Helyreállítható az egyensúly? A legfontosabb lépések 5 pontban!
Természetes megoldások
A természet nem úgy alkotta meg a nőt és a férfit, hogy a betegségtől való örökös félelemben, kiszolgáltatottan és boldogtalanul éljen. Ha azonban az egyensúly valamilyen ok folytán felborul, mielőbbi segítségre és hatékony megoldásokra van szükség. A szervezet működésébe történő beavatkozás azonban sohasem jelenthet felelőtlen betolakodást, mindössze a hiányzó láncszemek gyengéd pótlását, amelyeket a biológia illeszt majd a helyükre.
A hormonegyensúly helyrehozása
A felborult hormonegyensúly helyreállítása nemcsak azért sürgető feladat, mert a hormonok szervezetünk alapvető működéseit szabályozzák, hanem azért is, mert a probléma megfelelő megoldás nélkül egyre súlyosabb formát ölt. S bár a problémák kialakulásában az életmódunk és a környezetünk komoly szerepet játszik, a mi kezünkben van a megoldás lehetősége is.
Változtatni nem kell, hanem érdemes
Annak ellenére, hogy mindannyian másként éljük az életünket és próbálunk boldogulni, az egészség alapelvei mindnyájunk számára azonosak. S bár igaz Karinthy megállapítása, miszerint „az emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni”, a boldogság lehetőségét az egészség teremti meg. Az egészséges életmód kialakítása olyan segítségnyújtás a szervezetnek, amely egész életen át kamatoztatható. S aki ráérez a régi és a megújult életmódja közötti különbségre, már nem valószínű, hogy valaha is visszafordul.
Életmódváltás egyszerűen
Mai életvitelünk nem felel meg sem a test, sem a lélek számára. Valahol belül érezzük, hogyan kellene másként élnünk, a mindennapok gondjai azonban minduntalan visszavetnek bennünket. Az életmódváltás, a természettel való összhang megteremtése azonban nem fáradságos munka. Olyan lehetőségeket foglal magába, amelyek által az ember jobban érzi magát: körültekintőbben megválogatott ételeket, értékesebb tápanyagokat, kevesebb stresszt és túlórát, több szabadidőt, tiszta levegőt, mozgást és lazítást, több derűt, humort és könnyedséget. Jobb életminőséget csak tudatos és átfogó életmódváltás teremthet, amit nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan és türelemmel kell megvalósítani.
Az egészségesebb életmód igényének mindig belülről kell fakadnia
Amit nem lehet, és nem is kell erőltetni, de cselekedni akkor is érdemes! A változtatást ott kell kezdeni, ahol a fontos dolgokat: a hozzáállásnál. Legelőször tehát a szemléletmód átalakítására van szükség. El kell döntenünk, mi értékes számunkra és mi nem, s el kell fogadnunk azt is, hogy lehetőségeink határain belül magunk vagyunk felelősek életünk minőségéért.
Az életmódváltás pillérei
Az életminőség javításának több alappillére is van. Bár a változtatás módját illetően számos ellentmondó információ és tévhit kering, egy biztos: abból vagyunk, amit megeszünk, megiszunk és belélegzünk. A naponta elfogyasztott egy-másfél kilogrammnyi táplálék, két-három liternyi folyadék és tizenkétezer liternyi levegő minősége nem közömbös sem a test, sem a lélek számára.
De hatással van rá az agyunkat naponta átszelő hatvanezer gondolat is. Szöveteink minőségét, immunrendszerünk erejét és védekezőképességét a táplálkozás, a folyadékfogyasztás, az oxigénellátottság, a mozgás, a pihenés, a hormonális, a szellemi és a lelki háttér egyaránt meghatározza. Elsősorban tehát ezeken a területeken kell lépnünk.
