Táplálékallergiák és -intoleranciák

A táplálékallergia olyan adverz reakció, melynek hátterében a táplálékban található allergének okozta, reprodukálható kóros immunválasz (IgE-, nem IgE-mediált, sejtes immunválasz) áll. Az IgE-mediált táplálékallergia tünetei az allergén elfogyasz­tása után szinte azonnal jelentkeznek, míg a nem IgE-mediált reakcióhoz akár 24-48 óra is szükséges lehet.

A táplálékintolerancia olyan adverz reakció, amely eseté­ben nem mutatható ki immunológiai eltérés. Egyik gyakori intolerancia, amikor a biogén aminők az erekre gyakorolt hatásuk révén az allergiához hasonló, változatos tüneteket hoznak létre. Ebben az esetben valódi értelemben vett aller­giáról nem beszélhetünk.

A táplálékintolerancia terápiája, hogy a tünetprovokáló faktort el kell hagyni az étrendből. Gyakran előfordul, hogy a betegek kizárólag pollenidőszakban vagy nagyobb mennyiségű provokáló étel, élelmi­szer elfogyasztása után tapasztalják a tüneteket. Mindkét esetben érdemes a tünetokozó táplálékot végleg elkerülni. A túlérett sajtok, borok (elsősorban a vörösborok), a sonka-, kolbászfélék, füstölt húsok, a savanyú káposzta, egyes halak, csokoládé, banán, dió tartalmazhatnak ilyen anyagokat.

• Proteinázinhibitori a szójabab, az uborka, a cékla, a földimo­gyoró, a kukorica tartalmaz.
• Enziminduktorok a koffein, a teofillin, a teobromin és az alkohol.
• Hisztaminfelszabadító faktor az eperben, mákban, mogyoró­ban, füstölt árukban található.
• A leggyakoribb táplálékintoleranciák mégis a laktóz és a fruktóz emésztési zavara.

Az allergiák, intoleranciák prevalenciája nagyon tág határok között mozog. Ennek oka elsősorban az, hogy a táplálékallergia diagnózi­sához, így az epidemiológiai kutatásokhoz is különböző módszere­ket használnak. A felnőtt táplálékallergiások aránya 1,5-4% körüli, míg a gyermekek 2-8%-a allergiás, de közülük mintegy 85%-nyian az ún. allergiás menetelés során 3-5 éves korra „kinövik” a tüneteket.

Gyermekkorban a leggyakoribb táplálékallergének a tejfehérje, a tojás, a búza és a szója. Felnőtteknél a pollen-zöldség és a pollen­gyümölcs keresztreakció okozza a legtöbb reakciót. A földimogyoró-, ill. az olajosmag-allergia minden életkorra jellemző.

Egy hazai kutatás szerint az allergének a következő gyakorisági sorrendben okoznak érzékenységet: leggyakoribb a tojás, majd ezt követik a tehéntej, a szója, a búza, a banán, a paradicsom, a földimogyoró, a mogyoró, a na­rancs, a mandula, a sertéshús, a szezám, a tőkehal, az őszibarack és a zeller. Hazánkban a leggyakoribb táplálékintolerancia a laktóz és fruktóz emésztési zavara, ez a lakosság 7-20%-át érinti.

Az egyes allergének okozta tünetek nem specifikusak, tehát a je­lentkező tünetek számtalan betegség jelei lehetnek.

Jellemző tünetek:

• gasztrointesztinális tünetek: hasmenés, hányás, súlyállás, hasi fájdalom, reflux, gastritis, székrekedés, véres nyálka ürítése,
• bőrtünetek: ekcéma, urticaria, dermatitis, angiooedema,
• légúti tünetek: rhinitis, akadályozott orrlégzés, rohamokban jelentkező tüsszentés, rekedtség, köhögés, bronchitis, asthma, fülgyulladás, OAS (orális allergia szindróma),
• idegrendszeri tünetek: viselkedési zavar, alvászavar, irritabilitás, migrén, fáradékonyság,
• hematológiai tünetek: eosinophilia, bőr- és nyálkahártyavér­zések, anaemia,
• generalizált tünetek: anafilaxiás sokk.

Az IgE-mediált táplálékreakciók jellemző tünetei

• akut urticaria/angiooedema, ritkábban krónikus urticaria, kon­takt urticaria, amelyek bármely táplálék miatt előfordulhatnak,
• anaphylaxia, amely jellemzően a földimogyoró-, a törökmogyo­ró-, a kagyló-, a hal-, a tehéntej- és a tojásallergia tünete lehet,
• táplálék- és mozgásindukált anaphylaxia elsősorban búza-, kagyló- és zellerallergia esetén gyakori, az OAS pollen-zöldség és pollen-gyümölcs keresztreakció kapcsán jön létre.

Kombinált IgE- és sejtmediáit immunreakció

• atópiás dermatitis, amely gyermekkorban 35%-ban kapcsolódik táplálékallergiával (tehéntej, tojás),
• ide sorolható az eozinofiliás oesophagitis és az eozinofiliás gastroenteritis is.

