A női szervezet és a hormonok: a titkos hatásmechanizus, amit minden nőnek ismerni kell!
A női szervezet hormonális rendszerének alapszintű megismerése minden nő számára fontos, amely közelebb vihet a problémák megértéséhez. A nők nagy részének csak kevés információja van a saját testéről, így egészségügyi gondjai megoldását az orvostudományra bízza. A test azonban nem az orvos, hanem a nő felségterülete.
Ha a nők jobban megismernék testük működését, kevésbé lenne szükségük külső segítségre
A hormonális rendszer belső harmóniájának felfedezése ezért kulcs lehet az elégedett és boldog élethez. A nők saját testükkel kapcsolatos ismerethiányának okai sokszor azok a – kamaszkorban vagy még korábban elültetett – félelmek, amelyek a menstruációval, a nőgyógyászati gondokkal, a párkapcsolat nehézségeivel vagy a szülés fájdalmával kapcsolatosak
A női szervezet felépítése
A női és a férfitest legalapvetőbben a nemi szervek területén különbözik egymástól, amelyek nőkben rejtetten, a medencecsont védelmében helyezkednek el. A szeméremdomb alatti nagy- és kisajkak a csiklót, a húgycső- és a hüvelynyílást rejtik, ezek a külső nemi szervek. A kisajkak felső találkozási pontján lévő, barlangos testekből álló – a férfi nemi szervnek megfelelő – csikló kitüntetett nemi szerepét rendkívül bő ideg- és vérellátása is jelzi. Hasonlóan érzékenyek a kisajkak felső részei is.
Az itt található mirigyek váladéka a csikló és a hüvelybemenet síkosságát biztosítja. A csikló alatti húgycsőnyílás a mindössze néhány centiméter hosszú húgycsőben folytatódik. A belső nemi szerveket – a méhet, a petevezetékeket és a petefészkeket -a hüvely köti össze a külvilággal. Nyílását a szűzhártya, egy vékony bőrkettőzet védi, amelyen az első nemi érintkezéskor kisebb szakadás és enyhe vérzés keletkezhet
A hüvely belső fala
Az izmos falú hüvely nyálkahártyájában savanyító baktériumok hatására tejsav termelődik, amely a hüvely enyhén savas miliőjét, higiénéjét és kórokozók elleni védelmét biztosítja. A hüvely nemcsak a nemi életet szolgálja, hanem a menstruációs vér távozását, valamint – a méh rugalmas és tágulékony meghosszabbításaként – a szülést is lehetővé teszi.
A méh alakja és elhelyezkedése
A körte alakú méh erős és izmos üreges szerv, amelyet belülről – fogamzóképes korban – a ciklustól függő vastagságú méhnyálkahártya borít. A méh hossza szabályosan 10-11 cm, helyzete kissé előredőlt, amelyet azonban az előtte lévő húgyhólyag és a mögötte lévő végbél teltsége befolyásol. A méhet kiterjedt és erős szalagrendszer tartja szabályos helyzetében. Bár ennek tónusa az életkor haladtával csökken, megfelelő gyakorlatok révén erősíthető.
A méh szerepe szintén többrétű:
Nyálkahártyája havonta újjáépülve előkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, összehúzódásaival segíti a nyálkahártya lelökődését a menstruáció során, a várandósság alatt védi a magzatot, a szülés folyamán pedig ritmikus összehúzódásaival segíti az újszülött világra jöttét. A méhnyak a hüvely felső részébe torkollik, a rajta lévő nyílás a méhszáj, amely kissé hátrafelé, a hátsó hüvelyboltozat felé tekint. Éppen oda, ahova a nemi együttlét során a hímivarsejtek is kerülnek, könnyebben és biztosabban jutva be ezáltal a méhbe.
A méhnyálkahártya (más néven endometrium) két fő rétegből áll:
A méhüreg felé eső, a nyálkahártya kétharmadát kitevő funkcionális rétegből, amely a ciklus során felépül, majd menstruációkor lelökődik, valamint az alsó egyharmadot képező alaprétegből, amelyből a menstruációt követően a felső kétharmad újjáépül.
