Dietetika

A cukorbetegség étrendi kezelése

Cukorbetegség esetén csak szélsőséges vércukorértékek esetén vannak tünetei a betegnek. Mivel nincs fájdalma, betegségérzete, ezért nehezebben motiválható az életmód-terápia betartására.

Az első megbeszélés alkalmával már fontos, hogy tisztázzuk az ét­rendi kezelés célját, mely a szövődmények kialakulásának elkerülése, ill. késleltetése, vagyis az egészségmegőrzés. Az ehhez vezető út a normoglykaemia, továbbá nélkülözhetetlen a testtömeg normalizálása.

Sajnos a páciensek elvárása gyakran az, hogy az orvos megfelelő gyógyszeres terápiával biztosítson számára jó cukoranyagcserét, és neki ne kelljen változtatnia (általában egészségtelen) életmódi szokásain. Ezért célszerű tudatosítani a betegekben, hogy együttmű­ködésük nélkül a szövődmények megelőzése nem valósítható meg. Kezelésüknek ugyanúgy része a mennyiségileg – energia, szénhid­rát – és minőségileg is behatárolt étrend, mint a kiegészítő terápia.

Az étrendi kezelés főbb szempontjai

  • Egyénre szabott energiabevitel,
  • gyakori kis étkezések, az étkezési ritmus kialakítása,
  • a tápanyagok energia%-os aránya megfelel az egészsége­seknek javasoltaknak, a fehérje 15-20%, zsír 30%, szén­hidrát 50-55%-os megosztással,
  • rostgazdagság (30-40 g vagy 1000 kcal/20-30 g),
  • a lassan és a gyorsan felszívódó szénhidrátok megfelelő alkalmazása,
  • a glikémiás index (Gl) ismerete,
  • az alkohol kerülése.
 

Mindezek elsajátítása megoldhatatlan a tápanyagtáblázat ismerete, használata nélkül. Kezdeti időszakban célszerű diétás naplót vezetni, mérésekkel és számolással kialakítani az étrend összeállításában szerzett rutint.

Egyénre szabott energiabevitel

A normális testtömegű cukorbeteg étrendjének energiatartalma annyi legyen, amennyit a testtömegének, fizikai állapotának, munkaképes­ségének fenntartása igényel. A napi energiaszükséglet meghatároz­ható táblázatok segítségével, de megállapítható tapasztalati alapon, becsléssel is:

  • normális testtömeg esetén: kb. 30 kcal/ttkg   (168 cm, 65 kg esetén kb. 2000 kcal),
  • túlsúly esetén: 20-25 kcal/ttkg   (154 cm, 65 kg esetén kb.1300-1600 kcal),
  • alultápláltság esetén: 40-50 kcal/ttkg   (180 cm, 65 kg esetén kb. 2600-3200 kcal).

Legegyszerűbb – és a pácienseknek jól kommunikálható információ – a normális testtömeg megállapítására a Broca-index: testmagasság (cm)-100. Az ideális testtömeg megállapításához a módosított Broca-index használható:

  • férfiak:         (testmagasság-100)-5%,
  • nők:             (testmagasság-100)-10%.

A 2-es típusú cukorbetegek kb. 85%-a elhízott, de 1-es típusú cu­korbetegeknél is előfordulhat túlsúly, ezért részükre energiasze­gény étrend javasolt. Az elhízás mértékének megállapítására a testtömegindex (BMI) használható:

BMI=testtömeg (kg)/testmagasság (m) négyzete:

  • 18,5-25           normális   35-40       kóros elhízás
  • 25-30             túlsúly       >40       beteges elhízás
  • 30-35             elhízás

A testtömegindex megtévesztő lehet akkor, amikor az izomszövet és a zsírszövet megváltozott aránya miatt már 23-as BMI mellett is előfordulhat a hasi típusú elhízás. Hasi (alma) típusú elhízás esetén magasabb a szív- és érrendszeri kockázat, ezért érdemes az elhízás mértéke mellett az elhízás típusára is figyelni, melyet a derékkörfogat mérésével határozhatunk meg. Alma típusú elhízott derékbősége:

  • férfiak 94 cm, nők 80 cm felett – magasabb szív- és érrend­szeri kockázat,
  • férfiak 102 cm, nők 88 cm felett – fokozott szív-, és érrend­szeri kockázat.

