A cukorbetegség okozta szemészeti szövődmények

Jóllehet a cukorbetegség szemészeti szövődményei közül a rece-vagy ideghártya (latin elnevezéssel: retina) károsodása (retinopátia) a legsúlyosabb és a legismertebb, a kezeletlen vagy nem célértékre kezelt diabétesz lehetséges szemészeti következményei ennél jóval sokrétűbbek. A retinopátia mellett önálló kórformát képez az ideghártyában, az éles látás (sárgafolt, latin névvel: macula [=folt] lutea [=sárga]) területén kialakuló, eddig az indokoltnál kisebb figyelmet kapó szövődményforma, a makulopátia.

E két károsodás együttesen a munkaképes korú lakosság látásvesztésének legfőbb oka. Áttekintésünkben jelentősége folytán magunk is az ideghártya károsodásaival foglalkozunk kiemelten, a szövődmények más formáit csak röviden említjük.

A tartósan emelkedett vércukorszint szemet érintő lehetséges hatásai

A szem körüli szöveteket érintő következmények
SzemhéjSzemhéjszélgyulladás gyakoribb előfordulása, zsír (lapszerű) lerakódása a kötőszövetekben, A szemmozgató izmok beidegzésének károsodása, A III., IV., VI. agyideg neuropátiás eredetű működészavara
KönnymirigyA könnytermelés csökkenése
KötőhártyaVénatágulatok megjelenése ( a kötőhártya fokozott érrajzalata
A szemgolyót érintő következmények
SzaruhártyaCsökkent érzékenység (gyakoribb sérülékenység, felszínes fekélyek kialakulása, elhúzódó gyógyulás, Visszatérő hámsérülések ( a hámréteg regenerációjának csökkenése: óvatosság szükséges kontaktlencsék használatakor)
SzivárványhártyaA szembogár színét adó pigment egyenetlen eloszlása, érújdonképződések megjelenése, A csarnokzug érújdonképződés következtében történő lezáródása ( zöld hályog glaukóma)
SzemlencseSzürkehályog képződés, A fénytörési viszonyok vércukorfüggő változása ( a tartósan magas, illetve hirtelen rendeződő vércukorszint látásélességet befolyásoló hatása)
ÜvegtestÜvegtesti vérzés kialakulása, Hátsó határhártya leválása ( nem specifikus)
IdeghártyaRetinopátia, Makulopátia
A szemnyomás fokozódása ( zöld hályog)

Retinopátia és makulopátia

A retina a szem belső, fényérzékelő rétege. E célra specia­lizálódott sejtek mellett kapillárisok és idegek sűrű fonata alkotja, ez utóbbiról kapta latin nevét is: a szótő – rete – hálózatot, fonatot jelent. Közel az ideghártya középpontjához, de attól kissé excent­rikusan elhelyezkedve ovális, szemtükörrel vizsgálva környeze­téhez képest sárgás színű terület található, ez az éleslátás helye.

A sárgafolt nevét környezetétől eltérő színe alapján kapta

Szövettani szerkezete kissé eltér a retina más részétől, idegelemekben különö­sen gazdag, ereket viszont nem tartalmaz. Míg az ideghártya széli részein bekövetkező kisebb szövetsérülések a látást alig zavarják, a makula kis fokú károsodása is jelentős látáscsökkenést okozhat!

A szemfenék, azaz a retina állapota a mindennapi gyakorlatban legegyszerűbben ún. szemtükörrel vizsgálható. Ez lényegét tekintve nagyítóval ellátott erős fényforrás, amellyel a tágított szembogáron (pupillán) keresztül megítélhető a szemfenék és a szemfenéki erek állapota. A vizsgáló orvos a vizsgált személyhez közel hajolva, az éleslátásához szükséges nagyítást saját szeméhez igazítva, több mezőben (látótérben) tekinti át a szemfenéki képet.

