Nők egészsége

Mik a meddőség és vetélés okai? Hogyan ismerhetjük fel? Hogyan lehet kezelni?

Egy nő életében a legszebb és legörömtelibb pillanatok egyike, ha gyermeke születik. Ez az emberbe oltott ösztönös vágy a legtöbb esetben valóra is válik. Számos nő azonban kénytelen lemondani az anyai örömökről, mert valami megakadályozza a természet szavának érvényesülését. Sajnos ma több nő szenved meddőségben, mint korábban bármikor.

A gyermekre régóta sikertelenül vágyó nők jól tudják, hogy ha valamilyen módon sikerül is várandóssá válni, a magzat megtartása újabb kihívást jelent.

Egy kis statisztika: míg 1975-ben a 30 éves korú nők közül minden tizedik, 1990-ben minden ötödik, 2000-ben pedig már minden harmadik érintetté vált a meddőség kapcsán. A negatív statisztikák azonban nemcsak a nőkre vonatkoznak, hanem a férfiakra is – egyre több a meddő pár. S mivel Magyarországon jelenleg 150 ezer ilyen pár van, a probléma 300 ezer embert érint közvetlen módon.

Mikor beszélhetünk meddőségről?

Meddőségről (infertilitásról) akkor van szó, ha a gyermeket tervező pár kétévi – hivatalosan csak egyévi -, védekezés nélküli házasélete eredményeként sem jön létre várandósság. Azért fontos a kétévnyi türelem, mert a sikeres fogamzáshoz az egy év sokszor nem elég, és a sikertelenségként megélt próbálkozások a párt lelkileg is megtörhetik, vagy a kapcsolat végét jelenthetik. A szűkre szabott egy év továbbá jóval kisebb esélyt is jelent, és túl korán tereli a párokat a mesterséges beavatkozások felé.

 A meddőség okai

„Babát szeretnénk a párommal, és bár évek óta próbálkozunk, nem sikerül, vagy ha igen, idő előtt megszakad a terhesség” – hangzik gyakran a húszas-harmincas éveikben lévő pároktól. A gyermek születésének feltételeit – az ép és érett ivarsejteket, a sikeres fogamzást és beágyazódást, az embrió életben maradását, a méhlepény épségét, az anya és a magzat megfelelő kapcsolatát, valamint a hormonális és az idegrendszer szabályos működését – sokféle tényező akadályozhatja.

A meddőségnek ezért számos oka lehet:

  • tápanyaghiány, elsavasodás
  • pajzsmirigy-alulműködés és -gyulladás endometriózis
  • policisztás petefészek szindróma
  • mióma és más térfoglaló folyamatok
  • kismedencei gyulladás, Chlamydia-fertőzés
  • méhrendellenességek
  • magzati vagy későbbi tüszősérülés
  • spermiumellenes antitestek

Közös okok:

  • előnytelen táplálkozási szokások
  • alkohol, dohányzás, gyógyszerek, drogok
  • környezeti ártalmak
  • tartós stressz, kimerültség
  • hormonális problémák
  • krónikus betegségek, gyulladásos folyamatok, rosszindulatú elváltozások
  • genetikai és anatómiai okok
  • alkalmatlan időzítés
  • párkapcsolati okok, rejtett házastársi konfliktusok

A nők vagy a férfiak egyenlő arányban lehetnek okai a gyermektelenségnek

A meddőség kapcsán az esetek 40 százalékában a nő, 40 százalékában a férfi, 20 százalékában pedig mindkét fél oldaláról fennálló problémáról van szó, még akkor is, ha női oldalról több lehetőség sorolható fel. Női részről a meddőség leggyakoribb oka a tüszőrepedés elmaradása és a progeszteronhiány, amely a súlyosbodó ösztrogéndominancia révén rontja a gyermekáldás esélyeit.

Amint már említettük: ha nincs tüszőrepedés, nincs progeszteron és megtermékenyíthető petesejt sem. Ha pedig van tüszőrepedés, akkor a sárgatestnek megfelelő mennyiségű progeszteront kell előállítania ahhoz, hogy a méhnyálkahártya alkalmassá váljon a megtermékenyített petesejt befogadására és az embrió megtartására. Ha a progeszteronszint nem megfelelő, a megtermékenyített petesejt beágyazódása és életben maradása akadályba ütközik, ami vetéléshez vezet. De minden olyan ok is meddőséget idézhet elő, ami a hormonok optimális arányának felborulásához vezet.

