Nők egészsége

Milyen a szabályos női ciklus, a legfontosabb információk 9 pontban!

A női nemi működés alapvető célja az utódok létrehozása, ezáltal a faj fenntartása. E működésnek – a férfiak folyamatos jellegű nemi működéseivel szemben – sajátos ritmusa van, amely a havi ciklusban nyilvánul meg.

1. A nemi érés időszaka

A nemi érés (pubertás) kezdetén, az ösztrogéntermelés beindulásával fokozatosan fejlődésnek indulnak a nemi jelleg kialakításáért felelős szövetek. Az ösztrogénhatás első jele a mellbimbók duzzanata és érzékennyé válása. Később a mellek megnagyobbodnak, zsír rakódik le bennük, és tejmirigyeik fejlődésnek indulnak. A szeméremdombon és a hónaljban pihés szőrzet jelenik meg, majd a belső és a külső nemi szervek néhány év alatt elérik végső formájukat.

A természet rendje szerint az első menstruációtól kezdve a termékeny időszak elmúltáig a petefészekben minden hónapban egy tüsző és benne egy petesejt érik meg. A külső és belső nemi jegyek változása mellett a viselkedés és az érdeklődési kör is megváltozik, és a leány másként kezd tekinteni nemcsak önmagára, hanem a másik nemre is.

A női nemi működések ritmusát felsőbb szinten az agy belső órája szabja meg

Ennek “beállítódása” a magzati élet harmadik hónapjában történik. Fiú magzatban ez az óra a tesztoszteron hatására folyamatos működésre áll be. Mivel leány magzatban a vezérlő óra nem kap tesztoszteronimpulzust, a ciklikus aktivitás érvényesül. Kialakul az egyénre jellemző alapritmus, amelyet a születés után számos tényező módosíthat.

Érdekes tény, hogy a nemi érés beindulását valójában az idegrendszer által a pubertás kezdetéig fenntartott gátlás megszűnése okozza. A nemi érés kezdete tehát a zöld jelzés megadását jelenti a gének és az idegrendszer részéről.

A nemi érés megindulását azonban a környezet is nagymértékben befolyásolja:

Délebbi éghajlaton, valamint városi környezetben élőknél előbb, hidegebb vidéken és természetesebb környezetben élőknél később következik be. De befolyásolják a környezet vegyi anyagai is – nem véletlen ezért, hogy vegyszerekkel terhelt környezetben élőknél a nemi érés jóval korábban kezdődik, és korántsem zavartalanul folytatódik.

A nemi érés során a menstruáció eleinte csak ritkán jár tüszőrepedéssel

Két évvel később azonban már minden másodiknál bekövetkezik. A kezdeti rendszertelenség oka az új hormontermelő szerv, a még éretlen petefészek bekapcsolódása a hormonális rendszer működésébe, amely nagymértékben megváltoztatja az addigi rendet. (Hasonló rendszertelenséggel jár a petefészek működésének fokozatos megszűnése is a változókor során.) A pubertás végére szabályos esetben már csak két-három évente egyszer maradhat el a tüszőrepedés.

2. A nemi ciklus

A ciklus ismétlődő folyamat, amelynek történései folyamatosan átfolynak egymásba. Praktikus okokból azonban – mivel a ciklus súlypontja a tüszőrepedés – a havi ciklust két részre, tüszőrepedés előtti és utáni időszakra osztjuk. Egy ciklus általában 28 napig tart, de az egy héttel rövidebb vagy hosszabb – vagyis a 21-35 nap közé eső – ciklus is szabályosnak számít, ha korábban is hasonló időtartamú volt.

Jegyezzük meg! Ha tehát valakinek nem éppen 28 napos, de egyenletes a ciklusa, az is normálisnak tekinthető. Csak a fogamzásgátlók világa hiteti el a nőkkel, hogy a 28 napos ciklus a szabályos és mindenáron kialakítandó cél.

Akármilyen hosszú is azonban a ciklus, a második fele – szabályos esetben – mindig  14 napig tart, míg a ciklus első felében a petefészekben megérik a tüsző, a méhben felépül a nyálkahártya.

