Búza nélkül

A viharvert hasnyálmirigy

A betegség robbanásszerű elterjedésével párhuzamosan alakult a túlsúlyosak és elhízottak számának emelkedése.

Valójában pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a cukorbetegség gyakoriságának növekedésének nagyrészt a túlsúly és az elhízás volt az oka, mert a súlygyarapodás inzulinrezisztenciához, és a zsigeri zsír fokozott felszaporodásához vezet, innen pedig egyenes az út a diabéteszhez. Minél kövérebbek lettek az amerikaiak, annál töb­ben kerültek közülük a cukorbetegséget megelőző állapotba, illetve annál többen lettek cukorbajosak. 2009-ben az Egyesült Államok 75 millió állampolgára minősült elhízottnak – 30 vagy annál nagyobb volt a testtömegindexük -, ám ennél is több volt a túlsúlyos (25-29,9 közötti BMI).

Azóta sincs egyetlen olyan állam, amely ezeket az adatokat le tudná szorítani 15 százalékra, amelyet az országos tisztifőorvos kívánatosnak tartott Call to Action to Prevent and Decrease Overweight and Obesity (Felhívás akcióra a túlsúly és el­hízás megelőzése, illetve csökkentése céljából) című programjában. (Az akciótervben hangsúlyos szerepet kap a kevesebb zsír és a több teljes kiőrlésű búza fogyasztása.)

Állítsuk meg a súlygyarapodást- veszélyben a vércukorszintünk!

A súlyfelesleg növeli a vércukorszintet, de egyénenként változik, hogy mekkora felesleg és mennyire. Lehet, hogy egy 165 centimé­ter magas nő csak 103 kilogrammosán lesz cukorbajos, egy másik pedig már 63 kilogramm mellett. Az eltérést főként genetikai té­nyezők határozzák meg.

A jelenségnek komoly költségvonzata van

A súlygyarapodás nemcsak az egyén egészségére káros, hanem az állam számára is több egészségügyi kiadással jár. A becslések szerint a következő 20 esztendőben az egészségügyre fordított pénz 16-18 százalékát a túlsúly miatt költjük el – nem genetikai problémák, születési rendellenességek, pszichiátriai kórképek, háborús szörnyűségek miatti poszttraumatikus szindróma, hanem a hízás következ­tében, és ehhez az összeghez képest eltörpül a rákra fordított pénz mennyisége. Többet költünk a kövérség következményeire, mint oktatásra.

Kevesebb búzát!

Van még egy tényező, amely a cukorbetegséggel, az azt megelőző állapottal és a súlygyarapodással párhuzamosan egyre hangsúlyo­sabb lett – nyilván kitalálják, hogy mi ez: igen, a búzafogyasztás. Akár a könnyű elérhetősége vagy a belőle készülő ételek jó íze miatt, akár az „egészség” nevében teszik, az amerikaiak remény­telenül rászoktak a búzára, és a búzából készült élelmiszerek (ke­nyér, tészta…) egy főre jutó évenkénti átlagmennyisége 1970 óta 34,5 kilogrammal nőtt.

Az ország lakosai – babák, kisgyerekek, kamaszok, felnőttek és idősek – átlagban 60,3 kilogramm búzából készült terméket esznek meg évente (ez 200 darab – kicsit több mint napi fél – 50 dekás kenyérnek felel meg. Természetesen ez azt jelenti, hogy sok felnőtt ennél jóval többet fogyaszt, hiszen a gyermekek messze nem esznek meg ennyit.)

Étrendünket uraló búzafajták

Minden korcsoportnak megvan a saját jellemző búzaétele – bé­biételek és nassolnivalók, sütemények és mogyoróvajas szendvics, pizza és teljes kiőrlésű főtt tészta, teljes kiőrlésű fehér kenyér és pirítós, de a kiszerelés teljesen mindegy. A lényeg az, hogy több búzát eszünk, miközben a 120 centiméteres Triticum aestivumot csendben lecseréltük azokra a magas terméshozamot adó törpe­búzafajtákra, amelyekben korábban nem fogyasztott szerkezetű glutén található.

A búza és a diabétesz közötti kapcsolat pszichológiai szem­pontból tökéletesen érthető

Étrendünket búzából készült élelmi­szerek uralják, miközben minden más ételféleségnél magasabbra tornásszák a vércukorszintünket. A glükóz-inzulin ciklusunk na­ponta többszöri váltakozása több viszcerális zsír képződését idézi elő, emiatt a kialakuló inzulinrezisztencia még magasabbra tor­nássza a vércukor- és inzulinszintet.

Jegyezzük meg! A zsigeri zsír felszaporodásának korai fázisában a hasnyálmi­rigy béta-sejtjeiben fokozódik az inzulintermelés, hogy a szervezet pszichológiailag adaptálódjon az inzulinra kevésbé fogékony sejtek megnövekedett cukor igényéhez. Ám a bétasejteknek is megvannak a maguk korlátai.

Mit okoz a magas vércukorszint?

A magas vércukorszint úgynevezett glükotoxicitást idéz elő. Ez egy olyan állapot, amelyben a hasnyálmirigy béta-sejtjei már tény­legesen károsodnak a vérben található rengeteg glükóztól. A je­lenség már a vércukorszint 5,5 mmol/l-es értékénél elkezdődik, és folyamatosan romlik, pedig ez az érték az orvosok többsége szerint még a teljesen normális tartományban van.

Ha elfogyasztunk egy zsírszegény pulykaszeletből és két szelet teljes kiőrlésű kenyérből készített szendvicset, akkor egy egészséges felnőtt vércukrának la­borértéke 7,8-10 mmol/1 között alakul, ami már bőven elég néhány értékes béta-sejt leamortizálásához – a gond csak az, hogy ezek sohasem képződnek újra. Igen ám, de a lipotoxicitás is sújtja őket, azaz károsodnak a trigliceridek és zsírsavak magas vérszintjétől is, amelyet a sok szénhidrát idéz elő.

Vigyázat! A szénhidrátban gazdag étrendtől – étkezések után és közöttük is – megnő a vérben a trigliceridek, és a „rossz” VLDL-koleszterin mennyisége, ami tovább rontja has­nyálmirigyünk állapotát.

A viszonyok csak még rosszabbak lesznek a kísérő gyulladásos jelenségektől, amelyeket oxidatív ágensek, leptin, interleukinek és tumornekrózis-faktorok idéznek elő – a zsigeri zsírnak azok a ter­mékei, amelyek egyébként is jellemzőek a diabéteszre, illetve az azt megelőző állapotra. A leírt folyamatok során a béta-sejteknek akár a fele is elpusztulhat, és ekkor a cukorbetegség visszafordít­hatatlanná válik.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy – különösen a búzából származó – cukrok és keményítők olyan változásokat idéznek elő az anyagcserében, amelyek irreverzibilisen károsítják a hasnyálmirigy inzulintermelő képességét, és ezzel bekövetkezik a diabétesznek nevezett állapot.