Hormonális zavar és stressz, mint okok

Az inzulin, a férfihormonok vagy a prolaktin túlsúlya ezért szintén oka lehet a fogamzás elmaradásának, ahogy a táplálkozás szélsőségei is. Még a méhnyak vagy a méh kóros elváltozásai és deformitásai mögött is állhat hormonális zavar. A valóban genetikai vagy anatómiai okok jóval ritkábbak. Annál gyakoribbak azonban a stresszhelyzetek okozta idegrendszeri és lelki egyensúlyzavarok, a belső konfliktusok, félelmek és szorongások, vagy a sokszor görcsös vágy a gyermekáldásra.

A szervezet stresszhelyzetben sokszor nem is képes zavartalan körülményeket biztosítani a várandósság megtartásához. A lelki problémák megoldása általában már önmagában is fél gyógyulást jelent, vagy akár nem várt, spontán sikert hoz.

Fontos tudni! A meddőségek jelentős része a finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztásának, valamint a következményes anyagcsere- és hormonális változásoknak tudható be, amelyeket lelki problémák súlyosbíthatnak.

Vetélés – mit jelent?

Vetélésről akkor beszélünk, ha a beágyazódott embrió a fogamzást követő hetekben, de még a várandósság 24. hete előtt „távozik” a méhből. Elkeserítő az a tendencia, hogy a fejlett országokban majdnem minden harmadik várandósság vetéléssel végződik. A nyálmintából végzett hormondiagnosztika révén immár sajnos jól ismert tény, hogy számos esetben a petefészek által termelt progeszteron mennyisége idő előtt csökken, ami a magzat megtartásának képtelenségéhez, vagyis vetéléshez vezet.

Megtermékenyülés esetén…

A progeszterontermelés feladatát a petefészektől fokozatosan a méhlepény veszi át. E szempontból a legkritikusabb időszak a várandósság első 12 hete, amelynek során eldől, hogy a sárgatest képes-e annyi progeszteront előállítani, amennyi a várandósságot a méhlepény megfelelő hormontermelésének kifejlődéséig fenn tudja tartani. Ha ebben az átadás-átvételben akár csak egy rövid, de kritikus szünet áll is be, és nincs elegendő mennyiségű progeszteron, a várandósság megszakad. Ez legtöbbször a várandósság 6-10. hete körül történik, amikor a progeszteronigény erőteljesen megnő.

Ez a magyarázata annak, hogy a várandósság sorsa többnyire csak a 12-14. héttől a méhlepény progeszterontermelésének beindulásától – válik „biztossá”. Ekkorra a méhlepény már kellő mennyiségben termeli a várandósság megtartásáért felelős progeszteront, amely nemcsak a magzat fejlődésének, de az anya és a magzat nyugalmának is a kulcsa.

A 12-14. hét utáni vetélésnek az okai

A várandósság későbbi megszakadásának már nem a progeszteronhiány az oka, hanem valamilyen betegség, gyulladás, fertőzés, fizikai megterhelés, felelőtlen életmód, vagy – ahogyan gyakran előfordul – súlyos stresszhatás vagy érzelmi trauma.

A meddőség diagnosztikája

A meddőség okának kivizsgálása a férfinél kezdődik, mivel a női kivizsgálás jóval bonyolultabb és megterhelőbb. Ennek menetét itt nem részletezzük, csupán megemlítjük a nőgyógyászati, a képalkotó, a hormondiagnosztikai és egyéb vizsgálatok szerepét. A meddőség egyik fő okának, a hormonegyensúly zavarának gyanúját azonban már az egyszerű – akár nyálmintából történő – hormon meghatározás is felvetheti, illetve igazolhatja.

Megváltoztatni a „megváltoztathatatlant”

A meddőség megoldását az okok mielőbbi kiderítésével kell kezdeni, ami több szakterületet is érinthet. A korszerű, de kényszerű mesterséges módszerek alkalmazása előtt amennyiben a rendelkezésre álló idő lehetővé teszi – minden lehetőséget meg kell ragadni a helyzet javítására. A természetes megoldások lehetőségét ezért minden nő számára biztosítani kell(ene).

A probléma gyökerének megszüntetése jóval mélyebbre hatoló megoldásokat igényel, mint a tüszőrepedés erőltetése. A meddőségi centrumok és a lombikprogramok számának emelése helyett – amire a szakma oly büszke, de ami egyben a probléma „támogatását” is jelenti – a meddőség megelőzése és a valódi okok feltárása fontosabb és előrelátóbb cél lenne. Ha a meddőség felszámolásában az alapvető, természet adta lehetőségek nem kerülnek kihasználásra a művi beavatkozások előtt, egyszerű és hatékony lehetőségek vesznek kárba, amelyek esélyétől nem szabad megfosztani sem a nőket, sem a párokat.

