A testtömeg csökkentését szolgáló étrendek
A súlycsökkentő étrend optimális összetétele mai napig a szakirodalmi viták középpontjában áll. A 1970-es években került előtérbe a szérum koleszterinszintjének lehetséges szerepe az infarktus kialakulásában, melynek mérséklésére az alacsony zsírtartalmú étrendet ajánlották, és értek el vele eredményeket. Ekkor még nem szerepelt az érdeklődés középpontjában az elhízás, de azóta a zsírbevitel korlátozása világszerte általános része a lakosságnak szóló táplálkozási ajánlásoknak, és az elhízás kezelésére is preferált módszerré vált.
Amennyiben a zsiradékok bevitelének mérséklése nem jár együtt az összes táplálékkal felvett energia csökkentésével, önmagában a zsírszegény étrend nem jár testtömeg csökkenéssel. Hatékony fogyás nem érhető el az energia-egyensúly változtatása nélkül, a testsúly csökkenése csak akkor következik be, ha a felhasznált energia több a táplálékkal elfogyasztottnál. A fogyás üteme azonban pontosan nem becsülhető meg; nagyfokú egyéni különbségek lehetnek.
Fogyás mértéke
A testtömegvesztés üteme és mértéke függ az egyéni adottságoktól, a nemtől, a kortól, az energiafelhasználástól, a kiindulási testösszetételtől és számos egyéb tényezőtől. A férfiak testösszetételére pl. a nagyobb izomtömeg jellemző, ami nagyobb energiafelhasználást eredményez.
Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy a fogyni vágyó által vezetett étkezési feljegyzések alábecsülik a napi táplálékfogyasztást, energiabevitelt. Az ilyen feljegyzések (24 órás visszakérdezések és több napos étrendi naplók) populációs vizsgálatokhoz végzett validálása rámutatott arra, hogy a legtöbb normális súlyú egyén 10-30%-kal, míg a túlsúlyosak jellemzően 30%-nál is nagyobb mértékben hajlamosak alábecsülni a fogyasztásukat.
A korszerű diétával szemben támasztott alapvető elvárás, hogy lehetőleg ne csökkenjen jelentős mértékben a zsírmentes testtömeg, de tisztában kell lenni azzal is, hogy még a leggondosabban összeállított étrend sem képes elérni azt, hogy a súlyvesztés legalább 5%-a ne az izomtömegből történjen.