Ha ez az alapréteg bármilyen ok – például egészségügyi kaparás vagy művi abortusz – során sérül és elpusztul, a méhnyálkahártya többé nem tud felépülni, és a menstruáció megszűnik. A méhüreg felső részébe nyílnak jobb és bal oldalról a petevezetékek, amelyek a tüszőrepedéskor a petefészkek valamelyikéből kiszabaduló petesejtet a méh felé terelik. A méh két oldalán elhelyezkedő petefészkek felszíne az érésben lévő tüszők miatt egyenetlen.
A petefészkek feladata kettős:
Bennük havi rendszerességgel tüszők és abban petesejtek érlelődnek, másrészt nemi hormonokat, elsősorban ösztrogént és progeszteront termelnek. A havi ciklus különböző szakaszaiban termelődő nemi hormonok egyensúlya a nők számára alapvető jelentőségű.
Petefészek = ovarium (ovum – tojás).
Tágabb értelemben a nemi szervekhez tartoznak a mellek is, amelyek tejtermelő mirigyekből, a mellbimbón nyíló tejkivezető járatokból, valamint kötőszövetből és jelentős mennyiségű zsírszövetből állnak. A havi ciklus során nemcsak a nemi szervek, hanem a szervezet minden területén változások zajlanak, amelyeket speciális molekulák, hormonok irányítanak. Érdemes ezért egy pillantást vetni a finoman hangolt hormonális rendszerre, hogy a későbbiekben érthetővé váljon a látszólag szerteágazó problémák sokszor közös gyökere.
A hormonok harmonikus világa
A hormonok olyan kémiai üzenetközvetítő molekulák, amelyek a hormontermelő mirigytől a vér útján szállítják az információkat a különböző sejtek felé. Életfontosságú hírvivők nem tesznek mást, mint kémiailag kódolt üzeneteket továbbítanak, amelyek révén a szervezet működése a szükséges irányba változik. Egyes folyamatokat beindítanak vagy serkentenek, másokat gátolnak vagy lassítanak, attól függően, hogy a megfelelő működéshez éppen mire van szükség. Jelenlétük nélkül elképzelhetetlen a szervezet összehangolt működése.
Hormonok hatása a a sejtekre
A hormonok csak azokra a sejtekre képesek hatni, amelyek az általuk közvetített üzenetek vételére alkalmas „antennával”, úgynevezett receptorral, vagyis hormonkötő hellyel rendelkeznek. A hormon kötődése a receptorhoz a jel a sejt számára, hogy valamilyen feladatot, biokémiai folyamatot kell végrehajtania. Ha a hormon a kulcs és a receptor a zár, akkor ennek az intelligens rendszernek a működése úgy képzelhető el, mintha a sejt felszínén lévő zárat csak a neki megfelelő kulcs nyitná.
A hormonokat termelő sejtek speciális szervekbe, belső elválasztása mirigyekbe tömörülnek. Ilyenek az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvesék és a petefészkek, de ilyenek az inzulintermelő sejtszigetek is a hasnyálmirigyben. E mirigyek váladékukat nem a tápcsatornába vagy a bőrre, hanem közvetlenül a vérbe juttatják, ezért nevezzük őket „belső elválasztású” mirigyeknek.
Belső elválasztású = endokrin
A hormonális rendszerrel foglalkozó tudományág az endokrinológia. A hormonok szervezetünk számtalan működését szabályozzák, s ennek megfelelően a hatásspektrumuk is rendkívül széles. Vannak olyan hormonok, amelyek a szervezet majdnem minden sejtjére hatnak (ilyenek a pajzsmirigyhormonok, az agyalapi mirigy növekedési hormonja, vagy az inzulin), és vannak olyanok, amelyek csak bizonyos sejtek működését befolyásolják (például a tüszőérést serkentő hormon). A vörösvértestek kivételével szinte minden sejtünk hormonok felügyelete alatt áll, amelyek működését több hormon együttesen szabályozza.
