Urológia

A húgyutak felépítése és működése

A vesék

A vese páros szerv, hozzávetőlegesen 11 cm hosszú, 6 cm széles, 3 cm vastag és együttes tömegük férfiban 300, nőben kb. 270 g. Anatómiailag a hátsó hasfalon fekszenek. Tekintettel a májra, a jobb oldali vese az ellenoldalihoz képes kb. egy csigolyányival lej­jebb helyezkedik el.

A mellékvesék mindkét oldalon a vesék felső pólusán talál­hatók. A vesék keresztmetszetén megkülönböztetünk külső kéreg- és belső velőállományt. A kéregállomány homogén, a vese velőállománya 10-18 vesepiramisból áll. A vesemedencébe álta­lában 3 kehely nyílik, melyek további kisebb kelyhekre oszlanak.

A vesék vérellátása

A vesék artériás vérellátása közvetlenül a nagy verőérből, az aortából ered mindkét oldalon. Ugyanezen artéria látja el rész­ben a mellékvesét, valamint a húgyvezeték felső részét.

A vesék vénás ellátása gyakorlatilag az artériás rendszer for­dítottja. Rendellenes esetben a baloldali vesegyűjtőér kettéágaz­hat és egyik ága a fő verőeret (aortát) elölről, míg másik nor­málisan hátulról kerüli meg, ebben az esetben „gyűrű” vénáról beszélünk.

A vesék működése

Mindkét vese hozzávetőlegesen 1 millió nephront (ejtsd: nefron) (kiválasztó egység) tartalmaz.

Az emberi vese számos életfontosságú feladatot lát el, melyek bármelyikének elégtelensége az élettel összeegyeztethetetlen állapotot hoz létre. A vesék távolítják el az anyagcsere-folyama­tok káros végtermékét a nitrogént, fenntartják a szervezet folya­dékháztartását, szabályozzák az elektrolit és sav-bázis egyen­súlyt, valamint hormonokat választanak ki, így biztosítva a test­nedvek mennyiségének és minőségének állandóságát.

Az alsó húgyutak pedig egy olyan tárolórendszert alkotnak, mely a széles határok között kiválasztott mennyiségű vizeletet alacsony nyo­máson képes tárolni, és azt vizelés során maradéktalanul ki tudja üríteni.

Jegyezzük meg! A veseműködést labordiagnosztikai szempontból a szérum kreatinin és karbamid értéke határozza meg, de legjellegzete­sebb a glomerulus filtrációs ráta (GFR), melyet testfelszínre vonatkozólag adunk meg.

A húgyvezeték (uréter) és a vesemedence

A vesemedencébe a kis kelyhecskékből a 2-3 nagy kehelyben összeszedődő vizelet ürül, mely az uréterbe továbbítódik. A vi­zelet továbbítódása nem passzív, hanem aktív folyamat, melynek során a vesemedence falában kialakuló összehúzódás az uréter simaizmos falába továbbítódik és a vizelet bólusokban (kisebb mennyiségekben) ürül a húgyhólyagba.

Jegyezzük meg! Az uréter egy izmos falú, csaknem 30 cm hosszú cső, mely a vesemedencét és a húgyhólyagot köti össze. Az uréter a húgy­hólyagba való belépését megelőzően kb. 2 cm-nyit a simaizmok között fut.

Ez a szakasz felelős vizeléskor a vizeletnek a húgy­vezetékbe való visszaáramlásának megakadályozására. Amennyiben ez szakasz nem hegyesszögben halad át a simaizom ­rétegek között, akkor vizeléskor vizelet-visszaáramlás jön létre, mely tartós húgyúti gyulladást, súlyosabb esetben vesevezeték-, vagy vesemedence tágulatot idézhet elő. Mind a vesemedence, mind a húgyvezeték legbelső rétege a húgyhólyagban is meg­található ún., átmeneti sejtes hám. Ez az oka annak, hogy a vesemedence és a húgyvezeték daganatos megbetegedéseit a húgyhólyagrákkal megegyezően kezeljük.

A húgyhólyag

A húgyhólyag a kismedence elülső részén, a hashártya alatt he­lyezkedik el, elölről a szeméremcsont, oldalról a szétváló meden­cefallal határolva. A hólyag felső részét a hashártya mellső része borítja, mely telődés során a medence fölé ér.

