Nők egészsége

Mik az ösztogéntúlsúly okai? Minden nőnél élet vagy halál múlhat ezen!

Az ösztrogéndominancia legfőbb okait a tartósan fennálló stresszhatások, az ösztrogénhatású mesterséges vegyületek szervezetbe kerülése, valamint azok a tényezők képezik, amelyek a progeszteron elégtelen termelődéséhez vezetnek. A stressz például azáltal gyakorol negatív hatást a női ciklusra, hogy a progeszteron nagy része a stressz elhárításához szükséges hormon utánpótlására használódik fel, s emiatt kevesebb jut belőle az ösztrogénhatások ellensúlyozására, és így a hormonegyensúly fenntartására.

A stressz közvetlen hatással van más hormonokra is!

A stressz növeli a prolaktin hormon szintjét is, ami már önmagában képes gátolni a tüszőrepedést, s ezáltal csökkenteni a progeszteron-termelést. Nehezen tetten érhető okot képeznek továbbá a helytelen táplálkozási szokások: a finomított szénhidrátok és az állati eredetű termékek – főleg zsírok -rendszeres és túlzott fogyasztása, a magas ösztrogéntartalmú táplálékok túlsúlya, a rost-, vitamin- és tápanyaghiány, valamint a koplalás, amelyek mind csökkentik a hormonegyensúly fenntarthatóságát.

Jegyezzük meg! Az ösztrogénnel ellentétben a progeszteron túlsúlya a női szervezetben gyakorlatilag sohasem fordul elő. De ha ki is alakulna, káros hatása akkor sem lenne, hiszen a várandósság alatt fennálló magas progeszteronszint is erőteljes védőhatást jelent mind az anya, mind a magzat számára. Más a helyzet azonban a progeszteron szintetikus formáival, amelyek nem mentesek a mellékhatásoktól, és a „védelem” is csak részleges.

Az ösztrogéndominancia főbb okai

Míg az ösztrogénhatás többféle módon is erősödhet a női szervezetben, progeszteron-forrást mindössze a szervezet saját hormontermelése jelent. A női ciklus fenntartásához szükséges progeszteronmennyiséget ugyanis csak a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest (és kis mennyiségben a mellékvesekéreg) képes termelni. A hormonális egyensúly legkritikusabb láncszeme tehát a progeszteron, amelynek csökkent szintje vagy hiánya számos női problémához vezet. A természetes eredetű progeszteron ezért nélkülözhetetlen segítség lehet a cikluszavarokban szenvedő nők számára.

Jegyezze meg! A női szervezet tartósan soha nem marad ösztrogén nélkül, a progeszteron jelenléte azonban sokszor válik bizonytalanná. A progeszteron ugyanakkor az egyetlen hormon a szervezetben, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel, és ellensúlyozni annak hatásait.

Az ösztrogén és a progeszteron természetes egyensúlyát ma már egyre nehezebb fenntartani, mivel az ösztrogénhatású vegyületek folyamatos jelenléte miatt a mérleg minduntalan az ösztrogén javára billen. Különösen nehéz fenntartani akkor, ha a tüszőrepedés is elmarad, vagy ha a progeszteron termelődése elégtelen. Ilyenkor a progeszteron előbb-utóbb kiürül a szervezetből, és semmi nem gátolja meg a túlzott ösztrogénhatás érvényre jutását.

A leggyakoribb okok, amelyek az ösztrogén mennyiségét növelik és a progeszteronét csökkentik, az alábbiak:

  • a szervezet saját ösztrogéntermelése
  • a környezetből származó ösztrogén-hatású vegyületek
  • a tüszőrepedés rendszertelen volta vagy elmaradása
  • a sárgatest elégtelen progeszteron-termelése
  • tartós stressz, kimerültség, érzelmi konfliktusok, lelki terhek
  • táplálkozási hibák (finomított szénhidrátok, állati eredetű zsírok)
  • túlzott kalóriabevitel, elhízás (tömegesebb zsírszövet)
  • vitamin- és tápanyaghiány
  • ösztrogéntartalmú táplálékok túlsúlya
  • fogamzásgátlók tartós szedése
  • szintetikus hormonpótlás
  • többszöri vagy túlzott petefészek-stimuláció
  • petefészek- és/vagy méheltávolítás
  • magzati korban károsodott tüszők
  • máj- és veseműködési zavar
  • változókor (menopauza)
  • a sárgatest progeszteron-termelése
  • a mellékvesekéreg által kis mennyiségben termelt progeszteron
  • növényi eredetű, természetes progeszteron

A nők döntő többségének fogalma sincs arról, hogy szervezete milyen hatásoknak van kitéve, és ezek milyen belső változásokat idéznek elő. Bár a hormonális egyensúlyzavarok és számos betegség kialakulásában az életmódnak, az érzelmeknek és a stresszhatásoknak alapvető szerepe van, a környezeti tényezők járulékos hatása ma már nem hagyható figyelmen kívül.