A hormonok termelődése
Ez rendszerint a visszacsatolás elvén történik, amelynek közismert példája a pajzsmirigy: ha a mirigy működése csökken, a pajzsmirigyet serkentő hormon szintje megnő a vérben, ha pedig a mirigy túlműködik, a serkentő hormon szintje csökken. A hormonok termelődését számos tényező befolyásolhatja: a nem, a kor, a napszak, az évszak vagy akár a hőmérséklet. Ahogy például sok állatnál a nappalok hosszabbodása váltja ki a nemi mirigyek működésének fokozódását, úgy a tavasz beköszöntével az emberben is aktívabbá válik a hormonális rendszer.
De fontos a földrajzi elhelyezkedés és az éghajlat szerepe is: sarki klímában élő eszkimó nőknél a téli időszakban megszűnik a menstruáció, és a ciklus csak tavasszal tér vissza. Vannak azonban olyan hormonok is, amelyek nem az idegrendszer szabályozása alatt állnak, ilyen például a vércukorszintet csökkentő inzulin, amelynek elválasztása a vércukor szintjétől függ.
A hormonális rendszer felsőbb utasításai az idegrendszerből, az agykéregből származnak
Az agy speciális területei számtalan külső és belső tényezőtől függően adják ki az aktuális utasításokat, amit az érzelmi állapot is nagymértékben befolyásol.4 A felsőbb utasítások központi végrehajtója az agyalapi mirigy, amely a hormontermelő mirigyek működését irányítja. Az ideg- és a hormonális rendszer működése legszorosabban ezen a szinten fonódik össze. Az érzelmek bekapcsolódása azonban még magasabb szinten, az „agy agyában”, az agyalapi mirigyet is vezérlő idegi központban, a hipotalamuszban történik.
Az idegrendszer közvetítésével tehát a külső és a belső hatások, valamint az érzelmi állapotok a szervezetben – így a női ciklusban is – erőteljesen megnyilvánulnak. Ezért van fontos szerepe annak, hogy egy nő hogyan éli meg az őt érő hatásokat, és milyen jelentőséget tulajdonít nekik. így erős érzelmi behatás is válhat szinte jelentéktelenné, ha az érintett nem azonosul a problémával, és képes függetleníteni magát attól, illetve kisebb mértékű stressz is okozhat nagy megrázkódtatást, ha az illető érzelmi küszöbe alacsony.
A hormonális szabályozás szintjei
Jól ismert tény, hogy intenzív érzelmek (például a várandósság iránti erős vágy, vagy az attól való félelem), kapcsolati problémák, veszteségélmény, létbizonytalanság, valamint szélsőséges állapotok (tartós éhezés, koplalás, intenzív sport) a tüszőrepedést és a menstruációt egyaránt felfüggeszthetik.
A hormonok – így a női ciklus szempontjából jelentős nemi hormonok is – a vérben nagyrészt fehérjékhez kötődve keringenek. Biológiai hatást azonban csak a szabadon keringő hormonok képesek kifejteni. Ha a szabad hormonok felhasználódnak, a kötött hormonmennyiség egy része ennek megfelelően válik szabaddá. A hazai gyakorlatban jelenleg szinte csak vérvizsgálat segítségével állapítják meg a hormonszinteket.
A nemi hormonok nyálmintából történő kimutatása azért értékes lehetőség, mert segítségével a biológiai hatást ténylegesen kifejtő szabad hormonok határozhatók meg. Mindez azért fontos, mert az ösztrogéntúlsúly, amely annyi női problémáért felelős, az árulkodó tünetek mellett leginkább így érhető tetten.
A nemi hormonok szerepe és hatásai
A női nemi hormonok döntően a petefészekben termelődnek. Ide tartozik a tüsző-hormon (ösztrogén), amely a ciklus első, valamint a sárgatesthormon (progeszteron), amely a ciklus második felében termelődik. Az ösztrogént az érésben lévő tüszők, míg a progeszteront a megrepedő tüsző helyén keletkező sárgatest termeli.
A női szervezetben kis mennyiségben férfi nemi hormonok is képződnek, amelyek teljessé teszik a női hormonok hatásait, és nélkülözhetetlenek a hormonegyensúly kialakításában, valamint a nemi vágy fenntartásában. A női szervezet főbb nemi hormonjai az ösztrogének, a progeszteron, a DHEA és a tesztoszteron.