Ép retina jellemzői

Ép retinán jól kirajzolódnak az erek, sem megvastagodásuk, sem rendellenes rajzolatuk nem észlelhető. A szemtükörrel történő áttekintést napjainkban a szemészeti rendelőben felváltotta a kétszemes együttlátást biztosító binokuláris módszerrel történő szemfenékvizsgálat. Ennek során a beteget kétlencsés – azaz a két szem szimultán látását lehetővé tevő – biomikroszkóp elé ültetik, s az orvos speciális előtétlencsék segítségével, háromdimenziós képben tudja megítélni a szemfenék állapotát. A látott képről szükség szerint fotódokumentáció is készíthető.)

Jegyezzük meg! A retinopátia létrejöttében a kívántnál tartósan magasabb vércukorszint a legfontosabb tényező, szerepet tulajdonítanak emellett a hosszabb időn keresztül fennálló jelentős napszakos vércukoringadozásoknak. Elősegítő, de nem kiváltó tényező a tartósan emelkedett vérnyomás is.

Gyakorisága a betegség típusa függvényében eltérő. Ennek oka a két fő forma, az l-es és 2-es típusú cukorbetegség anyagcsere-állapotának különböző természete: az előbbit labilis anyagcserehelyzet, potenciálisan gyakoribb anyagcserekisiklások, nagyobb napszakos vércukor-ingadozások jellemzik, az utóbbi anyagcsere-állapota relatíve stabil, anyagcsere-kisiklások ritkábbak. Mindezek ellenére l-es típusú cukorbetegségben a kórismézéstől számított első 5 évben általában nem kell számolni megjelenésével, aminek valószínűsíthető magyarázata e betegek általában fiatalabb életkora, a szövetek nagyobb „tűrőképessége”.

Ritkán azonban, különösen szélsőséges vércukor-ingadozásokkal élő személyekben, már az első években is kialakulhat akár látást veszélyeztető formája is. Korábbi tapasztalatok szerint a kórismézéstől eltelt idővel párhuzamosan a retinopátia gyakorisága is nő. Súlyosabb, érújdonképződésekkel járó, ún. proliferativ formája 10 éves betegségtartamot követően elérheti a 30/1000 beteg/év gyakoriságot. Napjainkban, a cukorbeteg-gondozás hatékonyabbá válásával, a célérték irányította (azaz a kezelési célértékeket hosszútávon biztosító) kezelési szemlélet térhódításával, szűrő- és ellenőrző vizsgálatok rendszeresebbé válásával az új esetek száma, valamint a súlyos esetek előfordulása érezhetően csökkent.

A cukorbetegség 2-es típusában retinakárosodás nemritkán már a kórismézés idején is fennáll, olyannyira, hogy esetleg más okból – pl. gépjárművezetői alkalmassági vizsgálat kapcsán – végzett szemfenékvizsgálat hívja fel a figyelmet diabétesz fennállására. Gyakoriságát e formában a források 7-58%-ban adják meg, a besorolás eltérő szempontjaiból eredően az adatok nagyfokú szórást mutatnak.

Ma már pontosan ismert a károsodás folyamata is, amely általában fokozatosan megy végbe

Egyes szakaszai szemtükörrel vagy binokuláris mikroszkóppal vizsgálva – illetve szemfenéki fényképen – jól felismerhetők. Kezdetben a kapillárisok fala fokozottan áteresztővé válik, folyadék lép ki a sejtek közötti térbe. A kísérő biokémiai változások eredményeként megvastagszik az erek alaphártyája, egyidejűleg érlefűződések, illetve kis értágulatok jönnek létre, amelyeket mikroaneurizmának nevezünk. Ezzel egyidejűleg a kapillárisok egy része elzáródik, bennük vérrögök, ún. mikrotrombusok alakulnak ki, ami az érintett ideghártya-terület elégtelen oxigénellátottságát eredményezi.

