• menstruáció
• nők egészsége

A lélek egyensúlyzavarai, kiút a megodhatatlan hitt problémákból

A menstruáció lélektana – A szabályos és rendszeres menstruáció a termékenységnek, a női lét egyik legszebb lehetőségének és időszakának a megnyilvánulása. A ciklusos működés minden hónapban megteremti az utód világrahozatalának esélyét, amelynek természetes vonzata, hogy a fogamzás elmaradásakor a szervezet a feleslegessé vált méhnyálkahártyától megválik. A menstruáció nem kóros, elnyomni vagy titkolni való jelenség, hanem a női lét elválaszthatatlan része.

A menstruáció lelki hatásai

A havivérzés során ugyanakkor számos érzelem, félelem, tudatalatti élmény és a nőiség megélésének problémái is megnyilvánulnak. Már pusztán az a vágy, hogy egy nő szeretne-e gyermeket vagy sem, befolyásolja a menstruáció lefolyását: az anyaságra vágyó számára a menstruáció egyfajta „kudarcot”, a gyermekáldást nem váró számára örömet jelent. Mindez hatással van a menstruáció megélésére, fájdalmas vagy fájdalommentes voltára is.

Sok nő kizárná az életéből

A nők többsége a menstruációt legszívesebben azért zárná ki az életéből, mert e napokon akadályoztatva érzi magát, vagy mert menstruációs gondjaira nem talál megoldást. A nők nagy része ezért inkább elszenvedi a menstruációt, és nem a nőiségét éli meg általa. Bár a menstruáció „észrevétlenné” tétele egyes esetekben érthető igény élsportolók, színésznők és táncosnők számára talán néha kényszerűség is -, a női problémák megoldásának útja nem a menstruációtól való szabadulás.

A természet elnyomása helyett ezek a napok a visszavonulás, a tisztulás és a megújulás jegyében jóval több figyelmet és törődést érdemelnek. A menstruációs panaszok megszűnése csak akkor remélhető, ha a hormonális egyensúlyzavar rendezése mellett a lélek szintjén is helyreáll a rend, és a menstruáció a nőiség részeként válik megélhetővé.

Ugyanez érvényes a női problémák döntő részére is

Amelyek részben a lelki egyensúlyvesztés fizikai megnyilvánulásai. Az állapot javulásához többek között az szükséges, hogy az orvos is megértse és elfogadja a menstruációs zavarok lelki hátterét, és ne a fogamzásgátló felírásában lássa a megoldás lehetőségét. A környezet részéről ugyanilyen fontos a nők havi ciklussal járó hangulatváltozásainak és panaszainak jobb megértése és toleranciája – hasonlóan ahhoz, ahogy a régi társadalmak is biztosították a támogatást e napokon, mivel tudatában voltak annak, hogy a nők testi és lelki egészsége az egész társadalom alapvető érdeke.

A változókor lelki vonzatai

A nők életében fontos események (menstruáció, várandósság, szülés, szoptatás) mellett a változókor is hasonlóan értékes szakasza a női létnek, amelyet csak a menopauza időszakával kapcsolatos félelmek és hormonális zavarok tesznek „átvészelendő” krízishelyzetté. A klimax időszakát a hormonegyensúly zavarain túl a termékenység megszűnésének lelki vonzatai is befolyásolják, valamint az, hogy milyen módon sikerült megélni a nőiséget a korábbi években. A menopauza beköszönte azonban csak a termékeny időszak, nem pedig a női lét végét jelenti.

A változókor és az azt következő évtizedek nem a passzív beletörődés, a hiányérzet vagy a túlélés, hanem más értékek és új szerepek bölcsebb és teljesebb megélésének időszakai is lehetnek, amelyek során az ember egyre tisztábban ismerheti meg valódi önmagát.

Amit az ember fiatal korában kívül keresett, azt érettebb korában önmagában lelheti meg – mondja Beáta Bishop, a rákból gyógyult pszichoterapeuta.

Az elmúlás érzete helyett a változókort az érettebb nőiség és a lelki fejlődés új szakaszaként érdemes megélni.

Az önértékelés zavarai

Az önbecsülés hiánya nagyon sok ember életét nehezíti meg. Számos nőtől hallani, hogy gyakran nem érzi magát teljes értékűnek, ezért önbecsülése és önbizalma sincs a helyén. Ennek okai elsősorban az önkorlátozó hiedelmek, valamint az, ha egy nő nem élheti meg nőiségét partnere mellett, és általában az életben. Oka továbbá az is, hogy az emberek többsége csak akkor érzi magát értékesnek, ha mások elismerik. Az ember azonban nem attól válik értékessé, hogy mások hogyan értékelik, és attól sem, hogy milyen pozícióra vagy vagyonra tesz szert.