Az ilyesfajta összefüggésekről keveset hallani, aminek oka sejthető

A világ iparának nagy része hamar ingataggá válna pusztán attól, ha a nők a jelenleginél nagyobb figyelmet szentelnének az egészségüknek, és nem volnának hajlandók mindent használni, amit az ipar a hirdetéseken keresztül kínál nekik. A környezet, s ezáltal a szervezet vegyszerek okozta terhelése ma már olyan jelentős, ám éberségünkön még mindig kívül eső tényező, hogy e témának külön fejezetet kell szentelnünk.

A vegyszerek hamis világa

Ma már számolnunk kell azzal, amivel évtizedekkel korábban még alig kellett: a szervezet – és a hormonális rendszer – működését károsító vegyületek tömkelegével, amelyek az élet minden területén körülvesznek bennünket. A helytelen életmód hormonális rendszerre is kivetülő hatásait a környezet mértéktelen szennyezése és a különböző termékek vegyszertartalma súlyosbítja.

A vegyszerek mindenhol?

Igen, e káros vegyületek ott vannak a levegőben, a vizekben, a talajban, az élelmiszerekben, a mosó- és tisztítószerekben. A vegyi anyagok többsége olyan alkotóelem, amely a természetben sohasem fordult elő, ezért velük szemben a szervezetnek nem alakult ki hatékony védekező mechanizmusa sem. Számos vegyület, amely egy-egy alkalommal csak „elhanyagolható” mennyiségben kerül a szervezetbe, az évek során felhalmozódva mérgezővé vagy akár rákkeltővé válhat.

Hatásuk olyan, mint az apró homokszemeké, amelyek a mérleg serpenyőjét minduntalan egyre lejjebb billentik. Bár a környezeti tényezők káros hatása elől kitérni és vegyszerektől mentesen élni ma már szinte lehetetlen, ismeretük mégsem felesleges, mivel tudatos kerülésükkel sokat tehetünk önmagunk, gyermekeink és környezetünk védelmében.

Az ok, amivel senki sem foglalkozik

Az ipar és a csapdába ejtett fogyasztói társadalom olyan világot hozott létre, amely egyre telítettebbé válik mesterséges és kiszámíthatatlan hatású anyagokkal. Ezek a vegyületek nem csupán bekerülnek a szervezetbe, de ártanak is. A magzatban fejlődési zavarokat és ivarsejt-károsodást, gyermekben és felnőttben idegrendszeri, hormonális és immunrendszeri zavarokat, továbbá terméketlenséget, valamint számos megjósolhatatlan és nehezen beazonosítható problémát okozhatnak.

Szervezetre rótt terheiket azonban nem a gyártók, hanem a fogyasztók viselik!

A gyártók hirdetései által a márkák és termékek iránt kiépített „bizalom” – amely fenntartja az ipar roppant gépezetét – az ember megfelelni vágyására és hamis biztonságtudatára épül. A szebbé és vonzóbbá válni akaró nők nagy részét azonban – főleg fiatalabb korban, amikor a külső még nagyobb hangsúlyt kap a belső értékeknél – nem nagyon érdekli, hogy ami kívül szebbé varázsol, az belül káros lehet.

Egy 1988-as amerikai vizsgálat szerint a forgalomban lévő kozmetikumok minden harmadik alkotóeleme károsnak bizonyult az egészségre – már akkor. Azóta még több, sőt több tízezer szintetikus vegyszer került az élelmiszerekbe és a különböző termékekbe. Ezek egyike sem az ember érdekeit szolgálja, ahogy az évente kifejlesztett több száz új vegyület sem.

E szintetikus anyagok döntő többségéről egyáltalán nem állnak rendelkezésre hatásvizsgálatok, hosszú távúak pedig végképp nem. A nyertesek továbbra is a kozmetikai, a szépség-, a gyógyszer- és az élelmiszeripar, amelyek ismeretlen hatású vegyületeiről soha nem lesz bizonyítható, hogy valamely betegség létrejöttében közrejátszottak volna.

A hamis biztonságtudat feledteti azt a tényt is, hogy az autók üzemanyaga és a műanyagok, valamint a bőrön használt termékek összetevőinek nagy része ugyanazon alapanyag, a kőolaj módosított származéka. Ezek némelyikéből már rendkívül kis mennyiség is elegendő a káros hatás kifejlődéséhez. A fogyasztói társadalom „jólétének” nemcsak gazdasági, de egészségügyi szempontból is súlyos ára van.

