Vérzsíreltérések cukorbetegségben
Kóros vérzsírértékek a cukorbetegség mindkét fő formáját kísérhetik, megjelenésük gyakorisága és az eltérések természete azonban alapvetően különböző.
- Az l-es típusú cukorbetegségben rendezett anyagcserehelyzet esetén a vérzsírértékek nem térnek el a nem cukorbetegekétől, kivéve, ha a cukorbetegségtől független zsíranyagcsere-zavar is fennáll, illetve ha a diabétesz – megfigyelések szerint egyre gyakrabban – metabolikus szindrómával társul. (Ez utóbbi formát újabb, nem hivatalos elnevezések hol 1,5-es típusú cukorbetegségnek, hol kettős diabétesznek nevezik.) A kívánttól tartósan eltérő anyagcsereállapot esetén a vérzsírösszetevők egyike, a triglicerid- (neutrális zsír) szint emelkedik. Az anyagcsere-egyensúly helyreállásakor az ezen okból emelkedett trigliceridérték is rendeződik.
- A metabolikus szindróma talaján kialakuló, túlsúllyal/elhízással kísért 2-es típusú cukorbetegséget jellegzetes vérzsíreltérés, ún. aterogén diszlipidémia kíséri. Ez utóbbi állapotot a már említett szérum-íng/íceridszint emelkedése és a védőkoleszterin- (HDL) tartalom csökkenése jellemzi. Emelkedik a vér koleszterinjeinek egy másik összetevője, az LDL-koleszterin is, egyidejűleg jelentősen nő az LDL-/HDL-koleszterin hányadosa is.
- Az érelmeszesedés szempontjából kedvezőtlen hatású LDL-koleszterin ártó hatását fokozza, hogy az össz-LDL-koleszterinen belül anyagcsere-változások következtében megnő az érbelhártyába különösen könnyen bejutó, s ott az oxidatív stresszt elmélyítő, kis molekula méretű és nagy sűrűségű „kis, sűrű” (small, dense) LDL-frakció aránya. A felsorolt változásokat tovább rontja a kívánttól elmaradó glikémiás kontroll (azaz a vércukorszint tartósan emelkedett értéke), ugyanúgy, mint az l-es típusú cukorbetegség esetében, elsősorban a vér neutráliszsír-tartalmának emelkedésével.
Vérzsíreltérések kísérhetik a diabétesz ritkább formáit is. Ezekben az esetekben részben a cukoranyagcsere kívánttól elmaradó állapota, részben a diabétesztől független, elsődleges zsír-anyagcserezavar állhat a háttérben. A kezelés szempontjai ezen ritkább esetekben is megegyeznek az alábbiakkal. A kezelésben zsírszegény étrend, életmódváltoztatás – a terhelhetőséghez igazodó, fokozatosan növelt fizikai aktivitás -, kontrollált fogyás mellett meghatározott gyógyszercsoportok (sztatinok, fibrátok) alkalmazhatók.