A valódi emberi értékek az illékony társadalmi konvencióktól független jellemzők. Fontos ezért annak tudatosítása, hogy a belső értékek felismeréséhez nincs szükség semmilyen külső elismerésre – legfeljebb egyfajta tükörre vagy visszajelzésre -, és elsősorban a szándék az, ami számít. Mennyi értékes életidőt spórolhatna meg magának az ember, ha nem akarna mindenáron megfelelni másoknak, hanem a saját értékrendje szerint élné az életét, s amelyet a mások iránti együttérzés tartana megfelelő korlátok között. Az ingatag külső szabályok helyett ezért stabilabb viszonyítási pontokra van szükség, amelyet csakis önmagunkban találhatunk meg.

Az önbecsülés nem kiváltság, hanem mindenki által elérhető tulajdonság

Az ilyen embernek kisugárzása van, és hite abban, hogy meg tud birkózni a problémákkal, s így hatalma is van azok felett. Az egészséges önbizalom építésének – számos konkrét lehetőségen kívül – a legfontosabb alapja az önvádaskodás abbahagyása, valamint az önkorlátozó gondolatok és a megfelelési kényszer elengedése, amelyek a továbblépést leginkább akadályozzák. Értékes időnket és energiánkat érdemesebb önmagunk megismerésére és fejlesztésére fordítani, mint életünket a másoknak való megfelelés jegyében élni.

Hamis ideák és elvárások

Az ember csak ritkán elégszik meg azzal, ami adatott, és ami rendelkezésére áll. A lelki problémák gyakori oka ezért a vágyott külső és a meglévő adottságok közötti különbség, amely nem más, mint az elme teremtette idealizált kép és a valóság között feszülő ellentét.

Nem a külsőt érdemes azonban minden áron megváltoztatni, hanem a belsőt építeni, amely a külsőt is előnyére formálja. A mai korszellem egyszerre várja el a hölgyektől a vonzó nő, az ideális feleség, a gondos anya és a dolgozó nő szerepét. Az ideális nő hamis képzetét ugyanakkor a megfelelési vágy is táplálja. Az „ideális” nővé válás azonban a nők többsége számára nem – vagy csak igen nagy áldozatok árán – lehetséges. De nincs is rá szükség. Téves elképzelés, hogy ideális nővé kellene válnia bárkinek is. A legvonzóbb mindig a valódi egyéniség természetes kisugárzása.

Előítéletek

Az ego öncélú nagyítólencséje nagymértékben torzítja a valóságról alkotott képet, amely félreértésekhez és téves ítéletekhez vezet.

Az előítéletek azonban sohasem valós tapasztalatra, hanem tudatlanságra épülnek – mondja Selye János.

A világot hibás szemszögből látva, rossz lencsét használva az ember könnyen letérhet a saját útjáról, és egész életét félreértések és tévedések okozta lelki problémák között élheti le. A lencse azonban bármikor élesebbre cserélhető, amelynek módja nem a környezet vagy a másik fél megváltoztatása, hanem önmagunk átformálása.

Kapcsolati problémák

Az embert legbensőségesebb érzelmei embertársaihoz fűzik. S mivel az ember alapvetően társas lény, a legtöbb lelki probléma oka az emberi kapcsolatokban gyökerezik, amelyek minősége nagymértékben kihat a lelki és a fizikai egészségre. A lelki problémák terén az egyik legfontosabb teendő ezért a kapcsolatok rendezése.

Bár a kiegyensúlyozott és harmonikus kapcsolatok fontosak, az ember léte nem pusztán a kapcsolatok által nyer értelmet. Ennek tudatosítása számos olyan kötődés elengedését teszi lehetővé, amelyek az embert lehúzzák vagy függőségben tartják. Ennek ellenére számos nő él együtt olyan partnerrel, aki mellett boldogtalan. Az ellentmondás mögött legtöbbször – mint megannyi más esetben – a félelem áll. Félelem a vélt biztonság megszűnésétől, az anyagi vonzatoktól, a környezet reakciójától, de főleg az egyedülléttől.

Az egyedüllét azonban nem egyenlő a magánnyal!