Három vegyszertípus különösen veszélyes az emberre nézve

Mivel ezek nagy része a méhlepényen át a magzatba, az anyatejjel pedig a csecsemő szervezetébe is bekerül. Ezek a szervezetben felhalmozódó, biológiailag lebonthatatlan vegyszerek; a hormonális rendszer működését befolyásoló vegyületek; valamint a rákkeltő anyagok.

Külső ösztrogénforrások – xenoösztrogének

A xenohormonok (xeno = kívülről származó, idegen) olyan testidegen vegyszerek, amelyek a környezetből a szervezetbe jutva hormonszerű hatásokat váltanak ki, megzavarva és felborítva ezáltal a hormonális egyensúlyt. Ezek közül az ösztrogén-hatást kiváltó, azt felerősítő vegyületek a xenoösztrogének. „Ösztrogéntengerben élünk” – vallják a témával foglalkozó kutatók. E vegyületek napi szinten jelen vannak az életünkben: megtalálhatók a körömlakkoktól a kozmetikumokig, a háztartási vegyszerektől az ipari kemikáliákig, a csapvíztől az állati eredetű termékekig, a növényvédő szerektől a fogamzásgátlókig.

Sajnos a kedvenc termékekben is ott lehetnek a káros anyagok (parabén, laurilszulfát, kőolajszármazékok). Az agresszív molekulák elfoglalják a sejtek felszínén a szervezet saját hormonjainak – például az ösztrogénnek vagy a progeszteronnak – fenntartott kötőhelyeket, becsapva ezáltal a hormonális rendszert, amely így nem termel elegendő saját hormont.

Az ember által előállított vegyületek a nők hormonháztartására különösen veszélyesek

Ezek az anyagok erőteljesen befolyásolják a nemi ciklust. Legalább ilyen súlyú probléma az is, hogy a férfiak spermiumszáma a korábbi évtizedekhez képest nagymértékben csökkent, alapjaiban veszélyeztetve ezáltal az utódnemzést. Ha már a hím halak is ikrázni kezdtek a természetes vizekben, elképzelhető, hogy milyen súlyú problémáról van szó. A mai környezet növekvő ösztrogénterhelésének következménye az is, hogy a nemi érés időszaka – főleg a fejlett ipari országokban – egyre korábbi életkorra tolódik.

Jegyezzük meg! Míg a 80-as években az első menstruáció általában 11-13 éves kor körül jelentkezett, ma nem ritka a 9-10 éves korban kezdődő nemi érés sem. A gyors változást azonban nem követi a megfelelő érzelmi és szellemi érettség, ami számos lelki problémát okoz.

Az idő előtt bekövetkező nemi érés tényének passzív elfogadása és az ahhoz való asszisztálás kockázatos zsákutca kezdete. Ésszerűbb lenne a nemi érés korábbi bekövetkeztének az okait megtalálni és megszüntetni.

Az első, emberi felhasználás céljára előállított xenoösztrogént, a dietilstilbösztrolt (DES) angol tuddósok állították elő 1938-ban. Azoknak a nőknek szánták, akiknél koraszülés veszélye állt fenn. Az eleinte biztonságosnak tartott készítmény mellékhatásai azonban ötmilliónál több nő méhében okoztak helyrehozhatatlan károkat.

A DDT nevű rovarirtót eredetileg szintén az ember védelmében, a malária ellen fejlesztették ki

Azonban a szer a rovarokon kívül azonban az embert is megmérgezte. S mérgezi ma is, mivel növényvédő szerként történő alkalmazása kapcsán végleg bekerült a táplálékláncba. A DDT hatásait jól jelzi, hogy Közép-Amerikában, ahol gyakran használták, egyes lányoknál már 3-4 éves korban megindult a nemi érés. Bár használatát mára sok helyen betiltották, számos élelmiszer és élvezeti cikk – köztük a kávé, tea, dohány is – egy része azokból az országokból kerül behozatalra, ahol a DDT használata még ma is legális.

Egy másik xenoösztrogén a dioxin, amellyel korábban a növényeket „védték”. Ez a vegyület a dioxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó állatok révén került a táplálékláncba, az állati eredetű termékek fogyasztásával pedig az emberi szervezetbe. A világ több területén még ma is alkalmazott szer számos fehérítési eljárással készülő termékben – vatták, pelenkák, tamponok, intimbetétek, vécépapírok, papírzsebkendők, szalvéták – megtalálható, amelyek nagy része a használat során a bőrrel vagy a nemi szervekkel közvetlenül érintkezik. A dioxin akadálymentesen átjut a placentán, így könnyen bekerül a magzatba is.