Az energiaszegény étrend esetén is az egészségeknek javasolt irány­elvek a mértékadók, mennyiségileg korlátozva. Gyakori hiba, hogy a páciensek csak az orvos által megállapított szénhidrátmennyiségekre figyelnek, az étrend energiatartalmát figyelmen kívül hagyva. Pedig pl. 180 g szénhidráttartalmú étrendet lehet 1300 kcal, de akár 5000 kcal energiatartalmú is, a fehérje- és a zsírmennyiségtől függően. Ezért a testtömeg-felesleggel rendelkezőknek párhuzamosan kell figyelniük az étrend szénhidrát- és enerigatartalmára.

Korlátozott formában fogyaszthatók:

  • Az egyszerű cukrokat tartalmazó gyümölcsök és tejtermékek, amelyeknek a felszívódása kedvezőbb. Tejből napi 3-5 dl mennyiség, gyümölcsökből szénhidráttartalmuk figyelembe vételével 20-60 dkg fogyasztható. A szénhidrátokon belül a gyümölcscukor kb. a napi szénhidráttartalom %-ét adhatja, ami 30-50 g fruktóznak felel meg.
  • Az összetett szénhidrátok képezik az étrend legnagyobb részét. Ide tartoznak a magasabb szénhidráttartalmú, fő­leg keményítőt tartalmazó lisztes áruk, burgonya, rizs stb., melyeket szintén mért mennyiségben lehet fogyasztani. A lisztes áruk és a rizs közül előnyösebbek a rostosabb változatok, pl. barnarizs, korpás kenyerek stb.

Rostok

A rostok olyan összetett szénhidrátok, melyeket az emberi szer­vezet nem, vagy csak igen kis mértékben tud megemészteni, ennek elle­nére a szénhidrátokon belül kiemelt szerepük van. A kívánatos 30-40 g rostbevitel biztosítása mindenféleképpen célszerű, de a cukorbetegeknél a rostbevitel ennél magasabb -1000 kcal/ 20-30 g – is lehet, a glikémiás index kedvező irányú befolyásolása miatt. A rostok hozzájárul­nak a gyomortelítettség, és így a jóllakottságérzet kialakulásához.

  • A magas rosttartalmú ételek glikémiás indexe azért kedvezőbb, mert az emészthetetlen rostok miatt a tápanyagok felszívódása – így a szénhidráté is – némileg akadályozott. Elégtelen rostbevitel esetén az elfogyasztott energia 95%-a hasznosul, megfelelő rostbevitel esetén csak a 80%-a.
  • A vízoldékony rostok (zöldség, főzelék, gyümölcs) hatására javul a szénhidrát-tolerancia, a szérumlipidek koncentrációja, csökken a vérnyomás, a kardiovaszkuláris betegségek kockázata.
  • A vízben oldhatatlan rostok (gabonafélék, zöldségek) fokozzák a bélperisztaltikát, elősegítik a rendszeres székletürítést. A ros­tok megkötik a káros bomlási anyagokat és mikroorganizmusokat, a hasznos mikroorganizmusok hatására keletkező rövid szénláncú zsírsavak pedig kedvezően hatnak a májban a szénhidrát-anyag­cserére (csökken a glikoneogenezis).
  • A magas rostbevitel csökkenti a daganatos betegségek és az el­hízás kialakulásának rizikóját is.

Lassan, ill. gyorsan felszívódó szénhidrátok, glikémiás index

Régebben úgy gondolták, hogy a gyorsan felszívódó egyszerű szénhidrátok (glükóz, laktóz, fruktóz) jobban megemelik a vér­cukorszintet, mint a lassabban felszívódó keményítők. A glikémiás index használata – a cukorbetegek étrendjén kívül – csak néhány éve lett közismert az étrendi ajánlásokban.

