• húgyhólyag
• húgyvezeték
• rák

A húgyhólyag, vesemedence és a húgyvezetékek daganatai

Milyen gyakori a húgyhólyagdaganat? Kiknél és milyen életkorban fordul elő?

A húgyhólyagdaganat a férfiak második, a nők első leggyako­ribb urológiai daganata. Hazánkban évente 600-700 halálos áldozatot követel, és néhány ezer új betegség keletkezik. Ve­semedence- és húgyvezeték-daganat évente néhány száz eset­ben következik be, és férfiaknál gyakoribb.

Mi hajlamosít a hólyagdaganat kialakulására?

Egyértelmű összefüggést a dohányzással kapcsolatban bizo­nyítottak. Kivétel mindig van, előfordulhat, hogy valaki egész életében dohányzik és mégsem lesz daganata, olyan beteggel is találkoztunk, aki sohasem dohányzott, mégis kialakult nála a hólyagdaganat. A nagy többség azonban dohányzott, még­hozzá hosszú ideig. Az lehet, hogy amikor a daganat megje­lent, már nem dohányzott (csak előtte 30 évig). A daganat első műtétje után a dohányzás elhagyása jót tesz, de már nem sokat segít a hólyagdaganat gyógyulásában.

Ismert még, hogy bizonyos vegyszerek, a gumi- és festék­iparban használt anyagok, füst és más környezeti szennyezé­sek daganatot okozhatnak. Egyiptomban gyakori a bilharziázis, egy egysejtű parazita által okozott betegség, melynek szövődménye rák is lehet.

Olykor daganatellenes gyógyszer is okozhat rákot.

Melyek a hólyagdaganat tünetei?

Legjellemzőbb tünet a fájdalmatlan vérvizelés. A beteg telje­sen jól érzi magát, semmilyen panasza nincs, egyszer csak vé­reset vizel. Lehet egymás után többször is, vagy akár napokon át. Az egyszeri a legveszedelmesebb. A beteg ugyanis a „csak” egyszeri vérvizelés miatt nem fordul orvoshoz. Elmúlt mondják legtöbben. Néha az orvos is gyulladásnak értékeli, és egy doboz antibiotikummal „elintézi” a beteget, aki meg is nyugszik.

A daganat elzárhatja a húgyvezetéket (urétert) és ekkor első tünetként a deréktáji fájdalom jelentkezik lázzal, vagy láz nélkül. Előrehaladott, a hólyag izomfalát is átszűrő daganat ese­tén a betegnek alhasi, egyre súlyosabb fájdalmai is lehetnek, melyek gyakori és fájdalmas vizeletürítéssel párosulnak.

Minden hólyagdaganat egyforma?

Ismertté válhat, hogy a betegek egyik ismerőse évek óta jár urológushoz hólyagdaganat-betegséggel, betegnek nem lát­szik és éli az életét, míg egy másik az egyre betegebb beteg be­nyomását kelti, esetleg nagyobb műtéteket is végeztek rajta.

Az első beteg az ún. felületes vagy nem hólyagfalba terjedő (nem invazív) csoportba tartozik. Itt a betegség a hólyag-nyálkahártyát érintő felületi elváltozás, ezért könnyebb a da­ganatot eltávolítani. Ha visszatér is, nem szokott a mélybe ter­jedni, továbbra is csak a nyálkahártyára terjed.

A másik daganatfajta, mely a hólyag űrterébe nem terjed be, inkább lapos, néha elhalt szövetrészeket is tartalmaz, jellemzően mélyen az izomrostok közé is benövekszik. Éppen ezért, ez csak radikálisabb műtéttel gyógyítható, és az életki­látásokat tekintve is veszélyesebb.

Hogy kórismézik a hólyagdaganatot?

Bármelyik képalkotó eljárás (pl. ultrahang, CT), általában jól kimutatja a hólyagtumort, de kis daganatokat, vagy a hólyag bizonyos területein elhelyezkedő daganatokat olykor még ezen modern technikákkal sem lehet kimutatni.