Ösztrogének
Bár az ösztrogén emberben több különböző hormont jelöl, a szó a szövegkörnyezettől függően – a jobb érthetőség kedvéért – egyes vagy többes számban egyaránt szerepelhet. S mivel a nők termékeny időszakában az ösztradiol a meghatározó hormon, így „ösztrogén” alatt elsősorban ez a hormon értendő.
Az ösztrogén az „első számú” női hormon, amely felelős a női nemi tulajdonságok kialakításáért és fenntartásáért. A nőies alkat, a szélesebb csípő, a keskenyebb váll, a mell mérete és formája, a szeméremszőrzet eloszlása, a hangszín, a lágyabb haj, a rugalmasabb bőr, a petesejt érése, a megtermékenyülés képessége, valamint számos, a nőkre jellemző külső és belső tulajdonság döntően az ösztrogénnek tulajdonítható.
Az ösztrogén – más hormonokkal együttműködve – majdnem mindenért felelős, ami egy nőt nővé tesz
Az érő tüszőkben termelődő ösztrogén legfőbb hatása a sejtburjánzás, vagyis a mennyiség létrehozása, amely legmarkánsabban a mellek növekedésében, a méhnyálkahártya felépülésében, a hüvelyváladék bővebb termelődésében, valamint a méh várandósság alatti növekedésében nyilvánul meg.
Az ösztrogén a női nemi szerveken kívül sok más szövetre is hatással van
Ott, ahol ösztrogénreceptorok találhatók (pajzsmirigy, máj, szív, tüdő, idegrendszer, csontok, erek). Az ösztrogéneknek szerepük van a kalciumsók csontokba épülésében, a pubertáskori testmagasság-növekedésben, valamint a zsírok raktározásában is, amely miatt a női szervezet zsírtartalma meghaladja a férfiét. Az ösztrogének felelősek továbbá a nemi érdeklődés felkeltéséért. A nemi vágy fenntartásához azonban nemcsak ösztrogén, hanem progeszteron és tesztoszteron is szükséges.
A tüsző és a benne fejlődő petesejt érését szintén az ösztrogén teszi lehetővé. Az ösztrogén elsősorban a petefészekben, de kisebb mértékben a mellékvesekéregben és néhány más szövetféleségben is termelődik. Várandósság idején a méhlepény is nagy mennyiségben termeli az ösztrogén egy gyengébb hatású változatát, a menopauzát követően pedig a zsírsejtek is előállítják.
A női szervezetben valamilyen formában mindig jelen van az ösztrogén
Ösztrogén-hatással nemcsak az emberi szervezet, hanem állatok, gombák, növények, sőt ásványok – például a kőolaj -, valamint az ipar által mesterségesen előállított, szintetikus vegyi anyagok is rendelkeznek. Ez utóbbiakat főleg fogamzásgátló és más hormonális készítményekben alkalmazzák.
A női nemi működés szabályos menete nemcsak az ösztrogénnek, hanem más hormonok jelenlétének is köszönhető. E feltételek együtt vezetnek csak ahhoz, hogy az XX kromoszómájú emberi lény kívül és belül is nővé válhasson.
Progeszteron
A másik „női” hormon, a progeszteron elsősorban a várandósságban játszott szerepe kapcsán ismert. Jelentősége azonban jóval túlmutat ezen. A progeszteron ösztrogénhatást ellensúlyozó funkciója az egyik legfőbb biztosítéka a hormonegyensúly fenntarthatóságának és a ciklus szabályos voltának. A progeszteron a női szervekre gyakorolt hatásain túl szintén számos területen – csont-, ér-, immun és idegrendszer – kifejti hatását. Szív- és érvédő, vérnyomás-szabályozó, a zsírok mobilizálása révén pedig testsúlycsökkentő hatású. Részt vesz egyes nyomelemek szintjének szabályozásában, a depresszió és a szorongás csökkentésében, a memória javításában, a sejtek oxigénellátottságának, valamint a csontállománynak a növelésében.
Kulcsszerepét igazolja az a tény is, hogy az ösztrogének, a férfi nemi hormonok, valamint a későbbiekben tárgyalandó stresszhormon mind a progeszteron előanyagából képződnek. Ezért is nevezte dr. Lee a progeszteront „anyahormon”-nak. A progeszteron fő forrása a megrepedt tüszőből keletkező sárgatest, kis mennyiségben azonban a mellékvesék is előállítják. Várandósság során a méhlepény termeli nagy mennyiségben.
