Dietetika

Magas fehérjetartalmú (high protein) diéták

Számos divatos irányzat javasolja a fehérjebevitel fokozását a többi makronutriens rovására. A mérsékelten magas fehérjebevitel poten­ciális előnyei közt említik a tanulmányok, hogy fehérjetartalmú étel elfogyasztását követően hamarabb és tartósabban alakul ki a jólla­kottságérzés, mint akár szénhidrát, akár zsír fogyasztását követően.

Szintén ismert a tápanyagok úgynevezett specifikus dinámiás hatása, miszerint az egyes tápanyagok különböző mértékben befo­lyásolják a termogenezist, aminek következménye az alapanyagcse­re átmeneti fokozódása étkezést követően. Ez főleg a tápanyagok emésztéséhez, felszívódásához, feldolgozásához, raktározásához felhasznált energiamennyiséget jelenti.

A magas fehérjetartalmú diéták alkalmazását sokan arra a megfi­gyelésre alapozzák, hogy a fehérjedús étel elfogyasztását követően ez az energiaigény akár az alapanyagcsere 18-25%-át is elérheti, míg a szénhidrátoknak csupán 4-7%-os, a zsíroknak 2-4%-os, az alkoholnak 10-15%-os alapanyagcsere-növelő hatását írták le.

Jegyezük meg! Említést érdemel, hogy alkohol fogyasztását követően megnövek­szik a soron következő étkezés alkalmával, az ad libitum elfogyasztott táplálék mennyisége és energiatartalma, így az alapanyagcsere átmeneti gyorsulásából eredő energiafelhasználást a következő ét­kezésre elfogyasztott többlet energiabevitel lényegesen meghaladja.

A fokozott fehérjebevitel mellett szóló érvelés részeként említik még a zsírmentes testtömeg növelését, a testösszetétel kedvezőbbé válását. Az irodalomban nem egységes a magas fehérjetartalmú diéták meghatározása, az ajánlott, ill. alkalmazott étrendek összetételében jelentős különbségek lehetnek. Meghatározhatják a fehérjék részesedését az összes energiabevitelből (ezt 27-68% között írták le az egyes tanulmányok), vagy a napi bevitt mennyiséget grammokban is megadhatják (90-285 g). Amennyiben a testtömeg csökkentő étrend energiatartalmát is jelentősen mér­séklik, előfordulhat, hogy a %-ban meghatározott fehérjebevitel az élettani optimum (0,8-1 g/ttkg) alatti bevitelt fog jelenteni, ezért ilyen esetekben a napi összes bevitelre javasolt fehérje mennyiségét célszerű grammokban meghatározni.

A magas fehérjetartalmú („high protein”) diéták előnyös tulaj­donságait bizonyító tanulmányok legtöbbje a fehérjék arányát az étrendben az össz-energiabevitel 20-25%-ában határozta meg, nem meghaladva a napi 130 g bevitelt, ami hosszútávon is bizton­ságosnak bizonyult azon egyének esetén, akik nem szenvednek a veseműködés beszűkülésével járó (vagy fenyegető) állapotok­ban. A tartósan nagy fehérjebevitel esetén ugyanakkor jelentősen megnő a vizelettel ürített kalcium mennyisége, és ezáltal fokozódik a vesekő kialakulásának kockázata is.

A mérsékelten fehérjedús (18-25%) diétákkal szerezett tapasz­talatokat ismertető tanulmányok összevetése alapján megállapítha­tó, hogy a testmozgással kiegészített, kontrollált energiatartalmú, mérsékelten emelt fehérjetartalmú étrend elősegítheti a testtömeg­szabályozást oly módon, hogy azonos fizikai igénybevétel esetén jobban segít megőrizni az izomtömeget a zsírtömeg rovására, növeli a termogenezist és ez által némileg fokozza az energiafelhasználást, valamint a jóllakottságérzet növelése útján, fenntartható módon járulhat hozzá az energiabevitel mérsékléséhez.

Ahhoz, hogy az említett előnyös hatások érvényesüljenek, a fehérje­források közül célszerű előnyben részesíteni a növényi fehérjéket (hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonafélék), a tejtermékeket, a halakat, valamint a kevésbé zsíros húsokat, húskészítményeket és a tojást.