Ezt a betegek valami borzasztó dolognak tartják, de kije­lenthető, hogy messze nem olyan szörnyű, mint aminek gon­dolják. Ma már rendelkezésre áll egy érzéstelenítő-csúsztató anyag, mely segítségével az eszköz könnyedén bevezethető. Ráadásul a vizsgáló orvos egy optikán keresztül nézi a férfibe­teg húgycsövének görbüléseit és ennek megfelelően „vezeti az eszközt”. Létezik hajlítható (flexibilis) eszköz is, mely követi a húgycső görbületeit. Maga a vizsgálat, a hólyagban való tájé­kozódás, ritka kivételtől eltekintve nem tart 20-40 másod­percig sem.

Mit jelent a vizelet citológiai vizsgálata?

Ismert a vizelet citológiai vizsgálata is, amikor friss vizeletből daganatos sejteket keresnek, és ha daganatsejteket találnak, akkor ez hólyagdaganatra utalhat. De ez csak bizonyos daga­natokban pozitív, a daganatok nagy részében normális sejt ürül. A tumoros esetek nagy részében viszont a vizsgálat nem eléggé érzékeny. Azon kívül a fertőzött vizelet nem alkalmas a citológiai vizsgálatra.

Mit jelent a zárójelentésen szereplő TI és G MII?

A nemzetközi ráktársaság minden daganatfélét osztályoz, hogy az orvosok egy nyelven beszéljenek a különböző orszá­gokban a daganatok osztályozását illetően. T (tumor) szimbó­lummal jelöljük a daganat kiterjedését. Ta és TI a fentebb tár­gyalt nyálkahártyára terjedő hólyagdaganatokat jelöli. A T2-3-4 az izomba terjedés mélységét jelenti. A G (grade = fokozat) a normális sejttől való eltérés fokát mutatja. GI ese­tén a daganatsejt jobban hasonlít az ép sejthez, a GII kevés­bé, a GIII egyáltalán nem. Ez utóbbi a legrosszabb prognó­zisú.

Hogyan kezelik a daganatokat?

A daganatból mindenképp szövettani vizsgálatra anyagot kell kivenni a húgycsövön keresztül. Ehhez megfelelő műszer áll rendelkezésre. Ez egy speciális hólyagtükör, aminek a végén egy U alakú elektromos hurok van, amit egy kint levő pisztoly­szerkezettel előre hátra lehet mozgatni, és segítségével szele­teket lehet kivágni, olykor akár az egész daganatot is. A szö­vettani vizsgálat eredménye dönti el, hogy mi a további teendő.

Az ún. felületes hólyagdaganat eltávolítása után mi a teendő?

Mintegy 30 éve ismert, hogy a hólyagba különböző anyagokat fecskendeznek, orvosi kifejezéssel installálnak. Ezzel az eljá­rással csökkenteni lehet a betegség kiújulását, azaz recidíváját Kétféle anyagot használunk, a mindenki által ismert BCG oltást vagy daganatsejteket pusztító citosztatikumot. Ezek ha­tása hasonló. Hogy mikor használunk BCG-t és mikor citosz­tatikumot, azt a daganat sejtszerkezete, azaz a fokozat (Grade) alapján döntjük el, de befolyásolhatja döntésünket az is, hogy elsőként jelentkezik a daganat vagy ismételten.

Általában a műtét utáni második-harmadik héten kezdjük az instillációt, és hat alkalommal ismételve. A hatásnak tudo­mányos magyarázata nincs, alkalmazása gyakorlati tapasztala­ton alapszik. Sokan ajánlják, hogy egy éven át havi egyszeri, ún. fenntartó kezelést is végezzünk. Ezekben az esetekben a gyógyszer addig van a hólyagban, amíg az nem telik meg. A gyógyszer vizelettel keveredve kerül ki a hólyagból.