A természetben nincsenek szakácsok
Bár egészségük érdekében egyre többen fordulnak a természetes lehetőségek felé, az életmódváltás – és azon belül a táplálkozás – alapvető szerepét még mindig kevesen ismerik fel. Hiába azonban a testmozgás, a vitaminpótlás vagy a fogyókúra, ha az alapok nincsenek rendben, s amelyek leginkább a táplálkozáson keresztül szilárdíthatok meg. A táplálkozás – eredeti célján, a szervezet tápanyaggal és energiával való ellátásán túl – az ember számára gasztronómiai élményt is jelent. Feláldozni azonban az egészséget az ízek oltárán nem érdemes.
Messze a helyes táplálkozás..
A gasztronómiai elvek és a konyhai fortélyok ma már oly mértékben elrugaszkodtak a helyes táplálkozás elveitől, hogy az étkezés – a tápérték megőrzése és az előnyös ételtársítások helyett – szinte csak az ízekről szól. Az ilyen ételt egy-egy egészségesebb összetevő felhasználása sem teszi értékesebbé, ha az tönkremegy, mire elkészül.
Az ízlelőbimbók mindenáron való kielégítésének vágya a legtöbb esetben felülírja a szervezet érdekeit, amely ellen a túlterhelt emésztőrendszer számos módon tiltakozik. Kivetni magából azonban az értéktelent nem tudja, így „csendes tűrése” bélrendszeri problémákban, bőrtünetekben, allergiákban, gyulladásokban, túlsúlyban, hormonális zavarokban, meddőségben, agyvérzésben, szívinfarktusban vagy daganat formájában nyilvánul meg. A szervezet a számlát mindig benyújtja.
Élő nyersanyagok
A szervezet épségét csak tiszta, természetes és élő táplálék szolgálhatja. A leghatékonyabb, a rákból is gyógyulást hozó táplálkozásterápiák mind erre építenek. A helyes táplálkozás már önmagában megelőző – betegség esetén pedig gyógyító – hatású.
A statisztikák szerint korunk megbetegedéseinek legalább 50 százaléka visszaszorítható lenne helyes étrenddel, de a betegségek akár 85 százaléka is összefügghet valamilyen módon az étkezéssel a szervezetünkbe juttatott anyagokkal – vallja Tóth Gábor élelmiszer-ipari mérnök.
Nem mindegy tehát, hogy milyen táplálkozást folytatunk
A legközvetlenebb módon a napi szinten elfogyasztott étel gyakorol hatást az egészségi állapotunkra. A családtagok egészsége ezért nagyrészt annak a kezében van, aki az ételt készíti számukra.
Aki otthon rendszeresen fehér kenyeret, felvágottat, húst, tejet, margarint, süteményt és más értéktelen ételt fogyaszt, arra idővel teljesítménycsökkenés, immunrendszeri gyengülés, szív- és keringési zavar, elhízás és cukorbetegség vár. Sok nő – jó szándékkal teljesítve a férj vagy a gyerek kívánságát – gyakran akarva-akaratlanul hozzájárul családtagjai egészségének romlásához.
Az értelem a konyhában kezdődik
Hasznos lenne ezért, ha a feleségek és anyák nem kiszolgálni, hanem védeni akarnák szeretteiket, és egészséges ételeket készítenének számukra egyszerű és kíméletes módon. A megelőzés minden fél érdeke és felelőssége. „Az értelem a konyhában kezdődik” – mondja Nietzsche. De valójában már a bevásárláskor sok minden eldől.
Amit vásárláskor a kosarunkba teszünk, hazaviszünk és elfogyasztunk, az a jövőbeni életminőségünket is meghatározza. A tudatosabb életvitel mellett ezért tudatosabb vásárlóvá is kell válnunk, mert a meggondolatlan vásárlások révén magunk tápláljuk az igényt az értéktelen élelmiszerek előállítására.
Bár a boltokban számos szépen csomagolt és vonzó termék kapható, táplálkozásunkat nem ezekre kell alapoznunk. A legfontosabb táplálékféleségek az idénynek megfelelő – elsősorban a Kárpát-medence termőtalajából származó – friss zöldségek és gyümölcsök, gabonafélék, olajos magvak, csírafélék és zöldfűszerek.