A ciklus közepén az érett petesejt kiszabadul a tüszőből (tüszőrepedés). A megrepedt tüsző helyén kialakul a sárgatest, amely a progeszterontermelés révén tovább érleli a méh nyálkahártyát. Ha nem jön létre megtermékenyülés, a méhnyálkahártya a menstruáció során lelökődik.

3. A szabályos ciklus napjai és eseményei

Tüszőérés > tüszőrepedés > sárgatest > progeszteron > megtermékenyülés vagy menstruáció első felének hossza különböző tényezők hatására változhat. Ha például a ciklus rövidebb 28 napnál, akkor a ciklus első fele vált rövidebbé, ha hosszabb 28 napnál, akkor szintén a ciklus első fele vált hosszabbá, a második fele továbbra is közel 14 nap.

Kivételt ez alól csak a sárgatest-elégtelenség képez

Ilyenkor a progeszteron termelődése idő előtt csökken, és a ciklus második fele a szükségesnél rövidebb ideig tart. Ez a méhnyálkahártya idő előtti leválásával, barnás színű pecsételő váladékozással – „barnázással” – jár, ami a progeszteronhiány és az ösztrogéntúlsúly egyik árulkodó tünete. A ciklus első napjának mindig a szabályos menstruáció első napja számít. Az esetleges pecsételés nem szabályos vérzés, ezért az nem számítandó a menstruáció napjaihoz.

4. A tüsző érése

Bár a méhben a menstruáció még zajlik, a petefészekben a tüszők már érésnek indulnak. A folyamatot az idegrendszer irányítja az agyalapi mirigy hormonjai segítségével. Minden ciklusban egyszerre több tüsző kezd el érni, de a teljes érésig csak egyetlen, a domináns tüsző jut el.12 A domináns tüsző kiválasztódása a tüszőrepedés előtti 5-7. napon történik, innentől fogva már csak ez az egyetlen tüsző érik tovább. A megrepedés előtt álló, érett tüsző átmérője 1.5-2 cm, amely a petefészek felszínét elődomborítja.

Majd Az érett tüsző megreped…

A kiszabaduló petesejt a petevezetékbe kerül. A megrepedt tüszőből kialakuló sárgatest progeszteront termel. A petefészek a tüsző érési fázisaival ritkán – százból egyszer – egynél több tüsző is beérhet, és két- vagy többpetéjű ikrek születhetnek.

A tüszők, amelyek száma a fejlődő magzat két petefészkében a várandósság nyolcadik hetére körülbelül 600 ezer, a huszadik hétre érik el maximális mennyiségüket. Számuk ekkor 7-10 millió. Ezt követően a tüszők száma csökken, és a születéskor rendelkezésre álló fél-egymilliónyi tüszőből a nemi érés kezdetére körülbelül 2-400 ezer marad. S mivel egy nő az élete során mindössze 4-500 napon át van fogamzóképes állapotban, a több százezer tüszőből a termékeny kor közel 40 éve alatt csupán 4-500 tüsző érése válik teljessé.

A petesejt a szervezet legnagyobb és legtovább élő sejtjei közé tartozik

Életciklusa az embrionális kortól egészen a menopauzáig tart. Ahány tüsző áll rendelkezésre a fogamzóképes kor kezdetén, annyi marad az egész életen át. A petefészkekre és a meglévő, „természet-adta” tüszőkre ezért úgy kellene vigyáznia minden nőnek, mint a szeme fényére. Ha a tüszők valamely ok folytán károsodnak vagy nem tudnak megrepedni, az meddőség kialakulásához vezet.

5. A tüszőrepedés

A tüszők érésével párhuzamosan – a bennük termelődő ösztrogén hatására – a méhben a nyálkahártyasejtek erős szaporodásnak indulnak, amelynek következtében a méhnyálkahártya egyre vastagabb lesz. Amikor a tüsző érése teljessé válik, és a méhnyálkahártya is felépült, a ciklus közepén a tüsző megreped, és az érett petesejt kilökődik.