Míg az ösztrogén a ciklus első felében a méhnyálkahártya mennyiségi felépítését, a progeszteron a ciklus második felében annak minőségi átalakítását végzi: alkalmassá teszi a megtermékenyült pete befogadására. A két hormon csak együtt és megfelelő arányban képes biztosítani a női szervezet megfelelő működését. Noha az ösztrogén és a progeszteron hatásai sokszor ellentétes előjelűek, a két hormon közel sem egymás ellensége. Feladataikat egymás hatásait kiegészítve, egy nagyobb és egységesebb rendszer részeiként végzik. Főbb hatásaik a következők:
Ösztrogén:
- a női nemi jelleg kialakítása és fenntartása
- a tüsző érése a ciklus első felében
- a tüszőrepedés lehetővé tétele
- a petefészek-működés szabályozás
- a fogamzás feltételeinek biztosítása a méhben és a nemi szerveken
- a méhnyálkahártya felépítése
- a hüvelynedv termelése
- a nemi vágy fenntartása
- a méhizomzat összehúzódása – a testzsír nőies eloszlása
- só- és folyadék-visszatartás
- a sebgyógyulás elősegítése
- a csontállomány megtartása
- a bőr és az erek rugalmassága
- a tejmirigyek kivezető járatainak fejlődése
Progeszteron:
- a női szövetek általános védelme
- a méhnyálkahártya átalakítása
- az ösztrogénhatások ellensúlyozása
- a nemi vágy fenntartása
- a méhösszehúzó hatások gátlása
- a zsírok energiává alakítása
- a vérrögképződés megakadályozása
- a folyadék-visszatartás csökkentése
- a szöveti oxigénszint növelése
- a csontépülés serkentése
- gyulladáscsökkentő hatás
- természetes antidepresszáns hatás
- a pajzsmirigyhormonok hatásának támogatás
- fogamzáskor a további peteérés leállítása
- a méhlepény kifejlődése
- a tejtermelő mirigyek kifejlődése
Közös hatások:
- a várandósság létrejötte és fenntartása
- az embrió életben maradása és fejlődése
A nemi működések szempontjából az ösztrogén és a progeszteron a legmeghatározóbb hormonok. A női szervezet működésének irányításában azonban más hormonok is szerepet játszanak.
Egy hasznos hormon, a DHEA
A DHEA (dehidroepiandroszteron) a mellékvesékben nagy mennyiségben képződő férfi jellegű hormon. A tesztoszteronnál jóval gyengébb hatású hormon a nemi hormonok egyik fontos „előanyaga”, amely a különböző szövetekben – főleg a zsírszövetben – alakul át erősebb hatású hormonná, döntően tesztoszteronná vagy ösztrogénné. Termelődésének csúcsa a nemi érés időszakára esik, majd 25-30 éves kortól mennyisége fokozatosan – mindkét nemben nagyjából évi 2 százalékos ütemben – csökken.
A DHEA szerepe
Feltehetően szerepe van a vitalitás, a stressztűrő képesség és a nemi vágy fenntartásában, a csontsűrűség és a testsúly szabályozásában, a szív és az érrendszer védelmében, a fizikai és a szellemi teljesítőképesség javításában, az alvás, valamint a regeneráció elősegítésében. Jelenléte nélkülözhetetlen a hormonegyensúly egészének fenntartásában.
Alacsony szintje – főleg tartós stressz esetén – nagymértékben hozzájárul az immunrendszer gyengüléséhez. Korábban „fiatalító hormonnak” is tartották, de természetes közegéből kiragadva, szintetikus formában előállítva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Túlzott és indokolatlan használata – akár a tesztoszteroné – nemcsak értelmetlen, de veszélyes is, főleg nők esetében.
