypoglykaemiát, de az alacsony Gl miatt nem emeli meg jelentősen az étkezés utáni vércukorértéket.
  • Hasonló terápia mellett mért 3 mmol/l alatti vércukorérték esetén javasolt a szőlőcukor fogyasztása, mert gyorsan felszívódik, és szükség van a magas vércukoremelő hatására, hogy normalizálja a vércukrot.
  • Étkezés előtt mért magas vércukorszint esetén nem javasolt a burgonya vagy a fehér kenyér fogyasztása, mert bár a keményítők lassabban szívódnak fel, mint a cukrok, de magas a vércukoremelő hatásuk. Természetesen a Gl alkalmazása mellett is nélkülözhetetlen a napi és az étkezésenkénti szénhidrátmennyiségek kontrollja.
  • Glikémiás terhelés. A glikémiás terhelés (GL) nem csak az élelmi-szerek vércukorszint-emelő hatását (Gl) veszi figyelembe, hanem az elfogyasztott szénhidrátmennyiségét is.

A GL kiszámolása

Adott élelmiszer glikémiás indexét szorozzuk meg az elfogyasztott étel szénhidráttartalmával, majd osszuk el 100-zal. A glikémiás terhelés

  • alacsony: 10 alatt,
  • közepes:       10-19 között,
  • magas:         20 felett.
Pl.   15 dkg alma = 10,5 g szénhidrát,

Gl = 38, ->GL = 3,99 (alacsony) 1 db kifli = 25 g szénhidrát,

Gl = 72, ->GL = 18 (közepes) 5 dkg barna rizs = 39 g szénhidrát, Gl = 55, -+GL = 24,75 (magas)

Tapasztalatok szerint a kis glikémiás indexű ételek GL-je majdnem mindig alacsony, míg a nagy glikémiás indexű ételek GL-je az alacsonytól a magasig terjedhet, az elfogyasztott szénhidrátmennyiség arányában.

[/halvanydoboz]