Ez a tüszőrepedés, más néven ovuláció. Az ovuláció az agyalapi mirigy már említett LH (a sárgatest érését serkentő) hormonjának hirtelen emelkedését, az úgynevezett „LH-csúcs”-ot követően 24-36 órán belül létrejön. Ezekben a napokban éri el maximumát a termékenység és a nemi vágy is. A tüsző megrepedése szabályos esetben nem jár fájdalommal, legfeljebb enyhe vagy mérsékelt alhasi „érzéssel”. A tüsző ürege bevérzik, és a ciklus közepén – nagyon ritkán – néhány cseppnyi vérzés jelentkezhet. Az érett petesejt a petevezetékbe jut, majd megkezdi vándorlását a méh felé.

A megtermékenyülés még itt, a petevezeték kezdeti szakaszán következik be. A tüszőrepedés a női ciklus központi eseménye. Megtörténte vagy elmaradása a termékenységet és a női egészséget alapjaiban meghatározó tényező.

6. A sárgatest

A sárgatest valójában egy időszakosan működő hormonális szerv, amely minden tüszőrepedést követően kialakul. Nevét a benne lerakódó zsírszerű anyag sárgás színéről kapta.

A petesejt kilökődését követően a petefészekben visszamaradó tüsző sárgatestté alakul, amely megkezdi a progeszteron termelését. A progeszteron kielégítő termelődésének feltétele az ép tüszők megléte és maga a tüszőrepedés. Ha elmarad a tüszőrepedés, a helyén nem alakulhat ki sárgatest, és nem lesz petesejt sem, amely megtermékenyülhetne.

A közel két héten át, eleinte naponta 2-3 mg, majd 30-40 mg – átlagosan napi 20 mg – mennyiségben termelődő progeszteron legmagasabb értékét a tüszőrepedés után egy héttel éri el. Szintje ekkorra az ösztrogénéhez képest a sokszorosára, szabályos esetben legalább a 200-szorosára nő. A termelődő progeszteron hatására megindul az ekkor már több milliméter vastag méhnyálkahártya minőségi átalakulása, hogy megtermékenyülés esetén a petesejt beágyazódhasson annak szövetébe. A sárgatest további sorsa attól függ, létrejön-e megtermékenyülés, vagy sem.

7. A megtermékenyülés

A tüszőből kiszabadult petesejt 12-24 órán át – legfeljebb egy napon át – termékenyíthető meg. A hímivarsejteknek közel 15 cm-es utat kell megtenniük, hogy céljukat elérjék, ami egy teljes órát vesz igénybe. A hímivarsejteket saját mozgásukon kívül az orgazmus során létrejövő méhösszehúzódások okozta szívóhatás, a hüvelyváladék megfelelő összetétele és különböző kémiai ingerek segítik. A férfiszervezet legkisebb, de legmozgékonyabb sejtjei csak áramlással szemben képesek haladni, amit a petevezeték méhüreg felé csapkodó csillószőrei keltenek.

Az előrejutás percenként 2-3 mm sebességgel történik, amely bár lassúnak tűnhet, összehasonlítva mégis nagyobb teljesítményt jelent egy versenyló kitartó száguldásánál. A nemi együttlét során a hüvelybe kerülő 200 millió hímivarsejtből csak 100 ezer jut a méhbe, és minden milliomodik, vagyis mindössze 200 spermium éri el a petesejtet.

A természet hímivarsejtekkel kapcsolatos bőkezűségének biológiai oka az, hogy csak a legéletképesebb hímivarsejtek juthassanak el a petesejtig. Közülük is azonban csak egy hatolhat a petesejt burkába, lezárva ezzel a lehetőséget a többi hímivarsejt előtt. A fogamzás pillanatában a petesejten keletkező kis kidomborodáshoz, a „fogamzási domb”-hoz legközelebb eső hímivarsejt befúródik az anyai sejtbe.

A petesejtet – amely önálló mozgásra nem képes – a petevezeték csillószőrei terelik a méh felé, s közel egy hét alatt jut a méh üregébe. Az időközben több osztódáson is átesett petesejt az ösztrogén által felépített, majd a progeszteron által előkészített nyálkahártyába ágyazódik. A petesejt fokozatosan mind mélyebbre merül a méhnyálkahártyában, amely azt minden irányból védelmezőn körülveszi.