A károsodott falú erek sérülékenysége vérzések kialakulásához vezet

Később új, ugyancsak elvékonyodott falszerkezetű erek is képződnek (ezt a szaknyelv érújdonképződésnek, latin kifejezéssel neovaszkularizációnak nevezi). Előrehaladott esetben e vérzések betörhetnek az üvegtestbe, az ideghártya és az üvegtest között szalagos összenövéseket előidézve az ideghártya leválását eredményezhetik. A legsúlyosabb formák látáscsökkenést, sőt, vakságot is okozhatnak.

A folyamat súlyosságát illetően különböző csoportosítások használatosak. Az egyik legelterjedtebb beosztás ún. háttér és az érújdonképződések megjelenésétől számított proliferativ formát különböztet meg, mindkettőn belül több súlyossági fokozatot meghatározva. Ez utóbbi károsodások előrehaladott eseteiben nagy kiterjedésű vérzések jelennek meg, ezek legsúlyosabb formája az, amikor a vérzés az üvegtestbe is betör. Ilyenkor a vérzés mértékétől és helyétől függően hirtelen látáscsökkenés is kialakulhat. A proliferativ retinopátia enyhébb esetei lézersebészeti módszerrel, súlyosabb formái műtéttel gyógyíthatók.

Diabétesz okozta lehetséges szemészeti panaszok

A panasz természeteHátterében álló lehetséges okok
Homályos látásZsírtartalmú lerakódások megjelenése a retinán
Úszkáló homályok megjelenéseKis vérzések kialakulása
Hullámzó látásélességA lencse alkalmazkodóképességének megváltozása, Az éleslátás helyének vizenyős duzzanata
TorzlátásZsírtartalmú lerakódások megjelenése, az éleslátás helyének vizenyős duzzanata
LátótérkiesésAz ideghártya leválása, nagyobb vérzés
Gyengült látás rossz fényviszonyok eseténLátóideg-, illetve idegrost-károsodás
Romló színlátásLátóideg-, illetve idegrost-károsodás
LátásvesztésNagy üvegtesti vérzés, retina leválás

Tekintettel arra, hogy szemészeti vizsgálatkor az eltérések, vagy egy részük szöveges leírása is szerepelhet a kézhez kapott leletben, csak a legfontosabb eltérésekre szorítkozva összefoglaljuk az egyes stádiumok jellemzőit.

A cukorbetegségben megfigyelhető további szemészeti szövődmények nem különböznek a nem cukorbetegeken is megjelenő azonos elváltozásoktól. Felismerésük, ellátásuk szemészeti szakfeladat. Mint a szövődmények többsége esetében, a retinopátia tekintetében is létezik olyan súlyossági fokozat, ahol a károsodás még megállítható, sőt, visszafordítható. Ez a háttér-retinopátia, azaz az érújdonképződések kialakulását megelőző szakasz.

Jegyezzük meg! Az anyagcsere-állapot tartós rendezése, a vérnyomás- és vérzsírértékek célértéken történő stabilizálása ebben a stádiumban még segíthet az észlelt eltérések megszüntetésében.

Ezen a ponton túllépve a folyamat visszafordíthatatlanná válik, és a kezelés csak a további rosszabbodás késleltetésére, illetve a már kialakult károsodások következményeinek orvoslására szorítkozhat.

A retinopátia súlyossági fokozatai és az egyes stádiumokhoz rendelt szemfenéki elváltozások

A stádium jellemzőjeA kialakult károsodások
Igen enyhe formaNéhány mikroneurizma
Enyhe formaTöbb mikroneurizma, lágy rajzolatú, gyapottépésre emlékeztető foltok, egy-egy élesebb határú ( ,,kemény”) góc, kis, felszínes vérzés
Közepes fokú háttér-retinopátiaTöbb mikroneurizma, legfeljebb egy kvadránsra terjedően vénás lefűződések, retinán belüli éreltérések
Súlyos fokú háttér-retinopátiaNégy kvadránsra terjedő vérzés, vagy vénás lefűződések, számos retinán belüli éreltérés.
II. Proliferatív retinopátia
Enyhe formaÉrújdonságképződések <0,5 szemtükörnyi területen egy vagy több kvadránsban
Mérsékelt fokú proliferatív retinopátiaÉrújdonságképződések >= 0,5 szemtükörnyi területen egy vagy több kvadránsban
Súlyos proliferatív retinopátiaKiterjedt érújdonságképződés, üvegtesti vérzéssel, vagy anélkül
III. Előrement proliferatív retinopátia
Kiterjedt retinavérzések, összenövések, üvegtesti vérzések, ideghártya-leválás