Jegyezzük meg! Ha a meddőséget – a hormondiagnosztika segítségével kimutatható – ösztrogéndominancia, illetve progeszteronhiány, vagy ezek következményei okozzák, a természetes progeszteronpótlás egyszerű módját ésszerűtlen lenne kihagyni a megoldási lehetőségek sorából.

Hormonok és ösztrogéntúlsúly, mint a vetélés lehetséges okai

Dr. Lee már korán igyekezett felhívni a szakma figyelmét arra, hogy a meddőség, illetve a vetélés hátterében leggyakrabban a sárgatest elégtelen progeszterontermelése áll, amely bizonytalanná teszi a petesejt beágyazódását és a magzat életben maradását a várandósság első heteiben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a progeszteron-hiányban – vagyis ösztrogéntúlsúlyban – szenvedő nő petefészkét tüszőérést stimuláló szerekkel még több ösztrogén termelésére késztetik, akkor nemcsak a fennálló ösztrogéntúlsúly súlyosbodik, de a petefészkek kimerülésének veszélye is fokozódik, aminek korai menopauza lehet a következménye.

A természetazonos progeszteron segíthet a vetélés elkerülésében (egy részében!)

A haladóbb gondolkodású meddőségi szakemberek ezért ma már számos országban komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy a várandós kismamák csak természetazonos progeszteront kapjanak. A bőrön át felszívódó hatóanyag a várandósság első 14 hetében alkalmazva mellékhatások nélkül segíti, illetve pótolja a sárgatest működését, és növeli a magzat megtartásának esélyét.

Bár a meddőség és a vetélés okainak csak egy része oldható meg progeszteron segítségével, hatása egyik esetben sem nélkülözhető. E segítségre azonban még jóval azelőtt van szükség, hogy a méhlepény a progeszteron termelésének feladatát a petefészektől átvenné. Amint ez megtörtént, a szervezet már különösebb segítség nélkül is boldogul a várandósság „terhével”. Előzőleg többször előfordult vetélés esetén azonban ezt követően, a várandósság majdnem teljes időtartama alatt is érdemes folytatni a természetes progeszteron pótlását annak 35. hetéig, hogy az anyatej megfelelő termelődését már ne nyomja el.

A meddőségért vagy a vetélésért azonban nemcsak a progeszteronhiány tehető felelőssé

Az életmód és a helyes táplálkozás hiánya legalább annyira felelős, hiszen a petesejt és a spermiumok minősége ezen is múlik. Minderre nyilván nem a gyermekáldás tervezésekor, hanem már jóval korábban kell gondolni. A szervezet ellátása természetes tápanyagokkal, a rendszeres testmozgás és az életmód elhanyagolt területeinek átformálása sokat ígérő lehetőségek a várandósság esélyének növelésében.

Mindemellett az ösztrogéntúlsúly megszüntetéséről, a káros ösztrogénvegyületek (xenoösztrogének) kiküszöböléséről, és nem utolsósorban test és lélek egyensúlyáról is gondoskodni kell. A meddőség okát, valamint annak lelki hátterét – amelyek sokszor önértékelési zavarokban és depresszióban nyilvánulnak meg – nem egymástól független állapotokként, hanem ugyanazon probléma különböző megnyilvánulásaiként, összefüggéseikben kell szemlélni, és a megoldást ilyen szemléletmóddal kialakítani. Főleg Észak- és Nyugat-Európában, Amerikában, valamint Ausztráliában.

Esettanulmány

26 éves hölgy elmondása, esete:

A párommal már régebb óta nagyon szerettünk volna gyermeket. Az utóbbi két évben három alkalommal is várandós lettem, ami azonban mindig vetéléssel végződött. Ez lelkileg is mindkettőnket nagyon megviselt. Mielőtt komolyabb beavatkozásra szántuk el magunkat, hormonális kivizsgálást kértünk, és azt is meg akartuk tudni, hogy van-e valamilyen természetes mód a helyzet javítására.

A nyálmintából történt vizsgálat a progeszteron nagyfokú hiányára és az ösztrogén túlsúlyára utalt. Az ennek alapján kapott konkrét életviteli és táplálkozási tanácsok betartása, valamint a természetes hatóanyagok alkalmazása mellett egy év múlva újra várandós lettem. Már előre szorongtam, hogy ezúttal megmarad-e a magzat, holott tudtam, hogy az aggódás nem tesz jót egyikünknek sem. De már nagyon belefáradtam a lelki terhekbe.

