Az érszövődmények és a diabéteszes terhesség kapcsolata
A terhesség legjellemzőbb anyagcsere-változása az inzulinhatás egyre fokozódó mértékű csökkenése, amit azonban a következményesen megemelkedő inzulintermelés – egészséges anyagcseréjűeken – ellensúlyoz, így a vércukorszint a normális tartományon belül marad. A diabétesz a magasvérnyomás-betegség (hipertónia) mellett a terhességgel társuló leggyakoribb krónikus természetű megbetegedés.
Az esetek döntő többségében – mintegy 90%-ában – a terhesség alatt felismert vagy manifesztálódó anyagcserezavarról van szó (ez az ún. terhességi vagy gesztációs diabétesz, elfogadott nemzetközi jelzése: GDM), kisebb részében már ismert cukorbetegség társul terhességgel (ezt a formát az orvosi szaknyelv pregesztációs diabétesz mellitusznak nevezi, jelölése: PGDM). Ez utóbbi forma nagyobb részét korábban az l-es típusú cukorbetegség képezte (PGDMÍ), újabban azonban mind nagyobb a 2-es típusú forma előfordulása (PGDM2).
- Terhességi cukorbetegségben jelentősen emelkedik az étkezés utáni vércukorszint, amelyet később az éhomi vércukorszint magasabbá válása is követhet. GDM-ben a nem cukorbeteg terhesekhez képest gyakoribb (20-30%-os előfordulású) a magas vérnyomás megjelenése is. A terhességi cukorbetegség a keringési kockázatot fokozó állapot mind az adott terhesség alatt, mind az azt követő életévekben.
- A GDM a későbbi diabétesz előjelzője is lehet. Ezen nőkben, az egészséges népességhez viszonyítva, a szüléstől eltelt idő függvényében, 5-15 éven belül többszörös, akár 40-60%-os a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata. GDM után indokolt a nők évenkénti klinikai és laboratóriumi ellenőrzése. Fel kell hívnunk a figyelmet a normális testsúly és a testmozgás fontosságára: megfelelő életmód – táplálkozás és testmozgás – alkalmazásával a későbbi cukorbetegség kialakulásának valószínűsége mintegy 50%-kal csökken!
- Pregesztációs cukorbetegségben a diabétesszel társuló terhesség szövődményeinek kialakulásában az emelkedett anyai vércukorszint a legdöntőbb tényező. E szövődmények döntő többsége csak úgy előzhető meg, ha az anya a fogamzás pillanatától a szülés bekövetkeztéig valóban az egészségesekével egyező, ún. normoglikémiás állapotban van. így a terhesség szövődményeinek megelőzésére és elkerülésére elengedhetetlen, hogy a cukorbeteg nők tervezett terhessége már a fogamzás előtt is optimális anyagcsere-állapotban, azaz a fogamzást megelőző (prekoncepcionális), intenzív diabetológiai gondozást követően következzék be.
- A prekoncepcionális gondozás alapvető feladatai közé tartozik az esetleges krónikus diabéteszes szövődmények (szem, vese, keringési állapot) alapos, részletes felmérése és kezelése is. Hipertónia esetén a vérnyomás szabályozása a terhességben is adható készítményekkel indokolt. Ezt a periódust gyakori, gondos ellenőrzés kell hogy jellemezze, intenzív motiváció és edukáció kíséretében.
- Cukorbetegek terhessége esetén súlyosbodhatnak a már terhesség előtt is fennálló krónikus diabéteszspecifikus szövődmények. A gesztáció során előrehaladó retinopátia stabilizálása lézerkezelést igényelhet. A szemfenék terhesség alatti romlása az esetek többségében a szülést követő években javul. A vesefunkciók beszűkülésével, fehérjevizeléssel járó diabéteszes nefropátia ugyancsak rosszabbodhat a terhesség folyamán. A terhesség során minden vizit alkalmával szükséges a vérnyomás mérése, esetleg ambuláns, 24 órás vérnyomás-monitorozással. A krónikus magas vérnyomás kezelésére terhességben a metildopa a legkiterjedtebben és a legbiztonságosabban alkalmazható szer.
A cukorbetegség ma már nem jelenti a terhesség ellenjavallatát, így jól beállított anyagcsereállapotú cukorbeteg nők az erre szakosodott központokban, megfelelően gondozva, egészséges gyermeket