Az éleslátás helyének (sárgafolt, maculalutea) károsodása nem szükségszerűen mutat egyezést az ideghártya más területeinek elváltozásaival. Lehet, hogy a folyamatokban egyáltalán nem érintett, de előfordulhat az is, hogy a makula károsodása a súlyosabb. A részletek leírása meghaladja munkánk kereteit. A teljesség kedvéért megemlítjük azonban, hogy a makulopátia nem azonos az időskori sárgatestsorvadással (makula degeneráció), kezelésük is részben eltérő.

A makulopátia enyhébb formáit szemtükri vizsgálattal nehéz minden esetben kimutatni

Speciális érfestéssel, ún. fluoreszcens angiográfiával azonban a károsodás korai formái is felismerhetők, sőt, típusai is elkülöníthetők. Korai kórismézést tesz lehetővé egy újabb vizsgálat, az ún. optikai koherencia tomográfia (angol elnevezéséből – Optic Coherence Tomography – képezett betűszóval: OCT-vizsgálat) is.) Segítségével noninvazív módon – azaz vizsgálóanyag vagy -eszköz szervezetbe történő juttatása nélkül – képet alkothatunk a makula szövettani szerkezetéről, a károsodás természetéről.

Megfelelő kép archiválásával nyomon követhető az alkalmazott kezelés hatékonysága is. A makulopátia gyógyítására, a folyamat visszafordítására az esetek többségében ma még kevés az esély, a folyamat lassítására vagy megállítására azonban ismertek kezelési lehetőségek.

Szürke hályog (katarakta)

A szürke hályog (latinul: Cataracta) a szemlencse fényáteresztő képességének folyamatos csökkenése, végül elvesztése. A lencse anyagának nagy részét vízoldékony kristályok, ún. krisztallinmolekulák alkotják. Átlátszóságát, a molekulák megfelelő elrendeződését egy kéntartalmú, kisméretű fehérje, a glutation biztosítja. E molekula része a szervezet oxidatív hatásokkal szembeni védelmet biztosító rendszerének. Az ún. természetes antioxidáns molekuláknak nagy szerepe van azokban a folyamatokban, amelyek az oxidatív stressztől védik a lencse anyagát.

A szemlencse életkorral természetes módon változik, fényáteresztő képessége csökken, ultraibolyafény-védelme ezzel együtt nő. Ahogy a krisztallinmolekulák oldhatósága csökken, anyaga merevszik, kevésbé tudja domborúságát változtatni. Egyidejűleg a lencse fényáteresztő képessége is csökken.

Jegyezzük meg! Szürke hályog leggyakrabban időskorúakon alakul ki, de okozhatja korábbi életkorban is a szem bármilyen eredetű sérülése, ionizáló sugárzás, hő-, gyógyszerhatás, vagy a veleszületett anyagcsere-betegségek egyes formája. Az élettanit hosszabb időn keresztül meghaladó vércukorszint is hajlamosító tényező.

Fokozatosan alakul ki, fennállására homályos látás hívhatja fel a figyelmet. Bizonyos formáknál előfordulhat, hogy az érintett személy közelre látása – paradox módon – átmenetileg javul. Cukorbetegeken a nem cukorbetegekénél rendszerint fiatalabb életkorban jelenik meg és a látás rosszabbodása is gyorsabb ütemű (a lencse gyorsabban „érik”, azaz a folyamat gyorsabban progrediál). Csak műtéttel szüntethető meg, ami korszerű technikával végezve az egyik legsikeresebb orvosi beavatkozás az életminőség-javulás szempontjából. Csepegtetéses érzéstelenítéssel, 15-20 perces beavatkozással távolítható el a csökkent átlátszósága saját lencse és ültethető a helyére műlencse. Cukorbetegeken műtét körüli szövődmények gyakrabban fordulnak elő, ezért mind a kivizsgálás, mind a műtét fokozott körültekintést igényel.