Új lehetőség, hogy a műtét után azonnal, még a műtőasz­talon citosztatikumot fecskendezünk a hólyagba, és a katétert lezárjuk egy órára. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha a műté­ti terület biztos nem vérzik, azaz kisebb daganat esetén.

Miért kell még évekig hólyagtükrözésre járni?

Az izmokat be nem szűrő daganat gyakorta kiújul (recidivál). Ennek megelőzésére is az előző pontban ismertetett gyógy­szereket alkalmazzuk, de nem teljes sikerrel. Átlagosan 60%-ban recidiválnak a daganatok, mely hólyaginstilláció segítsé­gével 20%-ra csökkenthető.

Az ismételten megjelenő dagana­tot csak tükrözéssel lehet felismerni. Ma ez a lokális érzéste­lenítés, esetleges flexibilis cisztoszkóp alkalmazásával csak enyhén kellemetlen. Különböző előírások vannak arra, hogy az egyes daganatfajták esetén hány évig, és milyen gyakran kell tükrözni. Átlagosan 5 év daganatmentesség esetén hagy­ható el a rendszeres tükrözés.

Mik a vesemedence- és húgyvezeték-daganatok tünetei, és hogyan lehet ezeket kimutatni?

Mint általában a húgyutak hámjából kiinduló daganatok ese­tében, a vesemedence- és uréterdaganatoknál is a vérvizelés a leggyakoribb első tünet. Előfordulhat, hogy a beteg deréktáji fájdalomról panaszkodik. Ha a daganat a vizelet hólyagba ju­tását akadályozza, a vizelet felszaporodik a vesében, és a ve­setok feszülése fájdalmat okoz. Ez is lehet első tünet. A daga­nat meglétét többféleképpen lehet bizonyítani. Legrégebbi vizsgálati módszer az ún. pielográfia. Lényege, hogy vénán ke­resztül kontrasztanyagot juttatunk a szervezetbe, mely a vesék által, a vizelettel kiválasztódik.

A daganatot természetesen CT-vel is ki lehet mutatni. Ma már vannak olyan endoszkópjaink is, amelyekkel az urétert a szem ellenőrzése mellett lehet vizs­gálni. Az eszköz feltolható egészen a vesemedencéig.

Hogyan kezelhető az uréterdaganat?

A klasszikus kezelés az uréter és a vese eltávolítása. Kis uré­ter-daganat esetén megpróbálható a beteg uréter-szakasz el­távolítása, a maradék uréterek végéhez való összevarrása is, de tudni kell, hogy ez a betegség is kiújulásra hajlamos (recidiválhat). A betegség elfogadott terápiája ezért a vese és uré­ter teljes eltávolítása. Miután a betegség rosszindulatú, előre­haladottabb formájában a műtéti kezelést kemoterápiával kell kiegészíteni.

A húgyhólyag nyálkahártyája vesemedence- és uréter tumor esetén is megbetegedhet, ezért a rendszeres vizsgálatok során cisztoszkópia sem mellőzhető. Rendszeresen, évenként végzett mellkasröntgen is része a vizsgálati protokollnak.

Mi a vesemedence- és uréter daganatok kezelé­se?

A vese- és uréter daganatokat az invazív daganatokhoz hason­lóan kemoterápiában kell részesíteni abban az esetben, ha az nagyobb kiterjedésű vagy többszörös daganat volt. A beteget rendszeresen kell CT-vel ellenőrizni. A húgyhólyag nyálka­hártyája vesemedence- és uréter tumor esetén potenciálisan megbetegedhet, ezért a rendszeres vizsgálatok során cisztoszkópiára is szükség van. Rendszeres, évenkénti mellkas­röntgen tartozik még a vizsgálati protokollba.

Hogyan kezelik az izomba terjedő daganato­kat?