Az ilyen kapcsolatoknak – amelyekből már hiányzik a szeretet és az egyéni szabadság – az elengedése is jobb, mint a függőség börtöne és az elvarratlan szálak bizonytalansága, mert tisztábbá teszi a képet, és lehetővé teszi a továbblépést. Az átmeneti kétségek után a félelem fokozatosan elveszti hatalmát, és sokan rájönnek, hogy nem vékony jégre, hanem – önmagukra találva – szilárdabb talajra léptek. Felismerik talán azt is, hogy megértés és megbocsátás nélkül nem létezhet tartós kapcsolat, csak „emberi játszma”. Az élet azonban jóval több annál, mint amit e hatalmi drámák szűk díszletei láttatni engednek, s amelyeknek soha nem lehetnek nyertesei, csak áldozatai.

A családon belüli kapcsolati konfliktusok…

Szintén számos lelki probléma forrását képezhetik, amelyek generációkon átívelő oka sokszor nehezen deríthető ki. Ezek felismerését segíti a családállítás, amely az ismétlődő sors- és konfliktusminták oldását szolgálja. A módszer – amely egyénileg és csoportosan is végezhető – többek között az önkorlátozó minták megszüntetésével teszi lehetővé, hogy az ember a saját, és ne mások életét élje.

Félelem és szorongás

A konfliktusok legmélyén szinte mindig fellelhető valamilyen félelem, amelyet az ember magával hoz vagy az élete során épít fel. A félelem azonban – noha valóságosnak és fenyegetőnek tűnik – csupán az emberi elme keltette illúzió, amelynek bűvköréből bármikor ki lehet lépni. Mindezt sokan nem hiszik el, így tenni is nehezen tudnak ellene. A félelem oldása azért is fontos, mert gyakran károsabb magánál a problémánál is, amely létrehozta.

A daganatos betegségek sokszor éppen a félelmek és az önkorlátozó hiedelmek miatt válnak gyógyíthatatlanná. Az elképzelt negatív végkifejlet jövőbe vetítése szüli az aggódást is, amely nemcsak felesleges, de bizalomromboló is. Bár az anyai aggódás mélyén megbúvó féltés oka érthető, a gyermek szemében mégis a bizalom hiányát keltheti: „Aggódsz, mert nem bízol bennem, hogy képes vagyok rá…”

A görcsös akarás és az abból származó szorongás erőteljes korlátozó hatása akkor érzékelhető igazán, amikor feloldódik.

A stresszhatások, a negatív élmények, a megfelelési kényszer, a szakmai sikertelenségek, valamint a párkapcsolati, családi, egészségügyi és önértékelési problémák a lelki alkattól függő konfliktusokat szülnek. Ezek utat törhetnek kifelé harag, agresszió, irigység, féltékenység és más indulatok formájában, és megnyilvánulhatnak befelé elfojtás, szorongás, depresszió vagy akár önagresszió formájában. A belső feszültségek oldása sokszor öntudatlan pótcselekvésekbe is torkollik, amelyek szokásokká, majd kötődésekké, végül nehezen kezelhető függőségekké válnak.

Dr. Oláh Andor orvos-természetgyógyász tökéletesen írja le a lényeget:

Az állandó feszültségben és hajszoltságban élők az enyhülést ígérő nyugtatók, altatók, tompítok (alkohol, nikotin, tévésorozatok) és más pótcselekvések (édesség, jóllakás, öncélú érzéki örömök) egyre szorosabb rabságában élnek, a túlhajszoltságból fakadó fáradtságérzést pedig serkentőkkel (koffein és energiaitalok) igyekeznek egyensúlyban tartani. A test közben egyre súlyosabbá, a lélek pedig egyre soványabbá válik.

A problémák és a félelmek okainak megoldása, azok megszüntetése vagy elengedése elemi erejű megkönnyebbülést hozhat, ha hajlandók vagyunk elvégezni a szükséges belső munkát. Ha az ember látja a kiutat és képes bízni a cél elérésében, nemcsak bármely cél – illetve betegség esetén a gyógyulás – válik megvalósíthatóvá, de könnyebben születik meg a belső igény is, hogy többet törődjön testével és egészségével, végső soron önmagával.

Kiút a megoldhatatlannak hitt problémákból

A legnehezebb élethelyzetből, betegségből és kilátástalanságból is van kiút, ha a megoldást nem csupán a fizikai test szintjén keressük. Az első lépés – ahogy említettük – nem a körülmények megváltoztatása vagy mások felelőssé tétele, hanem önmagunk és szemléletmódunk átalakítása. Az ember az, aki gondolkodása révén a legtöbbet árthat önmagának, és ő az is, aki változtatni tud ezen. A mód, ahogyan képesek vagyunk kezelni a problémákat, meghatározza az életminőségünket is.

A lelki problémák megoldására vonatkozóan azonban nem léteznek konkrét szabályok. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálhatunk a különböző helyzetekre. Megtehetjük például, hogy passzívan beletörődünk a dolgokba, ami azonban számos elfojtással és belső konfliktussal járhat.