Az ilyen mérgező anyagok agresszív hatását kellően megvilágítja az a kísérleti tény, hogy e káros vegyületek legtöbbjéből már a porszemnél sokszorta kisebb mennyiség rendszeres szervezetbe kerülése is elegendő ahhoz, hogy a terhes patkány utódainak hímmé fejlődését megakadályozza.

Kérdés tehát, hogy a ma biztonságosnak vélt készítmények közül melyek okoznak majd hasonló, évtizedek elteltével mutatkozó problémákat. Ennek ellenére mégsem kell teljes félelemben élnünk, hiszen mindenre lehet megoldást találni, de tény, hogy ez ma már egyre több figyelmet és energiát követel.

Több száz év….

Ha az alkalmazott káros vegyületek mindegyikét még ma betiltanák, és egyetlen mérgező molekula sem kerülne többé a környezetbe, akkor is több száz évbe telne, amíg a föld, a vizek, a növények, az állatok és az ember megtisztulna tőlük.

A dioxin hatásának feleződéséhez szükséges idő például 11 év, és ez még csak a „felezési” idő. A teljes mennyiség eltűnése jóval több időt venne igénybe, a DDT esetében például 300 évet. A xenoösztrogének a környezetben azonban ma is szüntelenül halmozódnak, egészen addig, ameddig gyártják őket. De nemcsak a környezetben, hanem az élő szervezetekben is. A legrosszabbul a tápláléklánc tetején álló „csúcsragadozó”, az ember jár.

Minél magasabban helyezkedik el egy élőlény a táplálékláncban, annál nagyobb mennyiségű káros anyag kerül a szervezetébe. A tápláléklánc alján lévő növényekben kevesebb méreganyag halmozódik fel, ezért a növényi táplálkozást folytatók szervezetébe kevesebb méreg jut. Bár a növényekben is jelentős lehet a vegyszertartalom, a növényi rostok a mérgező anyagok legalább egy részét megkötik, s így azok felszívódását csökkentik.

Jegyezze meg! A húsban lévő izomrostok nem azonosak a növényi sejtek falát alkotó növényi rostokkal.

Mivel a xenoösztrogének közül jó néhány a nyálkahártyákról szívódik fel a leggyorsabban, nem közömbös, hogy mit eszünk és mit iszunk, milyen levegőt szívunk be, mivel mosunk fogat, vagy mit vesz a szájába a gyerek. A bőrön át számos anyag szintén könnyebben szívódik fel, mint a tápcsatornán keresztül, ezért nem mindegy az sem, mit használunk a bőrünkön.

A májat megkerülve szívódnak fel!

A bőrön át felszívódó káros anyagok ugyanis a máj méregtelenítő rendszerét megkerülve, közvetlenül jutnak a sejtekhez. Valójában csak azt lenne szabad a bőrünkön használni, amit a szánkon át is el mernénk fogyasztani. Ha ez lenne a mérce, a napi használatú termékek döntő része eleve alkalmatlan lenne a használatra, és oda kerülne, ahová való.

A xenoösztrogének a szervezetbe kerülve a zsírszövetben halmozódnak fel.

Mivel a mellben sok a zsír- és az ösztrogénérzékeny szövet, a női mell különösen ki van téve a káros hatásoknak. A zsíroldékony vegyületek ráadásul – éppen a zsírszövetben felhalmozódás miatt – nehezen mutathatók ki a vérből, ezért a vérvizsgálat nem bizonyítja e vegyületeknek sem a hiányát, sem az ártalmatlanságát. A helyzetet tovább súlyosbítja, ha a külső ösztrogénterhelés már meglévő progeszteronhiány mellett jön létre.

Nincs az a mennyiségű progeszteron az emberi szervezetben, ami ellensúlyozni tudná az ilyen mértékű károkat. Ha pedig e vegyületek a felnőtt ember szervezetét képesek károsítani, elképzelhető, milyen rombolást végeznek a fejlődő magzat védtelen szöveteiben. A xenoösztrogénekkel kapcsolatban az egyik legsúlyosabb problémát éppen az jelenti, amikor a káros hatás a várandós anya szervezetét és a méhében fejlődő leánymagzatot éri.