Tesztoszteron
Noha a tesztoszteron sem „női” hormon, említését az indokolja, hogy a női szervezetben is megtalálható és fontos szerepet betöltő hormon. Érdekes tény, hogy az ösztrogének tesztoszteronon keresztül képződnek, abból alakulnak át női hormonná. A tesztoszteron építő jellegű hormon, amely elősegíti a csontok és az izmok fejlődését, védi a bőr, valamint a szív és az érrendszer épségét, fenntartja a nemi vágyat, hatással van az idegrendszerre, részt vesz a testsúly szabályozásában és a hormonegyensúly fenntartásában.
Ha túl sok a tesztoszteron
Bár a nők mellékveséje a férfiakéhoz képest csupán tizedannyi tesztoszteront termel, túlzott jelenlétük a női szervezetben férfias jellegű, azaz androgén tünetek megjelenéséhez vezet: pattanások, hajhullás, szőrösödés, férfiasabb külső, agresszívebb magatartás és meddőség alakulhatnak ki. Hiánya alacsony energiaszintet, hüvelyszárazságot, vizelettartási nehézséget, memóriazavart, depresszív hajlamot, csökkent nemi vágyat és csontvesztést okozhat.
Az agyalapi mirigy hormonjai
A nemi hormonok a petefészekben csak akkor termelődnek, ha az idegrendszer az agyalapi mirigyen keresztül erre utasítást ad. A koponya mértani középpontjában, külön kis csontos üreg védelmében elhelyezkedő babnyi, mindössze fél gramm súlyú mirigy hormonjai – az inzulintermelés kivételével – az összes hormontermelő mirigy működését szabályozzák. A férfi és a női agyalapi mirigyben ugyanazok a hormonok termelődnek, az ivarszervek területén azonban már eltérő hatások érvényesülnek.
Az agyalapi mirigy egyik hormonja nőknél a tüsző érését, ezáltal az ösztrogén termelését serkenti, ez a tüszőérést serkentő hormon (FSH). Az érett tüsző megrepedése és a progeszteront termelő sárgatest kialakulása azonban már a sárgatest érését serkentő hormon (LH) jelenlétét igényli.
Tesztoszteron (testis = here, steron = szteránváz, szteroid hormon): a here szteroid hormonja.
Az agyalapi mirigy a két, petefészek működését szabályozó hormonon kívül más hormonokat is termel. Ezek közül a prolaktin a női mellben – a várandósságot követően – a tejelválasztás beindításáért és fenntartásáért felelős hormon, de szerepe az anyai ösztönök kialakulásával és a stresszhatásokkal kapcsolatban is jelentős.
Bár a tejtermelő mirigyállomány ösztrogénhatásra fejlődik ki a várandósság során, progeszteron- és prolaktinhatás nélkül nem lenne képes anyatejet termelni. A prolaktin hatására képződött anyatej kiürülését azonban már az Oxitocin nevű hormon segíti.
- növekedési hormon (GH)
- tüszőérést serkentő hormon (FSH)
- a sárgatest érését serkentő hormon (LH)
- a pajzsmirigy működését serkentő hormon (TSH)
- a mellékvesekéreg működését serkentő hormon (ACTH)
- vízvisszaszívást serkentő hormon (ADH)
- prolaktin (PRL)
- Oxitocin
Az agyalapi mirigy hormonjai
Az oxitocin váltja ki a méhizomzat összehúzódásait is a szülés során. A szülés idő-pontjáig azonban a várandósság alatt fennálló magas progeszteronszint biztosítja, hogy a méh még véletlenül se húzódhasson össze. A menstruációkor jelentkező fájdalmas méhgörcsöket szintén az oxitocin okozza. A felelősség azonban nem az oxitociné, hanem a túlsúlyba került ösztrogéné, amely növeli a méh oxitocinnal szembeni érzékenységét. A havivérzés során kialakuló fájdalmas görcsöket egyedül a progeszteron méhösszehúzódást gátló hatása képes megakadályozni.
A méhlepény hormonjai
A várandósság során kifejlődő méhlepény a női szervezet legnagyobb hormontermelő szervévé alakul. Az általa termelt hCG (humán choriogonadotropin) a legelső hormon, amely a fogamzás után termelődni kezd – ezt a hormont mutatják ki a terhességi tesztek -, és amely a petefészket egyre nagyobb mennyiségű progeszteron termelésére ösztönzi. A progeszterontermelés feladatát a petefészektől később maga a méhlepény veszi át.