Kondícióban tartják a bélrendszert, és táplálékforrást jelentenek a hasznos bélbaktériumok számára, hozzájárulva ezzel az immunrendszer erősítéséhez. Fontossági sorrendet nehéz lenne felállítani közöttük, mert szinte mind-egyikük hasznos, táplálékként és védőhatású növényi hatóanyagok gazdag forrásaiként egyaránt. A gabonafélék szintén értékes tápanyagok forrásai. Közülük a glutént és a hasonló jellegű fehérjéket tartalmazók (búza, árpa, rozs) fogyasztása azonban rendszeresen és hosszú távon nem javasolt, mivel megterhelik az emésztőrendszert.
Gluténmentes gabonák?
A glutén ugyanaz, ami régen is volt – noha a nemesítési eljárások az allergizáló hatást növelhették. Ami változott, az az emberi környezet és az immunrendszer tűrőképessége. A gluténtartalom miatt azonban nem érdemes lemondani a gabonák értékeiről, hiszen a gluténmentes gabonafélék – barna rizs, köles, hajdina, amaránt – mindenki rendelkezésére állnak. A szervezet számára nélkülözhetetlen zsírsavakat nagyobb mennyiségben az olajos magvak és a hidegen sajtolt olajok tartalmazzák, amelyek egyben értékes energiát is szolgáltató tápanyagforrások.
Fogyasztásuk rendszeresen, de csak ésszerű mennyiségben, a nap első kétharmadában javasolt, mivel energiatartalmuk este, az aktivitás csökkenésekor már a zsírraktárakat gyarapítja. Fontos, hogy az olajos magvakból kisajtolt olajok jó minőségűek legyenek, és megbízható forrásból származzanak, ellenkező esetben zsíroldékony növényvédő szert tartalmazhatnak. A biominőség ezért is lényeges. A csírafélék és a zöldfűszerek hatékonyan egészítik ki a felsoroltak tápértékeit. A csírafélék élő vitaminforrást, a zöldfűszerek tápanyagot és természetes aromát is jelentenek. A felsorolt táplálékféleségek hatóanyagai nemcsak a jobb életminőség feltételei, de a nőgyógyászati daganatok és más női problémák kockázatának csökkentésében is nélkülözhetetlenek.
Mely élelmiszerek nem ajánlhatók jó szívvel?
A finomított szénhidrátok – cukor, fehér liszt, fehér rizs, valamint az ezekből készült termékek, „látvány” pékáruk, sütemények, édességek, tészták, nassolnivalók – számos női probléma mögött érhetők tetten. Az élelmiszeripar e rendkívül káros vívmányainak következetes kerülése több szempontból is fontos. Egyrészt azért, mert tápanyag- és rosttartalmuk a finomítás során nagymértékben csökkent, másrészt az értéktelen többletkalóriák óhatatlanul a zsírraktárakat növelik.
Minél nagyobb mértékben finomított a szénhidrát, annál többet veszít értékeiből
A rost nélkül a szervezetbe jutó finomított liszt további hátránya, hogy lassúbb haladása miatt sokkal tovább érintkezik a bélfallal, s ezáltal akadályozza a kellő emésztést és felszívódást. A cukor továbbá gyors ütemben emeli a vércukorszintet, amely hirtelen inzulinelválasztást provokál. Mindez – ha rendszeresen ismétlődik – inzulinrezisztenciához, cukorbetegséghez, elhízáshoz, férfihormon-többlethez, policisztás petefészekhez, majd meddőséghez vezet.
A sok cukor nem tesz jót az immunrendszernek sem
A szövetek magasabb cukortartalma az immunrendszer gyengítésével kedvez a kórokozók megtelepedésének is, növelve a hüvelyi és kismedencei fertőzések kockázatát. A cukor a fogakat is nagymértékben rontja. Ennek oka az, hogy a szájban élő milliónyi baktérium a cukor lebontásakor savas hatású anyagcseretermékeket termel, amelyek károsítják a fogzománcot. „Cukor nélkül nincs fogszuvasodás” – állítja a német kormány által 1976-ban kiadott táplálkozási jelentés.
A finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztásának ára hosszú távon aránytalanul nagy. Nemcsak nőgyógyászati problémákhoz vezet, de savasítja is a szervezetet, s ez számos betegség alapját teremti meg. Különösen káros szokás ezért, ha az ember édességet visz ajándékba, süteményt vagy desszertet kínál a vendégnek, vagy édességgel jutalmazza a gyereket. Ennél már csak az rosszabb, ha a lábadozó beteg is finomított szénhidrátot – süteményt vagy fehér pékárut – kap, akinek pedig minden erővel gyógyulnia kellene.
A finomított szénhidrátok nem a legyengült szervezetnek valók
A gyógyulás ilyen étrend mellett csak a szervezet öngyógyító erejének köszönhető. Finomított szénhidrátok egyébként sem léteznek a természetben, csak az ember találta fel azokat, hogy az élelmiszeripar gazdaságosabban állíthassa elő termékeit. Az aranyló gabonakalásztól a fehérített élelmiszerekig hosszú és kiábrándító, adalékanyagokkal kikövezett út vezet.
A finomított szénhidrátok helyett a finomítatlan, természetes eredetű szénhidrátok biztosítanak megfelelő energia- és tápanyagellátást, amelyek a zöldség- és gyümölcsfélékben, a teljes kiőrlésű gabonákban, az olajos magvakban és a csírafélékben találhatók, s amelyek rendszeres fogyasztásáról az élelmiszeripar leszoktatta a fogyasztókat, feláldozva ezzel egészségüket is a „gazdaságosság” oltárán.
A természetes eredetű szénhidrátok palettája széles
A finomított szénhidrátokon kívül előnytelen mindazon ételek fogyasztása is, amelyek erjedést okoznak. Mivel a gyomorban nincs szénhidrátbontó enzim, ha azok túl sokáig tartózkodnak a gyomorban, erjedésnek indulnak. Többek között ezért előnytelen az étkezések után közvetlenül édességet és gyümölcsöt fogyasztani. Az erjedés során keletkező alkohol és szerves savak nemcsak felnőtt-, de már gyermekkorban is károsítják a májat és a különböző szerveket. A helyes ételtársítások ismerete ezért is fontos.
A nagyüzemi állattartás során az állatok szervezetébe – a betegségek visszaszorítása, a nagyobb hozam és vágósúly érdekében – jelentős mennyiségű tápszer, antibiotikum, oltóanyag és más összetevő kerül, amely az emberi szervezetbe is bejut. S mivel az állati eredetű termékek nem tartalmaznak rostot és más – a növényekben meglévő – védőhatású anyagot, a bennük lévő káros anyagok szabadon felszívódhatnak, amelyek nagy része akadálytalanul hatol át a szervezet védelmi vonalain.
A legrosszabbul a táplálkozási lánc tetején álló „csúcsragadozó”, az ember jár, akinek szervezetében ezek az anyagok felhalmozódnak. „A gyermekek ösztönösen ellenszenvvel viseltetnek a húsételekkel szemben” – állítja Rousseau. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az állatokba kerülő káros anyagok nemcsak a húsokban, belsőségekben és felvágottakban, de a tejben, a sajtban és a tojásban is benne vannak. Az állat leölésekor felszabaduló, és a húsba kerülő stresszhormonok szintén nem tesznek jót az embernek. „Amíg léteznek mészárszékek, háborúk is lesznek” – vélekedett a hús agresszivitást fokozó hatásáról Tolsztoj. A holt anyag legfeljebb gasztronómiai élvezetet nyújt, a szervezet érdekeit azonban nem szolgálja.
Kézzelfogható különbség van a „hagyományos”, valamint a növényi étrenden élők szöveteinek minősége között?
Nemcsak a túlsúlyos páciensek hasi szerveire rakódott nagy mennyiségű zsírra gondolok, hanem az ér- és a bélrendszer állapotára is. Sokszor megfigyelhető volt például, hogy a rendszeresen húst – és ezért kevesebb rosttartalmú táplálékot fogyasztó betegek bélfala jóval szakadékonyabbnak bizonyult, amely miatt nehezebb volt varrni azt, és szövődmények is gyakrabban léptek fel. A szövetek gyengébb állapotához nyilván az alapbetegség és más tényezők is hozzájárultak, a növényi táplálkozást folytatók szerveinek állapota azonban ugyanilyen körülmények esetén összehasonlíthatatlanul jobb volt. Igaz az is, hogy ők jóval ritkábban kerültek a sebészeti osztályra.