A méhben fejlődő magzatban a várandósság első harmadában kifejlődő tüszők mindegyikében egy-egy éretlen nőknél:

  • cikluszavarok
  • mellcsomók, melldaganat
  • policisztás petefészek
  • endometriózis
  • mióma
  • kismedencei gyulladások a nemi szervek rosszindulatú elváltozásai
  • magzati fejlődési zavarok férfiaknál:
  • ivarsejt-képződési zavarok, spermiumszám-csökkenés
  • prosztatanagyobbodás és -daganat
  • heretumor

Mindkét nemnél:

  • immungyengeség, allergiák, autoimmun gyulladások idegrendszeri (figyelem- és koncentráció-) zavarok, motivációhiány
  • hormonális problémák, terméketlenség
  • csontritkulás

Gyermekeknél:

  • a szaporítószervek és az ivarsejtek fejlődési zavarai
  • immunrendszeri gyengeség, allergiák
  • magatartási, tanulási és más idegrendszeri zavarok
  • hormonális problémák
  • korai nemi érés

A xenoösztrogének hatásai a szervezetre

Amikor az anya xenoösztrogén-hatásnak van kitéve – klórtartalmú tisztítószer, növényvédő szert tartalmazó élelmiszer, fehérített termékek, hajfesték, körömlakk, szellőzetlen helyiség, ártalmas munkakör -, e vegyületek kis mennyiségben ugyan, de könnyen bejutnak a szervezetébe, a méhlepényen keresztül pedig a magzat ösztrogénérzékeny szöveteibe, így petefészkeibe is.

Jegyezzük meg! Az embrió rendkívül érzékeny tüszőinek idő előtti stimulációja azok súlyos károsodását és a petefészkek korai kiégését okozza.

Az anya sokszor nem is tud arról, hogy leánygyermeke menstruációs problémáinak, cikluszavarainak, petefészekcisztáinak vagy későbbi meddőségének a saját várandóssága alatt elszenvedett káros hatás az oka. A következmények mindaddig rejtve maradnak, amíg a megszületett leány nemi érése meg nem indul, vagy a gyermekvállalás kérdése fel nem merül. A sérült tüszők ugyanis – mivel azok képtelenek egészséges petesejtet érlelni – a tüszőrepedés elmaradását okozzák, ami progeszteronhiányhoz és ösztrogéntúlsúlyhoz vezet.

A szoptatás során is mérgező a gyermekre nézve!

A xenoösztrogének azonban nemcsak a várandósság alatt, hanem a szoptatás során is gondot jelentenek, mivel bekerülve az anyatejbe és a csecsemő szervezetébe, tovább károsítják annak érzékeny petefészkét, benne éretlen tüszőit, végső soron egész szervezetét és hormonális rendszerét.

A fejlődő szervezetet nemcsak az anyaméhben, de a szoptatás során is számos káros hatás érheti. Ezért is fontos a várandósság alatti helyes táplálkozás és életmód, amely megteremti azokat a feltételeket, amelyek az anya és a magzat egészségéhez szükségesek. E szempontból a várandósság első három hónapja döntő jelentőségű, nemcsak a tüszők sérülésének megelőzése, de a leánymagzat – a leendő anya – későbbi gyermekvállalási esélyei szempontjából is. Mindez persze nem csupán a várandósság alatt, hanem már jóval korábban is fontos.

Az életmódváltás azonban nemcsak „magzatvédő” – és főleg nem szintetikus – vitaminok szedését és az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás felfüggesztését jelenti, hanem minden károsító tényező gondos kerülését, a szükséges tápanyagok minőségi bevitelét, és más életviteli szempontok kialakítását is. Az anya várandósság előtti és alatti táplálkozása, a nyugodt és szeretetteljes környezet, de legfőképpen a szülői minták – az anya és az apa életmódja – a gyermek szempontjából sokkal fontosabb tényezők, mint pusztán a jó gének átadása.

A vádlottak padján – vegyszerek otthon és a környezetben

Egy-egy káros anyag betiltásáig mindig sok embernek kell megbetegednie és meghalnia, mire fény derül a valós hatásokra, és a „statisztikák” alapján intézkedés történik.

A vegyületek mindegyikét azonban lehetetlen betiltani, de a betiltottak helyét egyébként is újabb szintetikus anyagok foglalnák el. Mintha a sárkány egyik fejét levágva egyre több nőne helyette. Bár e folyamat valószínűleg soha nem ér véget, a helyzet talán mégis javítható.

A reklámok és hirdetések negatív hatásai

A hirdetések számos felesleges termék alkalmazásának kényszerítő vágyát ültetik el a vásárlóban. S mivel így könnyen azt érezheti, hogy valamiről lemarad, vágyainak manipulálása kellő motivációt jelent ahhoz, hogy képessé váljon bármire, legfőképpen a vásárlásra. A rövid távon elérhető előnyök így könnyen elhomályosítják a hosszabb távú kockázatok veszélyeit.