A betegség az érzelmek megnyilvánulásai?

A betegség sokszor éppen azoknak az érzelmeknek a testi megnyilvánulása, amelyeket szavakkal nem mondunk ki. „Ha hallgat a száj, kiáltanak a szervek” – írja Gyökössy Endre. Egy másik reakció, ha tudomásul vesszük, és – belső feszültségektől valóban mentesen – elfogadjuk a helyzetet, főleg, ha semmit nem tudunk tenni ellene (például egy hozzátartozó elvesztésekor), és miközben megpróbáljuk feldolgozni a veszteséget, bízunk az idő múlásának gyógyító erejében.

Megint másik út, ha kilépünk a problémából – amennyiben megtehetjük -, például egy nem működő kapcsolatból vagy feszült légkörű munkahelyről, mert tudjuk, hogy benne ragadva szinte biztos a további sérülés. Ha az ember képessé válik arra, hogy ne azonosuljon a problémával és ne váljon annak részéve, hanem ítélkezés nélkül, higgadtan, szinte „kívülállóként” tekintsen rá, akkor nemcsak a félelem szűnik meg, de értelmetlenné válik minden további vita vagy szorongás, és az ember nyugodt tud maradni akkor is, ha sérelem vagy veszteség éri.

Megoldás: a hozzáállás megváltoztatása

Az egyik legelőnyösebb út ezért a problémához való hozzáállás megváltoztatása, mert ez olyan rugalmasságot tesz lehetővé, amely az aktuális probléma megoldását nagymértékben megkönnyíti. A legjobb úton a problémáiktól a belső világuk megértésével szabadulni vágyók járnak. Ez magában foglalja a probléma ítéletektől és indulatoktól mentes tudomásulvételét, a változtatás szükségességének felismerését, valamint a másokkal szemben gyakorolt együttérzést, megértést és megbocsátást, szükség esetén az elengedést.

Az önmagukkal való – sokszor gyógyító hatású – szembesülést azonban nem sokan vállalják, holott ez évtizedeken át cipelt terheket vehet le az ember válláról, s képes olyan belső gátakat és negatív érzelmeket is megszüntetni, amelyek hormonális zavart, allergiát, autoimmun betegséget, vérnyomás-ingadozást, gyomorpanaszokat tartanak fenn, vagy éppen rákos megbetegedést okoznak.

A korábban eltemetett problémák felszínre emelése és feldolgozása ezért nemcsak szükséges, de a helyzet súlyosbodásakor már létkérdéssé is válhat.

Egy hölgy mindezt így fogalmazta meg:

Valamiért igyekszem a problémákról egészen sokáig nem tudomást venni, jól elnyomom őket, és úgy teszek, mintha nem lennének. De vannak. Valamiért a világ felé mindig erős és magabiztos embernek mutatom magam. A problémák elfedése azonban belülről bomlaszt és gerjeszt újabb problémákat. A pszichológusnál gyorsan leolvad rólam a kemény máz és a határozottság jelmeze, és csak sírás tör fel belőlem. De utána nagyon megkönnyebbültnek érzem magam…

Ha megvan az igény a helyzet javítására, fel kell kutatni a megbízható forrásokat és módszereket, s ha szükséges, szakmai támogatást kell segítségül hívni. A gyógyulási folyamat során számos lehetőség áll rendelkezésre. A pozitív gondolkodásra hangoló és építő jellegű könyveken kívül ilyenek a problémák megoldását segítő pszichoterápiás módszerek, a családállítás, a pszichodráma, a kineziológia, a művészeti és más terápiák, foglalkozások, tréningek és önismereti módszerek.

Sokat segíthetnek továbbá a meditációs és relaxációs technikák is. Ezek mind a lelki problémák megoldásának alapját, az önismeret útját segítik, amelyek közül mindenkinek magának kell megtalálnia a számára legalkalmasabb módszert. Bár a valódi megoldás a legtöbbször belülről fakad, és sok esetben – ha kellően őszinték vagyunk önmagunkhoz és időt szánunk a folyamatok mélyebb megértésére – saját magunk is úrrá lehetünk a nehézségeken, ez nem mindig jár sikerrel.

