Veszteség- és kétségbeesés-érzés Alzheimer-kóros családtagunk miatt? Hogyan kezeljük?
Most, hogy a férjem Alzheimer-kóros, néha szörnyű veszteségérzet tör rám, és kétségbeesem. Sokszor egy-szerűen szeretnék leülni és feladni az egészet.
Hogyan kaphatok segítséget az érzéseim kezeléséhez?
Már azzal megtette az első lépést, hogy önmagán segítsen, amikor beismerte, mennyire nyomasztóak ezek az érzelmek. Az Alzheimer-kór előrehaladtával a betegség megfoszt minket attól, akit valaha ismertünk. Ön is úgy érezheti, hogy egy nagyszerű társat vesztett el. Olyasmi ez, mintha valaki olyan halálát gyászolnánk, aki még életben van. A gyász gyakori érzés az önhöz hasonló, hosszú lefolyású betegségben szenvedő személyt gondozók között. Lehet, hogy a remény és a kétségbeesés között ingadozik, azt gondolja, hogy a férje majd jobban lesz, aztán biztosan tudja, hogy nem.
Ne féljen ezektől az érzésektől!
Teljesen valóságosak és természetesek. Próbáljon azokra a kis dolgokra koncentrálni, amelyekkel az életet a lehető legkellemesebbé teheti a férje számára, és keresse meg a személyiségének azokat a részeit, amelyek még érintetlenek. Mindig segít, ha van valaki, akivel beszélhet. Ossza meg az érzéseit a családjával és a barátaival.
Apám már hat éve Alzheimer-kóros. Nagyon nyugtalan, és szinte mindig kétségbeesett. Folyamatosan anyámat keresi, aki már négy éve meghalt. Rengeteget sír. Egyszerűen nem tudom megvigasztalni. Éjszaka, amikor alszik, azt gondolom, hogy egyszerűen megfojthatnám a párnával, és mindkettőnknek jobb lenne. Tudom, hogy ez nem így van, de félek, hogy megteszem. Mit tehetek?
Ezek az érzések elég gyakoriak.
A demencia szörnyű veszteségérzettel jár minden érintett számára. Ön úgy érzi, elveszíti az édesapját – azt a személyt, aki szerette önt; ő pedig úgy érzi, az egész élete kifolyik az ujjai közül, és a múlt biztonságára vágyik, amit a felesége jelképez számára. Nagyon fájó valaki más szenvedését látni úgy, hogy nem tudunk segíteni rajta.
Keressen valakit, akinek elmondhatja az érzéseit, például egy önhöz közel álló rokonnak, egy barátjának vagy hívja fel a FEHT infovonalát (szám a Függelékben). Semmi szégyellnivaló nincs az érzéseiben és a félelmeiben. Próbáljon több szünetet beiktatni a gondozás folyamatába. Beszéljen az orvosával vagy a szociális munkással arról, hogy hogyan csökkenthetné az édesapja szorongását. Mindenképpen tegye előttük világossá, hogy mennyire nehéznek találja a helyzetet és kérjen megfelelő támogatást és kisegítő gondozást. Nem feltétlenül kell egyedül cipelnie ezt a terhet.