Alternatíva: halak…
A húsoknál és a felvágottaknál előnyösebb alternatívát jelenthetnének a halak – a könnyebben emészthető fehérjetartalom miatt -, ha tiszta forrásból, szennyezetlen és kórokozóktól mentes vizekből származnának. A tengerfenéken vagy ahhoz közel élő állatok – csigák, kagylók, rákok, polipok – fogyasztása a tengerek mélyére ülepedő nehézfémek (ólom, higany, kadmium) miatt szintén nem ajánlható jó szívvel.
Ami hiányozhat…
Nemcsak azzal lehet gond, amit elfogyasztunk, hanem azzal is, amit nem eszünk meg. Az élelmiszerek vitamin- és tápanyagtartalma az utóbbi évtizedekben olyan mértékben csökkent, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű pótlásuk ma már szinte elkerülhetetlen. A tápanyagigény jelentős növekedése esetén (sport, várandósság, szoptatás, legyengült állapot, betegség) a táplálékban lévő mennyiség már elégtelen lehet, így a hatóanyagok pótlása különösen fontossá válik.
Szintetikus vagy természete?
Nem mindegy azonban, hogy a készítmények a hatóanyagokat szintetikus vagy természetes formában tartalmazzák-e. A mesterséges készítmények alkalmazása sokakban a megfelelő öngondoskodás érzetét kelti, holott azoknak semmi közük nincs a természetes eredetűekhez.
Szintetikus és természetes C-vitamin-készítmény összehasonlítása
Az ember a természet adta hatóanyagokat a legfejlettebb technikával sem képes pótolni. A mesterséges anyagok mellől mindig hiányoznak a megfelelő felszívódást és hasznosulást lehetővé tévő növényi alkotóelemek, amelyek jelentőségét Szent-Györgyi Albert is kiemelte. Azonban nem a vitaminbevitel mindenáron való növelése a fő cél – hiszen a tápanyagokban gazdag, teljes értékű táplálékot ez sem pótolhatja -, hanem a táplálkozási szokások megváltoztatása, ami a tápanyagbevitel mérlegét is javítja.
A növényi táplálkozás előnyei
Az említettek alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit lehet egyáltalán még enni? Hiszen majdnem mindenről az derül ki, hogy nem az, aminek gondoljuk. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az ember olyan világot teremtett magának, amelyben egyre kevesebb a valóban tiszta és természetes eredetű táplálék. Mégis, a mai szűkülő keretek ellenére is meg lehet találni azokat a forrásokat és alternatívákat, amelyekben még bízhatunk, s amelyek értékes tápanyagot, energiát és élvezhető ízeket kínálnak számunkra.
Sokan gondolják úgy, hogy a növényi étrend egyoldalú és lemondásokkal teli
A gyümölcsök és a zöldségek enyhébb ízeinek élvezetét azonban csak a mesterséges aromákhoz való hozzászokás tompítja, mivel az intenzív aromák mellett a természetes ízek észrevétlenné válnak. A só és a különböző ízfokozók nélkül azonban a pizzák, hamburgerek, chipsek, húsok és felvágottak is éppen olyan ízetlenek lennének. Ráadásul hamar meg is romlanának, ha nem kerülne beléjük nitrites pácsó, valamint más tartósító és állagjavító anyag.
A húsfélék ízüket elsősorban ezáltal, valamint a sütés során keletkező pörkanyagok, hozzáadott fűszerek és a zsírtartalmukban felerősödő aromák révén nyerik. A szervezet bizonyos mértékig jelezheti ugyan, hogy „mire van szüksége”, a műaromákkal becsapott ízlelőbimbók jelzései azonban már nem megbízhatók.