A hirdetések ráadásul olyan külsőt, testsémát és életstílust közvetítenek ideálként, amely nemcsak irreális, de sokak számára elérhetetlen is, biztosítva ezáltal a fogyasztó örökös küzdelmét a vágyott, de soha el nem érhető célokért. Az embernek azonban többnyire csak arra van szüksége, amit reklám nélkül is megvenne. Minden más a legtöbb esetben felesleges – ezért is kénytelen az ipar rendszeres hirdetések útján felhívni a figyelmet az egyébként eladhatatlan termékeire.

Álljon most itt egy rövid, korántsem teljes körű felsorolás azokról a termékekről, amelyek nagy része káros vegyületeket tartalmaz(hat).

Az említett termékfajták csupán kis, de a nők szempontjából lényeges hányadát jelentik azon vegyületeknek, amelyek mélyrehatóan befolyásolják szervezetük működését. E termékek számos összetevőjének a vádlottak padján van a helye – az ítéletet azonban mindenkinek magának kell meghoznia.

Íme a lista:

  • szintetikus mosószerek, illatosított öblítők, mosogatószerek, háztartási tisztítószerek
  • tusfürdők, samponok, testápolók, intim ápolók, fogkrémek
  • dezodorok, izzadásgátlók (főleg a hosszan tartó hatásúak)
  • körömlakkok, hajlakkok, hajfestékek, kozmetikumok
  • napozószerek és bőrápolók
  • illatosított termékek (parfümök, légfrissítők, illatgyertyák, aromásított teák)
  • fehérített termékek (intimbetétek, szalvéták, papírzsebkendők, toalettpapírok)
  • babaápolási cikkek
  • lágyított műanyagok (ételhordók, palackok, cumisüvegek, játékok)
  • PVC-k, padlószőnyegek, műanyag lambériák
  • festékek, lakkok, oldószerek, hígítók
  • gyomirtók, rovar- és gombaölő szerek
  • növényvédő szerrel kezelt és tartósított élelmiszerek

A sort hosszasan lehetne folytatni!

A csapvízben például ott vannak azok a vegyületek, amelyek a mesterséges hormontartalmú készítményt szedők százezreinek vizeletével kerülnek a vizekbe, így mindannyiunk szervezetébe. De ott van a csapvízben a klór is, amely fertőtlenítő hatása mellett a pajzsmirigyre is veszélyes lehet, mégis jelen, van az otthonokban, iskolákban, uszodákban.

A hormonhatású anyagokkal, antibiotikumokkal és oltóanyagokkal kezelt, tápszerrel etetett állatok ipari feldolgozása és fogyasztása szintén nagymértékben befolyásolja a hormonális és az immunrendszer működését. Az otthonra vásárolt új lambéria, a háló- vagy gyermekszobába vásárolt új szőnyegpadló, a frissen festett fal, az irodai számítógép- és eszközpark működtetése szintén agresszív molekulák milliárdjait juttatja a levegőbe és a szervezetbe.

Minél sötétebb a hajfesték, minél hosszabb hatású a dezodor és minél puhább a műanyag, annál több káros anyagot tartalmaz. Mai világunkban sajnos már az is potenciális veszélyforrást jelent, ami eredetileg értékesnek számított. Az ember egészséges élethez való jogát azonban a gazdasági érdekek mindig is felülírták, s mivel ez vélhetően így lesz a jövőben is, nekünk kell okosnak lennünk és a megfelelő alternatívákat megtalálnunk.

Szintetikus hormonok

A nőgyógyászati problémák nagy része, a változókor tünetei, a petefészek vagy a méh eltávolításának következményei az orvostudomány mai álláspontja szerint „kivédhetők” mesterséges készítmények adásával. Kérdés azonban, hogy ez valóban így van-e, hiszen a szintetikus vegyületek nem azonosak a természetes eredetű hormonokkal, amelyeket a szervezet maga állít elő, és amelyeket ősidők óta értelmezni tud.

Természetes és mesterséges

Sokak – laikusok és szakemberek – számára nem világos a különbség a mesterségesen előállított szintetikus vegyület és a természetes hatóanyag között. A kettőt szinte azonosként kezelik, a különbség azonban óriási. Vonatkozik ez a hormonokra éppúgy, mint a vitaminokra vagy bármely más hatóanyagra. A szakember számos készítmény kapcsán sokszor meggyőződéssel és jóhiszeműen állítja, hogy „nincs más megoldás”, „a hormontartalom minimális”, vagy „a mellékhatások elhanyagolhatók”, a páciens azonban a saját bőrén tapasztalja, hogy ez nem így van.