Sikerrel kecsegtető tápanyag-összetétel: fehérje, zsír vagy szénhidrát?

Az eddigi legnagyobb esetszámú 2 éves követéses vizsgálatot bemu­tató tanulmányban 811 túlsúlyos és elhízott egyént kértek fel, vélet­lenszerűen besorolt módon, 4 különböző összetételű diéta egyikének követésére. A diéták fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma az alábbiak szerint alakult. Az alacsony zsírtartalmú, normál fehérjetartalmú diéta 20,15 és 65%-os arányban tartalmazott zsírt, fehérjét és szénhidrátot, az alacsony zsír- és magas fehérjetartalmú diéta tápanyagaránya 20% zsír, 25% fehérje, és 55% szénhidrát volt.

A magas zsírtartalmú, szokásos fehérjetartalmú étrend arányai 40, 15, és 45%; a magas zsírtartalmú, magas fehérjetartalmúé pedig 40, 25, és 35%-os makronutriens összetételű volt. A résztvevőknek bizto­sított étrendmintákat a kardiovaszkuláris rizikó mérséklése érdekében úgy állították össze, hogy a telített zsírsavtartalma egyiknek se haladja meg a 8 energia %-ot, mindegyik minimum 20 g élelmi rostot tartalmaz­zon, a koleszterintartalmuk kevesebb legyen 150 mg/1000 kcal-nál, valamint a szénhidrátokat lehetőleg az alacsony glikémiás indexű nyersanyagokból válasszák.

Az ajánlott energiabevitelt 750 kcal energiadeficittel számolták, az alapanyagcsere és a fizikai aktivitás figyelembevételével. A rend­szeresen végzett diétás és életmód tanácsadások során mindenkinek heti 90 perces, közepes intenzitású mozgást javasoltak.

2 év elteltével az eredmények statisztikai elemzése során nem találtak szignifikáns különbséget a különböző összetételű diétákat követőknél sem a testtömeg alakulása, sem a laboratóriumi pa­ramétereikben bekövetkezett változások, sem a jóllakottság-, NI. az éhségérzet, sem a diétával való elégedettség terén.

A kezdeti állapotfelmérés során nyert adatok szerint a kiindu­láskor az egyének által követett étrend összetétele jellemezőén magas zsírtartalmú (37%), normál fehérjetartalmú (18%) és 45% szénhidráttartalmú volt, és átlagosan mintegy 5% volt az alkoholból származó energia. Az önkéntesek rostbevitele 18 g, míg átlagos energiabevitele a vizsgálatba való bevonáskor közel 2000 kcal volt.

A legkisebb változtatást ennek megfelelően a magas zsír- és normális fehérjetartalmú diétára kijelölt túlsúlyosoknak és elhí­zottaknak kellett véghezvinniük. A tanácsadásokon – az intenzív edukáció ellenére – minden csoport a neki előírt diéta követésének nehézségeiről számolt be. Kiemelendő eredmény, hogy a tanács­adásokon való megjelenések száma szoros összefüggést mutatott az elért testtömegcsökkenéssel, függetlenül attól, milyen összetételű diétát követtek az önkéntesek. Azok értek el szignifikánsan nagyobb súlycsökkenést, akik gyakrabban látogatták a foglalkozásokat.

A legtöbb fogyni vágyó számára ma még nem biztosítottak az előző kutatásban ismertetett vizsgálati körülmények, a rendszeresen végzett edukáció, a segítségül adott étrendminta, a szoros orvosi kontroll, a rendszeres megerősítés és a több éves követés. Ezek a tényezők, úgy tűnik, összességében nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjanak a tartós eredmény érdekében, mint a konkrét étrend makronutriens-összetétele.

Számos tanulmány és szakmai ajánlás hangoztatja az in­dividuális szempontok figyelembe vételének fontosságát, melynek részeként a kliens által legkönnyebben követhető összetételű étrenddel, gyakori kapcsolattartással, szakem­berek (dietetikusok, pszichológusok, mozgásterapeuták) által végzett edukációval, ismételt gyakorlati tanácsadással ér­hetjük el a legjobb eredményeket.