Glikémiás indexek
90-120%cukor, méz, cukrozott üdítő, burgonyapüré, főtt burgonya, kukoricapehely, datolya, fehér kenyér, hagyományos zsemle és kifli
70-90%extrudált kenyér, puffasztott búza és rizs, kétszersült, keksz, édes müzli, pudingpor, tejberizs, fehér liszt, félbarna kenyér, tojással gyúrt tészta, kalács, szőlő, görögdinnye, sült burgonya
50-70%zabpehely, kukorica, főtt rizs, fekete kenyér, banán, ananász, 100%-os gyümölcslé, zöldborsó, müzli, kivi
30-50%tej, joghurt, kefir, hazai gyümölcs (alma, körte, szilva, sárgabarack stb.), durumtészta, narancs, tejszínes fagylaltok, vadrizs
30% alattgyümölcscukor, szorbit, diabetikus méz, lencse, száraz bab, dió, korpás müzli, grépfrút, szójatej
15% alattmogyoró, spárga, brokkoli, karfiol, zeller, uborka, padlizsán, zöldbab, saláták, paprika, spenót, cukkini, tök, paradicsom, retek, cékla

A glikémiás index (Gl) azt fejezi ki %-ban, hogy a vizsgált szén­hidrát milyen mértékű étkezés utáni vércukoremelő hatással rendelkezik a szőlőcukor vércukoremelő hatásához képest.

Egészségeseknél és diabetes esetén egyes élelmiszereknek eltér a Gl-je. Károsodott cukoranyagcsere esetén pl. a szőlőcukor, a méz, a répacukor, a nádcukor, a fehér kenyér jobban megemeli a posztprandiális vércukorszintet, mint egészséges anyagcsere esetén. Ezért a cukorbetegek számára kerülendő a cukor, szőlőcukor, méz (és minden ezekkel édesített étel, ital), és kevésbé ajánlottak a fehér lisztből készült kenyerek és péksütemények. Újabb szénhidráttartalmú termékek Gl-vizsgálatánál a diabéteszes páciensek esetében OGTT esetén a 75 g szőlőcukor helyett 2 db zsemle+3 dl tej vércukoremelő hatását (102%) használják az összehasonlító vizsgálatokban.

Tipp: Ha „egészséges” étrendet szeretnénk összeállítani, akkor azoknak a nyersanyagoknak a fogyasztása javasolt, melyeknek Gl-je 50% alatti. Természetesen fogyasztható a fehér kenyér és a főtt burgonya is mérsékelt mennyiségben, de alacsony Gl-jű zöldségfélékkel célszerű párosítani.

A glikémiás index alakulását befolyásoló tényezők.

  • Az étkezés gyakorisága. A többszöri kis étkezés során kevésbé emelkedik meg a vércukorszint. Az alacsony Gl-jű élelmiszer fogyasztása kihathat a következő étkezés vércukoremelő hatására is.
  • Fehérjetartalom, zsírtartalom, mindkét energiát adó tápanyag csökkenti a vércukoremelő hatást, de a többlet bevitelük plussz energiát jelent a szervezet számára, és kedvezőtlen irányba módosítja a tápanyagok arányát. Testtömeg csökkentő étrendben ezért nem célszerű a fehérje és a zsiradék mennyiségének emelése. A hagyományos magyaros ételek glikémiás indexe kb. 60-70%-ra tehető.
  • Rosttartalom. Minél magasabb egy élelmiszer rosttartalma, annál kisebb lesz a vércukoremelő hatása (fehér kenyér vs. gabonarostban gazdag „fekete” kenyér).
  • Konyhatechnika. Az agyonfőzött, pürésített, fehér liszttel sűrített ételek jobban megemelik a vércukorszintet, mint a nyers zöldségek vagy a ressre párolt főzelékfélék. A kíméletesebb konyhatechnika kedvező „mellékhatása”, hogy az így elkészített ételekben a vita-min- és az ásványianyag-tartalom is jobban megőrződik.
  • Kihathat a vércukorszint emelkedésére az előző étkezésnél elfogyasztott szénhidrát minősége is. Ha pl. délben rostban gazdag salátákat tartalmaz az étrend vagy alacsony Gl-jű szárazfőzeléket, akkor az uzsonnánál elfogyasztott szénhidrát vércukoremelő hatása is alacsonyabb lesz.