Míg a természetes hormon úgy hat a sejten, ahogy a kulcs nyitja a zárat, a szintetikus agresszív módon, ajtóstul ront a házba.

Ez a finoman hangolt hormonális rendszer, végső soron a szervezet megerőszakolását jelenti. A természetes molekulák emberi beavatkozással történő megváltoztatása egyáltalán nem közömbös a szervezet számára. Hogy egy molekula kisfokú eltérése is milyen mélyreható változásokat okozhat, jól szemlélteti a férfiak tesztoszteronjának és a nők ösztrogénjének összehasonlítása. A két molekula között a különbség minimális, tesztoszteron hatására azonban a magzat mégis férfivá, ösztrögén hatására pedig nővé fejlődik. A molekulaszerkezet minimális változása tehát egészen eltérő hatásokhoz vezethet a szervezetben.

A mellékhatásokról ember és ipar egyaránt hajlamos megfeledkezni

A szintetikus molekulák mellékhatásainak felsorolása oldalakat töltene meg. Először 2002-ben jelent meg olyan tanulmány, amelyben a szintetikus vegyületekkel végzett hormonpótló kezelés tényei nyilvánosságra kerültek.

 

Kutatási eredmények! A 16 ezer, menopauza utáni korban lévő nő bevonásával végzett vizsgálat részeredményei olyan riasztóak voltak, hogy a vizsgálatot félbe kellett szakítani, mivel a mesterséges készítmények jelentősen megnövelték számos betegség – nőgyógyászati daganat, agyvérzés, szívinfarktus – kockázatát.

Hol fordulnak elő ezek a szintetikus progeszteronvegyületek?

A szintetikus progeszteronvegyületek leggyakrabban fogamzásgátlókban és hormonpótló készítményekben fordulnak elő. A szintetikus progeszteron azonban – mint említettük – nem azonos a természetes hatóanyaggal. A természetes progeszteron a petefészekben, a szintetikus gyárban készül. A természet finomhangolásának hiányában és a molekulákon végzett módosítások eredményeként óhatatlanul mellékhatások jönnek létre. A progesztinek jelentős mellékhatása például a férfias jellegű tünetek – szőrösödés, pattanások, hajhullás – kialakulása, mivel számos vegyület a tesztoszteron kémiailag módosított származéka.

Nem véletlen az sem, hogy a mellékhatások nagy része azonos az ösztrogéndominancia tüneteivel. Probléma az is, hogy az orvosok nagy része e mellékhatásokat a „progeszteronnak” tulajdonítja, holott az nem a természetes hatóanyag, hanem csak a szintetikus utánzat mellékhatása.

A szintetikus ösztrogéneknek szintén számos fajtája létezik

Ezeket ma már tonnaszámra állítanak elő. Ezek nagyrészt hormontartalmú készítmények és állati eredetű termékek révén kerülnek az emberi szervezetbe. Hatásaik jóval agresszívebbek a természetes hormonokénál. Mivel régóta ismert tény, hogy az önmagában alkalmazott ösztrogénkezelés növeli a méhnyálkahártya- és a melldaganatok gyakoriságát, ennek ellensúlyozására az ösztrogénvegyületek mellett a termékekben ma már szintetikus progeszteront is alkalmaznak. Ez csökkenti ugyan a kockázatot, a mellékhatások azonban megmaradnak.

A fogamzásgátlók kétarcúsága

Ezen tabletták és eszközök “lényege”, hogy „praktikus” voltuk mellett a női ciklus legfontosabb történéseit, a tüszőérést és a tüszőrepedést függesztik fel, miközben a tabletta szintetikus hormontartalma ösztrogéntöbbletet hoz létre. Ezért, valamint a tüszőrepedés elmaradása okozta progeszteronhiány miatt az ösztrogénhatás mind erőteljesebben érvényesül, s az évek során az ösztrogéntúlsúly különböző tüneteiben nyilvánul meg.

Jegyezzük meg! A speciális spirál, a tapasz, a hüvelygyűrű vagy más hormontartalmú készítmény alkalmazása során folyamatosan mesterséges hormonok kerülnek a szervezetbe, és a saját hormonok hatását mindinkább elnyomják. így gyakran előfordul, hogy a látszólagos kényelemért utólag nagy árat kell fizetni, mivel az ilyen készítményt szedő nők ciklusát már nem a természet irányítja.

Bár számos mesterséges készítmény sürgős esetben nélkülözhetetlen lehet, rutinszerű és tartós alkalmazásuk nem a szervezet érdekeit szolgálja. A gyógyszerek nyújtotta segítséget csak indokolt esetben és a lehető legrövidebb ideig szabadna igénybe venni. A szervezetnek hosszú távon nem mesterséges vegyületekre, hanem természetes hatóanyagokra van szüksége.