Zöld hályog (glaukóma)

A zöld hályog vagy – görög eredetű orvosi nevén – glaukóma a szem belső nyomásának (normális értéke felnőtteken 10-20 Hgmm) emelkedésével járó, kezeletlenül a látást veszélyeztető, akár vaksághoz is vezető állapot. Hátterében a szem normális belnyomását fenntartó csarnokvíz elfolyási zavara, ritkábban fokozott termelődése áll.

Az orvosi nyelvben használt neve a „glaukosz” szóból ered, ami kékeszöld színt jelent és feltehetően a megbetegedésben elsőként érintettek szemének elszíneződésére utal (mai ismereteink szerint az állapotot nem kíséri a szem elszíneződése). Már az ókorban is ismerték, sőt, a híres görög orvos, Aulus Cornelius Celsus leírta a szürke és a zöld hályog közötti különbséget is.

A csarnokvíz a szemlencse görbületét, illetve ennek a fény, vagy a látótávolság változásához történő igazodását biztosító sugártestben termelődik. A szem színét meghatározó szivárványhártya mentén jut az elülső szemcsarnokba. Innen a csarnokzugon keresztül vezetődik el.

Vigyázat! Az emelkedő szemnyomás károsítja az ideghártya elemeit, a látóideget, látótérkiesést, majd ezek összeolvadásával vakságot eredményezhet.

A zöld hályog viszonylag gyakori eltérés. Előfordulását a felnőtt lakosságban világszerte 2%-osra becsülik. Magasabb életkorban – 70 éves kor fölött – elérheti a 10%-ot is. Megjelenhet önálló megbetegedésként (elsődleges glaukóma, rendszerint mindkét szemet érinti), máskor valamely más ok – vérzés, gyulladás, a szemet érő sérülés, műtét, gyógyszerszedés (pl. szteroidkezelés), nagyfokú rövidlátás stb. – kísérője (másodlagos glaukóma, lehet egy és kétoldali is). Lefolyása lehet heveny és krónikus. Az elsődleges glaukóma családi halmozódására is vannak adatok, néhány lehetséges genetikai eltérést is sikerült azonosítani. Cukorbetegségben az elsődleges, krónikus zöld hályog előfordulása egyes szerzők szerint gyakoribb.

A glaukómás roham jellegzetes tünetekkel jár

Heves szemtáji, gyakran az egész fejre kiterjedő fájdalom, émelygés, ismétlődő hányások jellemzik. Enyhébb formákban a fájdalom mérsékeltebb, de hányások ilyenkor is előfordulhatnak, az érintett személy a fényforrások körül szivárványszínű elszíneződést lát.

Zöld hályog fennállását a szemnyomás vizsgálatával lehet igazolni, a háttérben álló pontos ok feltérképezése szemészeti szakvizsgálatot igényel. Kezelésében részben a pupillát szűkítő cseppeket, a szemnyomást csökkentő gyógyszereket használnak, ha a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő, lézerkezelést, esetenként műtéti megoldást alkalmaznak. Az érújdonképződés miatt kialakult formák kezelése nehéz. A glaukómás személy rendszeres szemészeti gondozást, ellenőrzést igényel. Glaukómájáról fontos tudnia és erről más betegség esetén orvosát tájékoztatnia, mert bizonyos gyógyszerek (pl. a már említett szteroidok) szisztémás hatásuk révén a szemnyomást is érinthetik.

