• vese
• vesekő

Vesekövesség – kiváltó tényezők, tünetek, diagnosztika

Igaz-e, hogy a sok hús fogyasztása kőképződéshez vezet?

A vesekövek 5-10%-a húgysavkő. Ennek keletkezésében szere­pe van a nagy mennyiségű állati eredetű fehérje fogyasztásának. A leggyakoribb kőféleség, a kalcium-oxalát-kövesség kialakulá­sában már nem egyértelmű a túlzott húsfogyasztás szerepe.

Ha vesekövességet gyanítanak nálam, milyen vizsgálatokat végeznek el rajtam?

Amennyiben a vesekő-betegség panaszokat okozott, akkor ál­talában az első vizsgáló eljárás az ultrahangvizsgálat, mellyel azonban tulajdonképpen nem is a követ keresik, hanem a ve­se elzáródását, a tágult veseüreg rendszert lehet kimutatni. Egyre gyakoribb a más célból végzett ultrahangvizsgálat során véletlenül felfedezett vesekövesség.

A köveket ultrahangvizs­gálattal a vesében, a vesevezeték felső és legalsó, hólyagközeli szakaszán lehet megtalálni. A röntgenvizsgálat gyakran ad megbízható eredményt, viszont a kalciumot nem tartalmazó, ún. „röntgen-negatív” köveket nem tudja kimutatni. További nehézséget okoz, ha a beteg túlsúlyos, vagy bélgázok takarják a vizsgálandó területet.

Amennyiben pontosan szeretnénk a kő helyzetét és nagysá­gát meghatározni és a vese üregrendszerét részletesen tanul­mányozni, akkor kontrasztanyag adásával ún. kiválasztásos urográfiát, vagy manapság inkább CT-vizsgálatot végeztetünk el a betegnél. Kövesség gyanúja esetén, vizeletvizsgálat során talált mikroszkópos vérvizelés a kövesség mellett szóló lelet.

A kórismézés (diagnosztizálás) folyamán célunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legpontosabb diagnózist állítsuk fel, felesleges vizsgálatokkal a beteget ne terheljük és a ren­delkezésre álló forrásokat optimálisan hasznosítsuk.

Minden vesekövet kell kezelni?

A vesekövesség a leggyakoribb urológiai megbetegedés, epi­demiológiai adatok szerint a vesekő-betegség előfordulásá­nak gyakorisága a népességben 2-5% (tehát minden száz em­ber közül 2-5-nél előfordul). A vesekövesség előfordulása a 70 éves korosztálynál tovább nő: több mint 10% az esély ar­ra, hogy az idős embernek veseköve alakul ki.

A vesekövek a vese állományának károsodását, vesegyulladást, veseelzáró­dást okozhatnak, ezért kezelésük minden esetben szükséges. Ez azonban nem jelent mindig műtéti kőeltávolítást. Manap­ság a leggyakoribb beavatkozás a húgyúti kövek lökéshullám­ kezelése, a kőzúzás (ESWL), azonban tudnunk kell, hogy a húgyúti kövek 70%-a spontán távozik.

Kell-e kezelni a vesében véletlenül felfedezett, ún. nyugvó köveket?

A spontán nem távozó húgyúti kövek az idő folyamán növe­kedhetnek, fertőzött vizelet esetén akár hónapok alatt a teljes üregrendszert kitöltő koralikövek képződését segíthetik elő. Megfigyelések szerint a nyugvó kövek az esetek 50%-ában 5 éven belül „elindulnak”, elzáródást, fájdalmat, egyéb tünete­ket okozva.

A testen kívüli lökéshullám-kezelés (ESWL) megjelenésé­vel a terápiás lehetőségünk olyan nem invazív eljárással bővült, mely lehetővé teszi, hogy a felismert, spontán távozás­ra nem alkalmas köveket hatékonyan, még a panaszok jelent­kezése előtt kezeljük, így a szövődményes vesekövességet megelőzzük. Ezért ma már a nyugvó kövek kezelését is java­solják. Ez alól csak akkor teszünk kivételt, ha a beteg rossz ál­talános állapota, egyéb, súlyos betegségei miatt a kezelés nagy rizikót jelentene.

A vesekő ha már elindult, akkor mindig kiürül?

Több tényezőtől is függ, hogy a veséből elindult kő ki tud-e ürülni. Legfontosabb a kő nagysága. A spontán kőtávozás va­lószínűsége a 4 mm-nél kisebb átmérőjű uréter kövek (veseve­zeték-kövek) esetén eléri a 90%-ot. A méret növekedésével azonban ez az arány csökken. Ha a kő mérete 6-8 mm átmérőjű vagy annál nagyobb, akkor a kő spontán távozása kevésbé valószínű.

A spontán kőtávozás valószínűbb, ha a kő mozog lefelé, a beteg időnként hematurias, és görcsöl. Rendszeres kőürítők és gyermekek esetén szintén számíthatunk a szokásosnál na­gyobb méretű kövek kiürítésére. A legkevésbé hajlamosak spontán kőürítésre azok a fiatal férfibetegek, akik még nem ürítettek az érintett oldalról követ.