Megtermékenyülés esetén:

A sárgatest több héten át fennmarad, és a progeszteron szintje tovább emelkedik, amely a további peteérés megakadályozásához, a méhlepény kifejlődéséhez, a várandós állapot fenntartásához és az embrió védelméhez szükséges. A progeszterontermelés feladatát a várandósság 10-12. hetétől fokozatosan a méhlepény veszi át a petefészektől. Éppen ez a néhány hét az a kritikus időszak, amelynek során eldől, hogy a méhlepény hormontermelésének beindulásáig a sárgatest képes-e annyi progeszteront termelni, hogy a várandósság megmaradjon.

8. A menstruáció

Menstruáció (men = hónap, struum – oldóanyag): havonta bekövetkező vérzés. Régebben a menstruációnak „oldó” hatást tulajdonítottak. Ha a petesejt megtermékenyülése elmarad, vagy a beágyazódás nem jön létre néhány napon belül, a sárgatest a ciklus 24. napja körül sorvadásnak indul, és a progeszteron termelődése alábbhagy. A progeszteronszint csökkenése következtében néhány napon belül elkezdődik a menstruáció, amelynek során a feleslegessé vált méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik.

A méhnyálkahártya ciklikus, havonta történő leválása az első menstruációtól a menopauzáig tart. A havivérzés azonban nemcsak a méhnyálkahártya eltávolítását jelenti, hanem tisztulási és megújulási folyamatot, valamint – az elvesztett vérmennyiség pótlására – új vérsejtek születését is.

9. A méhnyálkahártya lelökődésének folyamata, a menstruáció

A menstruáció általában 4-6 napig tart, amelynek első napjai erősebb vérzéssel és alhasi érzékenységgel járnak. Összmennyisége átlagosan fél deciliternyi. A tisztán menstruációs vér – amely nyákot és nyálkahártyadarabokat is tartalmaz – nem alvad meg. A menstruáció befejeztével és a soron következő tüsző érésével a méhnyálka-hártya ismét elkezd felépülni, hogy egy újabb ciklus vehesse kezdetét.

Ha a menstruáció nem a fentiek szerint zajlik – például a méhnyálkahártya lelökődéséhez szükséges méhösszehúzódások olyan fájdalmasak, hogy fájdalomcsillapítóra van szükség -, a vérzés nem tekinthető szabályosnak. Ennek hátterében mindig húzódik valamilyen hormonális vagy érzelmi ok, amely a pontos tüneteket és a nemi hormonok értékeit megismerve a legtöbb esetben kideríthető.

Váratlan esemény, stresszhelyzet, érzelmi sokk, fizikai megerőltetés vagy betegség hatására a menstruáció – a megszokott időponthoz képest – előbb vagy később is megjöhet, akár el is maradhat. Mivel a szervezet ilyenkor jóval sérülékenyebbé válik, a menstruáció napjai feltétlenül nyugalmat igényelnek.

Jegyezzük meg! A menstruáció szabályos esetben fájdalommentes, legfeljebb kellemetlen „érzéssel” és kísérő tünetekkel járhat.

Fogamzásgátlók alkalmazásakor természetes ciklusról nem lehet beszélni, mivel a ciklus álciklussá, a menstruáció megvonásos vérzéssé – pontosabban hormonmegvonásos vérzéssé – alakul. A jelentkező vérzés ilyenkor a mesterséges, nem pedig a saját hormonszintek csökkenésének a következménye. A tabletták által kialakított „szabályos” ütem nem a szervezet sajátja, hanem mesterséges ritmus.

Vigyázat! Túl fiatalon kezdve a tabletták szedését, az meg is akadályozhatja a ciklus szabályos ritmusának kialakulását, túl hosszú ideig szedve pedig az idegrendszer, illetve az agyalapi mirigy „elszokhat” a ciklus szabályozásának feladatától, és a megfelelő ütem később csak nehezen tud visszatérni.

A hormonegyensúly jelentősége

A női ciklus szabályos menetét – és a női egészséget – csak a hormonális rendszer kiegyensúlyozott működése képes biztosítani. Hormonális egyensúly azonban kizárólag akkor állhat fenn, ha a tüszőrepedés rendszeres, és a sárgatest elegendő progeszteront termel. Ha a tüszőrepedés elmarad, vagy a sárgatest nem termel elegendő progeszteront, a hormonegyensúly idővel törvényszerűen felborul.