Miben bízhatnak ma a nők?
Elsősorban önmagukban, és abban, hogy egészségügyi problémáik és lelki gondjaik megoldásával kapcsolatban képesek megtalálni a helyes utat. Ennek ellenére ma még egészségük, érzelmi problémáik és konfliktusaik helyreállítását sokszor másoktól várják. A tudatosabbá és egyre stabilabbá váló ember azonban mind nagyobb bizonyossággal tudja, hogy nincs szüksége semmilyen külső feltételre ahhoz, hogy teljes embernek érezze magát, és a világot a megfelelő módon lássa.
A legnagyobb szabadságot talán ez a felismerés nyújtja
Tudja azt is, hogy emberi értékeit nem a másoknak való megfelelés és a másokkal való összehasonlítás adja, és hogy e nélkül is része az egésznek. Nem engedi túl nagyra nőni az egóját sem, hogy az uralkodjék felette, hanem képes kordában tartani. Nem akar bizonyítani semmit, és nem megy bele hatalmi vitákba sem, mert nincs szüksége külső győzelemre ahhoz, hogy belül nyertesnek érezze magát.
Tudja, hogy a legnagyobb sikert nem a mások, hanem az önmaga felett aratott győzelem jelenti. Nem vár senkire, hanem megteszi a szükséges lépéseket, és önmagán keresztül olyanná formálja világát, amilyennek elképzelte. Vállalja az egyéniségét, megteremti saját stílusát, függetlenül az éppen divatos irányzatoktól. Mélyebben megismerve önmagát, tisztábban látja belső motivációit, képességeit, erejét, és van bátorsága a saját útját járni – figyelembe véve ugyanakkor mások érdekeit is. Sok mindent meghallgat és befogad, de nem hisz el mindent, és képes elengedni bármit, ami visszahúzza. Tudja, mi a fontos a számára, és mi nem. Ez a hozzáállás higgadt és előítéletektől mentes rálátást nyújt az élet dolgaira, és könnyebben teremti meg a megoldások lehetőségét is.
A mai nők szerepe
Régebben biztosan mást jelentett „nőnek” lenni, mint manapság, és a szerepek sokkal egyértelműbbek voltak. A lány büszke volt arra, hogy „lány”, és eszébe sem jutott a fiúkkal azonosulni. A korábban otthont teremtő, családot összetartó, gyermeket felnevelő nők nagy része azonban ma már olyan férfiszerepeket vállal, amelyek értékes energiáik nagy részét felemésztik. (Ennek részben oka az is, hogy ma egyre kevesebb férfi tudja eltartani úgy a családját, hogy a nőnek ne kelljen dolgoznia – ami persze nem csak a férfiak hibája.)
Emancipáció – Nem csak egyenlő jogokat, de férfi betegségeket is jelent a nőknek!
Az emancipáció egyik, női szempontból fontos következménye, hogy a férfiaknál ismertté vált „menedzserbetegség” – ami esetükben döntően a szív- és érrendszeri betegségeket jelenti – a nők körében is nagyobb arányúvá vált, amely elsősorban a petefészek korai kimerülésében és/vagy az ösztrogéndominancia kialakulásában nyilvánul meg.
A hiányzó „női minőséget” a világ felborult rendjébe azonban csak a testileg és lelkileg egészséges nők képesek visszahozni. Bár fizikai szempontból a nők a „gyengébbik nem”, a nehéz pillanatokban mégis nagy lelki állóképességről tesznek tanúságot. A férfiközpontú világ mindezt sohasem fogja elismerni, s a férfiak talán éppen ennek tudatában – és ettől való félelmükben – szilárdították meg vélt hatalmukat a nőkkel szemben. A két félnek azonban – ahogy korábban már említésre került – nem egymással szemben, hanem egymás mellett kell állnia. Ha mindkét fél a saját feladatait vállalná, mindkettőnek több energiája maradna arra, amiben a legjobb, és amiben valóban önmaga tud lenni.