A növényi táplálkozás előnyeit nem kell bizonygatni
Nem véletlen, hogy ha súlyosabb betegség lép fel, az orvos is a finomított szénhidrátok és állati eredetű élelmiszerek elhagyását, valamint a nyers növényi táplálék arányának mielőbbi növelését javasolja. De miért csak ekkor? „Vegetáriánus vagyok – mondja Thomas A. Edison -, mert az agyam így jobb teljesítményre képes.” Bili Clinton szintén kijelentette, hogy lemond az állati eredetű táplálékokról, hogy láthassa felnőni az unokáit. Mindenki maga dönti el, mit választ, és kíván-e az egészségesebb alternatívákkal élni. Mindez nem lemondást, hanem előrelépést jelent.
A növényi étrend fő előnyei a következők:
- nagyobb tápanyag- és rosttartalom, több védőhatású összetevő
- lassabban felszívódó, természetes szénhidráttartalom
- megfelelő társítás (komplettálás) révén teljes értékű fehérjetartalom
- a telítetlen zsírsavak nagyobb aránya, a koleszterin hiánya
- alacsonyabb energiabevitel, nagyobb telítő hatás (ideálisabb testsúly)
- a bélrendszer megfelelő tónusa
- a gyakoribb rágás révén fog- és ínyvédő hatás
- lúgosító hatás
- immunrendszert támogató hatás
- betegség- és daganatmegelőző hatás
Az ételkészítés módja
Az ételek elkészítési módja szintén nem közömbös a szervezet számára. A legjobb sokszor az, ami a legegyszerűbb, bármilyen felesleges hőkezelés vagy „elkészítés” nélkül, ahogy a természet adja. Ideális esetben a napi étkezésnek legalább 50 százalékban nyers táplálékból kellene állnia. Ha azonban ez eleinte idegennek tűnik, a gőzölés vagy párolás jelenthet átmeneti megoldást.
A néhány evőkanál vízen, fedő alatt párolt zöldség ropogósabb és ízletesebb marad, mintha vízben ízetlen péppé főtt volna, és tápértékei, aromái sem vesznek kárba. A növényi táplálék gyógyhatása a konyhatechnikától függően is változik. A céklának például nyersen a rákmegelőző, hőhatást követően a vaspótló hatása érvényesül jobban.
A zöld leveles – magas klorofilltartalmú – növényi táplálék (sóska, spenót, saláta, rukkola, petrezselyem) azonban nyersen a leghatékonyabb. Ezt szolgálják a reggeli tápláló és ízletes „zöldturmixok” is. A pároláson túl minden hőt alkalmazó ételkészítési mód már valamilyen mértékű kompromisszumot jelent. Bár sokan úgy nőttünk fel, hogy a „meleg” étel az igazi, ez nem feltétlenül igaz. A főzés sokkal gyakrabban alkalmazott eljárás, mint ahányszor szükség lenne rá. Néhány kivételtől eltekintve, amikor szükséges a hőhatás (a borsó, bab, lencse, gabonafélék esetében), a hővel történő roncsolás kifejezetten káros. Az élő holttá válik, és a tönkrement enzim- és egyéb fehérjék emésztése tökéletlen marad.
Energiabevitel és napszaki elosztás
A szervezet csak akkor tud kellő teljesítményt nyújtani, ha működéséhez a tápanyagokon kívül elegendő energiát is kap, amely a testsúlytól, a napi aktivitástól, az igénybevételtől, valamint környezeti tényezőktől függ. A mai élelmiszer-kínálat mellett azonban a szükséges energiabevitelt nagyon könnyű túllépni. Ha valaki például naponta csak 50 kalóriával (egy deciliter gyümölcsjoghurt, egy deciliter kóla, 5-10 darab sültburgonya-szelet) fogyaszt többet, mint ami szükséges lenne, testtömege 5 év alatt 10 kilóval gyarapodik.