Az emberi lélek és az emberi kapcsolatok bonyolult összefüggéseiben sokszor csak egy pszichoterápiában jártas személy tud eligazodni, és a testi panaszokban vagy betegségekben megnyilvánuló, mélyen gyökerező nehézségeket átstrukturálva hatékonyan segíteni. A jó szakember csak kísér és támogat, de lépni és változtatni saját magunknak kell. Ehhez le kell tenni a terhekkel teli „zsákot”, amit nemcsak feleslegesen cipelünk, de sokszor magunk is rakjuk tele, konzerválva ezzel a problémát vagy a betegséget fenntartó körülményeket. Bár számos lelki terhet nem lehet elfelejteni, csupán elengedni, a szükségtelen bűntudat és önvádaskodás nem visz előre senkit. A problémák fölé kell nőni ahhoz, hogy megoldás születhessen. A lelki egyensúly és az egészség csak így állhat helyre és maradhat tartós.

Az akadályok szerepe

Az emberi élet bonyolult szövetében természetes, ha időnként nehézségek és veszteségek adódnak. Mindannyian így vagyunk ezzel, hiszen ez maga az „élet”. Az időről időre elénk kerülő akadályok azonban csak bennünk válnak konfliktussá. Az ember képes egész életében problémákat gyártani, előítéleteket alkotni, haragot tartani, lelki terheket cipelni, önmagát alul- vagy felülértékelni.

„Ha nincs elég gond az életemben, én csinálok magamnak” – ismeri el számos páciens.

Valójában azonban nem léteznek problémák, csak élethelyzetek, amelyekből az ember épít akadályokat. A sors nem ró senkire olyan terhet, amellyel ne tudna megbirkózni. A lelki és szellemi fejlődésben sokszor éppen azok az „akadályok” segítenek, amelyeket a legtöbb esetben rossznak ítélünk. Még a legnagyobb bajban is van valami, ami előbbre vihet. „A házam leégett, de most már látom az eget” – írja Sally Reed. Érdemesebb ezért a problémákat megoldandó feladatoknak, egyfajta „edzőterepnek” tekinteni, amelyen kiválóan lehet fejlődni. Nem mindig könnyű persze így látni a világot. A kudarc azonban, ha tanulunk belőle, sohasem válik feleslegessé. A sikertelenségek árán megvalósuló fejlődés jóval fontosabb, mint maga a siker.

Még egyszer a félelem – ezúttal az orvostól

Az egészségügyi problémák megoldását nagymértékben hátráltathatja az orvosokkal szemben megnyilvánuló félelem. Egy nő számára így nemcsak maga a nőgyógyászati probléma jelent gondot, de nehézséget okozhat talpon maradni egy olyan orvossal szemben is, aki fehér köpenyben vallja azokat az elveket, amelyek számos esetben nem váltják be a hozzá fűzött reményeket.

Sok nőtől hallani, hogy nem meri vállalni a konfliktust az orvossal

Inkább elfogad olyan módszereket és javaslatokat, amelyek ellen teste-lelke tiltakozik. Az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos döntésekben azonban nincs helye sem az udvariasságnak, sem a megfelelési kényszernek. A helyzet csak akkor változhat, ha az érintettek nem passzív beletörődéssel fogadják a saját egészségükről szóló döntéseket, hanem véleményüket és igényeiket képviselve maguk is aktív részeseivé válnak a gyógyulási folyamatnak.

Ha a nők kezükbe akarják venni az egészségüket

Nekik kell megteremteniük a lehetőségeket, és akár tájékoztatni orvosaikat is az általuk megismert természetesebb módszerekről. Mindez példaértékű lehet azok számára is, akik merik vállalni önmagukat és mindazt, amit belül igaznak éreznek.

Egyetlen személy bátor viselkedésének hullámai akár több generációra is hatással lehetnek – olvasható dr. Lee egyik, nőknek szóló könyvében.

Az ilyenfajta hozzáállás nem az orvostudomány ellenére, hanem fejlődésére szolgál, mivel természetesebb és életszerűbb utat mutathat a konvencionális tudás talaján nevelkedett szakembernek.

Bár szakmai tudással az orvos rendelkezik, a gyógyítás képessége ennél sokkal többet jelent. A megoldások kialakításban ezért a tudományos érvek mellett az „életszerűségnek”, és a már említett intuíciónak, a belső hangnak is szerepet kell kapnia, amelynek erejében a nők joggal bízhatnak. S noha sok orvos nem szívesen hall az általa tanultakon kívül eső módszerekről és hatóanyagokról, e szemléletmód már nem tartható sokáig.

Ha a nők ilyen ellenállásba ütköznek, érdemes lehet elfogadóbb szakembert keresniük, főleg akkor, ha a természetes lehetőségek alkalmazását a maguk számára hasznosnak és fontosnak érzik. Olyan orvost, aki nyitott a páciens véleményére, szem előtt tartja az érdekeit, és időt szán arra, hogy meghallgassa magát az embert is.