Minden nő számára reményt és lelki támaszt nyújthat az a tudat…
Hogy életvitelének megváltoztatásával, hormonegyensúlyának helyreállításával, lelki problémáinak megoldásával megteremthetők az egészséges élet feltételei. Gyógyszerekre és szikére nem mindig van szükség, a gyógyulásba vetett hitre azonban igen. Az egészségi állapot javulásával csökken a cikluszavarok és más nőgyógyászati problémák lehetősége, javul a fogamzás esélye, kontrollálhatóbbá válik a testsúly, nő az önbecsülés és a stressztűrő képesség, a fizikai, a lelki és a szellemi állóképesség.
A feltételek megteremtése sem jelent azonban tartós megoldást, ha közben vegyszerrel kezelt élelmiszert, iparilag feldolgozott állati eredetű terméket, finomított szénhidrátot és értéktelen ételt fogyasztunk, a táplálékot hőhatással tönkretesszük, mikrohullámú sütőben melegítünk, túlhajtjuk magunkat, nem mozgunk és nem pihenünk eleget, vagy ha tablettáktól várjuk a megoldást.
A természet törvényeit követő és magával többet törődő, tudatos ember nem önző – még akkor sem, ha a társadalmi megítélés ezt sugallja – hanem felelősségteljes, mert tudja, hogy másokon csak akkor segíthet, ha előbb önmagát teszi rendbe. Különösen így van ez a női hormonegyensúly területén, mivel a nők progeszteron-hiánya és az ösztrogéndominancia egyre vészesebb méreteket ölt. A problémák átfogó megoldásában azonban a lelki háttér rendezése mellett a fizikai szintű megoldások sem nélkülözhetők, mivel az anyagi világban kézzelfogható tettekre van szükség ahhoz, hogy a dolgok megtörténjenek. A szükséges lépéseket a hormonegyensúly helyreállítása terén ezért „kívül és belül” is meg kell tenni.
Megélni az életet…
Szabadon élni csak félelemmentes állapotban, gondolkodásmódunk megváltoztatásával lehet. A teljes értékű és elégedett életre mindenkinek megvan az esélye, ha képes arra, hogy kilépjen azokból a gondolkodási sémákból, amelyeket a társadalmi konvenciók és a különböző érdekek rákényszerítenek. Felismerhetjük azt is, hogy nem mindig a megfeszített munka és mások szolgálata, hanem időnként a pihenés és az önmagunkra figyelés a feladatunk.
Sohasem szükséges részt venni olyasmiben, ami nem esik jól, vagy amit a félelem motivál.
Nem az a szabadság, hogy azt teszed, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz – állította Rousseau.
A fizikai test és a lélek egyensúlyának megteremtésén túl abban is bízhatunk, hogy ha a világegyetem egyszer „megengedte”, hogy a világra jöjjünk, akkor azt mindvégig támogatni is fogja. Az élet alapvetően szép – pontosabban olyan, amilyennek látjuk -, ezért érdemes jól felhasználni azokat a pillanatokat, amelyek adódnak a számunkra. Most kell élni! A reggeli napfényt, a természet megnyilvánulásait, az emberi kapcsolatok örömét, vagy a boldogság apró rezdüléseit sohasem érdemes elmulasztani. Ez maga az élet, amelyet nem túlélni, hanem megélni kell.
Az élet rövid ahhoz, hogy mindig csak készüljünk a „jövőre”!
Ha csak egyetlen végső tanácsot adhatnánk, nem lenne nehéz megtalálni: a pozitív szemléletmód az egyetlen lehetőség, amely képes mindenből a legtöbbet kihozni, a hátrányból előnyt kovácsolni, a vesztesnek tűnő helyzeteket megmenteni, a problémákat megoldandó feladatokká szelídíteni, az együttérzés képességét felébreszteni, a gyógyulás, a lelki és a szellemi fejlődés lehetőségét megteremteni. S ha úgy érezzük, hogy mi magunk már mindent megtettünk, a többit rábízhatjuk – rá kell bíznunk – az élet bölcsességére.
A meggyengült láncszemek helyreállítása után a végső simításokat már a természet végzi el, amely mindig az egyensúly megtartására törekszik. Az élet nem probléma. „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.” Gondolkodásmódunkon és hozzáállásunkon bármikor, szabadon változtathatunk. Mindig van kiút!