A 14. hét végére úgy tűnt, hogy a korábban ilyenkor már bekövetkezett vetélés elmaradt. Végül sikerült kihordanom a babát, és a vártnál kissé korábban ugyan, de egészséges kisfiúnak adtam életet.

Lényeges, hogy a tüszőrepedés és a ciklus számontartása ne csak a gyermekvállaláskor váljon fontossá. A petefészek működésének támogatásáról, a tüszőrepedés esélyét növelő természetes hatóanyagokról korábban sem érdemes megfeledkezni. Ezek jóval életszerűbbek, mint a mesterséges megoldások, amelyekre nyilván szükség van, de talán nem az „első körben”, amikor még a gyengédebb módszerek is segítségül hívhatók.

Mesterséges módszerek – inszemináció, lombikprogram, embrióbeültetés

Ha a megtermékenyülés természetes módon nem lehetséges, a hímivarsejtek mesterséges úton is a méhüregbe juttathatók (inszemináció). Az eljárás akkor jön szóba, ha a fogamzás valamilyen ok – leggyakrabban spermiumellenes antitestek – miatt akadályozott.

Mi az inszemináció fő előnye?

Ilyenkor nincs szükség a petesejt eltávolítására és szervezeten kívüli megtermékenyítésére. Hátránya azonban a tüszőérés, illetve a tüszőrepedés hormonkészítményekkel történő kiváltása, vagyis a petefészek stimulációja, ezáltal a többes terhesség kockázata.

Ha az inszemináció nem hoz eredményt, lehetőség van a petesejt és a hímivarsejt szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítésére, majd az embrió beültetésére a méhüregbe („lombikprogram”). Bár a lombikprogram egyfajta kényszermegoldás, mégis a modern kor egyik komoly vívmányának számít, amely sokak számára az utolsó reményt jelentheti a gyermekáldásra.

Az eljárás ugyanakkor fizikai, lelki, hormonális és anyagi szempontból egyaránt megterhelő, és közel sem mindegy, milyen mértékű terhelés éri a szervezetet és benne a petefészkeket a gyermekáldás érdekében. Főleg akkor, ha elhamarkodottan, a természetes lehetőségek figyelmen kívül hagyása nélkül kerül alkalmazásra.

A kiszolgáltatott helyzetet jellemzi a következő történet is.

Esettanulmány

Egy 35 éves nő számára, akinek makacs endometriózisa miatt mindkét oldali petevezetékét el kellett távolítani, valóban nem maradt más esély a gyermekáldásra, mint a lombikprogram. Összesen négy alkalommal is megtörtént a petefészek stimulációja, mivel a petesejt beágyazódásával minden esetben gondok adódtak. Annak ellenére, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikeres volt, a várandósság néhány hét után mindig megszakadt.

Az ezek után elvégzett nyálmintavizsgálat eredménye – cseppet sem váratlanul – a progeszteron rendkívül alacsony szintjét, valamint a szervezet nagyfokú kimerültségét mutatta. A vérből mért AMH-érték szintén az alsó határérték alatt volt. Ilyen értékek mellett eleve nem sok esély lehetett a sikerre.

Vonjuk le a tanúságot:

Ha tehát a feltételek – beleértve a lelkiállapotot is – nem optimálisak, akkor mesterséges úton sem érdemes szembemenni a biológiával, mert a szervezetet nem lehet vég nélkül terhelni. Az érzelmileg túlterhelt, stressz alatt lévő szervezet nem fogja befogadni a legtökéletesebben manipulált petesejtet sem.

Ebben az esetben az alábbi teendők segíthetnek:

Az egyetlen esély ilyenkor a petefészkek meglévő kapacitásának természetes növelése, és ezzel párhuzamosan a lelki egyensúly mielőbbi helyreállítása, mert csak ez teremtheti meg az alapját egy következő, sikeresebb próbálkozásnak. A lombikprogramban való részvétel ezért csak a szervezet kellően felkészített, fizikailag és lelkileg is stabil állapotában javasolt, ami mellett az életvitel és a hormonegyensúly helyreállítására is figyelmet kell fordítani.

Ha anatómiai és más okok nem zárják ki, már önmagukban ezek is rendezhetik a problémát, és spontán fogamzás jöhet létre.