A felesleges kalóriabevitel tehát feltétlen kerülendő
A rendszeres sport ritkábbá válása, az életkorral csökkenő aktivitás, a hormonegyensúly megváltozása, valamint a tüszőérés elmaradása mind csökkentik a szervezet energiaszükségletét. Ha ezekkel párhuzamosan a táplálkozási szokások nem változnak, ugyanaz az energiamennyiség már többletet jelent, és a testsúly növekedésnek indul.
A táplálkozással kapcsolatban említett szempontok nem merev és kőbe vésett szabályok, csupán a természet törvényeihez igazodó alapelvek. Nem köthetők egyetlen irányzathoz sem, mivel alkalmazásukhoz nincs szükség semmilyen „módszerre”, csupán ésszerűségre. A jó minőségű tápanyagok építenek, a rossz minőségűek károsítanak és gyengítenék. S mivel a sok értéktelen között kevés az értékes, nekünk kell okosnak lennünk a tápanyagforrások kiválasztásában. A döntést e téren soha nem érdemes másra bízni, az élelmiszeriparra pedig végképp nem.
Antiösztrogén-diéta
Az antiösztrogén diéta abban segít, hogy az ösztrogéntartalmú táplálékok kerülésével az ösztrogéntúlsúly okozta panaszok csökkenthetők legyenek. Mindez számos ösztrogéndominanciában szenvedő nő számára jelenthet további segítséget a természetes progeszteronpótlás mellett.
A növények nagy része számos hormonhatású anyagot tartalmaz
A növényi hormonok szerepe azonban az ember szempontjából kettős: hormonhiány esetén segítik az egyensúly helyreállítását (például a növényi progeszteron alkalmazása progeszteronhiányban), hormontöbblet esetén azonban gátolhatják azt (például a növényi ösztrogének használata ösztrogéntúlsúly fennállásakor). Bár a növényi ösztrogének hatása közel sem olyan mértékű, mint a szintetikus vegyületeké, rendszeres szervezetbe jutásuk hozzájárulhat az ösztrogéntúlsúly növeléséhez.
A jelentősebb ösztrogéntartalmú növények a szójabab (és a szójából készült termékek), a lenmag, a gránátalma, a kávé, a sör alapanyagául szolgáló komló (amely az ösztrogén mellett a progeszteron termelődését gátló hatóanyagot is tartalmaz), valamint néhány gyógynövény, például a cickafark.
A szójatermékek esetén, mivel a génmanipuláció kockázatával is számolni kell, még nagyobb elővigyázatosságra van szükség, így fogyasztásuk – ha szükséges – csak ritkán, a ciklus első felében jön szóba, hogy ne gátolják a ciklus második felében termelődő progeszteron hatását. A méhpempő szintén jelentős mennyiségű ösztrogént tartalmaz. Bár az ösztrogéntartalmú táplálékok fogyasztása menopauza után és kifejezetten sovány testalkat mellett kevésbé jelent gondot, progeszteronhiány esetén egyáltalán nem javasolt.
Kerülendő
A legjelentősebb ösztrogénbevitel azonban nem a növényeknek, hanem a szűretlen csapvíznek, a környezeti vegyszereknek és az állati eredetű termékeknek köszönhető, amelyek annyiban jelentenek nagyobb kockázatot, hogy szintetikus ösztrogéneket, illetve ösztrogénhatású vegyületeket tartalmaznak. Ösztrogéntúlsúly fennállásakor ezek gondos kerülésére is figyelmet kell fordítani.
Mi az az antiösztrogén diéta?
Az antiösztrogén-diétában ugyanakkor nemcsak az ösztrogént tartalmazó források kerülése, hanem az ösztrogén lebontását előnyösebb útra terelő táplálékok arányának növelése is fontos. A nők táplálkozásában ezért kiemelt helyet foglalnak el a káposztafélék (fejes-, vörös-, kelkáposzta, kelbimbó, karalábé, karfiol, brokkoli), valamint a torma, a retek- és a hagymafélék, amelyek csökkentik az ösztrogén lebontásakor keletkező erős ösztrogénhatású anyagcseretermékek mennyiségét. Rendszeresen és nyersen fogyasztva a szervezet számára több szempontból is előnyösek, és jelentősen hozzájárulnak a női szervezet védelméhez.