A daganat szövettani eredményét csak úgy tudjuk megállapí­tani, hogyha a daganatot egészben vagy legalább részben eltá­volítjuk. Ennek vizsgálata dönti el, hogy a daganat beszűri-e az izomzatot vagy sem. Az izomrostokra is ráterjedő daganat sokkal veszélyesebb. Kicsi, invazív daganat húgycsövön ke­resztüli eltávolítása (rezekciója) elvileg nem lehetetlen. Ha az ugyanilyen daganat a hólyag tetején, azaz a kupolájában ül, kis kiterjedésű, akkor sebészileg eltávolítható és a hólyag na­gyobbik része is megmarad. A fenti megoldási lehetőségek ritkák.

Mi a cisztektómia lényege?

Abban az esetben, hogyha a daganat maradéktalanul nem ke­rült eltávolításra, radikálisabb megoldásokon kell gondolkod­ni. Az előbbit úgy bizonyítjuk, hogy amikor szemmel látható­an nem vagyunk biztosak abban, hogy a daganatot eltávolítot­tuk, és gyanúnkat a szövettani vizsgálat eredménye is bizo­nyítja, akkor egy ún. biztonsági utórezekciót kell végezni.

Ha az ismételt rezekció eredménye negatív, jó esélyünk van arra, hogy a daganat egészét sikerült eltávolítani. Amennyiben a daganat nem volt teljesen eltávolítható, az áttétek hamar ki­alakulhatnak. Ilyen esetekben ezért a hólyag és férfiakban a prosztata eltávolítását is javasoljuk, és elvégezzük a környéki nyirokcsomók kiirtását is. Ha ezt jó időben tesszük, a beteg­nek jó esélye van arra, hogy meggyógyuljon.

Hova lehet vezetni a csonkolt urétereket?

Alapvető anatómiai ismeretekkel nem rendelkezők is tudják, hogyha kivesszük a hólyagot, az urétereket átvágjuk, akkor azokból csöpög a vizelet, a hólyag eltávolításával a műtét te­hát nincs befejezve. Kezdetben az urétereket a vastagbélbe vezették. Később a vékony- vagy vastagbélből új hólyagot ké­peztek.

A vékonybélből képzett hólyagot, ha annak szakmai ellenjavallata nincs, a húgycsővel egyesítik, és így a beteg természetes úton képes vizelni. Más esetben, a vastagbél folyta­tásában egy tartályt hoznak létre, így a széklet és a vizelet együtt távozik. Ismert olyan eljárás is, amikor a vakbelet, mint egy vékony csövet a bőrhöz varrják, ami mögött szintén egy bélből való tartály van, és a vakbélből képzett katéterrel bo­csátja le a beteg a vizeletét.

Ezek az ún. kontinens (vizelettar­tást biztosító) eljárások. Máskor egy elkülönített bélszakasz szerepel tartályként, ami a bőrhöz van kivarrva, és ott, testen kívül, egy műanyag zacskóba gyűjtik a vizeletet. Előrehaladott esetben az urétert egyszerűen kivarrják a bőrre, amelyre zacs­kó illeszthető.

Mikor melyik vizeletelvezetést ajánlják?

A döntést sok minden befolyásolja: a betegség előrehaladott vagy kezdeti állapota, a beteg kora és általános állapota, társ­betegségek megléte. Befolyásolhatja a döntést a beteg alkata is, kövér betegnél bizonyos elvezetések meggondolandók. Természetesen fontos az operatőr tapasztalata is, hiszen olyan nincs, akinek mindegyik elvezetésben van gyakorlata.

A beteget is meg kell kérdezni, hogy ő milyen vizeletelveze­tésbe egyezne bele, vagy volna számára az életminőség szem­pontjából elfogadható. A beteg szempontjából nem mindegy a foglalkozása, családi állapota és egy sor más, személyes szempont, melyet az orvosnak figyelembe kell vennie.