Az éleslátás cukorbetegség okozta károsodásának lehetséges okai

Az előzőekben már érintettük a retino- és makulopátia, a szürkehályog, e cukorbetegek körében a nem cukorbetegekénél egyaránt gyakoribb eltérések potenciális látáskárosodást okozó voltát. Meg kell említenünk, hogy a cukorbetegek szemfelszíne is érzékenyebb, sérülése esetén lassabban gyógyul.

Ennek része, hogy a könny emelkedett cukorszintje miatt a szemfelszínen a kórokozók jobban szaporodnak, a szemhéjszél hajlamosabb a gyulladásra (blefarítisz, a kötőhártya [=konjunktíva] gyakran társuló gyulladásával együtt: blefarokonjunktivitisz). A szaruhártya sérülései is rosszabbul gyógyulnak, ami már az éleslátást is veszélyeztetheti.

Esetenként a felsoroltaktól függetlenül, a vércukorszint gyors változása -a korábbihoz képest jelentősen alacsonyabbá, közel normálissá válása – következtében károsodik az éleslátás. Először az 1960-as évek második felében, az intenzív konzervatív inzulinkezelés, azaz a napi többszöri inzulinadás térhódításával kapcsolatban végzett vizsgálatok során figyeltek fel arra, hogy a korábban tartósan emelkedett vércukorszint hirtelen normalizálását a látás romlása kíséri. Ma már ismert, hogy ennek egyik oka a lencse folyadéktartalmának átmeneti megváltozása lehet. Az állapot 1-2 hét alatt magától rendeződhet. A vércukorszint hirtelen változásait összefüggésbe hozzák a makula vizenyős duzzadásával (ödémájával), ami szintén látásromlást okoz.

Jegyezzük meg! Igen fontos annak ismerete, hogy a szemlencse állapota megváltozik a vércukorszint jelentős és tartós módosulásakor, s ez a látásélességben is változást hozhat. Mind az érintett személynek, mind szemészorvosának türelemre van szüksége, míg a vércukorszint a kívánt tartományban rendeződik. Szemüvegre, illetve új szemüvegre csak akkor van szükség, ha a látásélesség ezt követően is korrekcióra szorul.

A cukorbetegséggel összefüggő nem specifikus elváltozások

  • Zsírlerakódások (xantelazmák) eltüntetésére megkísérelhető vérzsírcsökkentő gyógyszerek adása, a háttérben ugyanis minden esetben kimutatható a vérzsírértékek emelkedése (hiperlipidémiá), és/vagy az egyes összetevők arányának megváltozása (diszlipidémia). Ha a vérzsírértékek tartósan normalizálódtak, és a csomó(k) ennek ellenére fennmaradjak), esetleg esztétikai zavart okoz(nak), kis műtéti beavatkozással (esetleg lézerrel) van lehetőség eltávolításukra.
  • A szemmozgás idegkárosodás okozta zavara – az érintett szem mozgásának a másik szemtől való elmaradása, kettőskép kialakulása stb. – esetén részletes szemészeti és ideggyógyászati vizsgálát deríthet fényt a háttérben álló okra. A cukoranyagcsere tartós normalizálása mellett zsíroldékony B-vitamint tartalmazó (benfotiamin, illetve benfotiamin-B-vitamin komplex), illetve az idegműködést javító készítmény (alfa-liponsav), esetleg elektrostimuláció vezethet javuláshoz.

A kontaktlencse-használatát – alkalmazásának alkalmankénti tartamát – és a lencse típusának megválasztását minden esetben kívánatos a szemész szakorvossal egyeztetni, figyelembe véve a szaruhártya érzészavarból, esetenként az elégtelen könnytermelésből eredő fokozott sérülékenységét.

A cukorbetegek szemészeti vizsgálata

Az előzőekben összefoglaltak alapján aligha szükséges indokolni a cukorbetegek rendszeres időközönként történő szemészeti vizsgálatának jelentőségét.