Sejtmediáit immunreakció

• táplálékfehérje okozta enterocolitis szindróma, amely tehén­tejfehérjétől, szójától, rizstől, zabtól és hústól alakulhat ki,
• ugyanilyen típusú reakció az allergiás proctocolitis,
• allergiás kontakt dermatitis,
• Heiner-szindróma (tehéntejfehérje).

A diagnosztika „aranystandradja” a kettős vak, placebokontrollált táplálékprovokáció. Ezt megelőzően mind in vivo, mind in vitro teszteket is elvégeznek, amelyek eredménye határozza meg a táp­lálékprovokációt. Önmagában egyik vizsgálat sem ad megbízható diagnózist, melynek alapján elkezdhető egy allergént kizáró étrend.

A diagnózis során a táplálkozásra vonatkozó legtöbb információt a táplálkozási anamnézis és a táplálék-tüneti napló adja, amelyet dietetikus iránymutatásai alapján vezet a beteg, és a diagnosztizáló team elemez.

A leggyakoribb intoleranciákat – a laktózintoleranciát és a fruktóz-intoleranciát – a hidrogénkilégzési feszttel diagnosztizálják, amely eredménye elegendő a laktóz-, ill. a fruktózszegény étrend elkez­déséhez.

Az alternatív gyógyászatban alkalmazott tesztek (pl. vegateszt) nem alkalmasak allergia kimutatására.

A kezelés lényege, hogy a kiváltó okot (allergén, fruktóz, laktóz) kiiktatjuk az étrendből (allergént/intoleranciafaktort elkerülő diéta). A diéta hossza nehezen állapítható meg. Az elkerülő étrendet éve­kig vagy akár egy életen keresztül kell folytatni. A diéta minimá­lis időtartama általában 1 év körüli. A táplálékallergiások minden étkezése rizikós a táplálék allergéntartalma szempontjából, így nyilvánvaló, hogy ez az étrend megváltoztatja az allergiás beteg életét, és befolyásolja az életminőségét.

Az életminőséget befolyásolja az a tény, hogy a bevásárlás ideje 1-1,5 órával növekszik. A betegek a legkevésbé biztonságosnak az otthonon kívüli (vendéglátás, közétkeztetés, vendégségek) étkezést tartják. A biztonságos allergénelkerülő étrend megvalósítása tehát csak a valósághű allergéntájékoztatással valósítható meg, így az Európai Unió élelmiszer-biztonsággal foglalkozó bizottsága (EFSA) jogszabályokban rendelkezik azokról az allergénekről, amelyeket kötelezően fel kell tüntetni az előrecsomagolt, a nem előrecsomagolt élelmiszereken, a vendéglátásban és a közétkeztetésben előállított ételeken.

Az allergének különböző módokon fordulhatnak elő az élelmisze­rekben. A nyilvánvaló allergéntartalom mellett rejtetten (alapanyag­ként, adalékanyagként) vagy szennyeződésként is megtalálhatóak a termékekben. Az allergénjelölésnek nincs formai követelménye, tehát nem meghatározott, hogy milyen szövegkörnyezetben kell szerepelnie, így sokféle megfogalmazással találkozhatunk:

• az összetevők között, nem kiemelve, az allergén zárójelben tör­ténő megemlítésével: „összetevők: (allergén)”, pl. „összetevők: növényi fehérje (szója), növényi rost (lupin), fűszerek (zeller)”;
• az összetevők között, vastag betűvel kiemelve: „összetevők: allergén”, pl. „összetevők: szójafehérje, búzakeményítő, to­jáspor;
• az összetevők felsorolását követően, külön mondatban meg­fogalmazva: „allergént tartalmaz”, pl. „tejfehérjét és szóját tartalmaz”;
• az összetevők felsorolását követően, külön mondatban megfo­galmazva: „nyomokban tartalmazhat allergént”, pl. „nyomokban szójafehérjét tartalmazhat”;
• az összetevők felsorolását követően, külön mondatban meg­fogalmazva: „Olyan gyártósoron/üzemben készült, ahol aller­gént is felhasználnak.”, pl. „Olyan gyártósoron készült, ahol dióféléket is feldolgoznak.”, „Olyan üzemben készült, ahol földimogyorót is felhasználnak”;
• az összetevőket követően vagy a termék csomagolásának előlapján elhelyezve: „allergénmentes”, pl. „szójamentes”.

Az allergént elkerülő diétában mindig kérdés, hogy mennyi ideig és milyen szigorúan kell kiiktatni a tünetprovokáló faktort. A gyakorlati tapasztalatokat a tudományos kutatások eredményei is megerősítik, miszerint érdemes szigorú elkerülő étrendet folytatni. Elmondható azonban, hogy minden allergénre vonatkozóan megállapítható küszöbdózis. A küszöbdózis az az allergénmennyiség, amely már nem okoz tünetet az adott allergénre allergiás betegek többségénél.