Mi az a mit tehetünk?

Ha a legerősebb emberi ösztrogén, az ösztradiol hatáserősségét 1-nek vesszük, akkor a szintetikus ösztrogéneké körülbelül 10-szer, a xenoösztrogéneké 100-szor nagyobb mértékű. A növényi ösztrogének hatása csak töredéke a xenoösztrogén-hatásoknak, és aránylag hamar ki is ürülnek a szervezetből.

Bár a hormonális zavarok kialakulásához a környezet nagymértékben hozzájárul, az egyensúlyt nem a természet borítja fel. Jóval inkább az ember, aki saját életterét vegyszerekkel terheli, miközben önmaga egészségét ássa alá. A káros környezeti hatások szerepe nem a modern ember paranoiája, hanem reális valóság.

A xenoösztrogének és más szintetikus vegyületek hatásainak kivédése azonban nem könnyű feladat!

Ennek oka az, hogy számos rajtunk kívül álló tényezőt lehetetlen elkerülni. A környezet azonban, amelyben élünk, és a mód, ahogyan élünk, nagymértékben meghatározza nemcsak az életminőség, de a kockázat mértékét is. A megoldás ezért nem az, hogy nem veszünk tudomást a problémákról, vagy feltétel nélkül elhiszünk mindent, amit hallunk, hanem az, hogy megteremtjük magunkban a szándékot, hogy minden lehetséges módon védekezzünk a káros hatások ellen.

Ennek érdekében mielőbb el kell zárni azokat a csatornákat, amelyeken át az ösztrogénhatású vegyületek és más káros anyagok bejuthatnak a szervezetünkbe. A struccpolitika, amelyet oly sokan folytatnak, csak az ember saját kárára történhet.

A szervezetünket károsító vegyszerekkel kapcsolatban soha nem érdemes másra bízni magunkat.

Mindig érdemes utánajárni annak, hogy egy termék ténylegesen mit tartalmaz. Vásárláskor alapvető a termékcímke alapos átolvasása, ami ugyan sokszor csak nagyítóval lehetséges, mégis az egyetlen információ, amely a vevő rendelkezésére áll. Kerülendők továbbá azok a táplálékforrások, amelyek nagy mennyiségű zsíroldékony vegyszert tartalmazhatnak, mint például az ipari tartásból származó állati eredetű élelmiszerek, valamint számos zsír- és olajféleség.

A napi használatú termékekkel kezdett, majd szélesebb körben folytatott tudatos szanálás (a testápolók, mosószerek, öblítők, illatosítok, kozmetikumok és más termékek közül a káros anyagokat nagy mennyiségben tartalmazóké) szintén része a folyamatnak. Az egészséges, ápolt külső, a higiénia és a tiszta otthon természetes hatóanyagok és környezetbarát tisztítószerek segítségével is biztosítható.

Ésszerűbb és gazdaságosabb is a környezetbarát termékek választása!

Ha a magunk életmódján már javítottunk, figyelmet kell fordítanunk a közelebbi és távolabbi környezetünkre is, amelyért ugyanúgy felelősek vagyunk. Ezért nemcsak védekeznünk, de tennünk is kell a környezet – magunk és mások által történő – szennyezése ellen. Ezt szolgálja többek között az organikus termékek használata, a szelektív hulladékgyűjtés, a műanyag palackok és csomagolóanyagok mennyiségének redukálása is.

Amikor kollégáinkkal a műanyag palackok problémájáról, a vízszűrés és a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról beszélgettünk, sokszor merült fel az az érv, hogy ha nem mindenki követi ezeket az elveket, akkor az egyéni kezdeményezésnek nincs sok értelme.

A magunk “háza táján” tegyünk meg mindent!

Azonban ha arra várnánk, hogy mindenki így tegyen, akkor senki nem tenne semmit. Várakozás helyett a dolgunk ezért az, hogy a magunk frontján megtegyük, amit megtehetünk. Ennyi épp elég, és mindez másoknak is értékes példa lehet. A sok, önmagában kis szándékból így válik észrevehetővé és jelentőssé a kezdeményezés, amely egy „kritikus tömeg” elérése után már hatványozottan futhat tovább.

A felelősségvállalás alól senki nem bújhat ki, aki ezen a bolygón él. Mivel elmenekülnünk nemcsak lehetetlen, de értelmetlen is, a kompromisszum mértékét mindenkinek magának kell meghatároznia, és eldöntenie, hogy a kényelemért, a külsőségekért és az átmeneti előnyökért mit és milyen mértékben hajlandó feláldozni. A saját egészségünkről van szó.