Nephritis szindróma kezelése diétával

A diétás kezelés fő célja a megfelelő tápláltsági állapot fenntartása a gyógyulás időszaka alatt. Lényeges a vese kímélete és a megvál­tozott veseműködéshez való alkalmazkodás. A fehérje és a kálium bevitelének megszorítására csak akkor van szükség, ha uraemia és hyperkalaemia jelentkezik. Ilyenkor az étrend fehérjetartalma 0,5-0,8 g/ttkg/nap, káliumtartalma 1500-2000 mg/nap. Hypertonia és oedema megjelenésekor a nátrium megszorítása is szükséges 1500-1800 mg/nap mennyiségben. Teljes gyógyulás esetén nincs szükség további étrendi korlátozásokra.

Nephrosis szindróma

A diéta célja

• a megváltozott energia- és tápanyagszükséglet biztosítása,
• a proteinuria minimalizálása és a fehérje-malnutritio kifejlő­désének megakadályozása,
• az oedema csökkentése,
• a következményes hyperlipidaemia csökkentése,
• a progresszió megakadályozása vagy lassítása.

A diéta jellemzői

Az elmúlt évek során változott a javasolt fehérjeszükséglet. Régebben magas fehérjebevitelt (1,5 g/ttkg/nap felső határral) javasoltak az albuminszint növelésére és a fehérje-malnutritio megelőzésére.

Manapság a tanulmányok azt mutatják, hogy a mérsékelt fehérje­szegénység (0,8 g/ttkg/nap) úgy csökkenti a proteinuriát, hogy nem befolyásolja negatívan az albuminszintet, mivel a fehérjevesztést nem az elégtelen szintézis, hanem a fokozott katabolizmus okozza, és a bőséges fehérjebevitellel ez nem csökkenthető.

Lényeges, hogy az étrend fehérjetartalmának egyes források szerint 50-60%-a, más források szerint 80%-a magas biológiai értékű legyen. Kevesebb, mint 0,8 g/ttkg/nap fehérjemegszorítás csak további vesekárosodás esetén szükséges.

A kísérő hyperlipidaemia (LDL-koleszterin-szint- és trigliceridszint-emelkedés) miatt szükséges az étrend zsírtartalmának csökkentése, mely 30 e% alatti (0,8 g/ttkg/nap). A telített zsírsavak bevitelét csökken­teni, az egyszeresen telítetlen és a többszörösen telítetlen zsírsavakét emelni kell. A koleszterin a 200 mg/nap mennyiséget ne haladja meg.

Az energia biztosítására szénhidrátban gazdag étrendéi adunk (6-8 g/ttkg/nap), elsősorban összetett szénhidrátok formájában. Szükség esetén szénhidrátmodul\a\ (Fantomalt) is dúsíthatunk. Diabetes esetén a szénhidrátszükséglet a fenti értéknél alacsonyabb lehet (3,5-5 g/ttkg/nap). Az egyszerű szénhidrátok és a fruktóz mel­lőzésére vagy korlátozására a gyakran fellépő magas trigliceridszint miatt lehet szükség. Édesítésre ilyen esetben mesterséges édesítő­szerek használhatók, mint diabetes jelenlétekor is. Alkoholfogyasztást a kísérő hypertrigliceridaemia miatt nem javaslunk.

A fogyasztható kálium, kalcium és foszfor mennyiségét a laborérté­kek és az alkalmazott vízhajtó figyelembevételével kell meghatározni.

A naponta fogyasztható folyadék mennyiségét a 24 óra alatt ürí­tett vizelet mennyisége és plusz 500 ml fogja biztosítani. 1,5 I alatti folyadék megszorításra általában nincs szükség.

Az étvágytalanság miatt gyakori, kis mennyiségű étkezés javasolt.

Nephropathia diabetica

A nephropathia diabetica kialakulása során 5 jól körülhatárolható stádiumot lehet elkülöníteni. A stádiumok 1-es típusú diabetesben könnyen azonosíthatóak, 2-es típusú diabetesben azonban (a diabe­tes lappangó kezdete és az albuminuria kevésbé specifikus meg­jelenése miatt) azonosításuk nehézségekbe ütközhet, különösen a kórfejlődés kezdetén.

A nephropathia diabetica kezdeti kezelésekor általában 0,8 g/ttkg/nap fehérjebevitelt javaslunk, mivel a fehérjemegszorítás csökkenti a GFR romlását. Amennyiben a microalbuminuria (A2) ill. a középsúlyosán csökkent veseműködés (G3b) stádiumába kerül a beteg, már 0,7 g/ ttkg/nap a fehérjemegszorítás mértéke. Rosszabbodó veseműködés esetén (G4, G5, A3 stádium) további fehérje megszorításra van szükség (0,6-0,5 g/ttkg). Ez csak fehérjeszegény termékek beiktatásával, vala­mint esszenciális aminosav és ketosav kiegészítéssel valósítható meg.

A megfelelő energiabevitelt a szénhidrátok arányának emelésével kell fedezni, a diabetes étrendi kezelésének általános szempontjai­nak figyelembevételével: egyszerű cukrok kerülése, mesterséges édesítőszerek alkalmazása, nagy szénhidráttartalmú nyersanyagok mért mennyiségben való fogyasztása, alacsony glikémiás indexszel rendelkező élelmiszerek, ételek válogatása (lásd A diabetes mellitus étrendi kezelése c. fejezetben).

A zsírok 35 e % fölé emelése szintén nem előnyös a cukorbete­gekre jellemző zsíranyagcsere zavar miatt. A telített zsírsavak (SFA) bevitele maximum 10% (de LDL-koleszterin >2,5mmol/l esetén 7%), a többszörösen telítetlen zsírsavaké (PUFA) ~ 10%, az egyszeresen telítetlen zsírsavaké (MUFA) ~ 10-12 % (a szénhidrátok és a MUFA együttes aránya 60-70%) legyen.

Hyperphosphataemia esetén a foszfor mennyiségét csökkenteni kell. A bevihető foszfor napi mennyisége ilyenkor 800 mg. A foszfor minden fehérjetartalmú nyersanyagban megtalálható, de a fehérje csökkentésével a foszfor bevitele is csökken. Sok foszfort tartalmaz­nak a húskészítmények, a kakaó, a dió, a mák, a mandula az instant kávék, a cola, ezért túlzott fogyasztásuk kerülendők. Foszforkötők alkalmazása segítheti az étrendi foszfor bevitelét. A veseműködés romlása esetén a vesében csökken a kálium kiválasztása is.

Hyperkalaemia esetén a napi káliumbevitelét 2000 mg-ra kell kor­látozni. Az ételek, élelmiszerek kálium és foszfortartalma különböző eljárásokkal csökkenthető.

A konyhasóbevitel korlátozása (napi <5 g só) előnyös a kellő mértékű vérnyomáscsökkentés érdekében. Kerülni kell a sós ételek fogyasztását, nátriumszegény nyersanyagok felhasználása javasolt. Ételkészítésnél a sózás, étkezésnél az utánsózás kerülése, külön­böző konyhatechnológiai eljárásokkal és megfelelő fűszerezéssel elfogadható ízhatás elérése, a sótlanság leplezése.

A folyadékbevitel napi mennyiségét mindig egyénre szabottan, a vesekárosodás mértékének megfelelően kell meghatározni.

A dohányzás abbahagyása indokolt és javasolt.