Küszöbdózist eddig csak a gluténre, a tejcukorra, valamint a kén­dioxidra vonatkozóan határoztak meg. Sajnos, a legtöbb allergén esetében a küszöbdózis tág intervallumban mozog, és a diagnózis során rutinszerűen nem történik meg a megállapítása, így ismerete pusztán elméleti jellegű.

A táplálékallergének jellemző tulajdonsága az allergenitás, ame­lyet az élelmiszer-ipari, konyhatechnológiai feldolgozás befolyásol. A hőközlés megváltoztatja a protein belső karakterét, szerkezetét és a környezetére gyakorolt hatását, pl. a pH-ját. 55-70 °C-on a protei­nek másodlagos szerkezete változik meg, 70-80 °C-on felbomlanak a diszulfidhidak, és 80-90 °C-on az intra- és az intermolekuláris kapcsolatok is felbomlanak.

Nem lehet azonban általánosan kijelenteni, hogy a hő hatás csökkenti az allergén fehérjék allergenitását. Ez függ az allergén környezetétől is. Hőstabil allergének pl. a tehéntej, a tojás, a föl­dimogyoró allergénjei. Részlegesen hőstabil allergének a szója, a cereáliák, a zeller allergénjei, hőlabilisak a gyümölcsök allergénjei.

Sok esetben a hő hatás növeli az allergenitást az által, hogy új allergénepitópok jönnek létre. Pl. a tejnél a Maillard-reakció új im-munológiailag reaktív struktúrát hoz létre, vagy pl. a földimogyoró Ara-h1 jelzésű allergénjének allergenitása nő a pörkölés hatására. A hidrolízis rombolja a legtöbb allergénepitópot, így a hidrolizált tápszerek bármely allergiában adhatóak. Az érés pedig a paradi­csom esetében fokozza az allergenitást.

A táplálékallergia prevenciója vitatott, bizonytalan tényeken alapuló adatok állnak rendelkezésre. Az EAACI ajánlásában az allergiá­ra veszélyeztetett csoportnak (atópiás csoport) a táplálékallergia megelőzésére vonatkozóan az élet első 4-6 hónapjában kizárólag anyatejes táplálást javasol. Amennyiben az anyatejes táplálás nem lehetséges, akkor teljesen hidrolizált vagy aminosav alapú tápszert. A szolidok 6 hónapos kor utáni bevezetése javasolt. A táplálékok késői bevezetését – mint allergiamegelőzési lehetőséget – nem tá­masztották alá.

Számos törekvés van arra, hogy a coeliakia megelőzéséhez hasonlóan (a glutén bevezetésének ideje a 4-7. hónap között van) megállapítsák az egyéb jelentős allergének bevezetésének idejét.

A terhesség és szoptatás során az anyai allergénelkerülő ét­rendnek sem bizonyították a megelőző hatását, sőt veszélyes lehet a kialakuló tápanyaghiány (pl. kalcium, D-vitamin) miatt.

2007-ben Arshad és mtsai 120 gyermek követéses vizsgálatában, 8 éves korban a táplálékallergiára vonatkozóan szintén nem találtak szignifikáns különbséget az anyai preventív diétán lévő csoport és kontroll csoport között. Jelenleg, abban az esetben, ha az anyának, ill. a csecsemőnek nincs bizo­nyított táplálékallergiája, a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás javasolt az atópiás családokban is.

Megfelelő étrend a terhesség alatt

Az allergia megelőzésben a kiegyensúlyozott anyai étrend mind a terhesség, mind a szoptatás alatt a következőket jelenti:

• a szükségletnek megfelelő energia-, fehérje-, zsír- és szén­hidrátbevitel,
• RDA-nak megfelelő antioxidáns-bevitel (zöldség-, gyümölcs­fogyasztás),
• omega-3/omega-6 arány=4:1,
• a kiegyensúlyozott táplálkozásnak megfelelő élelmirost-bevitel,
• ásványianyagok biztosítása, különös tekintettel a kalciumra, a foszforra és a magnéziumra,
• a D-vitamin-ellátottság biztosítása,
• alkoholtilalom,
• ezen kívül lényeges az aktív és a passzív dohányzás kerülése, valamint
• a gyomorsavcsökkentő kezelés felfüggesztése.

Amennyiben az anyatejes táplálás alatt diagnosztizálják a cse­csemő táplálékallergiáját, az anyatejes táplálás tovább folytatása javasolt a szigorú anyai elkerülő étrend mellett. Ebben az esetben az elkerülő étrend kizárólag a feltételezett allergénre vonatkozik.

Az alábbiakban a jelölésköteles allergénekrői, a kerülendő nyers­anyagokról, élelmiszerekről, a helyettesítő termékekről (élvezeti, konyhatechnológiai értelemben vagy tápanyagtartalmát tekintve), ill. a keresztreakciókról lesz szó.