Bulímia tünetei és kezelése
Mi a bulímia?
Nevezik bulimarexiának is. A pukkadásig evés és az önsanyargató éhezés felváltva követi egymást hosszabb időn keresztül.
A bulimarexia kifejezést egy amerikai pszichológus, Marlene Boskind-While alkotta az 1970-es években, mára már rövidebben bulímiának hívják.
Kik hajlamosak a bulímiára?
Táplálkozási rendellenesség, ami főként olyan fiatal nőknél jelentkezik, akiknek abnormálisan alacsony az önbecsülésük, ezért megszállottan törekszenek a tökéletes alak elérésére, ami az ő szemükben rendkívül vékony testet jelent.
Mik a bulímia tünetei?
Általában:
- kövérnek tekintik magukat még akkor is, ha a testsúlyuk valójában normális
- ciklikusság először falási szakasszal kezdődik, amikor is az illető mindent, bármi keze ügyébe eső ételt felfal – rövid időn belül 1000 és 60 000 kalória közötti táplálékot vesz magához, többnyire titokban -addig zabálva, míg szó szerint rosszul nem lesz.
Ezt követi a szégyen, önmaga megvetésének érzése, amit úgy kezel, hogy szélsőséges diétázásba kezd vagy akár éhezik hashajtózza magát (önhánytatás, hashajtók túlzott használata, amfetaminszedés, túlfeszített edzés is előfordul). Ez az aberrált viselkedés azután rutinszerűvé válik.
Az anorexia nervosától eltérően a bulímia csak ritkán gátolja a mindennapos életvitelt, nem igényel kórházi kezelést, bár a bizarr táplálkozási ritmus tekintélyes időt és energiát emészt fel.
Mik a bulímia hosszútávú következményei?
Az erőltetett hashajtózás miatt kialakulhat:
- krónikus hasmenés
- végbélelőesés (rectocele)
- kiszáradhatnak
- gyomorvérzés léphet fel
- életveszélyesen felborulhat az elektrolit-háztartásuk
Az esetek nagy részében azonban nem kerül sor kórházi kezelésre.
A bulímia kezelése:
Nem ismert, hogy a betegség vajon mennyire elterjedt, részben azért, mert csak nem túl rég ismerték fel, másrészt azon tulajdonságuk miatt, hogy a falás és a hashajtózás titokban zajlik.
A betegség gyógyítására tett kísérletek során valamiféle pszichoterápia szerepel. Különösen a csoportterápia tűnik ígéretesnek, mivel ez arra készteti a betegeket, hogy elismerjék, hogy sem a viselkedésük, sem az azt kiváltó érzelmek nem egyediek.
A terápia leginkább az önbecsülés kiépítését célozza. Antidepresszáns gyógyszerek, különösen a fluoxetin (Prozac) vált be egyes bulímiásoknál, mert kétharmadával csökkentette a falási periódusokat, az önhánytatást pedig felével.
Nemi különbségek a bulímiában:
Csakúgy, mint az anorexiások, a bulímiások túlnyomó többsége is nő (90-95%). A rendellenesség miatt fellépő testsúlyingadozás és rossz táplálkozás megváltoztathatja menstruációs és termékenységi ciklusukat egyaránt, havi vérzésük szabálytalanná válhat, ki is maradhat.
A gyakori hányás és/vagy nagy mennyiségű hashajtó megváltoztathatja a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát, egyesek tehát a nemkívánt terhességet kockáztatják. Egy rokon táplálkozási rendellenesség a binge eating, a nagyevés, melynek tünetei hasonlítanak a bulímiáéra, kivéve, hogy a kényszeres evők nem purgálják magukat, így általában jelentős súlytöbbletük van.