A húgyhólyag alsó falához férfiban a prosztata rögzül, melyen a húgycső fut keresztül, mielőtt átfut a medence falán. Nőkben a hólyag mögött a méh és a hüvely helyezkedik el.

A húgyhólyagot egy hálózatszerű simaizomréteg veszi körbe, mely alacsony nyomás mellett nagyfokú tágulásra, megnyúlásra képes. A vizeletürítés összetett és bonyolult szabályozású folyamat.

A húgyutak falában számos idegelem található, de ezek bénítása sem akadálya a vizelet ürülésének. A simaizom összehúzódásá­nak ingere a vizeletfeszítő ereje. Amikor megfelelő mennyiségű vizelet összegyűlik a húgyhólyagban, akkor megindul a vizelés folyamata, melynek végén a vizelet maradéktalanul kiürül.

Jegyezzük meg! A vizelés folyamata reflexen alapul, melyet magasabb idegi szabályozás akaratlagosan befolyásolhat. Emberben, egészséges esetben a vizelés reflexe bizonyos mértékben gátolható, gyakor­latilag bármikor megindítható és a megindult vizelés gátolható.

Amikor a hólyagban lévő vizelet által kiváltott reflex elég erős, akkor az a hólyagnyakat tágítja, melynek feszülése reflexe­sen kiváltja a külső záróizom tónusos aktivitásának gátlását, vagyis az izomcsoport ellazul, és a vizelés elindul.

A húgycső

A férfi húgycső több szakaszra osztható. A húgycső prosztatán áthaladó része kb. 3-4 cm hosszú. A prosztata alatti húgycsőszakasz kb. 2 cm hosszú szakasza bír legnagyobb jelentőséggel a vizelettartási képesség fenntartásá­ban.

A női húgycső kb. 4 cm hosszú, a hüvely előtt fut és külső nyílása a clitoris (csikló) és a hüvely között nyílik. Hasonlóan a férfiakhoz, nőkben is a vizelettartó képesség nagyban függ a belső záróizom működésétől. A húgycső izomzata belső hosszan­ti és külső körkörös rétegből épül fel.

A herék és a mellékherék

A herének kettős szerepe van. Egyrészt a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért és annak későbbi fenntartásáért felelős férfi nemi hormonokat termeli, másrészt ivarérett korban benne fejlődnek az utódnemzést lehetővé tevő spermiumok. A férfi nemi hor­monok termelése már a méhen belüli életben is elengedhetetlen, de nem egyedülálló feltétele a hím irányba való fejlődésnek.

A herék, a mögöttük található mellékherékkel együtt a szá­mukra a testénél valamivel alacsonyabb hőmérsékletet biztosító herezacskóban helyezkednek el, ahová a magzati élet 36. he­tében szállnak le.

A mellékhere a herében termelődött spermiumok érésének helye, mely gyakorlatilag egy hosszú, feltekeredett csatornából áll és különböző fázisban lévő spermiumokat tartalmaz. A termékenységnek alapvető feltétele a spermiumok zavartalan kiürülése, vagyis a mellékhere sérülésével e szabad közlekedés is sérülhet.

A prosztata (dülmirigy)

A dülmirigy a húgyhólyag alapja alatt található, a húgycsövet körülvevő mirigyes szerv. A prosztata működése férfi hormon befolyás alatt áll és az általa termelt váladék az ondó mennyiségének kb. 10-20%-át adja, mely a petesejtbe való bejutásban és így a megterméke­nyítésben játszik fontos szerepet. A prosztata prosztaglandinokat és más enzimeket termel, melyeknek a húgyúti gyulladás meg­előzésében antibakteriális szerepük van.

Jegyezzük meg! A prosztata-specifikus antigén (PSA) a prosztata szekrétumában, az ondó plazmájában és kis mennyiségben, a vérben is kimutatható.

A PSA-szint jellemzően megemelkedik a prosztata rosszindulatú megbetegedésében, de értéke a prosztata jóindu­latú megnagyobbodása és gyulladása esetén is nő. A PSA az eltávolított szövetekből is kimutatható, mely jelentős segítséget ad a daganat eredetének megállapítására (nyirokcsomóáttét (metasztázis) oka).