  • l-es típusú cukorbetegeken a kórismézéskor, eltérés nélküli esetekben, soron kívüli ellenőrzést igénylő panaszok hiányában 5 év múlva, majd azt követően évente szükséges a vizsgálat elvégeztetése. Vizsgálatot kell kezdeményezni más kisérkárosodás – nefro-, illetve neuropátia – gyanújakor is, annak eldöntéséhez, hogy tényleges kisérkárosodásról van-e szó. Szemészeti kontroll kezdeményezése szükséges várandósság esetén is.
  • 2-es típusú cukorbetegségben a kórismézéskor, majd azt követően – eltérés nélküli esetekben és panaszok hiányában is – évente szükséges a szemészeti vizsgálat végeztetése. Szükséges új vizsgálat kezdeményezése várandósság esetén is.

A cukorbetegség minden formájában a fentieknél gyakoribb ellenőrzés is szükséges lehet, ha azt a szemész szakorvos indokoltnak tartja. E tekintetben mindig az ő állásfoglalása a meghatározó.

Látásolvasó táblák

Szemészeti vizsgálat alkalmával mindig elvégzik a látásélesség (Kettessy-féle) vagy újabb szerkesztésű hasonló látásélességi táblák olvastatása a távol-, változó nagyságú betűmérettel készült nyomtatott szöveg olvastatása a közellátás ellenőrzésére, a színlátás, a szem törőközegei , valamint a szemfenék (szemtükörvizsgálat) ellenőrzését. Indokolt esetben mód van a látóideg működésének ellenőrzésére is.

E vizsgálat során az ún. kritikus fúziós frekvenciát mérik (critical fusión frequence, jelölése: CFF). E vizsgálat lényege, hogy a szem az egyre fokozódó gyakoriságú fényfelvillanásokat egy idő múlva folyamatos fényként érzékeli, azaz az időben elkülönülő felvillanások fokozatosan egybeolvadnak. A látóideg vagy idegpálya károsodásakor ez az összeolvadás hamarabb következik be.

Másodpercenként 40 fényimpulzus…

Normális körülmények között – 40 éves korig – a szem másodpercenként 40 fényimpulzus megkülönböztetésére képes, e fölötti életkorban 5-8%-os csökkenés természetes folyamat. Ha a csökkenés nagyobb mértékű, az ideg, vagy az idegpálya különböző eredetű károsodását jelezheti. Természetesen, a vizsgálat a károsodás természetére, okára (zöld hályog okozta tartós szemnyomás-emelkedés, gyulladás, neuropatías károsodás stb.) nem ad választ, azt további kivizsgálással kell kideríteni.

A szemfenék áttekintése, a részletek (periféria) megítélése biztonsággal csak tágított szembogár (pupilla) mellett lehetséges. Bár a tágítócsepp hatása rövid ideig tart (4-6 óra), a fényhez, illetve a közel-távol távolság változásához történő alkalmazkodás ez időre zavart lehet. Ez a vezetésben, adott közlekedési helyzet felmérésében tévesztést okozhat, célszerű ezért, ha a cukorbeteg nem saját maga vezetve megy el a vizsgálatra!

Rejtett zöld hályog

Rejtett zöld hályog felismerése céljából minden esetben ellenőrzik a szemnyomást is, ami lehetséges ugyan ujjbeggyel történő becsléssel (nagy gyakorlatú szemorvosok e téren szerzett tapasztalata kellő tájékozódást nyújthat), biztos megítélését azonban eszközzel érdemes végezni. A hagyományos ráhelyezéses (ún. applanációs) módszeren kívül – amihez a szemfelszín érzéstelenítése szükséges – ma már olyan új eszközök is elérhetők, amelyek nem igénylik a szem érzéstelenítését (pl. az ún. air-puff tonométerek).

Az éleslátás helyének megítélésére alkalmas új, komputeres vizsgálóeljárás a már említett OCT-vizsgálat. A több millió forintos műszer ma még csak nagyobb centrumokban, az ún. retinaambulanciákon hozzáférhető. Minden vizsgálóhelynek van azonban lehetősége szükséges esetekben az érintett személyt ilyen centrumba irányítani.

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

5 × egy =